Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-12-14 / 150. szám
1329 december 14 Komáromi IM»* 3. oW*l Örömmel tudatjuk, hogy a POCSÁTKO-tti* uj szappan, gyertya és vegyi gyár teljes üzemben van. Az uj gyárból még jobb a szappan! A szlovenszkói kommunisták tapolcsányi kongresszusukon ellenzékbe mentek a hivatalos párttal szemben A hivatalos párt előadóját inzultálták és erőszakkal távolították el a teremből Saját iudósitónkiól. A csehszlovákiai kommunista párt bomlásával párhuzamosan S'!oven«zkóban is egyre jobNn bomladozik a kommunisták pártja. Sdovenszkóban a kommunista párt szétesése Pozsonyból in dúlt ki és Komáromon keresztül fokozatosan átterjedt a legkeletibb ország részeiig, úgy, hogy mos! már azt lehet mondani, hogy a szlovenszkói kommunista pán felbomlása elérte tetőpontját. Ez jutott kifejezésre két párígyftiés keretében. A kommunista ellenzék Gálgócon, a hivatalos kommunisia pár! pedig Tapo'csányban tartott konferenciát és e kél konferencisnik egyidőber? vaiő megtartásából nyilvánvaló iett, hogy a hivatalos kommunista párt veze tősége Sziovenszkóban fejsen eltekké'. Hosszú ideig nem gurult el szó az ajkáról. A sötétség lassan, mint egy őrült piktor feketére mázolt be minden szint, minden távolságot! A férfi ijedten vette észre, hogy az asszony megbotlott és térdre esett. — Marika ! Mi történt ? — Semmi János Megbotlottam egy ágban. — Hogyan? Hiszen látnod kellett volna!? Az asszony sírva fakadt. — Már hosszabb idő óta nem iátok János! Sötét van! — Sötét van? Szent Isten Marika azt mondod, hogy sötét van?! Az asszony köze! húzódott a férfihez. Halkan súgta : — Nagyon sötét van. — Nem látsz* semmit? — Nem — A fákat! Az utat! A bokrokat! Félve karolta át az asszony a férfit. — Nem János semmit. Korom sötét an! A férfi egyideig megdöbbenve figyelt, zután torrö diadalérzés öntötte el. — Hiszen akkor egyformák vagyunk 1 ’e se látsz ! Én se látok 1 Az assrony remegve bujt a férfi •arjai közé. — Borzasztó ez János! A férfi erőteljes, mohó mozdulattal 4 ---magához az asszonyt. '..yen régen nem ölelhettelek így ■hoz! Milyen régen nem simultál odaadón hozzám I Hosszú évek iuzódozol már tőlem. z asszony remegve nyöszörögte: — Olyan sötét van, János és én úgy réiek. — Negern mindég ilyen sötét van Marika. És én nem félek. — Mi lesz mosi velünk? Itt maradunk az erdőben? Hát ha megtámad valaki?! Gonosz ember, vagy vadállatl — Várj csak, Marika, várj. Ne siess! Olyan boldog vagyok, hogy itt vagy a karjaimban. Úgy örülök, hogy a félelem, a sötétség ide kergetett hozzám 1 Félsz Marika? Félsz? — december 13 veszítette a talajt a lábai alól. A két gyűlésről a következőkben számolunk be: A kommunista párt hivatalos vezetősége a szlovenszkói kommunista szervezeteké* T.-po!csányb3 küldöttkongreg8?u«ra hivia össze és ezen a kongr sszuson Stlovenszkó minden részéből ti nyleg meg is jelent 86 delegátus. A kongresszus hivatalos előadója Klinger párttitkár volt, aki három és fél óra hosszat tartó beszédben ismertette a kommunista párt központjának áílágponljá*. A beszéd folyamán a 86 delegá us álmdóan közbeszólásokkai zavarták meg Klirgert és amikor Klinger teszédéf befejezte, a kongrese?us résztvevői tettlep — Nagyon félek! — Bújj akkor hozzám. Úgy. És gondold azt, hogy most te is csak vak vagy. És szeress! Az asszony felijedt: — Jánor, megörültéi?! — Nem. Látod itt ebben a sötétségben (e félsz a rémektől, a ragadozóktól, én a karomba foglak és megnyugtatlak, hogy ne félj, nincsen semmi baj. Nem bánt senki. Ebben a pillanatban nagyot sikollott az B68sony: — Jaj! János! Valaki megfogta a karomat. A fétfi hirleltn erővei arrafelé lódította az öklét. Fdkacagott. — Csak egy ép volt Marika. Látod, csak egy ág ... De ott kint az életben, ahol neked nappal van, ahol ti láttok, ott meg én félek ! Óit én rettegek, hogy egy gonosz, utálatos emberragadoző rajtad felejti ? szemét és elvesz tőlem. Éried Marika ? I Az asszony összerázkódotf, — Mit fogunk csinálni János? — Ití a fürdőben is, valaki oft kóvályog folyton körülötted, mint a héjjá, lesi minden mozdulatodat, minden pillantásodat. Ijedten tiltakozott az asszony: — János! — Én érzem Msrika! Én ludomJ És ott az életben tehetetlen vagyok, ott mozdulni sem tudok, ott ti vagytok az erősebbek, mert látlokl Itt, most a sors, a véletlen úgy akarta, hogy egyformák legyünk. Te se látsz, én se, egyformán vakok vagyunk! Az asszony egész testében remegett. — Mit akarsz János? Rekedten nevetett fel a férfi. — Most tőlem is félsz, ugv-e? — És?! Mif akarsz tőlem?! — Vallomást! Az asszony vadul kapaszkodott bele a férfibe. — János! Őrült vagy! Itt állunk a rengeteg erdő közepén, éjjel, kitéve minden támadásnak, minden bajnak és te ilyenekkel törődsz! — Igenis, ezzel törődöm, mert soha többé ez az alkalom vissza nem jönl gábói kikéit komtiiuhikta küldött megragadta Kiingert és kivitték az ülésteremből. Ä kongresszus tagjai ezután elhatározták, hogy meghallgatják a Gilgócon ülésező kommunista ellenzék Kiküldötteit. Sülén és Singer, a kommunista ellenzék vezérel hamarosan meg is érkeztek és sz előadói jelentések meg hallgatása után a szlovenszkói kommunista szervezetek egyhangúan kimondották, hogy nem csatlakoznak ugyan a szociáldemokrata párthoz, de elítélik a hivatalos kommunista párt politikáján ellenzékbe mennek és támogatni fogják Hits kommunista ellenzéki szakszervezeti mozgalmát. A kommunista párt belső válságának kitörése óta Sziov;n*zkőn most tartotta meg a kommunista párt első országos kongresszusát, amely így csúfos kudarccal végződött. A kongresszuson kiderü t, heg/a hivatalos kommunisia pártnak Szlovenszsóban már egyáltalában nincsenek tvvH. — Ofviüsi rsirtrk. Mr. Ph. et M. U. dr. Neumann Jenő szülész- és nőorvos specialista, Bratislava-Pozsony, Védcölöp-úi 62. sz. (Stefánia kávéházza! szemben). Rendel délelőtt 9 — 12 óráig és délu én 2—4 óráig. Lieőebny fond. Tel. 28-88 Katáe&onyi ponty A halat megtisztítjuk és nagyobb darabokra (vastagabb szeletekre) vágjuk. Félóra hosszat állni hagyjuk, majd tiszta ruhával megszárogaljuk. Azután az egyes szeleteket meghengergeijűk lisztben, elhabart tojásban s zsemlyemorzsában. Az igy „panirozott" szeleteket még egyideig pihenni hagyjuk s utána forró Ceres-zswb :n világosbarnára, ropogósra kirántjuk. Burgonyával, vegyes-salátával vagy hideg mayonnaise-ze! tálaljuk. "■) I* Tessék a bevásárlásnál a védjegyre és az aláírásra ügyelni! A komáromi Vöröskereszt karácsonya — dec, 13. A karácsony minden évben egyformán beköszönt, anélkül, hogy meghittsége, szeretettől elteli varázsa valaha is megváltozna. Ismétlődik állandóan, anélkül, hogy valaha is az unalmas ismétlődés jellegével bírna. Mert lehet e résiünk valaha is annyi őszinte gyermekörömben, annyi boldog gyermekmosolyban, hogy az újdonság varázsával ne hatna mindannyiszor, amikor a karácsonyfa kis gyertyái felgyulnak. Mégis félünk, hogy a karácsony boldog gyermefcnevetésö hangjaiban Most egyformák vagyunk! Vallanod kéül Valahol a közelben ijesztően, hoszszsn vígitoit fel egy portyázó bagoly s a levegő egyszerre tele lelt ijedi madár sikolyokkal. Az asszony ősszeöorzad!. — Mit vallják? — Ki az óit a füidőben, aki miatt ideges és türelmetlen vagy hozzám? — János f — Ki az? Az asszony szerelmesen simult a férfihez. A férli leste bele borzadt. Az asszony megérezte. Már bátran felelt: — Senki! — Én Judorp, hogy valaki! — Akkor mért kérdezed? — Márika ne komédiázz! Ki az? — Os obi vagy János, képzelődő!. — Nem félemiit meg az éjszak? ? Nem ébreszti fel a lelkiismeretedeí ? I Nem rettegsz? — Nagyon félek . .. S az asszony már becézte, már simogatta a férfi', suttogott, kedvískedeit neki. A férfi boldog elragadtatásban érezfe a simogató kéz lágyságát, érezte a remegő, szerelmes asszonyt, minden vágya, minden elfojtott szerelme fellőbogod és hosszú lángoló csókban hallgatott el a vallató szája. Az asszony ijedt fei hamarabb. — János.... Mi lesz most? Itt nem maradhatunk. — Ne félj Itt vagyok én melletted 1 Én msglanuUam rőtéiben látni! Én ki tudom kerülni a lá'sat, mert megérzem őket. Nem megyek neki a gaiyaknak. Add ide a kezed, gyere utánam, majd én vezetlek. Lassabban fogunk menni, az igaz, de nyugodtan rám bizhatod magad. — Most várj egy kicsit. Megfigyelem a szellő járását, a hűvösség érkezését, felhasználom a lomb zúgását és megáll* pitom hogy merre kell mennünk. Hoszu ideig áll egy helyben mereven. Némán figyelt mindenre. Azután kézen fogta az asszonyt és határozottan indult meg előtte egy irányban. Lassan, tapogatódzva haladtak, de az asszony a férfi nyomában nem botlott meg semmiben és nem ütközött bele semmibei „már meglát.. “ megjegyzés fog bele" bosszankodni. „Már megint gyűjtenek valakinek, mert .,. karácsony közeleg“ Bevalljuk, gyűjteni akarunk. Gyűjteni szeretnénk — nem gyüjtőivekke* és nem erszényt nyitó állhatatossággal, nem pénzt és nem hirlapilag nyugtázott nagy adományokat — csupán! néhány morzsát akarunk kérni abbó a nagy szeretetvagyonból, amely-* magatok és családosok részére halmoztok fel a szeretet boldogan nevelő ünnepére. Ne olvassátok tehát birahnatlanuj-■ Miiyen csodálatos az. János,h ilyen biztosan vezetsz ebben a bo; zászló sötétségben! — Látod, ebben a borzasztó *5!é;~ ségben élek én, Marika, mindég! Hosszú ideig mentek. Talán órák hosszat, amikor az asszony rémülten ' kiáltott fel: — János! Két tüzes pontot iátok a sötétben 1 A férfi megállt. — Hol, Marika? Hol? — Jobbra előttünk I Isszony Biztosan valami ragadozónak a sze>.„ — Nem lehet az, Marika! Hiszen nem hallok semmit! Hol fekszik az a két tüzes pont? Mélyen lent, vagy messze elő! ? — Nem tudom, János. Azt hiszen nagyon messze. De lehet egészen közel is! Diadallal tört fel a férfi bongja: — Nincs már baj, Marika! — Miért ? — Az a két iüzes pont a fürdő lámpája ! Boldogan sikolfott fel az asszony. — János 1 Istenem I Igaz ! Psiszs, ho«y a fürdő! Türelmeikníil, boldogan indu’t mo«t már előre ő, átvette a vezetést. A következő pillanatban teljes erővei ütközőit neki egy fának. — Jaj! Fáj 1 — Nekimentéi, Marika? Nem baj! Várj csak. Még most nekem keli vezc *. nem, hiszen le még nem lí-sz! És lassanj csendesen kiérlek a* erdőből, a rendes kivilágított útra. I aztán újra az asszony karolt bele , férfiba. ^ — Most már látok, János. A-___ rámbizhatod magad 1 Kapkodva, sietve indult neki sz útik a férfi nehézkesen, esetlenül ;ent veié 8 amikor először botlott bele egy kiálló fagyökérbe, türelmetlenül, d«" szólt rá: — Istenem ... János .. emeled jobban a lábad ?
