Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-23 / 36. szám
1999 március 38. Komáromi Lapok 5. oldal román államférfiú: „Kisasszony, most, hogy láttam önt, elállók az optánspörtőll“ Megjegyzi a lap, hogy a magyar követségi tisztviselő mulasztást követett el, amikor nem kérte mingyárt Írásban Titulescu ígéretét. Meg kell állapítani, hogy Simon Böske előadása a hiteles. A genfi újságíró tévedett már abban is, hogy román külügyminiszternek mondja Titulescut, aki már régóta londoni követ. így tehát, ha még megígérte volna is az optánspör visszavonását Miss Európának, ez az ígéret vajmi keveset érne. Hitelt nyújt gyárosoknak, gyártóknak és kereskedőknek kik mindenfajta gépeket, apparátusokat, autót, traktorokat, motorcyklit, kerékpárokat, grammofonokat, zongorát, bútort, irodai gépeket és hasonló tartós cikkeket részletfizetésre árusítanak. Ungar S. bankháza Bratislava, Ventur-u. 20. A komáromi „Jókai Cserkészcsapat“ tizenötéves története. A megalakulás. 1913-1915. Irta: Beszédes Lajos öregcserkész. IV. Délután 4 órai kezdettel a díszteremben volt a meghívó szerint ünnepély keretében a cserkészavatás. Bár Bodócs, ógyallai adjunktus ur meghozta nekünk a jó időt, mégsem lehetett az avatást a hűvös időjárás miatt a gimnázium udvarán megtartani. A cserkészmduló éneklése közben „telt ház“ előtt vonult be a csapat a diszterem dobogójára. A csapat Turulos fehérselyem zászlaját az első komáromi cserkészmama, Erdélyi Istvánné úrasszony avatta fel és átadta a csapatnak ezen szavakkal : „Őrizzétek meg híven ezt a zászlót.. “ A csapat szótlanul fogadta meg hogy ezt a fehér zászlót, a béke drága jelképét megőrzi, és meg is őrizte. Azután cserkészujoncpróba következett. A vizsgáztató: Nádasdy Bandi segédtiszt testvérünk, a vizsgázó pedig az időközben megbetegedett Hiltrich Gábor testvérünk helyett Papp Sanyi barátom volt Öröm volt hallgatni milyen büszkén felelt meg Bandi kérdéseire A cserkészrend gyakorlafok közül a legnagyobb derültséget keltette a „hátra arc“. Azután Radványi Kálmán dr. avató beszédében ismertette bővében a cserkészet mibenvoltát, célját, majd pedig hozzánk fordult a következő szavakkal: „Mostbuzditnomkellene benneteket a további kitartó munkára, buzdítani is akartalak benneteket. De most hogy látom pirosló arcotokat, égő szemeiteket, látom, hogy nem kell ilt buzdítanom, a jövő munka benneteket mindig résen állva talál“. Szent eskü képpen tettük le fogadalmukat Ezután Karle Sándor fejünkbe lelte a cserkészkalapof, szivünk fölé tűzte a cserkészjelvényt és mi alázatos lélekkel, bensőnkben ujjongó örömmel éltük át lovaggá ültetésük nagy, szent élményét. „MostUppman cserkészt vizsgáztat“ cimü egyfelvonásos jött. Üppman a földalatti léghajós kapitány alakját a jóizü és természetes humoru Vargha Dezső őrsvezető domborította, a szánandó Kis Miska cserkészujonc szerepét Müller Rezső kiscserkész játszotta. Szemüveges komoly 8-adikos cserkész: Pápay László mulatta be az első segély nyújtás leggyakoribb eseteit. A mire való a cserkészből cimü propaganda számban a bot alkalmazhaióságát mutattuk be in praxl mentőágy, élőlétra és tüzhely-készitéssel Most pedig kiállt a pódiumra Erdélyi Pista kis cserkész és miután Kreuszer Guszti kedvesen bekonferálfa, elénekelt egy pár jó lutajnótát, a Vág kirándulás költészetének lermékeit óriási sikert aratva. Zászlóval és lámpával való táviratozás után, melyet Tolnay Dénes és szerény személyem mutattunk be, eljártuk a cserkészcsürdüngölöt. A Szózat éneklése zárta be az ünnepélyt. De csak a díszteremben, de nem a mi sziveinkben. Nagy örömöt ünnepeltünk, de az örömben, mint az ember összes örömeibe bánat is vegyült: betegsége miatt nem avathattuk fel egyik legkedvesebb cserkészteslvérünket, Hittrich Gábort. Nem beszéltünk azonban sokat, szeretett parancsnokunk jól tudta, hogy hol járnak gondolataink, sorakozót parancsolt és elmernünk öt meglátogatni. Mikor benyitottunk, ott láttuk az ágya melleit a széken az egész cserkész felszerelését, ő pedig a láztólpiros arccal fogadod bennünket. Nem felejtettem el mikor kedves édesanyja elmondta, hogy el sem tud aludni mig kalapját és ingét vánkosára maga mellé nem veszi. Folyt. köv. Félholtra verte tanítványát a felsővárosi tanító — Saját tudósítónktól. — Komárom, — március 22. Felháborító ügy tartja néhány nap óla izgalomban Dunaszerdaheiy környékét. Egy magáról megfeledkezett tanító bűn- j ügyéről van szó, aki dührohamában 1 talán őrökre tönkretette a gondjaira . bízott növendékek egyikének egészségét. Felsővámos községben működött Nagy Vilmos tanító, aki nyers és erőszakos természetéről volt közismert és a gyermekek sokat panaszkodtak emiatt szüleiknek. Amint az már lenni szokott, a gyerekek panaszát sehol se vették komolyan és ahelyett, hogy alaposan utána néztek volna a dolognak, még a gyermekeket szidták össze és utasították rendre. A napokban azonban olyan eset történt, amelyből kiderült, hogy a növendékeknek Nagy basáskodása miatt valóságos martiriumot kellett az iskolában elszenvedniük és hogy Nagy valóban nem érdemli meg felelősségteljes és nehéz állását. Katona Irén 12 éves kislánynak számtanból kellett felelnie. A kislányon, aki nagyon jól ismerte a tanító természetét, abban a pillanatban, amisor kihívták, szinte páni félelem vett rajta erőt, halálsápadtan, remegve állt a dobogón, anélkül, hogy a példát meg ludta volna oldani. Maga a feladat meglehetősen egyszerű volt és a tanítót borzasztó dühbe hozta az, hogy a gyerek nem lúd felelni. Ahelyett, hogy jóságosán bánt volna vele és szelíden megnyugtatta volna a remegő kislányt, szitokkal halmozta el, aminek az lett a következménye, hogy a gyermeknek még jobban torkán akadt a szó. Nagyot a kislány hallgatása teljesen kihozta a sodrából. A dühtől magánkívül rohant rá a gyerekre és irtózatos pofonokat adott neki, majd megragadta a haját és annálfogva a fejét a táblába ütötte többszőr egymásután, miközben folyton ezt kiabálta : — Megállj, te hülye, majd fejedbe verem én a tudományt! A többi gyerekek rémülten bújtak j össze s természetesen egyiknek sem • volt annyi bátorsága, hogy segítségért kiáltott volna. Közben egy különösen erős ütés nyomán a kis Katona Irén eszméletét vesztette és ájultan terült el a katedrán. Az emberiségéből kivetkőzött tanítónak azonban még ez sem volt elég. Felráncigálta az eszméletlen gyermeket és azután még néhányszor belevágta a fejét a táblába, végül pedig kirúgta a teremből. A szerencsétlen gyermeket orvossal vizsgáltatták meg szülei és az orvos megállapította, hogy a kislány az ütések nyomán keletkezett zúzott sebeken kivül súlyos agyrázkódást szenvedett. Nincsen kizárva, hogy a tanító kegyetlensége ez életébe fog kerülni, annyi azonban majdnem bizonyos, hogy értelmi képességeit egész életére befolyásolni fogja betegsége. Nagy Vilmos ellen csendőrség megindította a bűnvádi eljárást. Szerkesztő ur! — írja meg a lapjában ezt meg amazt, támadja meg ezt, vagy azt az irányzatot, védje meg amazt, vagy emezt, hadakozzon a tollával egy egész világ, osztály vagy klikk ellen, vagy védje meg az egész világot, osztályt vagy klikket egy másik klikk ellen — ilyen és hasonló, szerénynek egyáltalában nem mondható kívánságokat támasztott a nagyigényü közönség a szerkesztőségekkel szemben, melyek néha követelő formát is öltöttek, S az újságíró irt. Jobbra-baira vágott a tollával, ellenségeket szerzett, lecsukatta magát, pénzbüntetést fizetett s mindent azért, mert valaki a közönség köréoől szépen megkérte: „Szerkesztő űr! írja meg az esetet.“ Más honorárium nem járt ezért. S ha bajba julott a szerkesztő ur, magára hagyták, az informátor (legtöbbször rosszakaratú) eltűnt, semmiről sem akart tudni, mert mindenki olyan természetesnek találja azt, hogy mindenkinek a vélt igazáért az újságíró csukássá le magát, akivel mint a társadalmon kívül álló lénnyel, mindenki szabadon rendelkezhet. Az újságíró, aki egész életén át másokért harcolt, a nagy harcban teljesen elfeledkezett magáról. Elfeledte, hogy neki is van családja, hogy ő is csak megöregszik egyszer ás semilyen pályán sem oly nagy a valószínűség, hogy az ember még javakorában megrokkanjon, mint az újságíró pályán, melyen az Élet vonatja állandóan olyan A Duna Párkánytól lejebb ismét kilépett a medréből. — március 22. Komáromnál az árvízveszély már elmúlott. A Duna az utóbbi napon csaknem két métert apad*. Az Erzsébetszigetről is már lassan lefolyt a viz. A jégzajlás, miután a dunaradványi jégtorlaszt a katonaság hat lövéssel széjjellőtte, Párkánytól lefelé okozott most gondokat Budapesti jelentés szerint Visegrád mellett a Duna kilépett a medréből. Nagymaros és Kismaros között emeletnyi magas jégtortasz keletkezett. Nagymarosnál a Duna vízállását nyolcméterre becsülik. A viz magával sodorta a jégtömböket is, amelyek fá kát, oszlopokat és egyes kisebb épületeket elsodortak. Vácnál a váratlan torlasz következtében rendkívül megáradt a Duna. úgyhogy nagy része viz alá került. A budai Dunaparton Obusineken halad, melyek az újságíró legdrágább kincséből, az idegeiből vannak kovácsolva. Sivár jövő nézett eddig az ujságiró elé; reménytelen öregség, behorpadt mell, kiszáradt szemek, enervált idegek. Most állítólag másként lesz. Megszűnik a jövő bizonytalansága. A társadalmon kívül álló újságíróból rendes, jőldotált nyugdíjas lesz s megszűnik annak az ősbohémnak lenni, akinek eddig ismerte a társadalom. Az ujságiró is rendes polgár lesz.,. A jövő már nem mulatja azt a sötét perspektívát. A társadalom végre belátta, hogy mindenkinek az Íródeákja és végeredményben senki fia, ha még oly gyenge a tolla, a legértékesebb szolgálatokat teszi az emberiségnek; felszínen tart problémákat, javitja és oktatja a társadalmat, ahogy ezt egy jó pap vagy tanító teszi. A törvényhozás, amikor megalkotta az újságírók nyugdíjtörvényét, nemcsak az újságíróknak, de a közönségnek is szolgálatot tett A jövő biztonsága meg fogja acélositani az ujságiró tollát és idegzetét és bizonyos fokig függetleníteni fogja azoktól a társadalmi klikkektől, akiknek éppen a jövő bizonytalansága miatt, kényre-kedvre ki volt szolgáltatva, A nyugdíjtörvény visszadja az újságírót önmagának, visszaadja a tömegeknek, az emberiségnek, melynek ugyan eddig is harcosa volt, ha mindjárt sokszor harakirit kellett véghezvinnie jobb meggyőződésén, hogy a mindennapi kenyér ki ne hulljon a szájából. Az ujságiró ezentúl nem érdekcsoportok, de a köz alkalmazottja, akivel más nem fog rendelkezni, mint saját lelkiismerete, melyen éppen a bizonytalan jövő miatt, koncessziókat téve, a gyengébbeknek sokszor tágítani kellett. dától a Döbrentei térig terjedő szakaszon az árvizvédelmi zsilipek mellett tizenhét hatalmas árvizszivattyut helyeztek el megfelelő számú személyzettel. R-Á-D-I-Ó M-Ű-S-O-R —— Vasárnap, március 24. Budapest. 9 30: Újsághírek, kozmetika. 10: Egyházi zene a belvárosi plébániatemplomból. 12: Déli harangszó az Egyetemi templomból. Pontos időjelzés, időjárásjelentés. Uána; Szimfónikus zenekari hangverseny. 15.30: A m. kir. földmivelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. Buday Barna m. kir. gazdasági főtanácsos, az OMGE főszerkesztő igazgatója: „A földreform pénzügyi lebonyolítása“. 16: Rádió Szabad Egyetem, 16.45. Pontos idő-Adamson kutyája félreérti a helyzetet.
