Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-04 / 54. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1929. május 4. Jókai Mór halálának negyedszázados évfordulója Június 6. leplezik le a legnagyobb nayyar mesemondó síremlékét Budapesten — A Jókai Egyesület ünnepi ülése Jókai Mórnak síremléket állít az utókor kegyelete, melyet a napokban avat fel a nemzeti kegyelet.Huszonöt évig egy­szerű fejfa jelölte meg sírhelyét an­nak az írónak, aki legpazarabb kézzel szórta nemzete közé szellemének kin­cseit. Az elmúlt huszonöt év alatt elkészült emlékszobra, de síremléke a világháború és az utána következett összeomlás s a nyomában járó szörnyű gazdasági helyzet következtében lehe­tetlenné vált. A nemzeti kegyelet azonban, mely emlékszobrát 1922. évben felállította az Andrássy ut egyik meliéku'cája torko­latában, síremlékét is elbészitieífe mű­vészi kivitelben a nagy költő emlékéhez méltóan. Június 6-án avatja fel a sír­emléket a kormány részvételével az iró­­világ. A legnagyobb magyar mesemondó halálának negyedszázados évfordulóját a Jókai Egyesület is ünneppel üli meg holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor és ott ünnepi ülés keretében áldozik Jókai j Mór, Komárom legnagyobb fia halha- ■ tatlan emlékének, melyen Alapy Gyula főtitkár emlékbeszédet mond, Pfeiffer László Borka Géza ünnepi ódáját és Garay Anna Vályi Nagy Géza versét adják elő. A Jókai név varázsa nem múlt el; nem is fog elmúlni soha, jöhetnek irók uj utakon járók, a romantikus Jókéi nem fog elévülni soha, amíg magyar eszmények élnek a magyar szivekben Hédiik Komárom utcáin 50—60 évvel ezelőtt. Irta: Vaskó István nyugalmazott takarékpénztári igazgató. XII. A következő ház annakidejében Szabó Sándor-féle ház volt. A tulajdonos el­halálozása után Vitek örökösöké lett. Az alacsony kis házat Nyitrai Lipót építtette át, mely rncst Heimler fűszer­­kereskedő tulajdona. Ezután jön a szin­tén nagy lelkű, egykoron Pindoifer ház, mely leszármazási öröklés utján Ipovitz József birtokába ment át s itt van an­nak meglehetős nagy terjedelmű gép gyára, öntödéje és gazdasági gépeket javító műhelye. Én még ismertem az öreg urat s annak fiát, Edét is, akinek ott füszerkereskedése volt. Füszerke­­reskedővolfa dacára egy ezermester­kedő s mindenhez értő reformember volt, mert még gyufagyárat is akart létesíteni, de egy baleset miatt, mely reá nézve könnyen végzetessé is váj­hatott volna, tervéről letett. Passzioná­­tus méhész is volt s kertjében nagy méhtelepe. A Fürdő-utca sarkán levő ház Russay ház volt, de az most tudtommal Löfler 8irkőkere8kedő háza. Ezzel szemben álló ház Mi ke Károly 48-as honvéd tüzérszázados háza volt, melyben a 60 as évek legelején gőz- és kádfürdőt építtetett. Ezen gőzfürdő­ben már mint gyermek is megfordul­tam, de később is, amig az beszün­tetve nem lett. Ezen ház ma dr. Szi­lárd egykori ezredorvos, most fogorvos tulajdona. A mellette levő, melyet most építenek fel ujbó', ugyancsak Russay-ház volt. Russay a 30-as években, tehát közel 100 év előtt Komárom városának szená­tora volt. Tudtommal ezen házat a múlt évben vásárolta meg Nemes György nagymegyeri nyugalm. községi jegyző s építette fel teljesen újból maga ré­szére. Ezen ház utáni volt a már áiíaiam említett Sárkány Ferenc földbirtokos háza. Ha nem csalódom, ennek neje volt a Komáromi Nőegylet mngalapi­­tója s hosszú időn át annak elnöknője. Igen nagy tekintélynek örvendő s köz­szeretetben álló matrónája volt városunk­­nek s nagy segélyezője a szegénység­gel küzdő s munkában kifáradt asszo­nyoknak. Gyermekeik nem voltak s halála után az öreg ur férje magára maradt. Hogy mikor halt el a ma is fáradhatatlan kezek s jó szivek által vezetett Nőegyletnek ezen érdemekben gazdag elnöknője és megalepitója, azt évszámban közölt i nem tudom, szin'ugy férjének elhalálozási évét sem, de ez csak azon mull, hogy circa 40—45 évig öesiegytljtöit mintegy 800 dtb. gyászjelentésemet dr. Alepi Gyula kór­téré a Komáromi jókai egyesület­nek ajándékoztam. Érnek folytán igy e^etrő1.esetre ezen évszámok pontos közlése csak úgy lelt volna általam teljesi hető, ha ezen gyűjteményben, amihez még egy kollekció jött, utána­néztem volna. Elhalálozásaik után a ház Csépi v;gy Halász család birto­kába került 8 végül Rieszdotfer drogu­ista után Haasz Márk dr. ügyvéd neje vásárolta azt meg. Ezen említett Sárkány-háznak volt őrzője hosszú ideig azon Zombor nevű sárga8zőrü komondor, melyről már fen­tebb tettem említést. Ö kapta minden j este a ropogós császárzsömlét az öreg I úrtól. Ezen kutya nagyon gyakran gyanúba \ hozta az asztaltársaság tagjait is, mert 1 ha a kaput valaki vagy szándékosan, f vagy véletlenül megrugta vagy meg- ; ütötte, akkor a Zombor vagy öt percig ; olyan ugatást tett, mely az öreg urat ) boszantotta. S ha ilyen megtörtént, ak- • bor a köveibező napon elmondotta íz asztaltársaságnak, hogy valami lump az j este megrugta a kapuját s a Zombor ugatása felébresztette ő', vagy nem ) hagyta elaludni. Ilyen hű őre volt Zom- j bor a háznak, melyben a jő ellátáson kivül évekig kijárt neki esténként a már említett ropogós császárzsemlye. Az általunk most elhagyott Sárkány­ház u án Dobronyi háza következett, aki egy igen magas kort elért városi tisztviselő vo!». Egy fia a honvédség­nél volt, mint főhadnagy, de onnét ki. lépe'f s a magyar államvasutaknál lett tisztviselő. Mint nyugalmazott állam- * vasúti főellenőr itt telepedett le szülő- ; városában s itt halt cl vagy 6—7 évvel ezelőtt. t Ezen ház már régóta Pollák közép­iskolai tanár tulajdona, ki csak a telet ; szokta itt tölteni, mert a nyári hóna­pokban neszmélyi szövőjében foglala- ! loskodik. Idáig eljutva, álljunk meg egy kis ; pihenőre a komáromi spácazárda 8 ezzel összefüggő kath. leányiskola előtt s kíséreljük meg elmondani azt, amit alapítása idejéből fudunk. Talán nem csalódom, hogy már a nemzeti kiegyezés idejében is, de az 1868. évi népoktatási törvény életbe léptetésekor a komáromi kaih egyház városi plébánosa Meszlényi Oyula, a későbbi 8zathmári püspök volt, ki az j akkori bibornok hercegprímás Simor f János buzdítására külön kath. népisko- j lát nyílott, melyet később a leányiskola ? felállítása is követeit. Ezen leányiskolák megvalósiiására a \ szathmári irgalmas nővéreket szemelle ; ki a hercegprímás. A'ervel elhatározás ( követte, megváfárollatta a rác u'cai [ Sárkány István féle nagy szabad telek- \ kel és kerttel biró szép házat s 1877- f ben arra 80 000 forint költséggel fel- I építtette a most is itt álló ieányiskolá*, ? mig a zárdái ianiiónővérek lakosztályai j a régi Sárkány-féle lakosztályokban •! nje.tek elhelyezést. Ki ne ismerte volna j akkor s igy jó magam is előbb mint i gimnázium tanuló, később pedig ezen í évben már mint fiatal takarékpénztári f fisz viselő, ezen nagyon kedves plébá- | nosát Komáromnak. Ezen iránta táp'ált nsgyrabecsüié- ! sem még fokozódott későt b azáltal i», f hogy 1876. évben nővéremet Hányák 5 J Lajos, az akkori kath. fiúiskola egy fanitója vette nőül s néha-néha nálunk is volt alkalmam és szerencsém vele találkozni. Megesett az is, hogy velem utcán találkozva, megállított s azt kérdezte tőlem, hova megy Pista öcsém ? Ha feleletem olyan volt, hogy nem árulta el, hogy nekem valahova mennem kell, akkor azt mondotta, ő a temetőbe sétál ki 8 igy kisérjem el őt oda. Teljes készséggel és örömmel tettem eleget az engem kitüntető felhívásának s el­kísértem őt. Egy ízben azonban meg is tréfált, mert midőn haza és visszakisériem, akkor azt mondotta, hogy menjek be hozzá pihenni s megprezentál valami­vel. Szobájába lépve"felakasztotta nagy fekete köpenyét s leültetett. Néhány perc után elibém tett körülbelül egy négyzetméteres, sárgás szinü, tarka kivasalt zsebkendőt. Elővette reveren­dája hátsó zsebéből az ott nyugvó ezüst burnót szelencéjét s megkínált belőle egy szippantással. Peme, hogy szippantottam egyet a szép sárga s deliciát keltő detrőiből. Voltam azon ban annyira óvatos, hogy csak annyit, hogy a szépen kivasalt nagy sárga zsebkendőt érintetlenül hagyhassam, amit hagytam volna egyébként is, mert megtapogattam zsebemet, hogy benne van-e az a bizonyos vászondarab. Jó magam is mosolyogjam a dolog­hoz, őt azonban tr u'aitalla, sőt egy két percig derült arccal nevetett is a velem elkövetett gyengéd tréfa felett. Arra azonban gondolni sem mer fém, hogy 45 év után, amidőn ő már évtizedek óta alussza örök álmát, ne­kem is fog még alkalmam nyílni egy Boskószerü tréfára. Boskői tréfának nevezem, mert 7 éve függ a szobámban az ő egy méter hosszúságú vászonra festett arcképe, de azért azt látni még sem lehet. Hogy miért nem, azt akkor fogom megmon­­d;ni, ha sétánkban a komáromi plé­bánia előtt fogunk rmjd egy kis időre megállani. A mostani kaih. leány népiskola után két alacsony földszintes ház követke­zett. Az első özv. Nyúü Györgyné háza volt, kiről csfk annyit tudok, hogy férje 1846—1849 ig a komáromi első iakarékpénzíár igazgatósági tagja volt. A következő pedig özv. Tó'h Andrásáé, Csépi Dani nagyanyjáé. Ezen két ház tejesen lerombolva lett s helyükbe ke rült Csépi Dmi a komáromi első ta karékpánzrár ügyésze által épített azon srép magas földszintes ház, mely a család mai lakóháza. t Dr, OETKER-^le illusztrált recepikönyv tartalmaz kb. 130 elsőrangú receptet 34 színes képpel. Ára 1*50 Kő. Mindenütt kapható. .Vagy'direkt Or. A. Oetker cégnél, Brünn. ?ECEPTEk Azon emeletes ház, mely ma Gold­­mann József tulajdona, egykoron Nagy­­váthy, majd Losonczy s később Száky Dénes fakereskedő háza lett. Ez utóbbi elköltözése után a házat dr. Vásárhelyi Domokos, városunk tiszti ügyésze vá­sárolta meg, aki midőn őt a kir. köz­­igazgatási biró-ág birájává kinevezték s városunkból Budapestre köl'özöP, adta el mostani tulajdonosának. Persze azóta is szép néhány év mu’ott, mert ha nem csalódom, ezelőtt alig két hó­nappal e őbb olvastam, hogy dr. Vá sáihelyi Domokos, mint a legfelsőbb közigazgatási bíróság tanácselnöke, idő­közben már nyugalomba is vonult. Még megjegyzem, hogy ezen ház földszintjén voltak egykoron a komá­­.romi kin sdófelügyeiőségének hivatalos helyiségei. (Folyt, k öt.) OLASZ ÉG ALATT (Kóborlások olasz földön) Dr. BARANYAV JÓZSEF. Hallom, hogy most arra történlek fogadások az ismerősök körében, hogy ebben a számban eljutok-e Olaszor­szágig, vagy sem ? Egyik lefogadott fél érdeklődőit is eziránt, de azt feleltem neki, hogy őszintén bevallom, még magam sem tudom meddig ju'ok, mer! azokkal szem­ben, akik gyorsabb tempóban szeret­nék, hogy haladjak, ott áll egy másik hatalmas tábor, akiknek tetszenek a folytonos kitérések, intermezzók. Jó lett volna, ha előbb történik sz u'unk és mostanáig befejezhettem volna az útleírást és akkor most, a tízéves évfordu’ón egy uj útleírásba kaptam volna ilyen címmel „Komáromtól Téré­­zienstadtig, meg v/sszű!“ Higgyék el kedves olvasóim, hogy ez is nagyon érdekes útleírás les?, ha nem is járt olyan nagy kényelemmel, mint a Lloyd utazási iroda által rendezett velerce— firenzc—római u'unk, de azért érdekes lesz. Sokan még most is borzongva gon dóinak a tiz év előtti május elsej' borzalmas éjszakájára, pedig legtöbben ha nem is kényelmet, de biztonságo ny új ó pincébe menekülhettek le, de már tessenek megengedni, hogy nekünk, akik a komáromi vár garnizon-áreatje épületének emeletén vol unk ezen a? éjszakár», amely épület állandó srapnelt tűzben volt, kissé hátborzongatóbb volt az éjszakánk. Ez az épület palatetős, elég modern épület, a siapnell bizony jítszi könnyedséggel törte volna át a telő! és a phfondoi és eztán termé­(4. FOLYTATÁS.) szetecen minket. Szerencse, hogy az őreink féltették az életünket és később a valóságos srspnell pergő űznek kitett várudvaron keresztül bennünket kéz­­csuklón fogva, őrült rohanással a Vízi­­kapu alait levő kazamatáig futottak ve ünk. Ez és sok borzalmas emlék jut az eszünkbe a véres május elseje éjszaká­jának tizedik évfordulóján. Most azonban térjünk vissza vigabb dolgokra, Olt hagytuk el, hogy a bécsi Dominikanerkellerben pompásan meg­ebédeltünk és gyönyörködtünk a sok fiatal szerelmes pár boldog mosolyában. Ebéd után elmentünk Bécsnek egy régi szállodájába, az Arany körtébe, ott már várt reánk a táviratilag megrendelt szoba. Egy kis dé u áni pihenő ulán nya­kunkba velíük a várost. Az autóforgal­mat igen nagynak találtuk, azt hittük, hogy annál nagyobb futóforgalom nem igen képzelhető. Rómában azonban iizszer, hússzor akkora autéfirgalmat lábunk az u'cákon. Villamossal bejár uk a város neve zelesebb és szebb u'cáit, aztán kimen­tünk Schönbrurtnba, a bécsi császárok kedvenc nyaraló helyére. I t olyanforma érzés üt tanyát az ember leikében, mint mikor gazdátlan területen járunk. A bécsi Schönbrunn megvan, de hol vannak a bécsi csá­szárod? Annyi tény, hogy B.'cs, amely világvárosi fényét, gazdagságát a Habs­burgoknak köszön helfe, alaposan elfe­ledkezett ezekről a bécsi császárokról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom