Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-02-09 / 18. szám

2. oldal.

Komáromi L&put

1929. február 9.

Nem ok nélkül

tartják legjobbnak a

„POLIO“

*. mosószappant!

Győződjék meg rólal

kor előtt 8 az évezredes sirleletek megjelölik e nép vándorutját is Európa felé. A nép mondáiban máig is megmaradt és él a csodaszarvas meséje, amely évezredes sírokból kel éleire megint.

Az államalkotó ludat és törekvés jellemezte azokat a magyar törzseket, m lyek keleti vándorlójuk végén megálltak a Duna Tisza medenc j:ben és ott államot építettek. Ez a készségük abban nyilvánult meg legjobban, hegy Európa nyugatán beleilleszkedtek annak állami rendjébe, átvették kultúráját és elhagyván a pogány hitet, a római val fásnak lettek hívei. Szent István király nemzeti történelmünknek kétségtelenül legnagyobb a'akja, egyúttal a legnagyobb d plomaták és államférfiak tu íajdonságait is egyesítette magában. Az ezeréves királyság a szent király politikai, hadügyi és közigazgatási konctp dóján épüít fel, amely államszerkezet ősi formáját századokon keresztül megtartotta. Nem véletlen müve. hanem tisztán a történelmi fejlődés következménye az, hogy a magyar ahoimány egyidős az angollal, a legalkolmányosabb nemzetével, melynek Magna Cn-jrta-ja mindössze kilenc évvel előzte meg a magyarok aranybulláján, alkotmányunk első Írott kiválfságlevsíéf.

A magyar mivelődisnek ez a roppant recepiiv készsége nem elégedett meg a szolgai mániással, de azt mindig a saját képére alakpoía át. Ez fegszeb ben igazságos Mítyás király u unk, a renesszánsz és a humanizmus fínyko rának e nagy uralkodójában tündökiik. Budai palotAjábm felhalmozol kincsei közt a legnagyobb értéket jelenteste az a két-háromezer hártyára írott könyv, melyet könyvtárában összegyűjtött s amelynek állandó gyarapításán a könyvet iró deákok, a másoló írástudók és a könyvdiszitő képírók egész ser ge dolgozót, mig az európai nemzetek

nagy sudósaival maga a kirá!yur folytatott tudományos vitákat. A búd ti könyv tyom ató műhelyben már firmáiba szedik a kezde leges fabe!ü<et akkor, umisor még Európa sok nyu gad államában, köztük Csehországban is, még nem ismerték a Könyvnyomtatás mesterségét. Mátyás király kö tyvtárá: nem a törők hódi<ó durta szét, de zsákmányolt abból Európa minden nemzete amik,r a JígHóK dícstaen uralma feltartó.1 .thatsanu sodorta Mohács felé a magyar nemzetet.

így folytathatnék nyomról nyomra történeti hagyományaink, nemzeti irodalmunk. művészetünk emlékeinek felsorolását, a teremtő magyar Géniuznak alkotásait addig, ami tor a nem zeíi ön udií kitermelte magából a nemzet n?gy ébresztőit, Kazinczy* ás Vörös mar tyt, a nagy pohíbusokai, a teglelkesebb magyart: Széchényi*, a legrajongóbb magyart: Kossu hot ás a nemzetépi ő munka böícsszavu n gy magyarját: Deák Ferencet. Nyouon követhetjük a kort. melynek vajúdó méhe megszülte a legnagyobb magyar lírikust, Petőfi Sándort, akiben a nem zet lelke a mega teljességében bontakozott ki és eiju unk odáig, amikor egy kis magyar varosában rnegszü etett a világ legnagyobb mesemondója, Jókai Mór,

Megujhodott irodrtmunk terén elérkezünk a hanyatló század alkonyához, hol a halkuló magyar lira bágyadt szavába élesen sikaltja bele nemzete elkövetkező nagy romlásának hóbhirét a magyar végzet döbbenetes szavú költő jósa, Ady Endre.

Az 1825 i országgyűlésen, í hol äoka! vitatkoztak a magyar nyelv jogairól és a magyar nemzetiségről, az ellenzik egyik íangielkü vezére, Fetsöbiiki Nagy Pál, Sopronvármegye áőv.ta megrázó szavakkal ecseeüe a magyar nveivne*

elváíaszlhrtatlsnságál a magyar nemzetiség ügyétől. Azt hiídslte akkor merészen harsogó szavuban, hogy nyelvünk jogairól lemond mi schisem szabad, men ami* erőszakkal vesznes el tölünk, azt idővel mindig visszaszerezhetjük, ha kedvez a rzerrnese, vagy erőnk lehetővé teszi, d: azt, amiről önként mondunk le, azt örökre elvesztjük. A nemzeti nyelv tehát a közös kincs, a kurtura náifcülőzh ;lien eszköze,

A világháború véres kataklizmáji után elköve'kszeu fölöttünk a trianoni itéiet, meiy ezerév történelmi Magyarországát öt darabra örte szét. Sréttépte h gyeit, megosztó fa folyóst feldarabolta a várohohat é- derékon törte szét a vasutakat. Az ifjú Csehszlovákiában uj közjogi fogalom keletkezik: mtgyar nemzeti kisebbség, míiy abban különbözik lényegesen a kisebbségei ől, hogy ez a kisebbségi sorsra iiéit nemzet valamikor államaíkoió nemzetnek volt u alkodó többsége. Trianon azonban egyet mégsem udot féld-rabolni, azt, amely egységes egész marad: a magyar fül túrái. Valamikor, a dunai monarchia címerének devizájában ezeket a szavska: olvashatjuk: indivisibititer ac inspa-abilite ; ezeket alkalmazhatjuk jeligeül a magyar kuhurára is. mely megmaradt ftílosühiilinn&k és széiváíasz.h srannak, egésznek. Közös kincse ez minden magyarnak, éljén az a világnak bármely sarsaban. A magyar nemzeti hu! ura a m (g'/3rságnak ni bízó nánya, melynek kincseit könnyelműen ei nem pazaroíhiljuk, mer azoknak csak haszonélvezői vagyunk, mig maga ez a kincseknek tömege sértetlenül és osztatlanul száll át a követne;ő nemzedékre.

A kisebbségi ku! ura nagy és széles feladatkörének állomásai a magyar iskola az oktatásnak minden fokozatán, a magyar írod dóm, tudomány és mü vészei. Az első, a magyar iskola a kultúra körtője a felnövő nemzedékkel. És itt minden magyar emberre nézve fennmarad egy nagy kőielegségü az, hogy gyermekeit magyar iskolába látássá, ha az iskolákat maga válasz hatja meg. Minden magyar ember mivertségének alapjait nemzeti kunbajának kimeri!h?.ilen forrásaiból mentse, N:m art jelenti ez, h gy a magyar gyermek és ifjú ne tanú jón idegen nyelveket, sőt erre igenis nagy szüksége van: de első ek a sajá- nyelvét kell meg anuinia, sajat kultúráját magába szívnia.

Misik nagy fjó-üíikörünk a magyar nemzeti irodalommal függ össze. Ki sebbségi élei finisben erre a 8; ük terülsz re e hitárol! irodalmunk támogatása adja meg kisebbségi iróinfcnsk a függetlenséget és anyagi tehermentestkésükkel az alkotás vagyá'. A magyar könyv sorsa nv4g mos nha. de ezt mjg

Flávia Konstantzia,

a szépséges császárleány.

Irta: Tömöri Jenő.

I.

Három nap és három éjjel tarlói! a rettenetes öldöklés Pannónia földjén, amíg valamennyire léc iiiapodod a bosszúálló jászok és kaitok dühe. Éppen aratás után volt. A gazdit», áldást adó mezőkön a kévéknél sfiiűbb rendekben feküdt Trsján halod népi. A dunai végvárak, amelyeket a barbárok ellen emelt a római óvatosság, romokban heverlek Lángban, füstben állott az erődiésekben minden elégelhető. A szármata pusztákról átcsapott szilaj nép végigrombolta az egész Dunán úit a szabáriai kasztrum'g, ahonnan nem mert kimozdulni az egyetlen őrségül ha gyott légió. Tágas vézéri sátor b in pihent meg a véres munka után a két szövetséges fedelem: Zuaj, a jász és Vidnár a katt. Ez utóbbi atyjának, Gámbiniumak legyilkolá^áérí úsztatlak át a Dunán, vérbosszút állaní.

Ravasz, áinok ember volt akkoriban a pannonjai kormányzó. Esvitzibnak hívták. A félelmes kait szomszédokkal nem mert nyíltan 'dkezdeni, inkább barátságot színlelt, Gámbinius, a lovaglás katt fejedelem, bár meggyőződhetett a-római hitszegésrői, mégis anynyira bízott benne, hogy elfogadta lakomájára a meghívást. Ez volt a veszte. Mikor a lakoma után távozóban volt, állig fölfegyverkezett római harcosok orvul legyilkolták, minden vele volt főemberével együtt. E vérlázitó hírre megmozdult az egész Duna— Tisza-köze s rajtaütött Pannónián.

Arimre Viúnar bus^ű nhcgö csapna haladt, nem martdl u ana elve egyetlen teremteti lélek sem. A jászok sem dolgoztak kert}fis kézzel, bár a szelíd Zúaj szigorúan tiltotta a kegyetlenkedéseket.

Hingo* mulatozássá! ülték meg a győzelmi tori a vezére«. Különösen a kati fejedelemnek voll eszevesze t kedve. Párolgó vértől, tüzelő bortól illatos volt Vörös-szakállas arca a belső forrósából is lángoit. Apró, zöldes szeme nyugtalanul villogott és szeles, duzzadt orrát egy hnalmas vágás e rtleke tette ijesztőve. Annál rokonszenvesebb, csinosabb leverne volt Zuaj fejedelem. Erős, kifejlett vállán csaknem nőisen szép fej pimpazoit. Rozsapiros arcát barnára zománcozta a puaziaí nap Veszed Imesen hetyke, kis fekete bajusza után sóhajtozott orsóját pörgetve minden jaszleány. Vidnár vnte reked tfs, nehez hangján a szót. Szokásához híven a rómait szidta:

— Nincs annál verengzőbb, gaz náció a földön, — ordi'otta. — A fe r.evsd csak akkor gyilkol, ha éhes, de a római puszta mulatságból lenyelné a világot is,

— Ne iágy igazságtalan, Vidnár. Emlékezz vissza, mikor Augusztus császár a világ minden népet meghódította rajiunk kívül Bezáratta a Janustempiomoí, hogy most már ötök béke lesz a földön s résünk, fegyverbarátságot ajánlott föl.

— Igen, mert a jász és katt még a római gyomrának is kemény falat, — kacagott rémesen a vörösszakái u, — de a barátság nem akadályozta meg később Antonius!, hogy ne bocsásson két oroszlánt a védtelen jász sátrakra.

— Amint n m anadáiyozou tg minket, — tromfod vissza az ifjú — hogy hitvány zsoldírt ne segeijük a császár ellen a markomsnl.

A részeg katt fejedelem torkaszakadtábó hatio'ázott.

— Meg megérem, hogy az u'oisó jisz fejedelmi s-jrj Rómába megv bíboros urának kengyelt tartani, ha tora szád.

— A dicső, a hatalmas előtt való hódoláaban nincs gyalázat — válaszolt komolyan Z z j.

— Birrmnt is gúnyolsz, én becsülöm Rómát és nagyszerű népét. Mi-<or ott jartam atyámmal. Kons'anizius diadal menetén, egész mámorossá tett a fény, a pompa, a műveltség. Én sohasem fel* j em el azt az angyali szép ...

Hirtelen zavartan elhallgatott. Arca meg jobban lángolt, mint a másiké, ast indulatosan vágóit közbe:

— Három világrészt tettek koldussá a banditák üres hiúságból,* hogy az utótori elkápráztassa gazdagságú -nak meséje. De jól vigyázz: nő meg fű a Capitoiiu n helyén s ott fognak legelni a szármata és kait lovak.

Z’zaj csöndesen mosolygott. Beszélhetett neki akármit az öreg róka, nem értett egy árva szót sem abból. Valahol messzire járt már gondolatban, az ünnep: díszbe öltözött Róma utcain. Hangos, együ emü robaj) >t vonulnak a gyözhe teilen légiók. Éükön halad aranyos diadalkocsin a perzsák felet! triumfáló Imperátor. Üdvrivalgással kiséri az ujjongó nép a fényes menetet, amelynek során ott haladnak a szövetséges fejedelmi személyek is. Kézenfogva vezeti atyja az ámuió gyerek Zizajt, akit egészen elkábitott a pompa, a zaj. Egyjaviíafii a mi kö:elelásiégürilr. A; irodalomból ágazik ki a magyar sajtó ügye. A m gyár sajtó nsgy hagyományaihoz a legjobb és legnagyobb magyar Írók nevei fűződnek. Az a s^jtó, mely ezeket az emiéRekel betnocskoija és megc.ufolja nem a mi sajtónk és ammi támogainuns kell minden erővel a jogainkén kultúránkért küzdő sajtót: épen úgy kall megépítenünk a gátakat a nemzed értékeinkkel kufárkodó, ellenséges sajtóval szemben.

Hí az irodalom az embsri lélek vigasztalója és tani ója, akkor a művészet annak györyörködtetője, melyben sziri:s álma; öltenek szárnyat és ezen emelkedve válnak el a porra! éssáiral, a sahskai borttoít földtől a tiszta és eszményi dimenziókba. Hí gondoiko dunk a magyar sorson és eszünkbe ju nak ragyogó nevek: Lisz», D jhnányi, Birtót B:ia. akiknek isire az egész müveit világon visszhangzik, ha egy Munkácsy vagy László FJlőp neve jut eszünkbe, ina emlékezésünkben megjelenik az őshazát ku ató Körösi Csorna Sándor legendás alakjs, a magyar tudomány ismere len katonáié, akik távol keleten a mand^u vasutat építették, mérnököké, feltalálóké, akik Amerikába, a nagy emb rí és korlátlan technikai lehetőségek hazájába szakadtak, boldog örömmel vesszük tudomásul, hogy ezek mind a mieink és mindnek isikében óit élt a magyar nemzed Géniusz. Híresek, nagyok és magyarok,

A magyar szinésztt, a magyar képzőművészet, iparművészet mai fejiertsége melleit ne meiiijünk a kuíiu föiéoynek önbámulroéba, hanem ébredjünk kö*elesíégeinknek fuda;á*a, amely a köztünk óiő m gy-jr művészek támogatására serkent: előadó mü eszeknek, képzőmű/eszeknek, a magyar nemzed lelek hordozóin-:k.

Eteknek a faiad dóknak összességéből tevődik össze a magyar kultúrával sremben teljesítendő nagy magyar kötelesség. Ezeket eljuttatni a magyar élethez és Közki *cc->é tenni mir.de üít, ahol magyarul beszélnek, magyar élet liheg és magyar lélek él, kötelessége a meglevő irodalmi, udományos és művészeti egyesületeinknek. Da vsjjon elér-e ezek keze a ma^yat faluba, ahoi valamit várnak, várj sk az uj éle et, Tíz évűéit ájultságabői feioc-űj/a hiv un ; hiv a magyar éíeí és arra ösztönöz, hogy nemzeti művelődé-ün« fpüie ének h ijíékát kiépítsük. Ezt a feisda oi nagy, ország is szervnek kert megoldania. Éobőt a crtból a>aUuii a Síkivenszt-ói M igy«r Ku'"Ur Egylet, rnrty minden magyar fiiuban és városban ki p ti a maga sej jét, hiszen ez a művelőd snek ügye egyenesen állami érdek. Minden magyar faubaa m**g keli nyitni a maszene vtrc»^Cao->or hun eiejc. POiieKÍnt ép a császárt prtota előtt haladlak Az erkélyről he fehér rulnban, gyönyörű, szép szőke lanyka szórja a virágot. A gyerek gyorsan fölkap egy kis Csokrot 8 bő köpenykéj be rejti Fönn az angyal elmobolyodalt. Ezt a moso yt, ezt az arcot nem bírta f--'ejteni soha a férfi Zt-aj sem. E ért soh j óznak nasz atari u ána a szarmata puszták világszép leányai.

A katl kiöntötte mir d m mérgét s avuián játékot indítványozott. Feszült figyelem közölt p rdühek a sucsak. C.ak Z zaj dobatta gépieden, mint álomlató. Künn a sátor előtt nagy zsivaj támadt. Valaki veszekedett a kiállított őrökkel. Azután hirtelen megnyílt a satorfüvgöny s egy porlepeü, verejiékes férfi roh mt be. Rufo von, a kémcsapat vazere, A kau fejedelem düh «sen ugrJt föl a háborgatásra. De rögtön kcsíiirpúit, amint kedves emberei iáita, A kém nem várt kérdezést, riasztó trombitaképen zúgott a szava.

— Talpra urak! Ne veszekedjetek hitvány polturákért, mikor a Szerémségben egész aranyfoiyam hömpölyög nyugatról keletre. A szépséges császárlány megy a jegyeséhez, Móziába. Alig kiseri néhány testőr.

Vidnár egyszerre kijózanodott. Szeme kéjesen csillogott föl.

— Ördög vigye az aranyát, — sikoltozott széles kedvvei — fő a Császári szűz! Ilyen kalandra fáj már régen a fogam! Ezek a pannóniai rabnők nem érnek egy rozsdás szeget sem! N/ergeini!

— Már nyergeltettem, — mosolygott sunyin az érdemes Rufó, mig a fejedelem elégülten veregetett a vrllára. A nap nem szaladt még egy rőfnyire sem,