Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-25 / 63. szám
Ötvenedik évfolyam 63. szám Szombat,' 1929, májas 25 S&iisetési fef sssksslovák értékbe*: ÍÉslf&s* éi vidékre poiUti »étktldéiiei: i^étís évre 80 I, félévre 40 K, aegyeiévís í S3 X. - Külföldön 150 K6. gyei riém £r* I 80 fillér, ALAPÍTOTTA i TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA ár. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ár. j Sserkenttöiég él kiidöbiritil: Hádor-x. S3, Megjelenik hctenkinl háromuor: kedden, csütörtökön és szombatos. POLITIKAI SZEMLE Komárom, — május 24, Benes kudarca a kisantant konferenciáján. A belgrádi kisantant konferenciáról kiadott néhány soros hivatalos kommüniké szerint a három külügyminiszter megbeszélést folytatott az általános politikai helyzetről és a nézetek teljes egybehangzását állapították meg. Megállapították, hogy a szomszéd államokkal való viszony normálisan fejlődik és a szerdai ülésen aláírták az általános békéltető és döntőbírósági eljárásról szóló szerződést. De hogy a tárgyaié sok bizonyos kérdésekben meddők és eredménytelenek maradtak, arról a je lentés bölcsen hallgat. Diplomáciai körökben úgy hirlik, hogy Benes, aki nagyszabású programmal érkezett Bel grádba, teljesen kudarcot vallott. Programjában volt többek között a gazdasági kisantant megteremtése, ami megvalósithatatlannak bizonyult az áthidalhatatlan érdekellentétek miatt. Szovjetoroszország elismerésének szükségességét is hangoztatta Benes, azonban a francia kormány közbelépésére le kellett venni a kérdést a napirendről. Az opiánsperek ügyében Benes egységes elutasító álláspontot akart kierőszakolni, de Jugoszlávia nem volt hajlandó visszahívni a döntőbíróságból képviselőjét, tehát elismerte annak illetékességét. Az óriási érdekellentéteket a sokat hangoztatott barátság dacára sem sikerült áthidalni. Románia remélte, hogy a csehszlovákok és a jugoszlávok garantálni fogják Oroszországgal szemben Beszarábia határait, viszont a bolgár—szerb határt Románia és Csehszlovákia nem volt hajlandó biztosítani, úgyhogy a diplomáciai körök megállapítása szerint a kisantant konferenciája soha még nem volt olyan eredménytelen, mint a mostani. Kompromisszummal oldják meg a lakáskérdést. A lakásvédelmi törvény módosítása már régóta húzódik, mert egyes fontos kérdésekben nem tudnak a pártok megegyezésre jutni. A koalíció lakásbizottsága a napokban újra összeült, azonban pozitív eredményt ezúttal sem tudott elérni. A bizottság munkájának eddigi eredményét az egyes pártkluboknak terjesztik be véleményezés végett, hogy kompromisszunot kössenek. Legnehezebb annak a vitás kérdésnek a megoldása, hogy a háziuraktól lehet-e és mekkora hozzájárulást követelni a lakbérekből, továbbá a lakbérek valorizációja és ennek keresztülvitele. Amig ezekben a kérdésekben a klubok véleményét nem ismeri a bizottság, addig nem is tárgyalhat róluk érdemben. A bizottság tehát újra elnapolta magát s legközelebbi ülését a jövő héten tartja. Nehézségek a katolikus blokk megvalósulása körül. Mint köztudomású, a Slovák minapi számában a vezércikk a szlovákok és magyarok együttműködésének elérésére egy kafholikus blokk létrehozását tartja szükségesnek. A nem valami szerencsés gondolat megvalósítása azonban több akadályba ütközik, amelyek közül egyik legsúlyosabb a Sramek-féle néppárt, amelyet Hlinkáék felakarnak oszlattatni. Ugyanis a kaiholikus blokk megszervezését a lidákok szlovenszkói szervezetűnek megszüntetésétől teszik függővé. Persze a cseh néppártnak eszeágában sincs a párt szlovenszkói ágának megszüntetése és a Ludová Politika egyik cikkében kijelenti, hogy szó sem lehet a kívánt likvidálásról, mert a cseh néppárt szlovenszkói ága, Srámek széles horizontú politikájának a gyümölcse. A párt helyzete — a lap szerint — Szlovenszkóban egyre kedvezőbb lesz és meg van a remény arra, hogy a legközelebbi választások még több sikert hoznak, mint az eddigiek. Micsuráék tehát nem fognak likvidálni a Slovák kívánságára. Miniszterelnöki válasz a régi megyei nyugdíjasok illetményeire nézve. Néhány hónappal ezelőtt fabloniczky János dr., keresztényszocialista képviselő interpellációt nyújtott be a régi nyugdíjasok 20 százalékkal fölemelt nyugdijának késedelmes folyósítása ügyében. Az interpellációra Udrzsal miniszterelnök a következő választ adta: Az 1928. május 24-iki 80. számú törvény végrehajtására a pénzügyminisztériumnak julius 9 én lett az utasítás kiadva. A többletfízetés és pótdijak rendezése kormányrendeleti utón és az illetékes központi hatóságok belső intézkedése utján történt. Ami az 1928. Ew iáik lilíai. Komárom, — május 24. A kommunista párthoz tartozó gazdasági munkások — egész bizonyosan nem a maguk ötletéből — abbahagyták a munkát a gazdaságokban, a majorokban nem gondozták az állatokat, azokat nem etették és nem itatták és azokat, akiket erre felfogadtak, terrorizálták, szidalmazták, megrugdosták. Ez a gazdasági sztrájkok általános tüneteihez tartozik. A gazda, mit tehetett egyebet, mint idegen munkásokat hozatott, végre a teheneket meg kell fejni, az állatokat etetni, a felesleges répanövényt pedig pontosan, idejében kell kigyomlálni. A rendet pedig, amely gazdára és munkásra egyaránt kötelező, biztosították a hatóságok. A sztrájk tehát kudarcba fulladt, amint azt előre is lehetett látni. A következményei azonban, mint a felfakadt kelevény, itt maradtak köztünk. Soha sztrájkot rosszabb időben nem kezdtek, mint most, amikor a gazdaságok rendelkezésére fölös munkaerő kínálkozik, amikor olyan nagy a gazdasági munkanélküliség és a felparcellázott birtokok munkássága csak a munkaalkalomra vár. Hogy a kommunista párt ilyen körülmények között adta ki a sztrájk jelszavát azzal a mesével, hogy uj szerződést csinálnak, vele szemben súlyos felelősséget állapit meg, amit a felelőtlen Major Istvánok aligha fognak elviselni. Mert a sztrájk következménye gyanánt a járás területén idegen munkások lépnek munkába és valószínűleg ezek fogják befejezni a gazdasági évet is, ez pedig a sztrájkoló és e miatt elbocsátott munkásokra nyomorúságot és nélkülözést jelent. Eleget nyomorogtak és nélkülöztek a télen munkanélkül, most a nyár is ezekkel a kilátásokkal fenyegeti őket. Ezek pedig szomorú kilátások. A munkanélküliség idején rendezett sztrájk halva született gondolat. Nagyon szomorú tanulságokat foglal ez magában az agitációs jelszavakkal szerződésszegésre csábított földmunkásságra nézve. Csodálatos, hogy a leócsárolt régi időkben ilyen sztrájkok sohasem fordultak elő; az aratások rendben folytak, a földmives napszámosok is megkeresték a szerény mindennapit. Ma demokratikus egyenlőség van, a földmunkásnak van politikai szavazati joga és a sztrájk jogát is elismeri a törvény. De a gazda helyzete tízszeresen rosszabb, mint a békeidőben, mert nagy közterhek nyomják, üzemi költségei emelkedtek, amelyet csak belterjesebb gazdálkodással tud úgy ahogy kiegyensúlyozni. A gazdasági cselédeket törvény védi, szerződését érvényesítheti, felmondani csak komoly okok miatt lehet neki. A munka megtagadása természetesen szerződésszegés és felmondási ok is. Senki a maga bírája nem lehet. Sajnáljuk a félrevezetett munkásokat, akik önhibájukból jutottak ilyen helyzetbe a nyár kezdetén. Sajnáljuk, mint játékszereket egy politikai párt kezében, mely most takaródét fuj és nem vállalja a politikai sztrájkért a felelősséget. Birtokosaink ebben a sztrájkban példásan viselkedtek, nem provokáltak és az erőszakkal szemben hasonlóra nem ragadtatták magukat; azt azonban a munkát abbanhagyó munkásoknak is be kell látniok, hogy az ellenségekkel és károkozókkal szemben védekezni szintén emberi kötelesség és a munka fegyelme érdekében nem tűrhető meg az, hogy bujtogatók és terroristák legyenek a dolgozni akarók soraiban. A becsapott és most munkájából kiesett tömegek pedig tanuljanak már egyszer a maguk kárából és tudják meg, hogy az agitátor kámforrá változik, mikor a baj megtörténik és a tervek visszafelé sülnek el. Mert a trencséni földmunkásokat a sztrájkoiók kívánságára nem lehet minden héten kicserélni. És ha ezek, meg a gútai munkástömegek is készségesen vállalkoztak a sztrájk következtében megritkult sorok kitöltésére, ez gondolkodóba ejtheti a félrevezetett és a nyomornak martalékául dobott munkásokat a felől is, hogy a jqgosulatlan sztrájknak gazdasági okai nem voltak. május 24 iki 80. sz. törvény 5. §-a alapján járó pólfizetést és kielégítést illeti, ezt külön törvény fogja rendezni, amelynek tervezete már elkészült és ugyancsak külön törvény fogja rendezni a szlovenszkói és ruszinszkói volt megyei tisztviselők, községi és körjegyzők egyenjogú nyugdijrtndezésének végrehajtását is. Ez a törvénytervezet is készen van és a kormány mindkét törvényjavaslatot alkotmányos letárgyalás végett azonnal benyújtja, mihelyt megoldást nyer a fedezet kérdése. Hogy ez az utóbbi mikor lesz megoldva, azt a miniszterelnök még csak sejtetni sem iudja. A magyar kormány időszerűtlennek tartja a revízió kérdését. Bethlen gróf magyar miniszterelnök egyik tekintélyes francia lapnak hoszszabb interjút adott, amelynek során nyilatkozott a békeszerződések revíziójának kérdéséről is. Beihlen gróf elmondotta, hogy erről hosszasan beszélt Briand francia miniszterelnökkel, akit sikerült meggyőzni arról, hogy a magyar kormánynak semmiképen sem áll szándékában most felvetni a békeszerződés revíziójának kérdését. Hogy erről eredményesen lehessen beszélni, szükséges, hogy a helyzet megérjen és mi sohasem szándékoztunk ebben az irányban meglepetésszerűen eljárni. Szükséges egy olyan elgondolás kialakutása, amely a nyugati nagyhatalmaknak lehetővé teszi annak a megértését, hogy meg lehet kísérelni és vizsgálat alá lehet venni ezt a revíziót, anélkül, hogy az ő közvetített vagy közvetlen érdekeiknek ártalmára legyen. Éppen ellenkezően. Addig ebben az irányban semmit sem akarnak megkísérelni. Egyébként miért gondolják, hogy mi olyan oktalanok lennénk, hogy ma ebben a kérdésben fejjel akarnánk a falnak menni? Szirénhangok. Komárom, — május 24. A szlovák néppárt hivatalos szócsöve a napokban egy merész fordulattal olyan húrokat kezdett pengetni a Szlovenszkóban élő szlovákok és magyarok egy ütt m űködésének szűk ségességéről, amilyenre az utolsó tiz év alatt még nem volt eset. Mert Hlinkáék bizony nem igen mutattak eddig irántunk valami barátságos érzületet s amikor csak tehették, a legvehemensebb támadásokban részesítettek bennünket, gyűlölködésükben nem riadva vissza még a történelem meghamisításától sem. A más pártállásu szlovákok sem kényeztettek bennünket el az uj éra alatt, de a durva és nemtelen támadásokban kétségkívül a szlovák néppárt járt elől. Annál feltűnőbb, hogy most egyszerre frontot látszik változtatni és a szokott nagy hangon kiadja a jelszó*, hogy amint a csehek megegyeztek a németekkel, úgy a szlovákoknak is meg kell találni az itt élő magyarokkal a megegyezés alapját, hogy ne érezzék magukat másodrendű polgároknak. A bölcs Slovák hamarosan meg is találja a megegyezésre szolgáló alapot, azt mondván, hogy egy katolikus blokk megszervezése esetén létrejöhetne a szlovák-magyar front és boldogan, megelégedetten élhetne a magyar is ezen a földön. Közben pedig elismeréssel adózik az országos képviselőtestület magyar képviselőinek, akik magatartásával bebizonyították, hogy alkalmasak az együttműködésre. Mindezek között pedig az az érdekes, hogy a cikk kiindulópontjául azt a szükségességet álliija be, hogy abban az esetben, ha
