Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-05-04 / 54. szám

1929. május 4. Komáromi Lapok 5. oldal. Egyáltalában hallani se akar róluk. Ez bizony nagy hálátlanságra vall. Ennél talán csak az a hálátlanság nagyobb, amelyet Ausztria mutatott, amikor a földarabolt Magyarországból még ö is elfogadott egy részt, abból a Magyar­­országból, amely évszázadokon át védő bástyája volt Ausztriának a tatárok, a törökök ellen és amely súlyos milliók­kal járult évente Ausztria régi adóssá­­gainak a törlesztéséhez és amely ország az éléstára volt szintén évszázadokon keresztül. Ez bizony furcsa dolog, de ennél még furcsább dolgok is jutottak az eszembe ott a schönbrunni volt csá­szári parkban. Bécs fényt, gazdagságot j köszönhetett a bécsi császároknak és \ végleg száműzte őket és hallani se jj akarnak róluk, ellenben bár a magyar | történelem legsötétebb lapjait (3 vasvári l béke, Zrínyi meüőztetése, Vesselényi, j Zrínyi, Frangepán, Martinovics vérpadja, * az aradi tizenhárom s az 1849-t-i idők sok-sok vértanúja, a bretciai hiéna őrjöngése, a Bt eh-korszak s<b ) mind a bécsi császárok írták, mégis vannak ' magyarok odaát, akik nagyon is sírnak a bécsi császárok uralma u'án és azt minél előbb szeretnék viszontlátni. Ezek a furcsaságok és értheletlensé­­gek foglaltak el egészen, amikor a császári park fenséges képet nyújtó utjain jártunk. Majd a schönbrunni állatkert gazdag gyöj'eményeit tekintettük meg, ahol igazán példás rendet és tisztaságot láttunk. Az állatok jól táplálták, tiszták és jól gondbzott8k. A majom, a madár, az elefánt és a víziló ház itt is éppen olyan kedvenc szórakozó helye a kö­zönségnek, mint minden világváros állatkertjének. Ezek a házak zsúfolásig tele voltak néző, nevetgélő közönséggel. Amikor lassú lép'ekkel elhagy'uk a császár nélküli császárváros egyik leg­szebb helyét, Schönbrunnt, eszünkbe jutott, hogy minden múlandó, minden véges, a trónok, a hatalmas dinasztiák fénye, erőssége mind pára, köd. Hogyan is mondja Várady Antal egyik hatásos költeménye, A strassburgi ha­rangok refrénjében: Kincs, pompa, fény, rend, munka, rang, Köd, pára mind... fent és alanti Igen, ez a refrén kongott, bongott a fülemben állandóan, mert a Habsburg dinasztia hatalma, fénye, gazdagsága ma már „köd, pára, mind fent és alant!“ Schönbrunnból aulótexin a Práterbe mentünk és jól mulattunk a komáromi Fischer rádióreklamos kollégái, a lát­ványos bódék kikiáltóinak szédületes nagy mondásain, amelyekkel becsalo­gatják a közönséget a panoptikumokba, plasztikomokba és egyéb látványossá­gokba. Természetesen mi is felültünk az óriási nagy kerékbe. Itt eszembe jutot­tak a komáromi Legényegylet kedves műsordarabja „A nótáskepitány“ egyik bájos duettjének a kezdő szavai, hogy Fölülünk az óriási nagykerékre És úgy széliünk föl az égbei Ha az égbe nem is visz fel ez a hatalmas, dunai hid vasszerkezetére emlékeztető óriási állványra fölszerelt óriási kerék, de elég magasra főiviszi az embert. Az óriási kerék mindegyik küllője végére egy vasúti kupé van erősítve, amely lassan emelkedik föl a magasba. Pompás panoráma tárult elénk. Ott fönn a magasban Ipovitz József barátom jó hasznát vette tengerész sas­szemének, én meg a pompás prizma látcsövemnek, amely állandóan a nya­kamban lógott. Bécs lámpái kezdtek kigyulladni s a hatalmas sugárutak, körutak, strasszék és ringek tüzvonai­­ként rajzolódtak ki a villamos lámpák fényében. Szinte sajnáltuk, hogy a kocsi lassan sülyedni kezdett velünk. Azt mondják, hogy a gyengébb idegzetüek e sülyedésnél tengeri betegségbe esnek. No, természetesen ilyesmi velünk nem történt meg. A gyors soffői képző látványosságot is megnéztük többek között. Itt minden előzetes tanulmány nélkül soffőr lesz az ember és vidáman vezeti a pompás autókat. Mindjárt az óriási kerék mellett van a barlangvasut. Aki a budapesti vurstli práter barlangvasutját látta, az nem látott semmit. Ez vagy hússzor akkora és hatalmas magasságot ér el. A benne való bolyongás eltart vagy félóráig, de csak etős idegzetűeknek ajánlom, mert szédületes sebességgel és szaka­­débszerü meredeken valósággal úgy zuhan alá a liliputi vasút a benneülők­­kel. És ez a hajmeresztő zuhanás vagy tizszer megismétlődik. Ipovitz barátom becsalt ide, de többször nem ülnék föl rá Amikor zuhantunk a mélységbe, mindig az járt az eszembe, mi lesz, ha a kerék eltörik és a sínből kiugrik a kocsi. Közeledvén az ismerkedési est ideje, siettünk villamoson vissza a városba a Rathhauskellerbe, ahol a Lloyd utazási iroda utasai részére külön asztal volt fön'ariva. Nekünk más programunk volt és mi csak rövid ideig voltunk együtt a ked­ves társasággal és siettünk, hogy az éjjeli Bécsből is lássunk valamit. Hogy is van az a régi kabarédal: Látta-e már Bndapestet éjjel ? Jöjjön kicsit tekintsünk csak szé||el. Ne töltse az éjszakákat alva, S akkor lesz majd Pestről is fogalma. Ez a régi, kopott dal jutott eszünkbe Bicére vonatkoztatva. Első állomásunk egy tipikus bécsi sörcsarnok volt, a Májusi gyöngyvirág­hoz címzett, a bécs—pozsonyi villamos vasút végállomása közelében. A helyi­ség művészi fafaragásokkal van fedve és nürnbergi stüusu szobát utánoz. I't láttam a világ vagy legalább is Bécs legkövérebb emberét és pedig ingyen. Nem úgy mutogatták, mert mint söröző vendég ült a közelünkben. 180 kilót nyomott és polgári foglalko­zására nézve mészárosmesier. Megjegy­zem, hogy ezt a rettenetes nagy testű embert nem most, hanem visszatértünk­ben láttuk ebben a sorházban. Vissza­­jövetelünk leírásában újra rátérek, mert ekkora darab emberrel nem lehet egy­szerre végezni. Végre fel virradt re^nk a hajnal (köny­­nyü volt neki, egész éjjel aludt, nem uey, mint mi). Hétfőn reggel, március 25-én a bécsi Os'banhofnáf találkoz unk mi utitárssk. összesen tizenhármán voltunk és érdekes, hogy ettől a rossz kabala számtól egyik utiiárs, még a hölgyek sem féltek, sőt maguk & höl­gyek hangoz'atták, hogy ez a szám szerencsét feg hozni-A tizenhárom u’i'árs a következők voltak: Máriássy Tiborné nyug. főispán neje Lőcséről, aki most u'azott tizen­hetedszer Olaszországba, R dványi Ernő jószágigazgató és neje Homonnáról, Dezső Sándorné táblabiró neje Hornon náról, Krause Tivadarnó főerdflmérnök neje Homonna, Dr. Székács István ügy­véd és neje Losoncról, Ondera János papírgyári cégjegyző és neje Poprádról, Henzel Margit cellulose gyári tisztvi selőnő Rózsahegyről, Simkó Gusztáv az utazás vezetője, a kassai L'oyd iroda igazgatója Kassáról, Ipovitz József gyá­ros Komáromból, Dr. Baranyay József lapszerkesztő Komáromból, már t. i, jómagam. Két fönttartott egymás melletti külön szakasz várt már-bennünket a velencei gyorsvonaton, ahol kényelmesen elhe lyezkedtünk. Minden dicsekvés nélkül mondhatom, hogy mi komáromiak az első félórában beleveztünk az utitársak rokonszenvébe, szeretetébe. Ipovitz barátom az olasz nyelvudása, én meg ős humorom révén nyertük meg a rokonszenvet. Á tatlan tréfa, móka, viccelődések szipoikái még kellemesebbé tették az utat. Ha az egyik szakaszban tovább mókáztunk, a másik szakasz már zúgolódott és hivott ben­nünket, hogy ott is tartsunk inspekciót, Végtelen kedves, felejthetetlen emlékek fűződnek ehhez az úthoz. Gyorsan surranjak el az állomások : Mädling, Baden, Semmering, Kindberg, Kapfenberg, Bruck, St. Michael, Kla­genfurt, Krunpendorf, Pörtschach am Wőr herseé, Willach és végül az olasz határállomás: Tarvisió. Kedves olvasóim 1 Az olasz kék ég alatt vagyunk. (Folytatjuk.) Major István kommunista nemzetgvüiési képviselőt hat hónapi börtönbüntetés kitöltésére hívta be a ko­máromi ügyészség. — Saját tudósítónktól, — Komárom, — május 3. Még 1925 május elsején Major Ist­ván kommunista nemzetgyűlési képvi­selő beszedet mondott Komáromban a kommunista népgyülésen. A beszédben több olyan részlet vol*, amely mialt a komáromi kerületi biróság annak ide­jén hat havi börtönbüntetésre Ítélte e! Major Istvánt. A komáromi kerületi biróság ítéletét a pozsonyi felsőbíróság is jóváhagyta és a legfelsőbb biróság is megerősítette. A legfelsőbb biróság döntése a napokban érkezett le a ko­máromi államügyészséghez és ennek alapján az államügyészség most behí­vót küldött ki Major István nemzet­­gyűlési képviselőnek, hogy hat havi börtönbüntetését, amelyet a rendtör­vény 15 ik szakaszának 3-ik pontja alapján izgatás miatt mértek ki rá, kezdje meg a komáromi kerületi bíró­ság fogházában. nemzetkSzileg ismert MHy Kellemes nyaralóhely, pompás vidékkel Wienből 35 perc alatt elérhető Naponta cca 100 vasút és 80 villamos közlekedik. 4 szanatórium, 1 a középosztály részére, 1 gyermekszanatórlum, 41 nagy szálloda, penslők, számtalan vendéglő. Lakás és ellátás minden áron. Világhírű kénesfürdők! »Iszapcsomagolás« Ivókúra Szőlőkúra Remek strandfürdő! Űgetőversenyek, autó-, motor- és csónak­­kirándulás. Magas művészi nívójú városi színház nyári színkörrel. Elsőrangú zene csodaszép parkban. Több mozgószinház állandóan változó műsoiral. Villamos, taxiautó, bérkocsi, egyfogatu. Felvilágosítással szolgál: mi IIH BEI IK Telefon: Baden 243. 00 _________________________________a A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. 1914. Irta: Beszédes Lajos öregcsirkész. Ezután a csónakverseny követ­kezeit. A pozsonyi kapunál héf csónak állott föl. Nádasdy Bandi hármas sípjelére egyszerre csaptak az evezők a Duna vizébe s a csó­nakok gyorsan siklottak tova a vizen. Elsőnek a „Tibor" érkezett be, mely­ben Beszédes, Kóczán és Nádasdy a második a „Turul“ lelt, melyben Lenhardt, Szaló és Windisch evezlek. Ezzel mi megnyertük Kubinszky Lajosné úrnő csónakunk kereszt­anyja által felajánlott első dijai: egy „Légy résen!“ feliratú tortát, a má­sodik csónak legénysége pedig szintén a csónak keresztanyjától András Jánosné úrnőtől adomá­nyozott doboz szaloncukrot. Szünet alatt a cserkészek maguk főzte cserkész-teával vendégelték meg a csónak-keresztanyákat, akik viszont süteménnyel és cukorkákkal látták el a fiukat. Végül még a bálnavadászat nevű vizi csónak­­játékot, utána a vízből való élet­mentést mutatták be a fiuk. A viz­­beesett Hittrich Gábor, aki legjobb úszónk volt, a mentő Nádasdy Bandi volt. Gábor annyira hűen játszotta a fuldoklást, hogy a közönség, nem lévén beavatva az életmentés ku­lisszatitkaiba, komolyan aggódni kezdett, csak akkor nyugodott meg, mikor a sátorban mesterséges légzés alkalmazása ulán sok kérés és csiklandozás után felnyitotta szemét. A cserkészinduló eléneklésével fejeztük be az ünnepélyt. A sikerült, kedves ünnepély ren­dezése körül igen sokat fáradozott a csapat derék tanár parancsnoka, aki mindig szeretettel buzgólkodik a cserkészek ügyeinek intézésén. Június 11-e kuítur esemény napja: Megjelent a Jókai könyvnyomda r.-í. nyomásában a „Cserkész-nótás­­könyv“ tetszelős kis füzet, a dalok­kal amelyeket Karle Sándor főgim­náziumi tanár, a komáromi cser­készet megteremtőjének vidám cser­készei énekelni szoktak, amikor kirándulnak a szabadba. A tutaj­­nótákon kívül van benne egészen uj j komáromi születésű nóta is. Édesanyám a kis kertben varrogat, Nadrágomra varr|a fel a gombokat. Mikor varrja, azt gondolja magába, hej 1 Ez a fiam, Pista fiam nadrágja. Édesanyám kétesztendős koromba Kötél kellett volna az én nyakamba. Mért nem dobott bele a nagy Dunába? Mikor mondta „Áll, áll Isten babája.* LflU FER'i í SlSftlRATSSLfiUA| STÖR-UTCA 7 ^ TELEF. 22-B71

Next

/
Oldalképek
Tartalom