Komáromi Lapok, 1929. július-december (50. évfolyam, 79-156. szám)
1929-08-17 / 99. szám
2 oldal. Koraároi».. szappan kalapács védjeggyel valódi! tága3 udvarán ment végbe, mely zsúfolásig megtelt hallgatósággal, Ezernél többen vettek részt a gyűlésen, melyet Czibulka helyi pártelnök nyitott meg lelkes szavakkal és átadta a szót az első szónoknak. m SzUllő Géza dr. országos pártelnök személyét viharos tapsok köszöntötték, amikor szólásra emelkedett. Lelkes szavaiban a megjelenteket kitartó munkára buzdította. A kisebbségi élet küzdelmekkel jár, de ezeknek a küzdelmeknek egyszer a megérdemelt győzelemmel kell végtődniök, mert az igazságot kereszirefeszithetik, de az soha meg nem hal, hanem feltámad. Késhetik a mi jogaink elismerése, de el nem maradhat. Zajos éljenzés fogadta a rövid, de szívből jövő szavakat, melyek a meggyőződés hevével utat találtak a szivekbe. Alapy Gyula dr. tartományi képviselő beszédében a mai közigazgatás bírálatára tért ki első sorban, amelyben ez a szerencsétlen Szlo venszkóa kísérleti nyúl szerepét játssza. Eltörölték a régi ezeréves vármegyéket, melyeket a történelmi fejlődés hozott létre, megalkották a nagymegyékeí, ezek megbuktak és szégyenteljes csődbe került tevékenységük, jó emlék helyett óriási hátralékokat hagytak az országos igazgatásra, amely színién kritikus helyzetben van, az ügyek elintézése a lehelő leglassubb és a személyzet nem S győzi a munkát. Pedig az országos hivatalnak hatásköre olyan csekély, I Az utolsó szerep. írta: Döbröközy B. Béla. Talán sohasem látta még ilyen sivárnak a szobáját. Pedig a nyomor, ez a sötét színekkel dolgozó piktor, már rég feketére festette körülötte a világot. Eddig mégis azzal vigasztalódott, ha nem is minden keserűség nélkül, hogy a kettejük ócskasága: az övé meg a szobájáé, nagyon jól összeillik. De most, 8hogy elhagyatottan, nagybetegen feküdt ágyán, hogy a legkitartóbb barát, a remény is eloldalgott már mellőle s a szegényes szobának minden pontja bántóan rajzolódott beléje, most mégis ólom8ulIyal nehezedett lelkére a környezet. Mintha a kopott bútorok, az , ablak, ajtó néma bámulásukban azt kérdeznék: mit is keresel te még ezen a világon? A beteg fájdalmasan felsóh3jfott. Haj, haj! Nem is olyan régen dehogy hagyták volna őt, a közönség dédelgetett kedveltját, ily árván heverni betegágyán! Két vagy három orvos leste volna aggodalmasan pulzusát, méricséite volna minduntalan lázát, csavargatta volna tűzben égő testét hűsítő lepedőkbe. Újságírók jegyezgelnék az előszobában az orvosi véleményt: a művész állapota súlyos, de nem reménytelen ... Mennyi virág, illatos, szép virág pompázna körülötte: a jó közönség szerzetének bájos hírnökei I... ... Tizenöt évvel ezelőtt!... Amikor ! fiatalsága ragyogásában, a legnagyobb 1 ft wdklám á e >-8 •m U OB 0 *» a o R (S a ® ■« M o ELBERT dive Nádor-utca 19. O Komárom Intézeti cikkek: Leányka és clottkötény, Fehérnemű osztály: ■Erc”'Po'1|>1", Úri divat osztály: női ingnadrág, h& „Bécsi nyakken keztyük. - Selyeni harisnya és sokni. Strand cikkek: Fürdő kosztüm és köppíf.i, cipők és sapka kiárusitási á. fjöráru osztály: Gyerm.-kocsi: Sport és szekre. , 75—1000 K. — Vulkán koffer, i\ 10 — 200 X, pénztárcák, aktatáska. Amerikai főpap látogatása a komáromi evangélikus egyházban. Komárom, — augusztus 16. mint egy régi megyéé volt, a teljhalal- j mat a prágai belügyminiszter gyakorolja, ahol szintén esztendőkig húzódik j az ügyek elintézése, mint azt az állam- j polgársági ügyekből látható. Majd a gazdasági és a kulturális j helyzetről adott a közönségnek találó j képet és a sürü helyeslések szaki'otlák félbe az előadó beszédét sok helyen a tetszés nyilvánításával. A földreform, a pénzlebélyegzés, a hadikölcsön, a magyar bankbukások bőséges témát nyújtottak a szónoknak, aki a magyar iskolák viszonyaira js kitért és hangsúlyozta, hogy a kisebbségi jogainkat ezek távolról sem elégítik ki. A hallgatóság nemes és jó érzéseire appeüált \ a szónok beszédének végén, akit fel- j hívott, hogy ma a magyar gondolatnak \ szolgálatába kell állnia mindenkinek \ vallásra és társadalmi osztályre való i tekintet nélkül, hogy kiharcolhassuk I gyermekeink szebb és boldogabb jövőjét, j ~;A szónok lelkes beBzéde mély hatási jj tett és utána lelkes éljenzés hangzott fel. j Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő ■ volt a harmadik szónok, aki beszédé- \ ben a hidasnémeti incidenssel és a 1 külügyminiszter nagy kudarcaival fog- j lalkozott humoros szavakkal heilyel jj közzel viharos derültségre bírva hallga- j tóit. Majd a szlovák nép helyzetét vá- j zolta a továbbiakban, Felemlitette a föld- [ mivelésügyi miniszler bodrogközi láfoga- j tásá! és ígéreteit, amelyek ígéretek is ma- j radiak. Majd az iglói kiállításon Kra- \ már és Snejdarek tábornok nyilat- | Hozatalra reflektált, akik ott a magyarok t ellen izgattak, ezt erélyes szavakkal j utasította vissza a hallgatóság zajos \ tetszése mellett, amely alig tudott meg- ; válni kedves szónokától és me;egen \ ünnepelte őt. Vircsik Gyula J munkás pártvezetőségi tag üdvözölte ezek után \ a falu dolgozóit és visszaemlékezett a ] tiz év nagy csalódásaira, melyek az jj ipari és a gazdasági munkást egyfor- jj mán érték az ipari üzemek beszüntető- ] sével és a földreformmal. Beszélt a 1 kommunista párt bomlásáról, mely igé- j rétéit nem tudta, de nem is akarta be- t váltani, végűi nagy tetszés mellett mu- ü látott rá a keresztény gondolatban rejlő jj nagy igazságokra, amelyek minden nap \ jobban hódítanak. A közönség a szónokokat lelkesen • ünnepelte. Saját tudósítónktól. Augusztus 11 én, az elmúlt vasárnap reggelén megkésve berobogó prágai gyorsvonattal érkezett Komáromba az evangélikus egyház előkelő amerikai vendége: dr. Ekblad A. Th wisconsini főesperes prépost. Az állomáson ifj. Jdnossy Lajos ev. s. lelkész várta a főpapot és a parochiára kisérte, ahol Jdnossy Lajos evang. esperes fogadta a vendéget. A többi hivő gyónása során ő is meggyónt, — amikor pedig 10 órakor a harangszó a főistentiszte!et kezdetét hirdette, a lelkészek kíséretében újra a templomba manl, amelyet ekkorra már egészen megtöltött a hívek serege. Kezdetét vette az ünnepi istentisztelet, amelyet az ősi evangélikus énekestilurgiáva! ifj Jdnossy Lajos s. lelkész végzett; a szentbeszédet Jdnossy Lajos esperes mondta a vasárnap epistolája: I Corinth. XV: 1—10 alapján. Az ünnepi istentisztelet folyamán az oltárhoz járult hívekkel együtt térdelt Isten színe elé az amerikai főesperes pzépost és velük együtt részesült az Úrvacsora szentségében. Az ünneplő közönség az istentisztelet után is a templomban maradi. Ekkor üdvözölte az egyháztanács élén Jdnossy Lajos esperes a kiváló vendéget. Feltárta előtte a komáromi egyház árvaságát, az 1919 óta fartó megpróbáltatásokat és hangsúlyozta, hogy a mindenfelől csak ellenségekkel körülvett kis egyház elhagyatoitságába az első napsugarat az evangélikus anyaszentegyhazn >:k idei kopenhágai egyetemes konventje hozta, Kopenhágában olyan megértő szeretettel fogadták a világ minden részéről össiegyülekezett hittestvérek a szlovenszkői magyar evangélikusság legátusát : ifj. Jánossy Lajost, hogy a testvérszeretetnek ez a megnyilatkozása újra felélesztette mármár iankadó reménységeinket. Ezt az első napsugarat ragyogó hajnallá varázsolta ez a mostani látogatás, amelyel Ekblad főesperes-prépost, sz északamerikai húszmilliós evangélikus kereszténység küldöttje megtisztelte a nehéz gondok között küzdő kicsiny komáromi egyházat. A jó Isten áldja meg ezért az uj életre keltő cselekedetéért I Az amerikai főpap megrendülve hallgatja az üdvözlő szavakat és meghatva mondott érlük köszönetét. Válaszában elmondta, hogy az evangélikus világegyház idei egyetemes konventjén. Kopenhágában ismerte meg a konvent legfiatalabb tagját: ifj. Jánossy Lajost és az ismeretség során feltámadt benne a vágy, hogy az idősebb Jánossy Lajost, a komáromi esperest, az egyházművészi magaslatok felé érielődésében csattogott acálhmgja a színpadon, hogy minden föllépésé egy-egy diadal volt s minden diadal a népszerűség, jóiét újabb kapuját nyitotta meg előtte! Ó, jaj de szép volt! Most szinte mesének tűnik már. Mily borzalmas mai magányából, nyomorúságából főitekinteni hajdani önmagárai Egyszer meghűlt. A hurut makacsul feküdt rá hangszálaira, mintha az a csengő acéldarab megsérült volna. Alig észrevehető fátyol tompította hangját. De mégis szenvedett borzalmasan. Egy vonalnyit szállt csak alá nagysága, de az is kétségbeejtette, hiszen még ölekkel akart magasabbra hágni. Önbizalma, a nagyság felé vezető útnak ez az iránytűje megingott; a jó publikum részvétét nagyon hamar fölváltotta a lesajnáiás; mi az neki, ha egy nagy tehetség összeroppan? Az élvezéssel sietni kell s oly sokan vannak, akik gyönyörködtetni tudnak 1 ... Az orvosi beavatkozás nem segített. S amily arányban érezte a csapás következményeit, oly arányban nőtt türelmetlensége. Indulatos lett. A sorsát átkozta, mintha az tudatosan ellenére járt volna. Egyik este azután megint régi erejében pompázott. A közönség tombolt. Ligeti pedig megrémült. Sírni szeretett volna. E percben az volt az érzése, hogy hangjának azt a csengését, mellyel most oly tündökletes sikert aratott, kölcsönkapta, — mindent föiemésziő uzsorára. Mielőtt a színpadra lépett volna, fölhajtott egy pohár bort. Bosszuságában-e, vagy a siker után való pillanatnyi vágyódásában-e, — ki tudná azt ma megmondani? És amikor a fényes est után otthon visszaemlékezett sikerére, emlékében újra 8 újra felzúgott a tapsorkán, meiy, hasztalan a legnagyobbakat sem hagyja érintetlenül, akkor mégis alkudozni kezdett magával. Mi az, egy korty? — okoskodott. Ö erős, fegyelmezett ember, nem lehet emberi gyengeség áldozatává. Egy korty 1 Mindennap csak egy, hiszen ha ez az áldozat (mert áldozat az neki), napról-napra hozzásegíti fényes sikereshez, csak m.géril? A beteg arcára verejtékcseppek ültek ki. Világosabban, mint bármikor azóta, érezte szörnyű tévedéséi Emberek, emberek 1 Óvakodjatok az első bűntől 1 Tudjátok, milv ravasz, veszedelmes diplomata a bűn ? Ezer okkal ajánlja magát, hogy szövetségeséül megnyerjen; s hr egyszer megnyert, az utolsó csepp vérig kiveszi belőletek a szövetség diját. Emberek, csak az első bűntől óvakodjatok! ... És néhány napon át büszkén, mindent meghódítón viharzott is a csodálatos hang. Hullott az elismerés a művész lába elé. Ligeti boldog volt. Már nem rázkódott meg attól a pohár bortól. És egy napon megint ráboruit az a félelmetes fátyol a hangjára. Akkor két pohárral ivott. Nem szabad elbukni l Azért is diadalmaskodni fogok I... És ettől fogva gyorsan ment minden. Kezdték kihagyogatni az ő gyönyörű szerepeiből. A direktor nagy sajnálkozások között tudatta vele, hogy nem áll módjában a nehéz szerződést tartani. Ligeti felcsattant. Mit?! Ez a kis hurut ok arra, hogy másod-harmadrangú szerepeket adjanak neki ? A néhai művész fellázadt benne. Nem/ E?t nem tűri! Csak egy szavába kerül és egy lucat direktor nyújtja érte a kezét. De a direktorok fanyalgó udvariassággal tértek ki ajánlkozása elől. A nehéz viszonyok I... Önállósította magát. Vidéki városok közönsége még hódolón ünnepelte fellépései alkalmával. Élt hajdani nagysága kamataiból. De csodálatosképpen a kamat is rohamosan apad\ Már a kisvárosok népe is elsiklott neve felett. Ki is az a Ligeti? Ja ... szegény! Átivott éjszakák, majd nélkülözések, ázás-fázás megtörte a valaha óriás sz-rvezetet. Köhécselt. — A gégém ... az a hurut, mely oly rutul elvágta pályámat, -- ámította magát, pedig jól tudta, hogy az a köhögés a gégénél jóval mélyebbről tör fel. Kezében megreszketett a pohár. De mohón itta ki a tartalmát. S a szegény művész összeomlott testben, lélekben. Már nincsenek indulatai. Már kétségbeesni sem tud. Valamikor viharző lelke fáradtan, szelíden adta meg magát a Az elismert lejgjobb töltényt, a legnagyobb választékot mindennemű f egyvereMben Kérjen érjegy«éketS Seitert József puskamüves cégnél találja Bratislava, Halászkapu-u.4
