Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-28 / 90. szám

^ *aryvenkllencedik évfolyam

90. «z6m.

I

Szombat, 1928. julins 28.

ál 5Beh*slovfek értékbe»i ALAPÍTOTTA J TUBA JANOS. 8*erke»it5»é* él kiadóhivatal; Hidor-o. §9„

^^LT^eé80l^kf|l^^o" *ft»egwd«w* Felelős Mszerfeesstó: CSAAL GYULA ér. Megjelenik hetenkint háromsxcT I

§a c. - Külföldön J50 Ki. Smkesztő: BAÜAHYAY JÓZSEF dr. kedden, csütörtökön és szombaton.

;ei Bsáia ára t 80 fillér. ______________________

Német és magyar földielnk „ideális" egyenjogúsága.

Komárom, —julius 27.

A nemzetvédelmi miniszter, aki az agrárius pártnak is egyik vezető embere, igen fontos politikai nyilatkozatokat lelt a világháborúról és a köztársaság mai halárainak védelméről. Ebből a nyi atkozaíból reánk, kisebbségekre nézve a legfontosabb az, amit a mi „ideális“ egyenjogúságunkról mondott a hadügyminiszter. Udrzsal felvetette azt a gondolatot, hogy jogos volt-e a csehek magataitása a világháborúban, ahol^Uidvaleyőleg a monarchia piipn8»ÍQY|j|iiLak a hadügyminiszter nem habozik kijelenteni, hogy az teljesen jogos volt, mert a régi monarchiában a privilegizált német magyar kisebbség elnyomta a szláv többséget.

Az eszmét azután tovább fűzi és az akkori helyzetet a mostani német-magyar kisebbségre alkalmazva azt állapítja meg, hogy ezeknek a legcsekélyebb okuk sincsen a hasonló eljárásra, mert valóságos „ideá is“ egyenjogúságnak örvendenek. Lássuk tehát, hogy Udrzsal miniszter ur mire is alapíthatja ezt a megál'apitását. Politikai joga ugyan lenne mindenkinek, mivel az általános választói jog alapján választunk. Ennek az ideális képe azonban hogyan fest a gyakorlatban? Tudja-e Udrzsal, ] hogy vannak magyar városok, ahol csupa idealizmusból ezer számra hagyják ki a választók névjegyzékéből azokat a magyar őslakosokat, akik harminc-negyven éve laknak azon az egy he ybeD, mint például Beregszászon.

De ne is menjünk ilyen messze. Maradjunk csak Komáromban, \ Hiszen ilt is vo t idő, nem is olyan ’ régen, amikor olyan választók, akik itt meg sem melegedtek még, száz számra adták be a felszólalásokat az itt lakó, sőt az itt született magyar vá asztók ellen azon a címen, hogy ezeknek nincsen állampo gárságuk. Most már még egy percig időzve az állampolgárság kérdésénél, azt a kérdést kell felvetnünk a hadügyminiszter ur előtt, hogy azok a magyar kisebbséghez tartozó fiatalemberek és apák, akiknek nincs itt állampolgárságuk, mert csak harminc és negyven éve laknak ezen a területen, érzik-e magukban az ideális állampolgári egyenjogúságot, amely Őket a katonai szolgálatra a törvény erejével kényszeríti, de ugyanakkor őket nem ismeri el állampolgároknak! Érdemes ezen a témán gondolkozni a hadügyminiszter urnák.

Nem követjük a nyilatkozó minisztert arra a térre, amelyen nem vagyunk szakemberek és eihisszük kijelentését, hogy az állam bed vezőllen födivj/ü fekvése ellenére sem kell félni attól, hogy veszély ecetében ne tudná halárait megvédeni. Udrzsal a nemzeti államnak egyik fanatikusa, aki, amikor nem térhet ki a kisebbségi problémák elől, amelyeket tiz esztendőn keresztül bagatellizálni segített, akkor egyszerűen a mi ideális helyzetünkké1 nyugtatjamegmagát. Minket azonban nem nyugtathat meg.

Hiszen épen a hadügyminiszter ur pártja volt az, amely a magyarságot a fö dreformból teljesen kizárta és a szinmagyar vidékeket ide telepitett c-ebekkel és morvákkal rakta meg. Az agrárius párt felelős azért, hogy a nagybirtok gazdasági munkásai és cselédsége a földreformnál teljesen figyelmen kívül maradtak és a kommunizmus szabad prédáivá lettek. Hát ez sem igazolja a miniszter ur áltai elénk festettid^ á'ís egyenjogúságot, amely egyik otda on a maradékbirtok demokráciáját valósitotta meg, a másikon p^ dig egy dolgozó és munkás réteget, az igazi államién tartó és államalkotó elemet fosztott meg a megélhetés évszázados lehetőségeitől.

Folytathatnék tovább. Még csak egy pillantást vessünk a nemzetvédelmi miniszter ur idt aüzmusára. Vájjon ez az egyenjogúság meglátszik e a csehszlovák hadsereg tisztikarában is a német-magyar kisebbségekkel szemben? Minden negyedik katona német és minden tizennegyedik vagy tizenharmadik, mert a magyarok a katonai hivatásra ráh rmettebbek, magyar, a közkatonák sorában. Az altisztek és a tisztek, a vezérkari tisztek és a generálisok között az ideális egyenjogúság elve szerint szintén minden negyediknek és tizennegyediknek németnek és magyarnak kellene lennie. Itt azután veszedelmes léket kap a hadügyminiszter megállapítása, mert aligha tud bennünket meggyőzni, hogy ez igy van a valóságban. Ugyanez a helyzet az állam igazgatásával is, ahol a tisztviselők és alkalmazottak közt távolról sincsen a mi kisebbségünk képviselve.

Ezek a mi argumentumaink a nyilatkozattal szemben. Magunk is azt szeretnők látni, hogy az ideális egyenjogúság megvan, azonban még Scotüs Viator sincsen ezen a téren egy véleményen Udrzsal úrral, akinek ez a tévedése annál nagyobb, mert az agráriuspárt tartozik mindezekért a politikai felelősségnek

oroszlánrészével. Ez a párt voit az, amely a kisebbségeket mindenkor csak quantité negiigeable gyanánt kezelte és az ideális egyenjogúság papirosát nem változtatta beszélő és önmagáért helytálló tényékké.

POLITIKAI SZEMLE.

Komárom, julius 27.

Négy Ízben mondott le Englis pénzügyminiszter.

Englis dr. pénzügyminiszter, amióta Svt’hla miniszterelnök megbetegedett, négy Ízben intézett lemondó levelei Srámek miniszterelnökhelyetteshez, amelyek közül azonban eddig még egyet sem intéztek el. Englis ugyanis számolt azzal, hogy a miniszterelnök beláihaió időn belül nem térhet vissza hivatalába és nem akart sem Udrzsal, sem Mdypetr, de legkevésbé Hodzsa kormányában tárcát vállalni. Englis legutóbbi lemondása szotosan összefügg a cukorgyárak szanálási tervével, amely kérdésben az agrárokkal éles ellentétbe került. A pénzügyminiszter már régibben kijelentene, hogy a cukorgyárakat csak akkor tudná szanálni ha az agrárok megengedik a vámok leszállítását, Englis mdja jól, hogy az agrárok ebbe bele nem egyezhetnek, mert ez pártszakadásra vezetne. A Vicserni Liszt szerint bnglis e saskhuzása a cukorgyárak ellen irányult. Lemondásával szemben azonban az a hir járja, hogy lemondása fölött a döntést a politika nyári szü netének végéig elhalasztják.

A kommunisták Csehszlovákia bel. és külpolitikájáról.

Most tartják Moszkvában a harmadik inlernacionálé kongresszusát, amelyen a Világ minden részéből nagy számban gyű tek erybe a kommunisták. Gottwad kommunista az egyetemes politika kérdésével foglalkozva, megemlékezett Csehszlovákia belső- és külső politikájáról is, amelyről megállapította, hogy Csehszlovákia a francia imperializmus politikai befolyása alatt ál), de egyidejűén Angliának egyre erősödő gazdasági nyomása is befolyást gyakorol a csehszlovák burzsoáziád, amely kész arra, hogy az Anglia által szervezett szovjetellcnes biokban rész tvegyen és még arra is hajlandó, hogy Magyarországgal létrehozza a megértést. Újabban ugyan élénken mutatkozik az a törekvés is, hogy Csehszlovákia Németországhoz közeledjék. A rr.unkásszervezetik mindjobban összenőnek az állami szervezettel, miközben a burzsuázia a felfegyverzett fasiszta szervezeteket támogatja. A szocialista vezérek támogatják Csehszlovákia imperialista külpolitikáját és a szovjet elleni háború előkészületeit.

TJjra tárgyalnak a szociális biztosítás módosítása ügyében.

Több heti szünet után a szociális biztosítás módosításának parlamenti előkészítő munkája ismét megkezdődött. A koalíció és a volt szocialista kormánypártok tagjai megegyeztek egymással, hogy a fontos kérdésben újra összeülnek. A bizottság tanácskozásainak eddigi eredménye abban foglalható össze, hogy a két csoport képviselői kifejtették álláspontjukat a házi alkalmazottak és idénymunkások, továbbá a betegsegéiyző pénztárak szövetségének a kérdéseiben. A tanácskozásokat folytatják.

A vörös nap kudarca.

A kommunista internacionálé moszkvai kongresszusán Jilek csehszlovák kommunista képviselő ismertette a kudarcot vallott julius 6 iki vörös napot. A képviselő szerint az volt a főhiba, hogy az egységes front taktikáját nem vették eléggé figyelembe. A kommunista pártszervezetek a vörös nap előkészítésében nem fejtettek ki elég aktivitást. A vörös nap kudarcából elsősorban: az a tanul, ság, hogy a csehszjovákíai kommunista pártot tetőtől 'talpig' refprmúlni kell, hogy a munkásosztály bizalmát a párt újra visszaszerezhesse. A vörös nap kudarcát elsősorban a párt keretén belül azután a nyilvánosság előtt is meg kell vizsgálni A kudaicból levont tanulságok hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a csehszlovákiai kommunista párt vezetésében mutatkozó hiányokat megszüntessék és a bajokat orvosoljak.

Külügyminiszterek

találkozója.

Komárom, — július 27.

A háború ellenes egyezményt, amelyet közönségesen Kellog féle paktumnak neveznek, auguszius 27 én Írják alá Párizsban. Maga a paktum megszer* kesztője választotta Párizst a nagyfontosságú bekeokmány aláírására, mint azt a h ilyet, amelyet a világ minden részéből a legkönnyebben lehet megközelíteni, a francia félhivatalos jelentése szerint pedig azért, hogy Kellog ezzel is kidomborítsa azt, hogy a háború kárhoztatása Briand francia külügyminisztertől ered.

Egy hónap múlva tehát Párizsban találkoznak a különböző hatalmak külügyminiszterei, akik kormányaik megbízásából aláfogják írni a paktumot, hogy ezzel is kifejezésre juttassák azoknak az államoknak béksszeretetéf, amelyeket képviselnek. Meg fog jelenni az aláírásnál maga Kellog is, jelen lesz Stresemann dr. a német birodalom külügyminisztere, valamint Chamberlain Anglia külügyminisztere is. Mussolini személyes megjelenése kétséges, de mindenesetre helyettesíteni fogja magát, Japán és Belgium is külügyminisztereivel íratja alá a paktumot, hasonlóképen Csehszlovákia és Lengyelország.

A megjelenők névsorában Siresemann neve kelt mindenfelé érthető feltűnést, mert a német birodalom külügyminisztere a háború után most fog első ízben hivatalosan megjelenni Párizsban, ahol Németországot tiz évvei ezelőtt porig alázták, amit a németeknek elfeledni soha sem lehet. És mégis, íme Stresemann fátyolt vetve a múltra, elmegy Párizsba, hogy a voit ellenségei társaságában aláirjon egy olyan okmányt, amely minden háború ellen tiltakozik, de amely egy szóval sem biztosítja a leszerelést és semmi szankciót sem nyújt arra nézve, hogy az idegen hatalom fegyveres katonái által ma is megszállt német területeket kiürítsék.

Nem lehet csodálni, hogy a franciák nagy jelentőséget tulajdonítanak Stresemann jövetelének és sietnek is az', mint nagyszerű diplomáciai sikert a maguk részére elkönyvelni. Természetes, hogy francia szokás szerint úgy állítják be a dolgo*, mintha Németotszágnak megjelenése az ő érdemük knne. Pedig hát szó sincs róla. Németország, amely Locarnoban aláírta mai nyugati határainak elismerését, tisztában van azzal, hogy a Kellog féle paktum mit jelent. Egy újabb folt ez a békeszerződéseken, amelyek nagyon is rászotulr.ak a tol-