Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-17 / 99. szám
1989. augusztus 17, Komáromi L&pok 3. oldal nab ezi a rendíthetetlen őrállóját is megismerje. A szlovenszkói magyar delegátus: ifj. Jánossy Lajos beszélt neki Komáromról, a komáromi egyházközség múltjáról és nyomasztó jelenéről, — azért jött most el, hogy mint Amerika egyik egyetemes konvenii kiküldöttje közvetlenül is megismerje a komáromi egyházközséget, az evangélikus egyháznak itteni helyzetét. Arra kérte a gyülekezetei, hogy maradjon meg továbbra is tántorithatatlanul az egyház iránti hűségben, minden körülmény kOzOtt bizonyságtevő evangélikus hitben és áldozatkészségben — és akkor, bármilyen sötétség veszi is korül jelenében, nem lesz oka a csüggedésre, mert nem lesz elhagyatva. Milliók állanak melléje, akiket ott messze, a tengeren tűi is ugyanaz a tiszta evangélikus^ hit, az oltárnak ugyanaz a szentsége tesz egy testté a kicsiny komáromi Sionnal az Ur Jézusban, ök nem szűnnek meg imádkozni érte és segítségére is lesznek. Végül megköszönve a szeretetteljes fogadtatást, ismételten az egyház iránti hűségben való állhatatosságra buzdította a jelenlevőket és Isten áldását, megsegítő kegyelmét kérte a komáromi egyházközségre és az egész szlovenszkói magyar evangélikusságra I A gyülekezet minden tagjára nagy hatással volt a főerperes-prépostnak mélységes hittől és igazi testvérszeretettől áthatolt beszéde; hiszen már a tekintete is jóságot sugárzott és igazi főpásztori lelkűiéiről tett bizonyságot. Még a Leánykor üdvözölte a virágdíszben álló oltár elótt az egyház előkelő vendégét. A leánykori tagok élén Tuba Mária néhány szivbőlfakadó szó kíséretében nyújtotta át a főpapnak a hit, szeretet és remény színeiben pompázó virágcsokrot. A főesperes-prépost kedves szavakkal köszönte meg a leányoknak a figyelmét és az északamerikai evangélikus leánykOrök áldásos munkájára utalva hasonló eredményt kivánt Istentől a komáromi evangélikus leánykor fáradhatatlan törekvéseinek, a Megváltó iránti szeretetből fakadó egyházi szolgálatának. Az üdvözlő beszédeket és az amerikai vendég válaszait ifj. Jánossy Lajos tolmácsolta. Csaknem déli 12 óra lett, amikor a mindvégig együtt maradt egész templomi gyülekezet ajkán felhangzott Luther diadal-éneke, az „Erős vár a mi Ute nünk . . .“ és ezzel véget ért a komá sorsnak. ; A sötétség kibúvik a bútorok alól, a sarkokból. Szemközt lévő ablakokból szűrődik be egy-egy fénysugár. Lassan teljes homály bot ul a szomorú szobára. Az utcáról elmosódottan felhangzik a lárma: villamosok csengetése, autók tülkölése. Milyen messze van mindez! Csak hát errevetődnék valakit Két nap óta nem látott már embert. Két nap óta nem evett. Igaz, nincs is szüksége arra, hogy egyék. De már a bora is elfogyott. Különben az se kell; az utolsó korty borzasztóan rossz volt. Úgy megrázkódott tőle, mint akkor, régen az elsőtől. Pedig szomjazik. A Szaharát 'érzi szájában. Elnyelne egy tengert. A korsó ott van az asztalon, csak kezét kellene érte nyújtani, de nem tudja. Oda van talán kötözve ágyához ? A láztól cserepes ajka félig nyitva van. Halottfehér homlokán verejtékcsep pék gyöngyöztek, két arcán két égő rózsa. Szeme tágranyilten mered a sötétbe. Melle ijesztően emelkedik és süllyed, s az egyedüli hang, mely a félelmes csendet zavarja, a hörgés, mely a rémes lélegzést kíséri. öntudata néhány pillanatra elhomályosul. Qyöfrő szomjúsága rázza fel ismét. — Egy királyságot egy ital viz érti — szalad át emlékében a kétségbeesett óhajtás. Csak hát jönne valaki! Hát nincs is már senki a világon? Szivében szorongást érez. Az a jóságos, nagy szív is belefáradt már mun kájába. ... Csitt, csitt, valaki jár a folyosón 1 Lépései közelednek. Megáll az ajtó előtt. Jaj, hát mégis megérezte valaki, hogy itt nagy szükség van a segítségre? Hogy egy emberi szó, egy csepp viz a kétségbeeséstől ment meg egy nsgy beteg művészt ? A lépések távolodnak. Ligeti kiáltani szeretne: ne menj el, ember, az Istenre kértek! Jöjj csak egy percre, segits csakis Pocsátko szappannal érhet el. romi e vangélik us egyháziözség életében, j sőt az egész szlovenszkói magyar evangélikussóg éleiében olyan jelentős ünnepi délelőtt, A főespetes prépost komáromi látogatásának emlékéül filmfelvételt készített a templomból kivonuló egész közönségről. A parcchián csendben elköltött ebéd után, majd pedig a délutáni istentisztelet után részletes megbeszélést folytatott a vendég főpsp a két lelkésszel az evangélikus egyházat érintő fontos kérdésekről. Majd estefelé a temetőt látogatta meg, azután pedig nagyobb sétát tett a városban. Másnap reggel pedig a Prága felől jövő gyorsvonattal Komáromból ifj. Jánossy Lajos s. lelkész kíséretében Budapestre utazott, ahonnét Bécsen keresztül, Münchenen át Svájcba indult Komárom amerikai vendége. Svájc egyik üdülőhelyén tíznapos pihenőt tart és szeptember 4-én Bremenben hajóra szál), hogy újra visszatérjen távoli hazájába. Mikor kedden este Bécsben elbúcsúzott dr. Ekblad főer peres prépost ifj. Jánossy Lajostól, nem gjőzle eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire hatott rá a komáromi látogatás és milyen feledhetetlen emlékként fog az élni benne. „A viszontlátásra" — mondotta és Isten áldásának a kívánságával küldte velünk érző szivének üd\öz!efét a Duna-menti magyar város ősi, őrálló evangélikus Sionjának. Végéhez közeledik az európai tórarepUIŐ verseny. Párisi jelentés szerint a nemzetközi körrepülőverseny végéhez közeledik. A Brüsszelből kiinduló repülőket csak 270 kilométer válasz tja el az Orlylól. Az orlyi ellenőrző bizottság tegnap délután 3 őrskor kezdte meg működését. Ibolyántúli sugarakkal fogják kezelni a vérmérgezést Londoni jelentés szerint dr. Hill, a londoni orvosi kutató intézet vezetője a vérmérgezés kezelésének uj és nagyon ercdméayes módját fedezte fel az ibolyántúli sugarak segítségével, amelyek állítólag a szervezet ellenálló erejét annyira felfokozzák, hogy a test a legtöbb esetben letudja küzdeni a fertőzést, A részleteket legközelebb fogják közzétenni a lapokban. rajtam 1 Ajka hangtalanul vonaglik és a csend, a rémes dolgokat suttogó csend megint elfoglalja birodalmát. A valóság elhomályosul. Mintha lebegni kezdene. A láz varázsol eléje fárasztó képeket. ... Menni keli már az előadásra 1 itt az est, a színház körül tolong a sokaság, siet mindenki, mert a jegyek fogyóban vannak. Persze, hiszen Ligeti, a hires énekes fog ma fellépni! Hosszú idő után ma először. Mondják, hogy pihenése alatt nagyot fejlődött. Magával ragadja a hallgatóságot Csak jönne hát márl Néhány perc hiányzik mindössze a nyitástól. ... Megyek, megyek I A nagy beteg kínosan vonaglik. Menni, sietni 1... Takaróját görcsösen markolja. Egész testét kiüti a verejték, erőlködésében lélebzé8e még nyugtalanabbá, irtózatosabbá válik. Szeme ijedt tűzben ég. Még egyszer megmozdul, még egyszer érzi, hogy menni kel), rögtön, i ögtön ... és azután valami jóleső bágyadtság ömlik el rajta és azután mintha belehullana valami lágy, meleg, végtelen sötétségbe. Egy perc múlt el, vagy egy évtized? — Ligeti felébred mély álmából. Láza megszűnt. Frissnek, könnyűnek érzi magát. És ébredésével egyidőben tudatába villan, hogy őt várják valahol, sietni kel), mert elkésik ... Talpraszökken, lerohan a lépcsőkön, felugrik az első villamosra ... nem, ez nagyon lassú ... beiesüpped egy arra haladó rutó ülésébe ... gyorsabban, gyorsabban ... kiugrik az autóból s a gondolat sebességével ott terem a színháznál, régi dicsősége palotájánál. Akadálytalanul eljut a színpadig. Szemközt találkozik régi ismerősökkel, uj, sohasem látott alakokkal, nem szól egyikhez sem, nincs ideje, sietni keil, a közönség már türelmetlenül várja. Város- és utcarendezés Komárom, —augusztus 15. Most, hogy végre valahára jóváhagyták az 1928, évi költségvetés), Komárom városa a hosszas várakozás után visszanyerte annak lehetőségét, hogy a város fejlődésének előmozdítására irányuló nagyarányú utcarendezési programját befejezheti. Sajnos, a jóváhagyási huza-vona következtében a legszebb munkaidőből kieseit a város és igy most már csak az őszi hónapok alatt végezhet valami munkát, föltéve, hogy az ahhoz szükséges anyagi eszközök rendelkezésére fognak állsni. Az u'carendezési program egyik régóta sürgetett pontja, a Vátsor utca, még ez Ívben ki flesz kövezve, erre már a pályázatot is kitűzte a város és mivel a burkoláshoz szükséges anysg rendelkezésére áll, a munka hamarosan megkezdődhetik. Itt azonban figyelmeztetnünk kell a város vezetőségét arra, hogy olyan munkaellenőröket alkalmazzon a kövezési munkánál, akik kötelességüknek tartják azt is, hogy komolyan utána nézzenek a megfelelő utcaburkoláshoz szükséges kőkockák kiválogatásának, nehogy otyan kritikán a’uti jrunkát végezzen a vállalkozó, mint amilyent végeztek a Tolnai utca, Fürdő u'ca, sőt a Gazda u'ca gyalogjárójának kikövezésénél is. Aki nem töltötte be lelkiismeretességgel a város érdekében A nézőtér zfüfolva. A színpadra lép. Hatalmas tapsorkán fogadja. — Ab, ismernek mégl Ismerik még Ligetit, a nagy művészt, aki ötökre beírta nevét közönsége szivébe! — Előre megy. Valaki vele szemben hátrál, nagy bókolások között. Még egy lépés, Ligeti megáll s e pillanatban — legördül a függöny. A művész megdöbbenve néz kőiül. Mit jelentsen ez? Valami hiba történi? Elromlott a függöny felvonója? Emberek tolulnak be, átalakítják a szint. — Mit csináltok? Megbolondultatok? — Senki sem hederit rá. Ligeti megrázza az egyik alak vállát; Hé, emberek, ml van veletek? Semmi hatás. Mindenki tesz vesz, mintha ő itt se lenne. Ligeti rémes zavarban van. Mi ez? Talán még a láz? Elhagyja a színpadot. A folyosón találkozik Fülekive), a régi pajtássá1. Megszólítja. Az tovább megy, mintha nem is látta volna. Varázslat ez, vagy álom? Haza, hazai Itt engem nem akarnak megismerni! — Mig a három emelet lépcsőit megjárja, töri a fejét, hogy is lehetséges az, hogy néhány órával ezelőtt még mozdulni sem tudott ágyában, most meg fiatalos erővel, a szélvész sebességével száguld ide s tova? Sőt egyszérüen ott van, ahol éppen lenni akar. Szobájába jut. Az ágyon, az ő ágyán egy mozdulatlan alak fekszik, Milyen halvány, milyen csendes! Es mennyire hasonlít ahhoz az archoz, mely tükörből sokszor ámuit rá!... Pillsnatnyi döbbenés szállja meg, a döbbenést valami nagy-nagy megkönynyebbülés váltja fel ... s a börtönéből szabadult lélek, az elbukott művész szelleme boldogan, örömujjongva száll a siralmak völgyéből a legnagyobb Művész trónusa felé. való ellenőrző tisztét, sz ne..' való arra, hogy a város újra alkalmazza. Megnyugvással értesülünk arról, hogy a Thaly Kálmán utcára is rákerül a sor és a fenmaradt kiskockával lesz beburkolva ez a Kossuth teret a Széchenyi u'cával összekötő útvonal. Arra is nagy szükség van, hogy egyes kövezett utcák süppedéseit alaposan megjavítássá a város, ha mindjárt nem is fekszik az az u'ca a forgalom közepében, de a városnak olyan részén vonul el, amely a belváros egyik legszebb történelmi nevezetességű utcáját képezi, mint például a Széchenyi utca. A Dunarakpartra levezető obskúrus kutyaszorítónak, a Kisböznek rendbehozatalát is elhatározták, befon lappal lesz ellátva, ami lehetővé leszi, hogy ezt a büzfészket ezentúl tisztábban tartsák. A legközelebbi tervekből azonban, mint azt sajnálatosan látjuk, — hiányzik a régóta szükséggessé vált Deák Ferenc utca rendezése, amelyből el lehet mondani, hogy a város legelőkelőbb utcája, amelyet a díszes bérházak, iskolák, de főképen a törvényszéki palo a vaióban mindenképen a város legszebb utcájává emelnek. Csodálatos, hogy ennek az utcának burkolására még mindig nem került a sor, holott nagy forgalma is megköveteli azt, hogy kocsiút ját mielőbb kias2faltozzák. Tudjuk jói, hogy az utcarendezés programjának ez az utca is egyik pontját képezi, eddig az volt a baj, hogy az utca nem volt csatornázva, ezt azonban már elvégezték és igy mi sem akadályozza » Tekintettel arra, ho«"' u'ca kocsiul!” s~ van (esős sártenger m. lekedés), a hkönyebb lebonyolítása .. rövidesen el kell határoznia ez u'ca gyökeres rendbehozatala*. A város utcarendezési programjából mintha teljesen kiesett volna a Klapka-tér rendezése. Az összes belvárosi utcákat rendezte már a város, aszfalt és bazalt kockák teszik kényelmessé a közlekedést a Nádor-, Vármegye-, Városház-, Jókai utcákon, egyedül a város középpontját képező Klapka tér árválkodik a régi mezben, amely most már ugyancsak kirí régi gránitkcckáival a nagyvárosias környezetből. Tudunk egy olyan tervről, amely a Klapka- tér parkosítását akarja keresztülvinni. Annak idejében úgy tervezték, hogy park, szökőkút lesz a városháza előtt, a Klapka szobrot megszabadítják rácsától és helyette diszvirágágyak fogják szegélyezni a talapzatot, mindez 40—50000 koronából ki is telne. A terv mindeddig nem öltött konkrét for mát és igy nem is került tárgyalásra. Azt is hihetnők, hogy a város rendezés munkálatait ezzel a tervvel akarják megkoronázni. A Klapka térnek a városház előtti része, a szobor közvetlen környezete az, ami még rendezésre szorul. Ez azonban nem olyan nagy terület, hogy szökő! úttal kombinált parkosításra megelelő lenne. Igaz, hogy az ujsbb időkben a külvárosi részeken több kisebb parkírozás történt, ezeket azonban elzárták és igy csak messziről élvezheti azokat a közönség. Már eleve tiltakozni kell az ellen, hogy a Klapka-teret '.a ilyen zárt parkká alakítsák át. Pedig többre, tekintettel a csekély területre, nem igen telik. Sokkal helyesebb -enne
