Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-03-23 / 36. szám

1929. március 23.

Komáromi Lapok

3. old*!.

* •

[\ vflfe

Í'ít%\

Hcgyan mosunk selyem« és mfiselyem harisü yákaí?

A harisnyákat hideg-, legfeljebb langyos RÁDIÓN oldatban kőnynyedén nyomkodjuk, hogy m: oldat átjárja. Majd többször váisoíl vízben (amelyhez egy kevés ecetet adtunk) jói öblögetjük. Minden selyemfajta ideális mosószere a

I ár

•jr

~ 4

A megáradt Nagy Duna elszakította az Erzsébetszigeí védíöltését

Ki felelős a kárért?

— Saját tudőeifőnkíól. —

Az Erzsébet sziget viz alatt van és azon csütörtökön virradóra kétméfernél magasabb víztömegek hömpölyöglek. Ez ellen a tény ellen nem lehele t semmit sem lenni, mert az Erzsébetszigeí 6 méteres áradást bir meg, ' azonban az a keserű tapasztalatunk van, hogy a hat méteres áredásná! is minden esetben viz alá kerül az Erzsébetszigeí, mert a Duna mindig elszakítja a töltést, amely az irtózatos nyomásnak ellenállni képtelen. Pedig a város már talált módot arra is, hegy ezt megakadályozza. Ez előtt hat évvel megépíttette a sziget derekán a zsilipet, amelynek az lenne a hivatása, hogy a kellő pillanatban elárassza a szigetet vízzel és ezzel a töltés ellenéllőképességét fo kozza a belső nyomással, melyet a víztömeg annak belső oldatára gyakorol.

Most is kétségtelennek látszott, hogy az áradat elönti a szigetet, mihelyt Komáromon alul torlasz lámad és az felnyomja a vizet. Ezzel a kertek íu lajdonosai számoltak is. Azcnban hiányzott az a rendelkező hatóság, amely a veszedelem pillanatában elrendelte volna a zsilip kinyitását. Régebben

neumbói, pedig nem is beteg. Megtudtuk azt is. hogy miért teszi ezt. Maga egy nővel él együtt, erkölcstelen viszonyban, eszel osztja meg a? ebédjét. Igv van ez, Petőcz barátom?

Pe-őcz János lehajtotta a fejét és csak ennyit mondott:

— Ne tessék azt mondani, hogy erkölcsien viszonyban, mert ez nem igaz.

— Nem erkölcstelen viszony ? Ejnye, no. Talán bizony testvére az a nő, vagy épen a felesége? — kérdezte Mátis tanár élesen.

— A feleségem — felelt Pelőcz János, decosan felvetve a fejét. — Törvény szerint még nem az, de úgyis az lesz

— No látja, Peíőcz barátom, maga azt se tudja, mi erkölcstelen Viszony, mi nem az.

Petőcz János nem szólt, csak állt komoran, szemben a tanárral. Egy percig ez is hallgatott, aztán folytatta:

— Hát édes barátom, ezt mi nem (üthetjük. Elvégre mi tekintetbe vettük, hogy maga már túl van a gimnazista koron, már a katonaságnál is kiszolgált. Engedtük, hegy szabadabban él jen, mint a többi diák, elnéztük, hogy néha vendéglőben látni, hogy dohányzik az ulcán is, meg egyéb do’gokat. Tudluk, hogy cssk még a halódik o ztályt akarja elvégemi, hogy aztán a jegyzői pályára lépjen, nem mondhatja, hogy neu voltunk méltányosak. De már a nyilvános botrányt nem íür hetiük. Hogy egy diák, ha még olyan öreg is, vadházasságban éljen, az olyan botrány, amelyet a tanári kar nem tűrhet. Felszólítom tehát, szakítson véget ennek az állspoínak és küldje el azt a nőt.

Petőcz János háfraszegte a fejét.

— Tanár ur kérem, ne tessék haragudni, ezt én nem tehetem. Art a nőt én nem hagyhatom e). Azt a nőt én szeretem. Az a nő nekem adla a becsületét. Kutya lennék, ha most elhagy

Komárom, 1929 március 22.

voítak ilyen hatóságok A város törvény ha(<* ségi jogú város voll, annak volt tanácsa, mely a veszedelem idején mindenkor rgyűlt ült és rendelkezett, és volt po'garmesiere, aki tenécs nélkül is kiadhatta a rendelkezést. Most azonban Komárom faíurorba kerülvén, ezek a rendelkező szervek a városban hiányoztak. Van ugyan itt járási hívatsl, ez azonban ilyen apró dolgokkal nem vesződik, van folyamépiíő hivatal, de annak szeme C3ak a kikötőt nézi, az Erzsébeisziget nem érdekli és ven állami rendőrség, amely kiüríti a szigetet és posztokat állít az utak bejáratához.

Ez azonban nem elég uraim.

Valakinek mégis csak kel! ezek közűi a hatósági szervik közül felelősséget vállalni azért is, hogy a Duna ne okozzon ilyen mrgépeléseket, amelyek most már minden magosabb vízállásnál ismétlődnek, hogy elszakítja a védíöltást és a szigetet elárasztja A mostani szakbás nagy károkat okozott, meri az nem csak vizet zúdított a szigetre, de jégtáblákat is sodort cda. Nemcsak a kerti vélemények mentek

140 év óta főzik a

POCSÁTKO-féle szappant 1

40 év óta gyártják a

POCSÁTKO-féle szappant 1

Mit iS POGSÁTKO TESTVÉREK

»PQCS;A TK O* KOSICE-KASSA

szappan a legjobb! FŐ-UCCa 42. SZ.

igy íönfere, hsnem a fákban is jelentékeny károk estek. Ezenkívül a dunai véd!öltésnek helyreállítása is bele fog kerülni ismét 20—3COOO koronába vagy többe.

A város közönsége nem fizethet minden harmrdik esztendőben a szakítás bóí folyó kárért tízezreket a töltésnek helyreásüfására. A mull óv őszén a töltést a város meg is magasította és földei vitetett a Öltés koronájára. Ez a feitöí?ó8 azonban, pontostn ott szűnt meg, f hol most a szakítás bekövetkezett, a zsiiip előtt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a töltésnek ezen a pár méteren való megmagasilása a katasztrófái nugállapitotia volna, de mindeneseire megmentette volna s kertekét állói, hogy a Duna jege oda behatolhasson, ha a közeli zsilip idejekorán munkábaléphefett volna.

Az Erzsébeí-sziget érdekeltségének minőbb össze kell ülnie és határoznia abban a kérdésben, hogy átvizveszély idejében a rendelkezési jog kit illessen meg, mtti ehhez nagy vagyoni érdekek fűződnek. Da nem menü az állami hatóságokat sem a felelősség viselése alól semmi, meri ezeknek kellett volna más, erre alkalmas szerv hiányában a rendelkezést kisdri a szigetnek vízzel va ó elbontáséra nyomban, mihelyt a jég megindul és a reggeli órákban a Duna erősen feTduzzadt, ami a katasztrófának előreyeieite árnyékát.

A városi képviselőiestül:, t, amely ebben az ügyben intézkedni lesz kénytelt n és a súlyos tízezreket kiizzadni, mindeneseire helyesen cselekszik, ha megáiispitani igyekszik a felelősséget és azt, hegy a felelősség ebben az esetben a mulasztásért kit terhel. Ezzel a dolgon már nem fog ugyan segíteni, mert eső ulán köpönyeg ez a munka, hanem a jövőt illetőleg fog nyújtani direktívákat. Az Erzsébei sziget ügye nemcsak egy-két kerttulajdcnosnak érdeke, de amióta a városnak minden sétsheiyíből kikötőt csinált; k és üzletet, ez az egyedüli sétahelye, ahova még a lakosság kimehet jó levegőt szívni. A jó levegőhöz az idén kitűnő szúnyogokat is fog kapni a közönség, amelyek az árvíz nyomaira fognak emlékeztetni.

Kétméteres viz a komáromi Erzsébetszigeten.

Mint megírtuk: a Duna Komárom alatti szakaszán képződött jégtorlsszok következtében, amelyek Izsa községnél, Dunamccsnál akadályozták a jégzajlás levonulását, Komáromnál duzzadás állóit elő és ennek következtében szerdán éjjel nagyobb áradás érte az Érzsébeiszigeief, melynek magasan fekvő házainak” földszinti helyiségeit is elárasztotta. Szerdán dé’után ismét előfordult az a sajnálatos eset, hogy a dunai zsilipet zárva taifoíték, aminek következtében a megáradt Dunaavédiöltést elszakította és ez a gyümölcsösökben nagy károkat okozott, meri jégtáblákat is sodort a szigeti kertekbe az áradat. Ha a zsiiipen ót jolt volna Tbe az ár, akkor a belső nyomás következtében a védőtöltés ellenállása kibírta volna a magasra felárad; Duna ostromát. Ha az áradás gyers megszűnésére van kilátás, Ekkor a gazdasági kár nem lesz jelentékeny, de ellenkező cselben fákban és gazdasági növényekben, konyhakerti véleményekben nagy veszteséget fograk szenvedni a szigeti kertek tulajdonosai.

Amikor Mussolinit b.z osztrák kormány kiutasította ÍOÖ9-b6ii Trentinóbó!

Páratlanul érdekes feljegyzéseket és visszaemlékezéseket íett közzé a napokbsn Muck Rudolf doktor, aki az osztrák uralom idején sok éven át volt rendőrfőnök Treníinoban. Többek között Mussolini oifani szérepléséről ir ismeretien részleteket, amelyek ma, mikor főszereplőjük világtörténelmi személyiséggé nőtt, egészen különös relit fel nyernek: a „szűrbe kis újságíró“ akkori viselkedése és egész s i usa magában hordja a Későbbi diktátor minden jellemző vonását. Bár u'ÓJag nem nehéz mesterség a jóslás; minden lépésén és szaván megérzik, hogy már akkoriban is táskájában hordta a marsallbotot. . .

1909-ben az „Alio Adige“ című irredentisia-ícp szerkesztőségében a rendőíség házkutatást tarlóit,'hogy a munkatárstikra kompromiítáfo idalokat keressen. De nem találtak egyebet, mint Muísolinínek egy levelét, melyben az őszi rák pár ti klerikálisokat támadja és ellenük radikális haremódokst ajánl. Mi sem természetesebb, minthogy ezekután osstálygyülöleire való izgatás címén az ügyészsség elfogatási parancsot adott fei Mussolini Nlen, akit eíözeíes letartóztatásba is helyeztek.

Fogsága atait ludra meg Mussolini, hogy ki fogják utasítani Ausztriából és ez ellen való fellebbezését elutasitol’ák, mielőtt a pör voitsképen megindult volna, — bár a p3r felmentéssel végződön. szíbadonbocsálás helyett a határra szállították, honnan AJa-n keresztül Itáliába utazott ásTren-inőba többé soha vissza nem Sért.

Mialatt Mussolini fogva volt, nagy irredemista tüntetések folytak; nemcsak az olasz nacionalisták lázongtak, amiért egyik értékes fiatal honfitársukat ki akarták utasítani, hanem a munkásság, mely Mussolini elvtársaí lelkesen szeretíe és maga közül vaíóoak érezte és sztrájfeb ■> állott Roveretotő! Trientig huszonnégy órára tiltakozása jeléül, a boltokat bezárták, a vilianyüzem szünetelt, a város élelmiszerellátása megakadt és mindenütt tiltakozó felvonulásokat és gyűléseket tartottak.

Október l én a „Popolo“ cimü lap élén Mussolini már olasz földről megköszöni a szolidaritás megható tanúbizonyságait (a haláron iu^ra többszáz beníinói olasz utazott utána és lelkes hangula u banketten ünnepelte), azután igy folytatja búcsúját:

— Hálám egyúttal Ígéret is arra nézve, hogy továbbra is fogok írni a Popolo számára, mely mindennapi harcunk legjobb fegyvere. A kiutasított neve még sokszor fog szemetszurni ellenfeleinknek és az államügyésznek még gyakran lesz alkáima arra, hogy elkobozzon. Szellemileg egy maradok veletek, mert a térbeli távolság nem választja el egymástól a szellemeket. A határ ellenére, mely közönünk elvonul, egyesit bennünket az előítéletek elleni h;rc eszméje. Mikor közétek jöttem, azt mondtam nektek: Dolgozzunk I Mos’, hogy kényszerűségből elhagylak bennetek^1, ugyanezeket a szavakat ismétlem : óriási az a munka, melyet el kell végeznünk, egy uj, nagy világ megteremtése: munkára, ó elvtársaim, küzdjetek ez én jelszavamért. Testvéri üdvözletemet küldöm nektek.

A fiatal nacionalista- és egyúttal szcciaiistavezér búcsúszavai már a mai

i nám. Én, kérem, nem engedelmesked hetem a tanár ur parancsának, nem hagyhatom el azt a nőt.

— Hát akkor, édes fiam — mondta a tanár szelidebb hangon — csak azt a tanácsot adhatom, hogy lépjen ki az iskolából. Mert ha a tanári kar kény télén lesz és most már, hogy hivatalosan is tudomásomra jutott, kénytelen is lesz foglalkozni a dologgal, nem (ehetünk mást, mini hogy 'megát kicsapjuk sz iskolából.

— Jói vsn, kilépek — mondta Petőcz János katonásan, komor hangon.

A tanár megsajnálta, tetszhetett is neki a szép szál legény egyenes beszéde. Apai hangon mondia neki:

— Nézze, édes fiam, csak az iskolai év végéig. A-után tehet, amit akar. Mi szemet hunyunk. Csak addig küldje el, dugja el valahova.

— Nem lehet tanár ur. Erzsi velem marad. Ha e küldöm, a szülei kiáfkozzák, a becsületének örökre vége. Ő már énhozzám iaríozik.

— De hát mit akar kezdeni, szeren csétien ember? — kiáltott fel Mátis tanár.

— Hazamegyek parasztnak — mondia Petőcz János konok arccal.

A tanár a vállát vonogatía.

— Én nem kérlelhetem magát, fiam, Holnap reggelig még adok gondolko dási időt.

— Nircs min gondolkodjak — felelt Petőcí János.

— Hát akkor Isten áldja — szóit a tanár Kedvetlenül és elköszönt. Ekkor látott csak meg engem a sarokbän,

— Hát te mit keresel itt, haszontalan! Takarodj azonnal hsza I Itt rinc3 semmi keresnivalód

Ha nyalt homlok menekültem a Peiőcz János szobájától.

Másnap megint kerestem Peiőcz Jánost a lakásán, de már nem lakott ott. A háziasszony azt mondia, hogy összepakolt és hazament Erzsivel együtt a falujába.