Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-03-09 / 30. szám
1929. március 9. Komáromi Lapok. 3. oldal. van szüksége Katicának! — mondja Vidámné Bölcs Kató. Mint büszke anya súlyt fektet arra is, hogy csakis hófehér, habos párnák közt pihenjen a baba. Ezért csak egyetlen mosószert használ s ez a hivatal, tisztviselői kar, s családtagjaik csiszoltabb és fejlettebb igényeinek kielégítése szintén nagyban hozzájárult iparunk és kereskedelmünk megizmosodásához. Ma azonban, mikor mindezek a láp láió erők elvesztését, ső', a mai aránytalanul ki«ebb számú tigrlviselöi karnak más befödi piacokhoz vonzódó megszokását súlyosan érzi a városunk te rületén most már csak halódó ipar és kereskedelem, az életösz'ön irányitji kereskedőink és iparosaink megélhetést kereső tekintetét, a tu'sópirt régi fogyasztóközönségével a gazdasági kap csolatnak a változott helyzet engedte lehetőség szerinti felvétele felé. Ily körülmények között elmondhatjuk s leszögezhetjük, Elnök Ur, azt a tényt, hogy kereskedőink és iparosaink nagyrésze a túlsó oldal szükségleteinek kielégítéséből él, a Duna hidján át lebonyolódó személyforgalom adja meg iparosainknak és kereskedőinknek a módot arra, hogy állampolgári kő'elezeüségeinknek adókorenáik lerovásával eleget tehessenek. Természetes tehát, hogy iparosainknak, kereskedőinknek önmaguk, családjuk s a köz iránt fennálló e kötelességük teljesítésének előfeltétele a szabad mozgás, a korlátlan üzleti érintkezés biztosítása, mely jogok válogatás és különbségtétel nélküli megadását kell az üzleti élet szinvonalon-tarthatása vémit, csak az nem csalódik bennük soha — gondolja fáradtan, miközben egy katángkórói lök félre az uijából, Megint betér a régi fasorba. Dideregve huzza össze a drága prémet a nyakán és ragyogó nagy szürke szeme a messzeséget méri. Aztán hirtelen fölveti szép, finom fejét. Valami már muzsikává finomulj halk bánaton át érzi a boldog, ienditő erőt, mely betölti azok lényét, akiknek megadatod, hogy a lelkek zsarnokai lehessenek egyben szomorúság és büszke diadal. És olyan üdének, teljesnek, királyinak érzi egyszerre az élcet, kinőve a múltból, mint még soha azelőtt. Mintha fényes paloták hjmlok zafa ragyogna fel a leikében, melyet eddig kaotikus köd takart... és mintha egy kicsit a halhatatlanság lengene feléje. A régi kertekből régi gyernukmese néz rá a fályolon keresztül és ő ugv érzi, mintha az élete a kínból és szépségből kivirágzoii életfa magasán csüngve, most teljesednék, érnék édesre, mint egy félig gyümölcs, felig drágakő, egy gyönyörű mesebeli gránátalma és ő maga úgy állana az időben, mint egy kivilágított arany ház a sok szomorú viskó szomszédságában. És ekkor érzi, hogy bét ismerős szem szegződik rá. Két farfiszem Hal is találkozott már ezzel a pillantással ? Ez a fénylő, hájas, kifejezéstelen ábrázat. És egyszerre ráeszmél ennek az arcnak egy soványabb kiadására. Éj a gyér hajzat mögött feltűnik egy gondos választékú frizura. Szent égi Hát lehetséges volna!? Ez lenne a mesebeli királyfi? Ez a potrohos, borostás arcú, szuszogó úriember, ez lett voina asz'p segédjegyző, akivel szemben évek óta ön'udillan reváns-szomjuságot hordozott a szivében egy átsirt báli éjszaka gett magán- és állami érdekből követelnünk ipariáreulsti tagjsínk összessége javára. Minden kereskedőnek, iparosnak egyaránt joga a megélhetés utáni küzd°lem s e jogos törekvésétől senk; sem fosztható vagy akadá'yozhdó meg a cé hoz vezető utak és eszközök megvonása által. Ty akadályokat lát iprrtársuta'unk a határszéli forgalomban kiadott u'i-igazoiványok számának korlátozásában azon ei nem fogadhrtó elv érvényesítésével, h gy igazolvány csak azon tagjaink részére adiató ki, ak k már megtevő üzleti összeköttetéseiket igazolni tudják. így történt, hogy az ez évre kért állandó átkelési igazolványokat igénylő iparosaink nemcsak egyénenként, hanem egész ipari kategóriánként utasitíaítak vissza. Borbély és fodrász iparos például egyáltalában nem kapott igazolványt azon bürokratikus felfogással megindokoiian, hogy borbély- és fodrász üzletileg, keresetiieg a Duna jobbparii városában érdékelve nincs. Ugyanezen felfogás nyilatkozóit meg a cipész, csizmazia, kovács, esztergályos, vendéglős iparosokkal szemben s csak utólsg egy két kivételes esetben tört rést a teljes elzárkózottságon a hivatalos belátás. A visszautasítottak a törvényszerű jogorvoslat kihasználásával véltek elszenvedett sérelmükre orvoslást keresni, ipiríársulatunk azonban mélyen tisztelt Országos Hivatali Elnök Úrnak magas nézőpontokat felölelő jog- és méltányossági érzete előtt kívánja e sereimet feltárni s az orvoslást Elnök Úr bölcsessége ú ján a rendszer és a szellem megválióztatásában keresi. Ipari törvénykönyvünk szerint minden iparos kereskedő is, legalább a szakmájában termelt iparcikkekre vonatkrzö'a?. A megélhetés küzdelme kényszeríti ip Kosainkat, hogy az önfenfartásért, családja ellátásáért, munkásai kereshetőségének biztosítása mellett is folytatott élethsrciban minden kereseti alkalmat felkeressen s üzleti élelmességgel minden ajtón kopogtasson, mert nem tudja eleve, hogy vállalkozói szelleme és készsége hol talál üzletileg kiaknázható talajt. S a béke tizenegyedik évében, mikor a határszéli forgalom már államközi egyezménnyel szabályoztatott is, a Duna, az országhatár nem akadályozhatja ipari boldogulásának ú ját éppen egy exportra utalt országban. Igaz, hogy ez egyezmény által a határátlépésre jogosítottak között az elsősorban érdekelt iparosok és kereskedők kifejezetten megnevezve nincsenek, de, amint dr. D/orác:k Vladimir, a határszéli forgalmi osztály főnökének előliünk kijelentett őszinte megállapításából kitűnik, ez azért történt, mert egyszerűen megfeledkeztek e két fonios gazdasági tevékenységet kifejtő osztályról s tegyük hozzá a magunk részéről még azt is, mert ez egyezmény létesítése élőit az szégyenteljes mellőzéséért. Most valami groteszk játékvágy támad benne, hogy megdöbbentse, lesújtsa ezt az embert, hogy fullánkot lopjon a leikébe. De aztán a szemébe néz: a vizenyős, szomorú balszemébe. És elszégyeli magát,., és kineveti magát a muliért... Aztán alapjában véve mégis ennek az embernek köszönhet mindent. Mim ha egy torzító tükörben látná saját magát és az ifjúságát. Hisz azért indult e! egyszer könnyesen-gőgöst, győzelmi akarattal, hogy megmutassa magát nekil De hát megmutathatta vol^a-e ő magát ennek az embernek valahogy Most már mulattatva nézegeti, A rfgi ideáll Hahal... És már szinte szánalom fogja el a férfi iránt. Az ösztönzi, hogy megszólítsa. A férfi csaknem ijedten emeli meg a kalapját, — Kedves izé (hirtelen a neve sem jut eszébe asszonynak.) Ágoston ui! Emlékszik még rám? — szó! aztán lágy, dallamos hangján és a féifi felé nyújtja keztyüs kezét. — Higyne kérem szépen, a nagy művésznő, a kitűnő művésznő — dadogja amaz. — A ... a feleségemmel tetszett egy osztályba járni... most mentek erre éppen . .. — Á! Hát az ön családja voHI Mindjárt gondolhattam volna... ön iaián már jegyző ... — Csakugyan. El tetszett találni... Hogy tetszik rám emlékezni.., — Tudja miért van az? — mosolyog a művésznő hamiskásan...-Merí valamikor régen maga volt az én első ideálom. De persze, maga akkor nem akar» észrevenni engem. Ilyen az élet... Ö. ültem, kedves izé ,.. jegyző Bután, csodálkozva mered a távozó jelenségre. Észre sem veszi, hogy mellette áll a barátja, az állatorvos és ketten nézik, amin! a művésznő az autójába száll. Az asszony hátradől az autó párnáin. Valami szomorú humor cikázik finom szája körül. Aztán elkomolyodik. Ejh, mégis gonoszság volt tőlem. Miéri dúltam fői annak a szegény embernek a nyugalmát — gondolja, amint kinéz az autóból az elmaradó városkára és a sárga tarlókra. A két férfi még mindig ott áll a sarkon. — Te Tóni — szólal meg az állatorvos csodálkozva — nem Harma ti Ili volt ez, akivel az előbb beszéltél. Az a hires énekesnő? — A másik pózba vágja magát. — Persze, hogy az voltl — Honnan ismered? — Honnan baráiom? Onnan, hogy valamikor bukott utánam a kicsike. — Aztán fö fújja a tokáját. — És képzeld, most bevallotta nekem, mennyire imádott ... Felhiván a táncra fiam... Hehehe!... Te, ha nekem most megfelelő millióim lennének, ezt megszerezhetném magamnak — és obszcén mosolyra vonja foghijjas száját, miközben a két barát kétértelműen összemosolyog, — Csakhogy annyi pénze sohasem lesz a magunkfajtájának, hogy ezeket meg tudná fizetni — ümget az állatorvos. — S’jnos, cimbora, mert az ilyeneknél minden a p;nz ... — szól a régi ideál és krá&ogva bekanyarodnak a f isor felé ... ur... A férfinak nyitva marad a szája. iparosság érdekvédelmi szervezeteit meg sem hallgatták. Nemcsak ez a beismerés, de az a jóindulatú buzgalom is, mellyel a nevezett miniszteri tanácsos ur az elkövetett mulasztás következményeit törülni akarva, a másik szerződő állam minisztériumának illetékes főtisztvis élőjével érintkezést keresett, s a törvényben mellőzött iparosok és kereskedők részére az egyezmény szelleme által biztosított kedvezményeket a másik szerződő állam részéről is elismertetni tudta, mutatja, hogy iparosainkat és kereskedőinket a határszéli forgalomban való kedvezményes részesedés megilleti. Ha ez a jog a két állam előadó főiisdviselői által a törvény szelleme alapján elvitathatatlanná tétetett, akkor ismerjük be őszintén, hogy annak gyakorlása a túlsó oldalról jir áidozathozataiiaí s nekünk van arra szükségünk 8 egyedül a mi iparunk és kereskedelmünk érdekeit szolgálja, akár aképp, hogy a Dunántúl fogyasztó közönsége keresi fel városunk ipari, kereskedelmi cikkek beszerzése végett, akár a mi ipari termékeink s közvetítőink mennek át a Duna hidján ipari tevékenységük számara foglalkozást keresni s áruik elhelyezésére összeköttetést szerezni. . Épp azért, mert a szabad mozgás minden ipari s kereskedelmi életlehetőség első fettétele s mert a soha e őre nem látott alkalom felkutatása váltja ki a legtöbb emberben a benne rejlő értékes tulajdonságokat is, a helyes közigazdatásnak meg kell adni a lehetőséget mindenki számára, hogy egyéni képességeit kifej hesse. Annak a borbélynak, akit a bürokratikus gondolkodás már eleve elzár a dunántúli területről, lehetnek odaát üzletfelei, a kellő ügyességgel összeköttetéseit kiszélesítheti, a kovács, esztergályos, kocsigyártó kaphat kellő utánjárás, mellett megrendeléseket túlról, vendéglős innen vagonnal bort szállíthat, stb. Tehát nincs oiy ipari foglalkozás, mely eleve kizárható volna a határszéli forgalom igénybevételétől, mert ennek rendszeresítése azt jelentené, hogy a közigazgatás akarja az átlépheíetlen akadályokat gördiieni az egyéni érvényesülés szabadsága elé ahelyett, hogy az államkormányzat a maga rendelkezéseivel maga mozdítaná elő az > adóztatás révén saját érdekeit is szel| gáló ipari s kereskedelmi térhódítást. I A szabad érvényesülés és akadá\ lyokiól mentes forgalom lévén az ip tri l és kereskedelmi tevékenység fellendüli lésének, virágzásínak alapja, kérték | kereskedőink már hosszú évenkel ezelőtt t s kérte h sonlóképp ip ^társulatunk is a dunai hídnak megszakítatlan forgalmát. Esztendők állandó szorgalmazása, után ugyancsak Dvorácsek Viadimir miniszteri tanácsos ur e>vi magaslatra emelkedett gondolkozásának köszönjük, hogy az addig szűk határok közé szorított közlekedési lehetőséget reggeli 6 órától esti 11 óráig kiterjesztette, reményt adva e megszorításoknak a közeljövőben várható teljes kiküszöbölésére is. Ebben a reményünkben azonban már hátom esztendei várakozás után sem iá hatjuk a teljesü ést, a valóraváliást, jóllehet ez ígéret beváltása részint egy uj éjjeli gyorsvonatnak a magyar ko-I maratni állomásra rendszeresített beérkezése, részint a városunkat színielőadások, hangversenyek s utána a j vendéglői, kávéházi szórakozások kiél■ vezése végett magyar Komáromból átjött közönséget idejekorán hazatérésre kényszerítő, vagy attól teljesen visszatartó e forgalomzáró idő elégtelensége okából időnkint felterjesztett több kérelemben szorgalmaztatok. Mi ebben a kérelmünkben ma is csak gazdasági kérdést látunk épp u^y, mint azt érdekeink eddigi méltányiója, Dvcfícek dr. miniszteri tanácsos ur is csak gazdasági kérdésnek fogta fel. S bár, már megelégedtünk volna a mai állapot azon megváltoztatásával is, hogy az éjjeli 11 óra előtt ßudapeströt befutó gyorsvonat komáromi utasainak a hidon át otthonukba siető gyors eljutásához szükségeit idő biztosításával a záróra csak 1 órával: éjjeli 11 óráról éjféli 12 órára kitolassék, mégis ezek a gazdasági érdekeinket szolgálni kivánó kérelmek ma is elintézetlenül nyugszanak a minisztérium sziovenszhói osztályánál. S bár igye-
