Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-12-29 / 156. szám
1 988 december 29. Komáromi Lapok: 3. oldal m el Szenzációt keltenek ELBERT divatáruháza KARÁCSONYI ÁRAI. 2S\ Zephir ing 2 gallérral . . 27- -Dupla kemény gallér . . 4 50 Zöld munkás ing . . . 15 — Férfi v. női bélelt keziyü . 6 50 Selyem magánkötö . . . 6 — 45 Ctm Vulkán börönd . . 40-Bőr keztyü bélelt női . . 38.Leányka téli alsónadrág. . 6 — Bembergínosósely. harisnya 22 — Jäger aisó ing v. nadrág . 22'— Férfi hálóing la ... . 35 — Férfi sveüer gyapjas. . . 33 - Férfi zsebkendő . . 1 50—3 — Legszebb választékban férfi poupplin selyem ing, Pyjamas, Szőrmével bélelt keztyüi Síérme boa, fr. Batiszt zsebkendő, Selyem nádi ágtartó, Stlyemsálok, Pulóver, Kötött kosztüm, Alpacca evőkészlet, Manikür, Bőr Kasetta és Pénztárcát, Baba játszókocsi, Selyem ernyő, Sport gyapjú harisnya s Wimpassingi hócipő. Egyleteknek téli alsó ruházat és harisnyából iO°/o engedmény. A juhász, aki harisnyát köt. Mii hisz a külföld a magyarokról? Egy mulatságos könyv, amely Komárom, — december 28. Az a négyszáz esztendős osztrák és Habsburg politika, amely Magyarországot teljesen el akarta sikkasztani a külföld elölt, sok keserű gyümölcsöt termett a magyarrág részére és igen sok boszuságot okozott minden önérzetes magyarnak. Ez a Habsburg politika még ma is érezteli hatását és sok olyan dolgot hisz még a küiföld a magyarokról, amelyek hallatára nem tudja sz ember, hogy nevessen-e, vagy boszankodjék. Nagyon is nagy szegénységi bizonyít ványt állít ki önmagáról az a nemzet, amely valótlan és nevetséges dolgokat hisz és tud a magyarokról, egy olyan nemzetről, amely nem a legsötétebb Afrikában, hanem már ezer éve itt él Európa szivében, a Duna mentén. Aki ilyen világ központjában éő nemzetről hiányos vagy ferde, valótlan ismeretekkel bir, az nagyon is levizsgázott a műveltségből, az elemi tudásból, az intelligenciából. Amint alábbi cikkünkből kitűnik, ilyenek sajnos még sokan vannak. A napokban közöltünk egy amerikai újság nyomán fantasztikus tudósítást Rácz Lsei cigánykirályságáról, mely elképesztően bárgyú dolgokat tálalt fel a jenkiknek a cigánykirály uralmáról. Hogy miként készülnek az ilyen külföldi hírek, el sem tudjuk képzelni. Most egy egész csokrot nyújtunk át olvasóinknak hahogy ad oculos lássákga titokzatos jövevény* *. — Requiem aefernam ... ő bizony elment az árnyék honába... Meghalt. — mond a a fizikus. — Akkor el költ temetni. De előbb kutassuk át a zsebeit, nincsenek-e nála legitimációs irományok, — parancsolta a biró. A zsakett zsebei (l esek voltak; csak a mellény belső rekeszében találtak egy bőrkötésű, ócska könyve*. De mi vei ez zsidó- vagy tán görög beűkke! íródott, visszadugták a pruszli alá. Vigye el a másvilágra ... Még ezen a nspon szánon kivitték a hullát a temetőbe. Koporsót nem adlak néki, pap nem kisérte. Majd elkántálják a farkasok. Huh, de fájdal mas melódiákat tutulnak a iomposfarku ordasok t Hanem bezzeg megrémült a kocsis, mikor a temetőben nem leite a holttestet a vesszőkís fenekén. — Valamelyik kőbuckán kipottyant a jámbor — gondolta és visszafordította a lovakat a város felé. Csudák csudája, a hullának hirehamva se volt az országúton: csak a csizmanyomok látszottak itt-ott a hóban. — Nem firtatom, hogy miért nem fogadta be örökébe az ur — motyogta a vén ember és keresztet vetett magára. Mire a Menhárd kapuhoz ért, a huUa már fent volt megint a toronyszobában é« fújta a ciberelevest a kanálon. — Ördögadta vagabundusz, te megszöktél a temetésed elől I — mordul a kocsis az idegenre. — Immár harmadikszor valék tetszhalott. Úgy látszik, nemcsak a nők, de a halál is kacérkodik velem. — Csakugyan kacérkodtak veled a fehirnipek? — faggatták Augusteof a összegyűjtötte a csodabogarakat. 8on!ó badarságokból. Szomorú, hogy ezek szemelvények külföldi iskolák hivatalos tankönyveiből, melyekből a külföldi ifjak generációja szerzi meg ismereteit a magyarokról, akiket még mindig félvad népek gyanánt ismertetnek, noha a magyar kultúra a nyugati kultúrához igazodik, a magyarok általános műveltsége semmiben sem marad el a nyugati nemzetek általános műveltségétől s a magyar művészetnek olyan ragyogó csillagai szerepelnek kü földön is, ami gondolkodásra kellene, hogy késztesse a tankönyvek Íróit, akik komolyabb stúdiumok alapján ismertethetnék a magyarokat. * Most jelent meg Szombathelyen egy könyv, amely fele van fantaszdkumokkaS. Dezső Lipót fanfelügyelő kitár ó utánjárással összegyűjtötte mindazokat a cikkeket és olvasmányokat, amelyek kUiföldifiskolák tankönyveiben jelennek meg a magyarokról és amelyeket hivatalosan tanítanak. Egy edinburghi skót tankönyv igy elmélkedik: „A régi Magyarország va'óban földrajzi egységet alkotott, de különös keveréke voh a népeknek. Volt itt magyar, különböző fajú sz’ovák, román, szász, cigány, zsidó és török ... A magyarok manapság feudaliszíikus társadalmi rendszerben élnek. Az arisz'okra'áké a szereplő osztály, ők bir'okolják a földe*. toronylegányek. — De még hogy.. . Que !e diabte l’emport 1 Bizony én nem lennék alkat matos übapásztor a 82ulfán háremében. Néhány hét múltán egészen fölépüit a francia. A tyúkíeves és a szamorodni szépen meghasznált néki. Ott is ma radt a városban. Sokat tudó, sokfejü ember tévén, a nótáriusnak segiieit a diáknyeivü diáriumok szerkesztésében. Néhány hónap elteltével az öreg iskolamester megkóstolván a vígenyészetet, a nótárius Auguskot ajánlotta a helyére, mint aki jeleskedik a tudományokban. — Nohát, Isten tartsa kigyelmedet, Ágoston uram és viselje egészséggel, becsülettel tisztségét érdemes városunkban, — felelte a biró és a tanácsurakkal lementek a városház pincéjébe, ahol is csapra ültetett az Okosságok nedűje. Abban az időben az volt a szokás, hogy az iskolamester naponként másmás polgárnál t bódéi*. A fiatal nők fjnom ételekkel traktálták a szőkeszakálias, nyurga Ágostont. Hanem olyan nyárson sült malacot, csibepakrisást meg kürtősfánkot senki sem tudott ké sziienf, mint aminőt az özvegy Nonnert Máthiszné táialgaiott eléje. Az nincsen a krónikában, hogy idők folyamán a fénylőszemü, madárkedvü, gömbölyükatú özvegy unta e meg a sulmeis'er bókjait, avagy a ctélcsap férfi maga jószántából fordított- e másfelé rudat; annyi azonban bizonyos, hogy a szerelmes mesl’ram sok helyen kopogtatott a női szivek kamráin. Ekképpen aztán rajta is beteljesedett a nők boiondjának fátuma. Az történt, hogy Szilveszter éjjelén a gombavevők céhének atyamestere éppen akkor tért haza a céhlakozásból. IA lakosság többi része parasztok és juh ‘szók, akiknek sorsa valamivel jobb, mint a jobbágyoké. Sok nemesi család iöbbszáz évre visszamenőleg tudja viszszavezelni családfáját, büszkék a születésükre s ezért fölényesen viselkednek nemcsupán alárendeltjeikkel, hanem | szegényebb honfitársaikkal szemben is. Ebből keletkezeti az 1918 -ibi forradaí lom, amelynek ugyan nem volt ered! ménye, de mégis könnyített kissé a parasztságon.“ ; Egy olaszországi középiskolák részére j kiadott tankönyv a magyar nép életé I rőt ezeket áilitja például a legkomolyabb formában: „Aki hallóit valamit a magyar nép i életéről, bizonyára emlékezni fog a ! „betyái“ névre. Eredeti jelentése: a j puszta fia, aki szabad rablóíletet él. ; Átvitt érieiemben: akinek viselkedésé! ben nincsen jó erkölcs. Igazi betyár a j „szegény legény“. Figyelemre méltó föi• jegyzések szerint a betyárvilág roman - í ticizmusának vége lett ugyan, de a ] magyar paraszt életéből nem íünt el I végleg. Nappal a magyar paraszt mü- i ve'i a földet, este azonban lovára kap, { magához veszi fegyvereit a bajtársaival ] zsákmányra indul... A magyar, keleti ; fatalizmusában, nyugodtan szívja pipá| ját az akssztófa alatt, a német meg j van semmisülve, az oiáh átengedi maí gát a kétségbeesésnek, a szerb nemzeti énekre .. Tanítanak azonban az olaszok még egyebet is mirólunk. „Társadalmi életről — Budapest és néhány más várost kivéve — alig tehet beszélni. A magyarok társadalmi érintkezése abban merül ki, hogy kocsmákban a zuglspokból merített s rosszul megemésztett politikával foglalkoznak. A legkisebb alkalmat 6em mulasztják el, hosy ne politizáljanak. Hivatalos banketteken, beiktatásokon öl-hat, végtelen hosszú szónoklat hangzik el, melyben a külpolitikáról, az állam boldogulásáról, h műveletienság megszüntetésérői van szó, elfelejtik azonban, hogy iskoláikban nincsenek tanítók. Ha eközben a cigány rázendít hegedűjén valamely nemzeti dalra, mindent a pokolba küldenek; politikái, állam veszedelmét, műveltségét, ipart s a bölcs diplomata e felejtvén köztisztviselői mi voltát, nerme-i táncra peidül s forog az egész társaság, mint az u ca pora, ha fölkavarja a forgószél A hegedűk legutolsó hangjaira pedig erszényébe nyúl a mu’aiozo s egész pénzét oda- I dobja a pincérnek, talán felesége és j gyermekei egész hónapi szükségletét " Egy másik olasz tankönyv igy végzi mikor a feleségének aranypiliés papucskájábói Ágoston mester javában szürcsölgette a tokaji máslásí. — Himmihergott .. No lalorlelkü, most aztán hurokra kerültél. Máris sok betyárság van a kontóskönyvedben, — kiáltotta férjuram és torkon ragad a a tilosban járó Ágostont, de ez kiszabadítván magát az ölelő karokból és kiugróit az ablakon. A céhmester a városházára sietett. A biró és a szenátorok éppen ájtaloskod lak a pincében a gönci átalagok mellett, mikor rajtuk ütött, igérőt-igére elmondván a családi kázus*. — Az egész város egy szájjal, egy nyelvvei vallja, hogy ifjú nőknek bé kességük nincsen az iskolamesteriül, — hadarta dühhel. A biró erre megparancsolta az alab ár des vigiieknek, hogy standepede fogják el a franciát. Alig negyedórácska múltán lihegve jelenti ám az egyik toronylegény a bírónak: — Most ment ki a mágiszter a Menhárd kapun és északnak rohant. A biró míg tudomásul se vehehe a jelentés*, mikor egy másik íoronyőr meg azt jelenti, hogy a Zárdakrpun ebben a minu'umban ment ki Ágoston mester és délnek iramodott. — A Sátán dugjon mindkeltőlöket a zsákjába, már hogyan ment volna ki egyidőben két kapun ?! — mérgelődtek a tanácsurak és talán fel is képelik a kát toronyiegényí, mikor öt alabárdos darabom lép a pincébe. — A mágiszter a harangtorony rácsos erkélyén sétál és egy könyvből az ördög nyelvén titkos szókat kiabál a viharnak, — mondják a darabontok. — Talán a Bilzubúb breviáriumát recitálja, — szóit ijedten a biró és a a magyar pusztáról való szemlélődését: „Végül lát az ember rozoga kunyhót, mely az afrikai utak alkalmával szerzett tapasztalatokra emlékeztet. E vidéken élnek a parasztok, akik az uraknak és nemeseknek szolgál, a vad pásztorok, akik kóbor és cigányéletet élnek s a pusztában szabadon magukrahagyott lovakat lasszóval gyűjtik egybe, akárcsak a Pjmpák fiai. Középkori szokásaik szerint élnek. Esténként össze jönnek fából és szalmából összetákolt kunyhóik eiőtt s tűznél énekelnek. Panaszosan elnyújtott gajdolásuk oly monoton ée jellegzetes, mintha e dalok a rideg Tatárország szivéből jöttek j volna elő kivándorlásukkal együif," | Egy párisi földrajzkönyv a köveiké‘ zőkei hirdeti a többi között: í „A magyar nomádnépek közt a juí hász a leginkább megelégedett, szerény | és békeíürő. Pásztorbotjára támaszj kodva, órákhosszat elnézi a legelésző • nyájat, olykor — szórakozásképpen — : fakanalat farag, avagy harisnyát köt..." I ügy érezzük, ennyi mutatvány is elég ; a fantasztikus gyűjteményből, I * I Lehet e csedálkozni ezek után sfö| löit, hogy pl. a hiboru alatt Elszász I ban a franciák abban a véleményben j éltek, hogy a magyarok mind medve! és niajomiáncűltaíók, cigányok meg ; rablók. E sorok Íróját egyszer igy í köszöntötte egy francia leány: — Jó í reggelt rabtővezér! — Miről gondolja, hogy rabló vagyok? — kérdeztem. — : Mert a magyarok mind rablók, — hangzott a „komoly“ felelet, — De miről gondolja, hogy én rablővezér vagyok? — kiváncssskodtam tovább. Erre az volt a válasza, hogy csillagok vannak a galléromon és kinézésem j olyan. Ennek már tiz éve, úgy látszik, I az igazságnak nagyon lassúk a lábai... EMUM»: tez és lady imára, MMmwá — V-öeki cssmdelat. Fischer Simon aisónyárasdi lakost péntek éjjel betörők látogatták meg és onnan nagy értékű ruhaneműi és ékszereket loptak el. szenátorokkal kimentek az utcára. Valóban ott deklamált az erkélyen a mester... Elfogták. Fejvesztésre ítélték; mert varázsló, aki a nőket bűnre kényszeríti. — Fiat appicaiio... Hajtassák végre a szentencia, — dötögle szakállát simogatván a biró. Másnap délben le is hullott a mester feje. Hanem a fejet bezzeg sehol nem telték. Nem is lelhették, mert elfu'oií vele Belzebub... * A következő tavaszon egy bacsó a hegyoldalon legeltetett. Szép este volt, a Hetevény-csillag is már az égen fényiéit. Egyszer csak látja ám a bacsó, hogy egy rongyos ember siet az erdőhajtás felé. Hirielenében egy gyerekfej nagyságú láng csapódik fel előtle, a láng megnyúlik és a lábszárára tekerődik. Mint a kígyók, úgy mozogtak a lángok a rongyos férfi lábain. A bacsó másnap elmesélte a különös eseményt a városban. Senki sem adott neki hitelt. Hanem bezzeg eihitték a mesét hét nap múltán. Hét nap múltán a Máiiahegyen egy torzenborz csavargót találtak holtan egy lombos nyiifa alatt. A mellénye belső rekeszébén egy ócska könyv volt dugva, ezzel a címmel: Hexenhammer (Boszorkányok kalapácsa). A hullában ráismerek Ágoston mesterre, aki azt akarta a könyvből megtanulni, hogyan lehet az ördöggel szövetséget kötni. Kell is ezt könyvből tanulni I Csak az aranypiliés papucskákban tipegő menyecskék tanítják meg erre a nélkülözhetetlen tudományra az embert.
