Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-07-28 / 90. szám

2 oldal. Komáromi Lapok 1938 jalius 23. Intézeti fehérnemű Kötény, Flor Patent Harisnya, utazó kosár és Börönd Evő készlet, törni cipő stb. legjutányosabban ELBERT-nél Nádor-u. 19. Gazdag választékban női és férfi fehérnemű, fUrdő dress, frottír Kép. „Elite“ mosóselyem harisnya, játszó ruba, flór gyer­mek trikó, sokkerli, esőernyő és sé abo*. Apadt ing stb Sport és szekrény gyermekkocsi, nyugágy gyári árban. dozásra-foltozásra és Streaemann, a németek éleslátásu külügyminisztere, készséggel csatlakozik azokhoz a ha­talmakhoz, amelyek a Kellog-paktumoí aláírják, bebizonyítván ezzel azt, hogy Németország igenis a béke legőszintébb barátja. Természetes dolog, hogy az aláírás­nál megjelenik Banes dr, a csehszlo­vák köztársaság külügyminisztere, is aki, mint nagy proíektora, Franciaor­szág, már eleve siet leszögezni a pak­tum valódi értelmét, amely szerint az önvédelmi háborúra nézve lehetőséget nyújt az egyezmény és nem zárja ki azt, hogy szükség esetén az aláíró ha­talmak fegyvert fogjanak védekezés célból. Viszont arról is megvan győ­ződve Benes, hogy a paktum egyálta Iában nem érinti a békeszerződéseket, sőt azoknak garanciája kíván ienni. Nem titok, hogy erzel a véleménnyel nem marad egyedül a csehszlovák külügyminiszter, mert az összes szö­vetséges hatalmak ilyen érielemben fogják föl az amerikai kü ügyminiszter egyezményét. Kár azonban, hogy Mussolini aligha mehet el Párizsba, mert igy kissé nagyon is ismerős lesz a társaság, amely a bé­kéért való rajongásának augusztus 27-én is ünnepélyesen fog kifejezést adni. Igen ismerős arcok fognak az aláírásnál egymással találkozni, akikről jól tudjuk, hogy okmányok aláírásához értenek, azonban azt, amire okmányilag le­kötelezik magukat, a gyakorlatban nem képesek megvalósítani. A külügyminisztereknek jövő hónapi találkozásától ezidőszerint semmi újabb dolgot nem lehet várni, mert a Kellog paktumot aláírják ugyan, azonban az igazi békét megvalósítani nem tudják, mert az ő felfogásuk szerint a paktumok, egyezmények és szerződések igazi je­lentőséggel csak akkor bírnak, hogyha azok mögött állig fölszerelt milliós hadseregek állanak. Hervé újabb cikkben foglal állást a francia—német kiegyezés mellett. Párisi jelenlés szerint a „Victoire" főszerkesztője, Gusztáv Hervé „Eddig és ne tovább“ címmel újra vezércikk­ben foglalkozik a német—francia ki. egyezés kérdésével. Hervé többek kö­zött azt Írja, hogy sem a józan ész, sem az igazság nem indokolja, miért akarják megtiltani, hogy a hétmilliós osztrák csatlakozzék Né-Oslói jelentések szerint a Citta di Milano félárbocra bocsátott lo­bogóval közeledik Narvik felé- Le­hetségesnek tartják, ho*y a zászlót csupán azért eresztették félárbocra, hogy ezzel is kifejezést adjanak gyászuknak az Italia elpusztult em­berei felett Nem tartják kizártnak azonban azt sem, hogy a gyász Ma riano kapitány miatt van, aki eset­leg útközben belehalt a meglehető­sen későn végrehajtott lábamputá­­cióba. Egy másik oslói jelentés szerint Csuznovszkij orosz pilóta jelentést küldött Moszkvába, amely szerint az általa készített filmtekercsen tisz­tán kivehető, hogy Marianovai és Zappival még egy harmadik férfi is volt, midőn az orosz repülőgép meglátta őket Malmgreen svéd tu­metországhoz, Annak sincs semmi akadálya, hogy Németország visszakapja a versaillesi békeszerződésben Franciaországnak ítélt afrikai gyarmatait, Togot és Kamerunt. Két pontban azonban a legbékésebb és a Németországhoz való közeledés vágyát legjobban átérzö francia polgár sem tanúsíthat engedékenységet. Az egyik a lengyel korridor megszüntetése, a másik pedig Németországnak az a követelése, hogy Franciaországnak is éppoly mér­tékben le heil szerelnie, mintaho­gyan Németországot lefegyverezték. Németországra nézve ugyan tényleg nagyon kellemetlen, hogy a danzigi korridort nem teremtették volna meg, úgy a következmények Lengyelországra sokkal súlyosabbak lettek volna, mint­hogy Lengyelországnak nem lett volna kijárata a tengerhez. Ezt a zűrzavaros problémát logikusan csak úgy lehetne megoldani, hogy egész Keie'porosz­­országot Lengyelországnak adnák, amely megoldást viszont Németország semmi esetre sem fogadná el Hervé azonban meg van győződve arról, hogy az ál fala javasolt koncessziók is elegendők lennének ahhoz, hogy őszinte barátsá­got teremtsenek a köztársasági Német­ország és a köztársasági francisország közölt. — julíus 27. dós sorsát igy egyre sűrűbb homály fedi. Moszkvai jelentések szerint a Szedov orosz jégtömb egy orosz hidroplánnal útban van a Ferenc József földön fekvő Cap Flóra fejé, hogy felkutassa Amundsenékat és az Italia léggömbjével elsodort hajó­törötteket, akik az orosz segélybi­zottság véleménye szerint a Ferenc József föld környékén lehetnek. Hivatalos orosz jelentés szerint az orosz kormány felkérte az orosz segélybizottságot, kutasson tovább az Itália léggömbjeivel elsodort cso­port utál. Az olasz kormány egy­úttal intézkedett, hogy a Kraszin Stovangerben az olasz állam költsé­gére szenet és é'elmiszert vegyen ! fel. Az olasz kormány ezenkívül két 1 olasz hidroplánt is rendelkezésére ' bocsátott a Kraszinnak Félárbocra bocsátott lobogó­val érkezett meg Narvihba a Citta di Milano. Czuznovszkij filmfelvételei vádolják Marianot és Zappit. Az „illusztris“ álma. Irta : Farkas Imre. Az illusztris iró hazament a klubjá­ból, ahová negyedszázad előtt mint szerény kezdő jelentkezett — s ahol ma már mindenkit lenéz. Előkelőén, hűvösen megvacsorázolt, rákot evett és chabli t ivott — az illusztris, nem sajnált semmit saját magától. Közben telefonhoz hívták... egy öregedő szí­nésznő áradozott neki minden meg­győződés nélkül... az iró ridegen és mogorván elmondta neki, hogy legyen nyugodt, szereti. Azután rágyújtott egy havannára és hazament. ■ Szép dolgozószobájában leült egy karosszékre és körülnézett a fényára­datban. Sarokszoba volt, könytárszoba. A falakon fotográfiák, képek — jórészt ajánlással, mert az illusztris majdnem félszázadon át reprezentánsa volt a ma­gyar irodalomnak. Tolstoj, Ibsen, Guy de Maupassant, Lagerlöf, Rabindranath Tagore és D’Annunzió, főleg Nobel díjasok. Aztán könyvek. Shakespeare, Goethe, Petőfi. Heine nem, (Éhez az illusztris túlságosan junker volt.) Mik­száth, Balzac, Vajda János, Romain Rolland. Az iró annyira elbizakodottt volt, hogy csöppet sem szégyelte magát ebben a környezetben. « Sokat evett a rák- meridonból. És a rajnai bor nem volt kellően temperálva. A magányos, rideg ember beburkoló­zott a havannafüst-palástjába. És elme­rengett. Olyan gondolatai támadiak, ami minden emberre rászokott csapni egy rosszul sikerült vacsora ulán. (Az iró sikereinek különben ez volt az egyetlen titka: olyan gondolatai támad­tak állandóan, amilyenek a többi em­bernek is szoktak támadni.) E'gondolkozoít. Ha meghalna . . .1 Rögtön elérzékenyült. Ez volt az egyet­len haláleset, amely fölött elérzéke­­nyült. Gyászos drapériákat látott — lila virágokat . . . ezüst fáklyatariókat. Országos gyászünnep lesz az ö temetése. A csillár lángja, mintha tompább fénnyel égne... Tisztán látott 1 Az akadémia előcsarnokát, a minisztereket, az akadémia márványarcu elnökét fekete diszmagyarban. — Te voltál itt a legn ígyobb I Szá­mos köteted örökké ott fog könnyezni és mosolyogni az ifjúság kezében. (Az illusztrisból poéta lett, mihelyt saját magáról volt szó) — A neved csillogós arannyal van bevésbe a magyar literatura márvány­tábláján. Színmüveid örökké {élni fog­nak a mennyek színpadán, melyet any­­nyira szerettél. Halhatatlan barátunk Isten veled 1 Egyetemi tanárok emelték a kopor­sót... a gázlángok gyászos fátylak mögött hunyorgattak. Az iró sírva ment gondolatban a saját koporsója után. Ezek valóban őszinte könnyek voltak. A szivarja ki­­hamvad!, kiesett a kezéből. Elaludt. ♦ ... És a történet nem ért véget. Az | álom érthetetlen felhőhidján őtven év egy másodperc, vagy még annyi sem. Az iró csodálatosan kék ég alatt állott, bársonyos virágok között. Az álmok birodalmában 1 E Ustfollu, aranyos ma­darak röpködték körül. Maeterlinck ott hon tett volna ebben a világban. Ő pedig kereste a kaszinót. * Meg is találta. És a könyvtárszobá­ban az ő müveit. A felső polcon. Nem nyitotta ki senki ötven év óta. Évtize­dek pora ülepedett rajta. Váratlan baj történt. Az élő ember, a rideg, a tudatos, az üzletes, az elegáns nem csinálta már nekik a reklámot. Izga­tottan röpült a színházhoz. Az urnákon ünneplő emberek. Harangok. Ö. nem vette észre senki. Mi ez ? Régi szinla­­pok közölt kutatott. Nevek. Újak. Is­meretlenek Ö.ven év nagy idő. A régiek közül alig egy kettő : Madách Imre, Katona József... És ő sehol, sehol. És a nagy sötét színház felől kel­lemetlen hang üti meg a fülét. Egy vers. Aki irta az egy ideig kortársa volt. Eltűnt hamar. Elröpült a csilla­gok felé. És egy kis gúnyos grimász­­szal visszanézett rá, az illusztrisra. Az illustris gyűlölte és cikkezett, szóno­kolt ellene. Nagyon fölényesen, na­gyon elegánsan, bár itt olt hibás ma­gyarsággal. ÉgŐ3zemü fehérarcu, keskenyszáju asszony mondta el a verset. Örök fáj­dalom jajdult benne... a színek, a játékos szavak összefonódtak, mint a A Newyork Hero'd stockholmi jelentése szerint Hanson kapitány kijelentette, aki az előző expedíció­ban Amundsen helyettes kapitánya volt, hogy Amundsen minden való­színűség szerint él és egy év múlva vissza fog térni Guilbanddal és Dit­­richsonnal együtt Amundsen való­színűleg a Ferenc József földtől északra szállt le a jégmezőkre Han­son kapitány úgy véli, hogy mivel a vidék egész nyáron át vadban bő­velkedik, nem fognak élelemben szűkölködni. A tél folyamán Amund­­senék meg fogják kísérelni, hogy eljussanak a Ferenc József föld déli csúcsán lévő Flóra fokig, ahová re­mélhetőleg a jövő tavasszal meg­érkeznek. Onnan már aránylag köny­­nyen fognak emberlakta vidékre jutni. Három óra és 40 perc alatt Párisból Brüsszelbe. — julius 26. Nem mindennapi teljesítményi vitt végbe Maurice Mertens, a Studebaker automobilok belgiumi képviselője, aki Erskine S:x Club Sedán kocsiján a 320 km. Páris—-Brüsszel közötti utat 3 óra 40 perc alatt tette meg. Ezer, a távon eddig nem állítottak fel rekordot, de Mertens teljesítménye csak tíz perccel rosszabb, mint a Pá­ris—B.üsszei közölt megállás nélkül közlekedő gyorsvonaté. A teljesilmény értékét növeli az a körülmény, hogy az elindulás uAn két perccel Mertens kocsiját baleset érte, amennyiben egy kéi tonnás teherkocsi beleszaladt az automobilba, úgy, hogy karosszériája és fényszórója súlyosan megrongálódott. Ez a baleset lényegesen hendiképet jelentett Mertens számira, aki hajnali szürkületben startolt Párisból, amikor a fényszóróra még égető szüksége lett volna. igy fiatalít és szépít a «111 II [HU PUB [QHi-szaiap Minden gyógyszertárban, drogériában és parfümériában kapható. Főlerakat: »VÖRÖS RAK“ gyógyszertár Bratislava — Alapítva 1312.] rózsasövény. És a szavak csengése tűlszáliott a falakon, nőit mint a felleg vihar elölt, egyszerre csak körülrajongta a várost, a rónát, a távolhegyeket és choráliá drgad*, amelyet minden szív énekelt és a harangok beleharsogtak és a virágok beleszórták a szirmaikat és az emberek áhítattal nézték a csil­lagok felé. Ez az iliusziris iró egyszeribe min­dent megérteit. Ma száz éve született az a Caapzolt hajú. dióbarnaszemü le­gény, akt két kézzel szórta szive virá­gait, a vért, az aranyat, a dalt... Pá­­risban találkozott a suhanó ősszel, aki hetykén dobta el a szegfűt, amit a magyar Helikon termett. — Eldobta — de a szive szakadt meg utána. Ma száz éve született ez a kóbor, szegíny félisten, aki nem volt egy klubnak sem a tagja, aki rimánkodott és fenyege­­tődzött a pénzért, meg az italért.. . akinek az élete egy lobogás volt, sze­retett, gyűlölt, hazudott, igazságtalan volt... Zseni volt, zseni volt I És a harangok zúgtak, — és har­sogtak az öfőkéletü költemények és mindenhonnan világitott két dióbarna szem ... és ezek a szemek kigyultak és izzottak és égtek, ragyogtak örökké, mint odafönn a csillagok. * Az illusztris iró kifordult a nagy, sötét álomszinházból. Főiébredt. Leha­jolt a szivarja után és mégegyszer rá­gyújtott. O.ihon, a négy fal között na­gyon spórolt. Erről az álmáról azonban sohasem beszélt senkinek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom