Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)
1929-02-09 / 18. szám
1929. február 9. Komaromi L»t ok 8. oldal. Takarékoskodni a pelenkával? Nem, erre semmi szükség sincs manapság! — mondja Vidámné Bölcs Kató. jól ápolt baba, mint amilyen az én Katicám, állandóan hófehér ruhában fekszik. Gondoskodik erről a gyár kul ura apró kis forrását, amely azu'án medret váj magának. A kis forrásokból, erekbfil lesznek a patakok, a patakok folyókká egyesülnek és futnak ősztönszerüleg az Óceán felé, mely az egyetemes mive'ődes hatalmas gályáit hordozza. Minden magyar embernek fajával és nemzetével szemben való kötelessége, hogy kul urális szervezetnek legyen tagja és arra meghozza a maga kisebb nagyobb á dozatát. Itt kell rgyu'tal Is'entöl és fajától nyert képessegeinek érvényed nie: az egyik szavalattal, a másik mükedve'ő előadással, a tObbi magyar könyvek olvasásával, az iró versben és prózában a művész ecsettel és vés?vei vegyen részi ebben a munkás kul ur éleiben. A magyar közönség legyen ott ahol magyar színdarabot játszana* és keresse fel azokat a bel okst is, ahol a magyar könyveket árusítják, ;bu/gón látogassa a magyar könyvtarakat és vegyen példát a kul ura szervezettségére nézve azoktól a nemzetektől, amelyek ebben a tekintetben előttünk j írnak. C^cdála'os dől gokat hallunk a német izervezettségről és ha ezt utánozzuk, ha ez darujuk, ku'uránknok lendülő erejét fokoz:uk. Kik a hivatottak ennek a nagyszabású tuiturmunkánsk a végzésére és ebei]ízlésére? Hitem szerint semmi esetre sem a poi'ikai pártok, amelyek eddig ezt a tr u 'kát kényszerűségből végezték más atk>lmss bs szerv hijm. Ma még mi végjük ezt a munkát: magyar Írók, művészek és a tu fura hivatott munkásai, lelkészek, tanítók, de kire száll ez a nagy felad it a jövőben? M gnevezhetjük a jövő tu'urmunkásait a mai Ígéretes magyar tanú óif,uságban, amelynek lelki alkatát ke'l erre a nagy célra előkészítenünk. Az az ifjúság, mely fiatalon hősies lélekkel hordozza a kisebbségi élet nagy tehertöbbletét és az élet érzékeny mérlegén megméretvén, súlyosnak találtaik; ez az ifjúság lesz a ma és a holnap, a jelent és a jövőt Összekötő arany hid, ha meg nem torpan a nehéz kisebbségi sors nagy akadályversenyében, ha neimeó hagyományainkat, kut'uránkat msrstíék nélkül átmérni a jövőnek, mint a monda Aeneásza, aki Trója égésiből öreg édesapját, családi őseinek és házi tűzhelyének istenképeit, szent hagyományait átvitte az uj hazába, A lullura maga a nemzeti erő és viszont a kul urában rejtő nagy erő fajunk és nemze ünk fentsrtőja. A magyar kuliura kü dő katonáiban lobogva égjen nemze ünk íe'ke, amint a turáni síkságról jött hoc foglaló lovasainak lelkiben is ott égett az Összetartás, a nemzet egysegének és Örök életének a hite. Enélkül nem alko haltak volna államot és nem maradt volna a nemzet ezer éven keresztül. Ha ezek a tu dalok ott élnek a magyar lélekben, akkor bizton elkíséri az uj évezredbe is. Hivő lélekkel végezze tehát minden magyar ember, a fö'dmives, a munkás, az iparos, az értelmi pályák szellemi munkásai, a kut'ura területén számukra midőn erős csapat robogott a holdfényes utón a Délvidék felé. Szó'lanok voltak mind, de különösen Ziztj, aki le nem vette szemét a csillagos égről. Mintha két fényes, szerető szem kísérte volna... 11. A szerémségi hatalmas táborhelyen négy az élénkség. A római császároknak e kedves téli szállásán, ahonnan intézték aldunai hadjáratukat, most alig It hit látni harcos katonát. Inkább mind nféle rendű szolganép sürgötódölt. Előkelő vendége van a tábornak: Flavia Konsrantzia, a szépséges császárleány j gyeséhez van utazóba G'átziánushoz, aki a szerémi légióskai Mőziaban hadakozik. Itt egy kis pihenőt tart s a kormányzó vendégeli hódoló szívességgel. óriási, nagy des’kaalkotmány áll a tábor kOzrpm, KeUt minden kényelmét rej ve belsejében. Süppedő szőnyeggel bevont pamlagon üt a császári leány. Előtte dú<an rakott asztal. Szomszédságában Miklós, az ősz niceiai püspök, aki elkísérte a veszedelmes ú ra. Ii.ő távolban pedig a kormányzóság tiszt viselői foglalnak helyei. A nagy rafinériával összeállított lakomát a figyelmes kormányzó kiünő szórakozásokkal élénkítette. Hindu táncosnők járták utolérhiteilen keccsel nemzeti táncaikat. Perzsa szemfényvesztők káprázatos mu tatványai ejtették bámu atba a fényes társaságot, mig végül előállott egy ifjú lantos s elkezdte émelygős, hizelsedő versekben a vitéz vőlegénynek, Grátziknusnak hőstetteit dicsőíteni. Konstantzia gyerekes örömmel szem'é te az Ördöngösségeket, de amint a Grátziánus nevét hallotta, egyszeire od eleit a jókedve. Valósággal gyűlölte a vőlegényét, irtózott a durva, nyers katonától, de nem volt elég bátorsága tiltakozni, mikor a nrgasabb politika elhatározta ezt a frigyei. Szomorú sejtések szállották meg lelkét, de nem tépelődhetett sokáig velük. Borzalmas csapások remegtetek meg minden oldalról az ebéd őt. Recsegve omlottak be a deszkából dak s a tágas réseken, mint 8 pokol Ördögei, ugráltak a piszkos, csapzott barbárok. Elhallgatott egyszerre zene, dd. Ellentáliásra sínki sem gondolt, Mtn e te, aki tudta az életét. Migac<aou falánkul lá'olt a fosztogatáshoz, Vidnár ha talmas szökésre! sie ett a császáriéihoz. Már áttölti a rémü ettől dermedt szüzet, midőn félelmes morgással fölemelkedett az asztal alól egy bozontos vad: a K mstantzia szelídített m< d v*je. Két labára emelkedve támadt Vidnárra. Nem volt már idő fegyvert haszná ni, pusz'a kézzel kelt bírókra vele Csckhamar ember és állat egy gomoiyaggá fonódva hemperegtek a földön. A széprz^ges császárleány ezt már nem látra, Atéliságában azt sem érezte hogy két erős kar gyöngéden á fogta s rohan ki vele a prkoli zűrzavarból. Nem messze volt a kormányzó sátora, egészen üres, elhagyatott. Itt tette le Zizaj d'ága terhét egy széles kerevetre. A sátor függönyeit összevonta s úgy nézte hosszan, me^h doltan a csöndesen pihegő leányt. Ez az édes atc kísérte szümeh n azóta, hogy mint gyermek megpillantotta Romában az erkélyről virágot dobáló kislányt. Édes mámorából Vidnár dühös hangja riaszkijelöll feladatokat, vállalja zokszó nélkül nemzetével szemben minden kötelességét és áldozatkészségét, akkor a ku' ura nemesítette nemzeti lélek ott lobog majd minden magyar család szentélyében őrök tűz gyanánt. 0 'hon lesz az elsodort és a behavazott magyar faluban épen u^y, mint magyar városainkban, íhol diadalmasan tör előre társadalmi és közéletünkben. És ezt a munkát megáldja az Is'en, akinek nevében ezt elkezdtük; megáldja, mert nem a máért, nem önös érdekért folyik, hanem a jövő nemzedék jobb sorsáért, a magyar holnapért. Legyen minden magyar ember ennek a szebb és boldogabbnak álmodott magyar jövőnek öntuddos épiőnun'rása és akkor a halálraítélt magyar nemzet örökké élni fog. így legyen: így les?! Azországis választmány ülése. Pozsony, — február 8. Az országos választmány honatyái <i?enketten vannak, mint az apostolok. Mikor a hosszú asztalt kö üiüiik, az zsúfolásig megtelik. A jól táp ált agráriusok sorában ott gÖmbölyCdik Kúllay József volt teljhatalmú miniszter, pozsonyi közjegyző és ha már körjegyzőségről van szó, a másik pozsonyi közjegyző tag, Dusek GyŐ ő sem mondható sovány embernek. Ez a két toita föl. Fcrgeiegként rohant be, bár balkar járói c if dókban csüngött a hús. A medve tép'e le, mielőtt a vezér segélyére siető kattok agyonverték. — Nizz a zsákmány u án, fiacskám, nehogy a gazok megrövidítsenek, — ordíoit szokása szerinti — A virágszálat megőrzőm addig én. — Nem kérek rés t sem aranyból sem az ezüstből, bátyja, — felelt Zi zaj, — csak hagyj itt, hogy Őrködhessem e szegény nő fö öit, aki mindennél drágább nekem a vi ágon. Sok évek óta rej egetem már öt szivembe zárva... — A válogatás a zsákmányban, mint idősebbet, engem il e», — ktcagoufól durván a kait, — császári leány keblén pihen éjszakára fáradt fejem I... És elindult a leány fekvőhelye felé. Villogó szemekkel ugrott elé az ifjú jász levente. — Meg ne érintsd őt, mert meghalsz I — kiáltott rá s megvillant fényes kardj a. — Pusz ülj hát, kis veszett hörcsög — tajtékzott düh öl eltorzul képpel Vidnár és szintén kardot rántott. De mielőtt támadhatott volna, há'utról le fogták. A császári testőrök voltak, akik a leszálló est oltalma alatt keresték a császárleányt. Vdnár emberfölötti erővel tört keresztül raj uk, A testőrök enged ék fúrni, csak a leányra volt gondjuk, aki áléit- Ságéból föleszmélve, végighjílgd'a a két barbár fejedelem dühös vitáját s nem tudta levenni szemér a gyönyörű ifjU'ól, aki, mint egy haragos pogány Isién — nézett szembe ellenségeivel, A testőrök meg akarták rohanni, de bolt jól mégy Pozsonyban. Az országos alelnök, Orszdgh, volt nagyzsupán, aki szintén agrárius, méltóan illeszkedik termet és alak dolgában Kállay Józsefhez. A többiek, Csvincsek kanonok, Vercsik kommunista titkár, Kormán szociáldemokrata szerkesztő, nem olyan jellegzetes alakok. A néppárthoz tartozik Filkorn dr„ a szlovenszkói többszőlős érsek jelölt, aki sűrűén szólal fel és,nagy figyelemmel hallgatják. A szikár Drobny országos elnök a középen ül, előtte a közigazgatási törvény tünete; nyugodtan tölti be tisztségét. Bró volt, tudja nugát fegyelmezni. Vele szemben ülnek a magyar tartományi képviselők: Alopy és Blandr doktorok. Blanár dr. minden fontosabb tárgynál felszólal, meglátszik rajta, hogy huszonkét évig volt Kassa polgármestere. Alapy felszólalása volt az első az országos választmányban a magyar nyelv érdekében. A törvényekre és kormányrendeletekre alapított felszólításnak alapos visszhangja támadt. Senki se akad', aki ellenezte volna. A képviselők padjaiban a tanácskozó asztal mögött az előadók ülnek húszán, hirmincan, várják a költségvetés tárgyalásé'. Azonban nem tárgyalják, leveszik a napirendről, hogy a választmány tagjaival együtt beszéljék meg annak minden tételét. A választmány tagjai társ-előadók lesznek az országos üléseken. Ezt az osztrák tartományok életéből veszik át, mint egyetlen hasznos dolgot, amely az önkormányzat hatáskörét kibővíti. I A délutáni ülésen már vége az elvi vitáknak, smelyekkel a délelőtt eltelt. Következnek az elintézendő ügyek, Ötmilliós építkezés, szabályrendeletek, apró kis tízezer koronás ügyekben parázs vita támad. Egyszer kétszer a nagy politikai ellenfelek az agráriusok és a ludákok összecsapnak, de nyűgöd an gördül az ülés, a tárgyakban csaknem mindig egyhangú a határozat. Magyar ügyekről még nem volt szó, remeihelőleg ezekben is egyhangúlag h=t»*ro7npk. Suu-n cu'que... Pj, ■ I SZANATÓRIUM Dr. Hugo Selye sebészeti és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermia, Röntgen, s villanyos masszage. MU eiönük termett Konstanrzra 8 egy mozdulattal vissza parancsolta a támadókat. A tes'őrkapitany megszólalt: — Engedd meg kegyes úrnőm, hogy végeztünk a gaz rablóval, ezzel is ke vesebb szármata lesz a földön. Zizsj a rabló szót hallva, dühösen ugróit a testőröknek. De a szépséges császár leány egy tekintetével lefegyverezte.. A kapitány pedig folytatta: — Nem marad élő a jász és katt nemzetségből. A d cső császár már közeledik minden seregével, hogy kiirtsa az utolsó csecsemőig. Flavia Konstantzia meleg pillantással simogatta végig az ifjú jász büszke arcat és nyugodtan, parancsolóan mondta: — A császár egyetlen jászt sem fog bántani mert én leszek ná uk a jótálló túsz. Vigyétek azt hírül nemes és vitéz vőlegényemnek. Ezzel kézenfogta Zizaj*, az ámuló testőrök fcö ölt kivezetie a sátorból. Könnyű kocsi állott már készen, pihent, tüzes lovakkal. Konstantzia az ülésbe ugrott. Az ifjú engedelmesen követte. Éppen ideje volt. Sitét, rajongó tömeg közeledett, a dühös Vidnár vezette. Halkan súgta a leány: — Vigyél, ahová tetszik 1 Az if u jász fejedelem fölnézett ßz égre. Nem kereste azt a bizonyos, kisérő két oiliagot. Leszáilottak azok már hizzá minden üdvösségükkel. Csak azután a fényes csillag uián kutatott, amelyikről tudta, hogy éppen a szármata puszták fölött ragyog, reátaláit, keményen csördiiett a f.Cinko.ó lüzes mének közi ...
