Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-05-25 / 63. szám
2. oldal, Komáromi Lapok 1929. május 25. POLIP í POLIO szappan szappan POLIO szappan g egyetlenegy magyart sem hajlandó Csehszlovákia visszaadni Magyarországnak, akkor meg kell egyezni a magyarokkal, erre pedig csakis a szlovákok a hivatottak. íme, tehát elhangzott a felhivás a keringöre, a Slovák már megzenditette a muzsikát hozzá, csak rajtunk, magyarokon áll, hogy beleomoljunk a tiz év óta rágalmak özönét reánk szórt szlovák testvérek Ölelő karjaiba. Azonban I... Ne csodálkozzanak a szlovákok, hogyha felhívásukra azonnal nem reagál a magyarság. Meg kell vallani őszintén, hogy mi erre a hirtelen frontváltozásra nem voltunk elkészülve, tiz nehéz esztendő alatt egészen másról kellett megbizonyosodnunk és ne csodálkozzék a Slovák, hí egy kissé meglepődve állunk a szirénhangok nyomán, amelyek csábos szavakkal igyekeznek bennünket, itteni, teljesen magunkra hagyatott, szegény magyarokat abba a táborba vonni, ahonnan eddig csak úgy zuhogott reánk a vak gyűlölet szózápora. De azután meg egy kissé furcsa is az az egyezkedési alap, amelyet a néppárt megjelöl és amelyet katolikus blokknak nevez el. Nem lehet helyeselni, hogy vallásfelekezetek szerint osztályozzák újra Szlovenszkó lakosságát. Ha már eddig az ő osztályozásuk Bzerint voltak első és másodrendű polgárok, államalkotó és nem államalkotó elemek, ami a legteljesebb visszatetszést váltotta ki a nemzeti kisebbségek táborában, nem szabad újra abba a hibába esni, hogy most meg felekezetek szerint tagozódjék szét ennek az országrésznek lakossága. Eddig a magyarok, mint nemzetiség voltak szálka a szlovákok szemében, ezentúl csak a katolikus vallásu magyarok számitanának, a más vallásfelekezetekhez tartozók továbbra is számkiüzöttek maradnának és nem vehetnének részt Szlovenska Krajina kormányzásában. De különben is, mit szólna ehhez a Szlovenszkón is gyökeret vert cseh néppárt, a lidák tábor, amely reméli és hiszi, hogy neki is van jövője Szlovenszkóban? . . . Bizonyára Sramek-Micsuráék sem néznék tétlenül a dolgok folyását. De az is kérdés, hogy a két őslakos nemzet között miként jönne létre a megegyezés. Talán úgy, amint a csehek és németek között? Mert a mi véleményünk szerint ez nem megegyezés, a németek egy részének a koalíciós kormányba történt belépése által semmit sem nyertek a köztársaságban lakó németek, Spináék egyszerűen megalkudtak a helyzettel és két miniszteri szák fejében kormánytámogatókká lettek anélkül, hogy nemzetüknek kisebbségi jogaik érvényesülését csak egy lépéssel is előbbre vitték volna. Merőben nagyot tévedne a szlovák néppárt, hogy ha arra gondolna, hogy a magyarokkal hasonlóképen lehetne megegyezni. A magyarság, amelyet a kis nemzetek függetlenségi elvének megcsúfolására, megkérdezése nélkül kebeleztek be Csehszlovákiába, igazságának teljes tudatában csak olyan megegyezésbe mehet bele, amely az ő nemzeti kisebbségi jogait az egész vonalon biztosítja. Sem kevesebbet, sem többet nem kíván ennél, de ezt a szerződések értelmében felekezeti különbség nélkül követeli és emellett kitart mindvégig. Azért tehát, amikor a szlovák néppárt tájékáról feléje csendülő szirénhangokat hallja, ismerve a régi „testvért,“ igen óvatosan fogadja a kezdeményezés*, mert nem lehet tudni, hogy micsoda hátsó ok lappang a csábítgató hangok mögött. Mert azzal tisztában kell lennie a szlovák néppártnak, hogy a megegyezés vallásfelekezeti alapon elhibázott dolog volna, mert újabb osztályozásra vezetne, de a szlovákok mellett a magyarok is mint egyenlő tárgyaló felek jöhetnek csak számitásba, különben minden közeledés és kezdeményezés hiábavaló. (.—) Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat A kacsa. Irta: Lőrinczy György. Véletlenül nagyon kedves és aránylag olcsó kis lakást kaptak odakünn, az OAonomia R.-T. ismert telepein, még pedig kerttel együtt, amelyből, leszámítva az ottfelejtett néhány terebélyes fát, Törtei Szilárdné, mint gondos és takarékos hitves, mindjárt konyhakertet csinált. A Törtei Szilárd kis kalitkájában hárman dalolhatták a boldogság méla ábrándjait és pedig maga Törtei Szilárd, a költő, akinek lantjáról soha el nem fogytak a megható rimek, továbbá a kis jövevény, aki az esküvőtől számított törvényszerű terminusra pontosan megérkezett és melódiáit egyelőre artikulálatlan hangokba ön tötte, végre pedig a fülemüle, odakinn, az udvaron felejtett terebélyes dús fa lombjai között. Minden legkisebb aggodalom és lelkiismeretfurdalás nélkül megállapíthatjuk tehát, hogy az Oekonomia tizenkilencedik számú kalitkájában és környékén a családi boldogság szelíd derűje és harmóniája uralkodott. S hogy minden kétséget végkép eloszlassunk, a zengő kalitkában Törtei Szilárd verseket faragott, a reményteljes csecsemő gőgicsélt és a fülemüle csattogott. Úgy csattogott, hogy a tőszomszédságában Vörös Péter, aki a villamosnál szolgált, néha maga is elhallgatta hitvestársával, született Páva Juliánnával együtt. ^ Szép'májusi estén, az Oekonomia R.-T. falusi erkölcsei szerint Vörös Péterék a huszadik számú kalitka előtt üldögéltek, a rozoga falócán, amit Vörös Péter sajátkezüleg eszkábált össze. A hold és a millió csillag ragyogott az égen és a szomszéd kalitka udvarán, az ottfelejtett falombok között a fülemüle megint csattogott. Szerelmese, epedőn csattogott, majd sirván, álmodozón, tüzesen. Vörös Péterék inkább kíváncsian hallgatták, semmint ábrándosán. A villámosok ugyanis sokkal reálisabb emberek, semhogy ábrándoznának. Vörös Peter is reális volt, éppen mint a viliámos, mely a novemberi ködben robog. Akármi történik is a világon, neki célhoz kell érnie. De a fülemüle sivár dala olyan erőszakos, hogy úgy mondjuk, annyira érthető volt, hogy Vörös Péter egyszer csak megcsóválta a fejét. — Hogy megrendetlenkedik! — botránkozott és félig nevetve a feleségére nézett. Az asszony pajkosan mosolygott. — Hát a fülemüle... Az tud I — Mit tud? — kérdezte önnönmagától Vörös Péter a nélkül, hogy kinyitotta volna a száját. — Mit tud? A fülemüle nem fukarkodott azzal, amit tud. Mind pazarabbul variálta szerelmes rapszódiáit. Nem ő fáradt el, inkább Vörös Péter. — Kié az a madár ? — kérdezte majdnem ingerülten. — Az?... — habozott az asszony. — A szomszédé. A Törteléké. — Hivatalnok? — Nem. Olyan izé. Aszondják, olyan izéket firkál. — Mizéket? — Hát azt a... izé. No. Verset. Vörös Péter nem igen volt tisztába azzal az izével, minélfogva jobbnak látta nem firtatni a dolgot. — Hallod. Nekünk is jó volna valami olyan. De nekünk csak a magunk szája jár. Pedig az olyan madár, aki énekel... Vörös Péterné, született Páva Jiliáuna nevetett. Persze, kissé másképpen nevetett, mint Romeo Júliája, dehát nem is muszáj mindenkinek éppenséggel úgy nevetni, ahogy Capuletti Julia nevetett, szegény! — Hát mit kéne? — kérdezte. Azon Vörös Péter hosszasan eltűnődött és mondanunk se kell, hogy Páva Juliánná hűségesen vele tűnődött. Elhalasztották a kisantant gazdasági konferenciáját. — május 24. Belgrádi jelentés szerint a kisantant gazdasági konferenciáját, amelyet a három külügyminiszter belgrádi konferenciája után akartak rendezni, elhalasztották és két három hónap múlva Prágába fogják összehívni. A belgrádi tanácskozásokon, amelyek a három állam szoros gazdasági együttműködésére vonatkoznak, különös figyelemmel voltak a szomszéd államokkal — Magyarországgal és Ausztriával — fennálló gazdasági összeköttetésre is. Az összehívandó prágai értekezletre ennek megfelelően kidolgozzák az említett államokkal vaA gazdasági együttműködés tervezetét és arra számifanak, hogy Prágában a Magyarországgal fennálló agrárkonfukfust is sikerülni fog mind a három államnak elsimítania. A magyar búza árfolyama 22*45 pengővel elérte mélypontját. A nagy világkészletek nyomják le az árakat. Az egész gazdasági fronton megdöbbenést keltett, hogy a tegnapi tőzsdén a búza minden eddigi árnivó alá esett és 22.45 pengővel elérte mélypontját A múlt évben ilyenkor a búza ára 28—29 pengő volt, szeptemberben, októberben 24—25 pengőre esett vissza és ez év januárjában érte el mélypontját, a 23 20 as kurzust, de azután ismét emelkedő tendenciát mutatott és 27 pengőig emelkedett. A legutóbbi áresés súlyos veszteséget jelent mind a gazdáknak, mind pedig a gabonakereskedőknek, akik közül nem egy jelentékeny összeget vészit e nagy áresés miatt. Mindenfelé felvetődik a kérdés, mi az oka a búzaárak e feltűnő esésének, A szakértők arra hivatkoznak, hogy nagy világkészletek nyomják az árakat, hozzávetőleges becslés szerint 70 millió méfermáz8ára teszik a meglevő készleteket. Ez a kampány végén igen nagy kvantum és különösen azért hat nyomasztólag. mert a terméskilátások az Egyesült Államokban és Kanadában kitűnőek, — Szarka... — kockáztatta meg félénken Péter. — Az kevésbe kerül. Osztán milyen lármát csinált — Al — tiltakozott Julia. — Mindent ellop. A piszkos. — Hát akkor vadgerlét. Juli arra is a fejét csóválta. — Az is csak egymásnak való. Meg igen ronda is, ami azt illeti. Péter durcásan vállatvont. — Akkor hiába. Fülemülét úgy se foghat az ember. Julia, szokása ellenére, rejtelmesen mosolygott, ő már tudta, hogy mi legyen a huszadik számú kalitka éneklőmadara, Ami tuldalolja a szomszédék csattogó fülemüléjét. Ami dalol is, szép is, és azonfelül még egyéb is. Másnap este, mikor alkonyat táján Vörös Péter hazatért, a huszadik számú csöndes tanyából szokatlan hangok köszöntötték. Nem fülemülehangok voltak, de Vörös Péternek annál kedvesebbek. Páva Juliánná mosolyogva ment férje elébe. — Mi hápog itt?— kérdezte Péter, — Mi? — büszkélkedett Julia. — A kacsa, fiam. A mi éneklő madarunk. A mi fülemülénk. Ma reggel vettem, a piacon. Nagyon kecses és életrevaló tünemény volt a kacsa. Ott ődöngött összevissza az udvaron és kényesen himbálta rózsaszin talpain kövér termetét, mintha csak magát kelletné. — Olyan, mint a kevély civisaszszony — mosolygott Vörös Péter. — Az hiszi, hogy az övé a piac. A jövevény csakugyan olyan volt. Rátarti, kevély. Szinte fitogtatta a büszkeségét. És harsányan, áthatóan, néha mérgesen hápogott szakadatlanul. — Tas, tas, tasl Háp, háp, hápl Vörös Péterék sokat mulattak rajta. Sőt az uj dalnok a környék szenzációája lett. Arramenet mindenki benézett Vörös Péterékhez. Mindenki megbámulta a kacsát és mindenki meg is dicsérte. A sport friss és ruganyos idegeket követel. Ezt elérheti rendszeres I ALPA bedörzsöléssel. ALPA erősíti az izmokat frissíti az idegeket. 919 az Egyesült Államok termését a tavalyi 570 millió bushel búzával szemben 600-640 millió bushelre becsülik. Minden árupiacon krízis mutatkozik. Csikágóban 100 cent körül áll a búza ára, ami a háború előtti átlag árnak felel meg. Hogy lesz-e javulás, ez részben a terméskilátások további alakulásától, részben a piacok felvevőképességétől és az általános pénzkrizis enyhülésétől függ. — Orvosi hírek. Mr. Ph. el M U. dr. Neumann Jenő szülész- és nőorvos, specialista, Bratislava-Pozsony, Védcölöp-űt 62. sz. (Stefánia kávéházzal szemben). Rendel délelőtt 9—12 óráig és délután 2—4 óráig. Lieőebnf fond. Tel. 28-88. Legalkalmasabb kirándulóhely Komáromban a „Béka csárda“ i ÜÉSSB"* Lrzsébetsziget, Kisdunapart. — Milyen takaros! Milyen kövér 1 Milyen hangos! Senkinek eszébe se jutott többé a Törtei Szilárd szerelmes fülemüléje. Mindenki a kacsát hallgatta és a kacsa énekét magasztalta. Azonban a kacsa és a fülemüle között az a különbség, hogy a fülemüle elaltatja az embert, a kacsa ellenben fölébreszti. A Törte lék fülemüléje, úgy látszik, hamarább megunta a dicsőséget, vagy talán derogált is neki, hogy ő, a dalok nábobja a kacsával versengjen, egyszóval a fülemüle egyszer csak elhallgatott. A kacsa százszor is elhallgat naphosszat, de mindig újra kezdi De ha a fülemüle elhallgat, nem is szólal meg. A kacsa, mintha csak megérezte volna a győzelmet, annál vakmerőbben, annál gőgösebben, szemtelenül követelőzve, szinte agresszíve hápogott. Nemcsak nappal, hanem este, sőt késő éjszaka is. Törtei Szilárd sziszegett dühében. Mióta a szemtelen kacsa idekerült a szomszédságba, Törtei Szilárd be se hunyta a szemét. — Ez a büdös kacsa! — fakadt ki epésen. — Se aludni, se dolgozni nem hagy. R-ggel négykor Törtei Szilárdot a pimasz hápogás ébresztette föl és éjfélkor meg az nem engedte, hogy elaludjék. Ha Törtei Szilárd objektive fogta volna föl a helyzetet, úgy verseiben akkoriba azt dalolta volna, hogy álmai és ábrándjai felett a Vörös Péterék kacsája virraszt. De ki lenne objektiv, ha egy hétig nem hagyják aludni! A költő lázongva érezte, hogy ő virraszt és a büdös kacsa hápog. Koromsötét éjszaka borult az Oekonomia tizenkilenc és húsz száma fölé. Szó se lehetett róla, hogy a tizenkilencesék fülemüléje megszólaljon, amint szó se lehetett arról, hogy a huszasék kacsája elhallgasson. A Vörösék kacsája impertinens kitartással hápogott. . Még magát a nyugodt, hallgatag éj-
