Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-10-12 / 123. szám
A 4. oldal. Komáromi Lapok 1839. október 12. Állandó ruktíf Komárom és környéke részére faltcx’esltcdő és építkezési vállalkozó cégnél, Komárom, Rákóczi utca 40« Állandó raktár Kürt és környéke részére fakereskedi cégnél, Kürt« vonásáról nincs szó és ma nem lehet más feladata minden becsületes ma' gyár embernek, mint a régenvárt és nehezen megszületett közös magyar lisztét minden erejével támogatni és győzelemhez juttatni. Ennek elérése érdekében dolgozom lankadatlanul és dolgozik minden hivetn és ehelyütt is arra kérek minden magyar testvért, hogy személyi tekintet nélkül támogassa a közös magyar ügyet. A szives közlésért őszinte köszönetemet kifejezve, Csehi, 1929 október 10. nemzethü üdvözlettel Jaross Andor. Komáromtól Szigligetiig, meg vissza. — Elkésett fürdőlevelek. — IV A lesenczetomaji Deym park árnyas fái alatt azután sok minden az eszembe jutott. Szegény nagyanyám és anyám beszélte, hogy Ihász Dániel honvédezredes az 1848—49 iki magyar szabadság hire leverése után, a legsötétebb Back korszakban is meglátogatta övéit, testvéreit. Terméezitesen titokban, hiszen az éleiével játszott. Drótosnak öltözve jött bs Magyarországba és igy vette sorra rokonságát. A drótos mesterséghez termés retesen abszolút nem értett és ezen úgy següett, hogy ahol nyakába akartak sózni egy-egy repedt fazekat, azt olyan irtó drágáért akarta megcsinálni, hogy nem egy főlmérgesedetí háziasszony valósággal úgy kergette ki, hogy olyan sokat mert kérni. Így azután soh’se volt alkalma bebizonyítani, hogy mennyire nem érti ezt a mesterséget. Különben is ö nem ajánlkozott idegen helyeken, hogy van-e valami drótozni való. Ö egyenesen a rokonokhoz ment, de ott sem árulta el kilétét, megelégedett azzal, hogy a rokonokat és az ismert házak táját lássa, de a rokonok, a testvérek n m is sejtették, hogy kirejtőzik: az álruhában. Az osztrák annyira behálózta akkor a magyar családok környezetét spiclikkel, besúgókkal. kopóksal, hogyha nagybátyám, Iliász Dániel felt dte volna a kilétéi, még az nap besúgta volna valamelyik megfizetett cseléd. Óvatos volt tehát és amig alkudtak vele a megdrőíozandó fazék ára körű1, azalatt ő szépen köiü! nézett. Húzta, halasztotta az aktust, hogy minél tovább ott maradhasson. A végén azián, amikor a hoiribiiiä árból sehogy se akart engedni, s búcsú nem volt valami szívélyes, mert szidják szegény ihász Diniéit, mint a bokrot és nem egyszer kívánták a pokolba, de ő neki ez a szidás is jólesett és nagyokat mosolygóit befelé. A nagyanyámat különösen szerette és ott tovább akart időmi. Nézte, forgatta tehát a kezébe adott repedt lábast hosszasan, persrónásan méregette a hüvelyk ujjával, hogy mennyi drót kell kell hozzá. Így huzta-haiasziot a az idői, de hát elvegre mindennek vége szakadt í-s a magas ár kimondásakor beütő t a bomba és éppen a nagyanyám lelt a legharciassbb és nagyon megszidta a drdgás dró'ost és el is küldte, hogy menjen Isten hirével. Nagybátyám azonban tovább akart maradni a kedves portán. Hogy huzza az időt, hát egy kis ennivalót kért. — Nem érdemli ugyan meg, de azért adjatok neki Julcsa valami», — szólott mérgesen nagyanyám ás hátat fordított a föl nem ismeri testvérének. Julcsa, az egyik szolgálólány a cselédház elé vezette a nagybátyámat és egy mázas tányérba aludttejet öntött és abba egy fakanalat tett és melléje egy darab fekete kenyeret. Bi.ony ott bent az ősi Ihász bú ia hatalmas ebédlőjében drága óbécsei poicellánna! és családi címeres ezüst Kanállal téritettek volna, a fejedelmi lakomához, ha föltárja a kilété; ihász Dániel. Így azonban csak a cseíédház előtt levő malomköves asztalon aludttej jutott neki fakanállal, amelyet kavargatett és egy önzetlen pillanatra várt, hogy a mellette ólálkodó kutyáknak Öntse az a udttejet.A kutyák is türelmetlenül várták ezt az őrizetlen pillanatot és boszorkányos I gyorsasággal fölíebbzseiték a kiöntött tejei. Se a rokonság, se a c.elédség, sem az osztrák spiclik sem ismerték fel Ihász Dánielt, csak a házőrző kutyák, akik még rá sem mordu.íak és farkcsóválva börü'ugrálíák, mint régi kedves ismerőst. Szerencsére, hogy az osztrák spiclik nem érlelték a ku yák nyelvéi, mert biztosan kipattant volni a titok. Az aludttejet sikerült eltüntetni. Ihász Dániel nagy halálkodá3oís között köszönte meg az ennivalót. Amikor az ősi kúria előtt elhaladt, nagyanyám még egyszer megkérdezte: — Hat nem csinálja meg olcsóbban ? — Nem lehet kérem alássan, ma* gamnak is többe kerül. A fölnemismert kedves vendéget senki sem kiséríe ki, csak a házőrző kutyák mentek vele egy jódarabig. Meg is jegyezték a rokonok, hogy mi az ördöggel babonázta meg ez ä drótos ezeket a bestiákat, hogy úgy megszelídültek. Bizony a régi kúriák házőrző ku yái vátoságás bestiák voltak. Külön tenyésztették őket hr kas és kutya keresztezésből. Ezek voltak az igazi farkaskutyák és nem a mostaniak, anivlyek tulajdonképen valami németországi juhászkutya fajból származnak. Ezek a régi házőrző bestiák adlak védelmet az akkori betyárvilággai szemben. Csak évek múltán, amikor az osztrák uralom megszűnt Magyarországon, akkor tudták meg a rokonok, hogy ki volt az a drágás drótos. Legjobban sajnálkozott a nagyanyám, hogy szegénynek a c,elédház előtt aludílejet adlak. Hiszen ha tudta volna. Olt a Deym pjrk árnyás fái alatt tovább szövődnek a gondolatok, miközben unokaöcsémmcl hegymászó botot faragunk. Á’íévtdnsk gondolataim diákéveimre, különösen arra az évre, amikor Kos*uh Lrjos, a nagy száműzött meghűl Turinban, 1894 marc, 20 án ís a távirósod or.ya az egész földgolyóbisi végig zokogja, hogy meghalt a n gy száműzött, Magyarország egykori kor mányzója. Egész viiág gyászba öltözik, csak a kormánynak nem szabad hivatalosan gyászolni, mert megharagszik a király, Ferenc József és mégha agszi* az egész Habsburg dinasztia, amely nem felejtette el Kossu h L-josnak a Habsburgok debreceni detronizálását és Kossuthnak hatalmas fogadását, hogy a végzet hozhat reá bármilyen csapást, megpróbáltatást csak 'azt nem, ho^y ő valaha Habsburg alattvaló legyen. A magyar kormány hivatalosan (ellát nem gyászolhat. A Habsburgok lúlérzéfeenyek voltak Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia palotájára kitűzték a gyászlobogót, mire aztán az akadémia diszelnöke, József főherceg lemond az elnöiségről. Ezt a lemondást később visszavonja ugyan, de az idegesség egyre fokozódik. Szeles Adorján a Hantzy szobor felrobbantóji, az »Olvasd“ cimü lapban nyilt levelet intéz a királyhoz, hogyha megakarja találni az igazi utat a magyar nemzet szivéhez, ha igazán ki akar bíkülni a nemzettel, akkor küldjön koszorú! Kossuth ravatalára. Ezt a cikket elkobozzák és az izga-Adamson fogad. lom egyre nő. Ez a helyzet Keszthelyen is. A hivatalos körök nem mernek gyászolni, de a független polgárság sií.e sugallatát követve őszintén és nem parancsszóra meggyászolja a nagy halót aí. Amikor bironyossá válik, hogy a nagy hdoti maradványéit hazahozzák és a holtteste* hozó vonat Bíiaíonszen:györgv állomáson is keresz'ü fu», egész Keszthely megmozdult, hogy ki fognak zarándokolni a szenígyörgyi ál’onr sra, hogy leiójják a nagy" halod iránt a kegyelet adóját, Á keszthelyi iparies'üíet sürgönyt intéz Turinba, Gerlóczy budapesti polgármesterhez, aki a Kossulh hamvak hazahozatalát és a temetést Budapest megbízásából rendezte és azt kérlek a táviratban hogy a Köss uh hamvait hozó vonat álljon meg a Keszthely köztiében levő szenígyörgyi állomáson. A táviríra gyorsan megjön a sürgöny válasz, ameiyet az ip»rfestület falragaszokon hozott a nagyközönség tudomására. A válasz igy szólj: Ipiríeslület Keszthely. A vonat egy percre megáll. Gerlóczy polgármester. Egész Keszthely és messze vidéke T
