Komáromi Lapok, 1929. január-június (50. évfolyam, 1-78. szám)

1929-02-09 / 18. szám

1929. február 9. Komaromi L»t ok 8. oldal. Takarékoskodni a pelenkával? Nem, erre semmi szükség sincs manapság! — mondja Vidámné Bölcs Kató. jól ápolt baba, mint amilyen az én Katicám, állandóan hófehér ruhában fekszik. Gondoskodik erről a gyár kul ura apró kis forrását, amely azu'án medret váj magának. A kis forrásokból, erekbfil lesznek a patakok, a patakok folyókká egyesülnek és futnak ősztönszerüleg az Óceán felé, mely az egyetemes mive'ődes hatalmas gályáit hordozza. Minden magyar em­bernek fajával és nemzetével szemben való kötelessége, hogy kul urális szer­vezetnek legyen tagja és arra meghozza a maga kisebb nagyobb á dozatát. Itt kell rgyu'tal Is'entöl és fajától nyert képessegeinek érvényed nie: az egyik szavalattal, a másik mükedve'ő elő­adással, a tObbi magyar könyvek olva­sásával, az iró versben és prózában a művész ecsettel és vés?vei vegyen részi ebben a munkás kul ur éleiben. A magyar közönség legyen ott ahol magyar színdarabot játszana* és keresse fel azokat a bel okst is, ahol a magyar könyveket árusítják, ;bu/gón látogassa a magyar könyvtarakat és vegyen példát a kul ura szervezettségére nézve azoktól a nemzetektől, amelyek ebben a tekin­tetben előttünk j írnak. C^cdála'os dől gokat hallunk a német izervezettségről és ha ezt utánozzuk, ha ez darujuk, ku'uránknok lendülő erejét fokoz:uk. Kik a hivatottak ennek a nagysza­bású tuiturmunkánsk a végzésére és ebei]ízlésére? Hitem szerint semmi esetre sem a poi'ikai pártok, amelyek eddig ezt a tr u 'kát kényszerűségből végezték más atk>lmss bs szerv hijm. Ma még mi végjük ezt a munkát: magyar Írók, művészek és a tu fura hivatott munkásai, lelkészek, tanítók, de kire száll ez a nagy felad it a jövő­ben? M gnevezhetjük a jövő tu'ur­­munkásait a mai Ígéretes magyar tanú ó­­if,uságban, amelynek lelki alkatát ke'l erre a nagy célra előkészítenünk. Az az ifjúság, mely fiatalon hősies lélekkel hordozza a kisebbségi élet nagy teher­­többletét és az élet érzékeny mérlegén megméretvén, súlyosnak találtaik; ez az ifjúság lesz a ma és a holnap, a jelent és a jövőt Összekötő arany hid, ha meg nem torpan a nehéz kisebb­ségi sors nagy akadályversenyében, ha neimeó hagyományainkat, kut'uránkat msrstíék nélkül átmérni a jövőnek, mint a monda Aeneásza, aki Trója égésiből öreg édesapját, családi őseinek és házi tűzhelyének istenképeit, szent hagyo­mányait átvitte az uj hazába, A lullura maga a nemzeti erő és viszont a kul urában rejtő nagy erő fajunk és nemze ünk fentsrtőja. A ma­gyar kuliura kü dő katonáiban lobogva égjen nemze ünk íe'ke, amint a turáni síkságról jött hoc foglaló lovasainak lelkiben is ott égett az Összetartás, a nemzet egysegének és Örök életének a hite. Enélkül nem alko haltak volna államot és nem maradt volna a nem­zet ezer éven keresztül. Ha ezek a tu dalok ott élnek a magyar lélekben, akkor bizton elkíséri az uj évezredbe is. Hivő lélekkel végezze tehát minden magyar ember, a fö'dmives, a munkás, az iparos, az értelmi pályák szellemi munkásai, a kut'ura területén számukra midőn erős csapat robogott a hold­fényes utón a Délvidék felé. Szó'lanok voltak mind, de különösen Ziztj, aki le nem vette szemét a csillagos égről. Mintha két fényes, szerető szem kísérte volna... 11. A szerémségi hatalmas táborhelyen négy az élénkség. A római császárok­nak e kedves téli szállásán, ahonnan intézték aldunai hadjáratukat, most alig It hit látni harcos katonát. Inkább min­­d nféle rendű szolganép sürgötódölt. Előkelő vendége van a tábornak: Flavia Konsrantzia, a szépséges császárleány j gyeséhez van utazóba G'átziánushoz, aki a szerémi légióskai Mőziaban ha­dakozik. Itt egy kis pihenőt tart s a kormányzó vendégeli hódoló szíves­séggel. óriási, nagy des’kaalkotmány áll a tábor kOzrpm, KeUt minden kényelmét rej ve belsejében. Süppedő szőnyeggel bevont pamlagon üt a császári leány. Előtte dú<an rakott asztal. Szomszéd­ságában Miklós, az ősz niceiai püspök, aki elkísérte a veszedelmes ú ra. Ii.ő távolban pedig a kormányzóság tiszt viselői foglalnak helyei. A nagy rafi­nériával összeállított lakomát a figyel­mes kormányzó kiünő szórakozásokkal élénkítette. Hindu táncosnők járták utol­­érhiteilen keccsel nemzeti táncaikat. Perzsa szemfényvesztők káprázatos mu tatványai ejtették bámu atba a fényes társaságot, mig végül előállott egy ifjú lantos s elkezdte émelygős, hizelsedő versekben a vitéz vőlegénynek, Grátzik­­nusnak hőstetteit dicsőíteni. Konstantzia gyerekes örömmel szem'é te az Ördön­gösségeket, de amint a Grátziánus ne­vét hallotta, egyszeire od eleit a jókedve. Valósággal gyűlölte a vőlegényét, irtó­zott a durva, nyers katonától, de nem volt elég bátorsága tiltakozni, mikor a nrgasabb politika elhatározta ezt a frigyei. Szomorú sejtések szállották meg lelkét, de nem tépelődhetett sokáig velük. Borzalmas csapások remegtetek meg minden oldalról az ebéd őt. Recsegve omlottak be a deszkából dak s a tágas réseken, mint 8 pokol Ördögei, ugráltak a piszkos, csapzott barbárok. Elhallgatott egyszerre zene, dd. El­­lentáliásra sínki sem gondolt, Mtn e te, aki tudta az életét. Migac<aou falán­­kul lá'olt a fosztogatáshoz, Vidnár ha talmas szökésre! sie ett a császáriéi­hoz. Már áttölti a rémü ettől dermedt szüzet, midőn félelmes morgással föl­emelkedett az asztal alól egy bozon­tos vad: a K mstantzia szelídített m< d v*je. Két labára emelkedve támadt Vidnárra. Nem volt már idő fegyvert haszná ni, pusz'a kézzel kelt bírókra vele Csckhamar ember és állat egy gomoiyaggá fonódva hemperegtek a földön. A széprz^ges császárleány ezt már nem látra, Atéliságában azt sem érezte hogy két erős kar gyöngéden á fogta s rohan ki vele a prkoli zűrzavarból. Nem messze volt a kormányzó sátora, egészen üres, elhagyatott. Itt tette le Zizaj d'ága terhét egy széles kerevetre. A sátor függönyeit összevonta s úgy nézte hosszan, me^h doltan a csönde­sen pihegő leányt. Ez az édes atc kí­sérte szümeh n azóta, hogy mint gyer­mek megpillantotta Romában az erkély­ről virágot dobáló kislányt. Édes má­morából Vidnár dühös hangja riasz­kijelöll feladatokat, vállalja zokszó nél­kül nemzetével szemben minden köte­lességét és áldozatkészségét, akkor a ku' ura nemesítette nemzeti lélek ott lobog majd minden magyar család szentélyében őrök tűz gyanánt. 0 'hon lesz az elsodort és a behavazott ma­gyar faluban épen u^y, mint magyar városainkban, íhol diadalmasan tör előre társadalmi és közéletünkben. És ezt a munkát megáldja az Is'en, akinek nevében ezt elkezdtük; megáldja, mert nem a máért, nem önös érdekért folyik, hanem a jövő nemzedék jobb sorsáért, a magyar holnapért. Legyen minden magyar ember ennek a szebb és boldogabbnak álmodott magyar jö­vőnek öntuddos épiőnun'rása és ak­kor a halálraítélt magyar nemzet örökké élni fog. így legyen: így les?! Azországis választmány ülése. Pozsony, — február 8. Az országos választmány honatyái <i?enketten vannak, mint az apostolok. Mikor a hosszú asztalt kö üiüiik, az zsúfolásig megtelik. A jól táp ált agrá­riusok sorában ott gÖmbölyCdik Kúllay József volt teljhatalmú miniszter, po­zsonyi közjegyző és ha már körjegy­zőségről van szó, a másik pozsonyi közjegyző tag, Dusek GyŐ ő sem mondható sovány embernek. Ez a két toita föl. Fcrgeiegként rohant be, bár balkar járói c if dókban csüngött a hús. A medve tép'e le, mielőtt a vezér se­gélyére siető kattok agyonverték. — Nizz a zsákmány u án, fiacskám, nehogy a gazok megrövidítsenek, — ordíoit szokása szerinti — A virág­­szálat megőrzőm addig én. — Nem kérek rés t sem aranyból sem az ezüstből, bátyja, — felelt Zi zaj, — csak hagyj itt, hogy Őrködhes­sem e szegény nő fö öit, aki minden­nél drágább nekem a vi ágon. Sok évek óta rej egetem már öt szivembe zárva... — A válogatás a zsákmányban, mint idősebbet, engem il e», — ktcagoufól durván a kait, — császári leány keb­lén pihen éjszakára fáradt fejem I... És elindult a leány fekvőhelye felé. Villogó szemekkel ugrott elé az ifjú jász levente. — Meg ne érintsd őt, mert meg­halsz I — kiáltott rá s megvillant fé­nyes kardj a. — Pusz ülj hát, kis veszett hörcsög — tajtékzott düh öl eltorzul képpel Vidnár és szintén kardot rántott. De mielőtt támadhatott volna, há'utról le fogták. A császári testőrök voltak, akik a leszálló est oltalma alatt keresték a császárleányt. Vdnár emberfölötti erővel tört ke­resztül raj uk, A testőrök enged ék fúrni, csak a leányra volt gondjuk, aki áléit- Ságéból föleszmélve, végighjílgd'a a két barbár fejedelem dühös vitáját s nem tudta levenni szemér a gyönyörű ifjU'ól, aki, mint egy haragos pogány Isién — nézett szembe ellenségeivel, A testőrök meg akarták rohanni, de bolt jól mégy Pozsonyban. Az országos alelnök, Orszdgh, volt nagyzsupán, aki szintén agrárius, méltóan illeszkedik termet és alak dolgában Kállay József­hez. A többiek, Csvincsek kanonok, Vercsik kommunista titkár, Kormán szociáldemokrata szerkesztő, nem olyan jellegzetes alakok. A néppárthoz tarto­zik Filkorn dr„ a szlovenszkói több­­szőlős érsek jelölt, aki sűrűén szólal fel és,nagy figyelemmel hallgatják. A szikár Drobny országos elnök a középen ül, előtte a közigazgatási tör­vény tünete; nyugodtan tölti be tiszt­ségét. Bró volt, tudja nugát fegyel­mezni. Vele szemben ülnek a magyar tartományi képviselők: Alopy és Blandr doktorok. Blanár dr. minden fontosabb tárgynál felszólal, meglátszik rajta, hogy huszonkét évig volt Kassa polgármes­tere. Alapy felszólalása volt az első az országos választmányban a magyar nyelv érdekében. A törvényekre és kor­mányrendeletekre alapított felszólítás­nak alapos visszhangja támadt. Senki se akad', aki ellenezte volna. A képviselők padjaiban a tanácskozó asztal mögött az előadók ülnek húszán, hirmincan, várják a költségvetés tár­gyalásé'. Azonban nem tárgyalják, le­veszik a napirendről, hogy a választ­mány tagjaival együtt beszéljék meg annak minden tételét. A választmány tagjai társ-előadók lesznek az országos üléseken. Ezt az osztrák tartományok életéből veszik át, mint egyetlen hasz­nos dolgot, amely az önkormányzat hatáskörét kibővíti. I A délutáni ülésen már vége az elvi vitáknak, smelyekkel a délelőtt eltelt. Következnek az elintézendő ügyek, Ötmilliós építkezés, szabályrendeletek, apró kis tízezer koronás ügyekben parázs vita támad. Egyszer kétszer a nagy politikai ellenfelek az agráriusok és a ludákok összecsapnak, de nyű­göd an gördül az ülés, a tárgyakban csaknem mindig egyhangú a határozat. Magyar ügyekről még nem volt szó, remeihelőleg ezekben is egyhangúlag h=t»*ro7npk. Suu-n cu'que... Pj, ■ I SZANATÓRIUM Dr. Hugo Selye sebészeti és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermia, Röntgen, s villanyos masszage. MU eiönük termett Konstanrzra 8 egy moz­dulattal vissza parancsolta a támadókat. A tes'őrkapitany megszólalt: — Engedd meg kegyes úrnőm, hogy végeztünk a gaz rablóval, ezzel is ke vesebb szármata lesz a földön. Zizsj a rabló szót hallva, dühösen ugróit a testőröknek. De a szépséges császár leány egy tekintetével lefegyve­rezte.. A kapitány pedig folytatta: — Nem marad élő a jász és katt nemzetségből. A d cső császár már kö­zeledik minden seregével, hogy kiirtsa az utolsó csecsemőig. Flavia Konstantzia meleg pillantással simogatta végig az ifjú jász büszke arcat és nyugodtan, parancsolóan mondta: — A császár egyetlen jászt sem fog bántani mert én leszek ná uk a jótálló túsz. Vigyétek azt hírül nemes és vitéz vőlegényemnek. Ezzel kézenfogta Zizaj*, az ámuló testőrök fcö ölt kivezetie a sátorból. Könnyű kocsi állott már készen, pihent, tüzes lovakkal. Konstantzia az ülésbe ugrott. Az ifjú engedelmesen követte. Éppen ideje volt. Sitét, rajongó tömeg közeledett, a dühös Vidnár vezette. Halkan súgta a leány: — Vigyél, ahová tetszik 1 Az if u jász fejedelem fölnézett ßz égre. Nem kereste azt a bizonyos, ki­sérő két oiliagot. Leszáilottak azok már hizzá minden üdvösségükkel. Csak azután a fényes csillag uián ku­tatott, amelyikről tudta, hogy éppen a szármata puszták fölött ragyog, reátaláit, keményen csördiiett a f.Cin­­ko.ó lüzes mének közi ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom