Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-12-29 / 156. szám
2. álcái Komáromé t.*po* 1 december 29. 804 Az általánosan kedvelt „POLIO“ mosószappan minden egyes darabján rajta van a „POLIO“ felírás és „kalapács“ védjegy. Kérjen „Polio“ kalapács szappant! A magyarságnak ebben a helyzetében arra kellene törekednie, hogy egyesült erővel, egymás megértésével küzdjön jogainak érvényrejuttatásáért és helyzetének megjavításáért Sajnos azonban ez eddig még nem történt. A magyarság pártokra szakad'an vívja csatáit a kormányhatalom elnemzetieileniiő törekvései ellen, sőt még arra is kapható, hogy a zavarosban érvényesülést kereső fconkolyhintök szavára reagáljon és árulója legyen saját fajának, nemzetének. Avagy a nemrég lezajlott tartományi választások nem azt igazolták ? Hiszen a magyarság két megszervezett nagy párja sera tudott arra a magaslatra emelkedni, hogy vállvetve, egyesült erővel, közös választási listával küzdötte volna végig a választásokat Pedig lehetetlen megcáfolni azt a tételt, hogy közös erővel nagyobb súlyt volna képes a két generális párt jelenteni és kompakt egységével a magyarság sorsának jobbrafordulását eredményesebben mozdíthatná elő. Tudja jó! mindenki, hogy ez nem a mavyar tömegeken múlik. A választási eredmények világosan megmutatták azt. hogy az itteni magyarság egyes vezetői még ma sem képesek felfogni igazi kötelességüket és hogy a pártoskedás ci*k hátrányára lehat a magyarságnak. Pedig már nagyon is elérkezelt az órája annak, hogy a magyar értse meg egymást I A magyar nemzeti kisebbség gazda sági helyzete sem mutatott fejlődést. Az állam nem segítette, figyelembe sem vette a magyarság kelyzetét, ami megszívlelendő momento lehetne. A magyar vidéken felosztott nagybirtokoknál még mind g háttérbe szorulnak a magyar őslakók, a telepítés újabb erővel folyik és a magyar gazda busán nézi. hogy mint csúszik ki lábai a'ó' az ősök földje, A legméltatlanabb és legigazságtalanabb mellőzésben részesül, ami ellen sem a kormánynál, sem a nemzetközi fórumok e őtt nem kap elégtételt. És a magyarság mégsem fog össze, sőt sokan vannak, akik megtagadják testvéreiket és arrafelé kacsintgatnak, ahol lelkiismeretűk bérbeadásával remélik boldogulásukat. De csak remélik, mert azért nem érik el ami annál lesujtóbb a megtévesztettekre nézve. A fordu’at után bekövetkezett gazdasági krízisben a magyarság sok csapáson ment keresztül és első rémületében cserbenhagyta azokat a bajbakerült intézményeket, amelyeket évtizedeken keresztül megszilárdított és fö virágoztatok és olyan intézmények felé fordult, amelyek neki idegenek és idegenek is fognak maradni Saját testvéreitől elfordult és pusztulásnak tette ki őkef, de az idegent vette pártfogásába. Sőt akadtak derék, becsületes magyar emberek, akik lisztes ne ükét is odaadták jóhiszeműen azoknas az intézményeknek, azonban alig töltenek be más szerepet, min hogy nevüket reklám céljaira használják föl a magyarság e'őtt, amelyet az ő nevükkel kell becsalogatni a bobba. A vezetés és irányítás a magyarság kezéből e téren is kicsúszott, e téren is csak másod,endü szerepet juttatnak számára. Nem szabad elhallgatnunk, hogy a magyarság nagy hibát követett el akkor, amidőn nem ismerte föl idejében, hogy gazdasági téren is saját jól fel fogott érdekében össze kell fognia és pozícióját meg kell tartania. Saját magának kellene szövetkezni gazdasági intézmények és szervek létesítésére, amelyekben — természetesen a törvény keretein belül — a magyarságnak kellene vezetni és irányítani. Eb ben a tekintetben nem történt ez esz. tendőben semmi és a magyar nemzeti kisebbség gazdasági helyzete sem javult, sőt nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy a gazdasági élete visszaesést mutat. És micsoda eredményt értűnk el nemzeti kulturális éle ünkben ? A ma gyarságnak ez évben sem szaporodtak az iskolái abban arányban, amelyben megille né. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy még ma is vannak magyar egyesületek, amelyeknek alapszabályait eddig nem hagyták jóvá, vagy ha jóváhagyták is, működésük korlátozott. Vannak országos hulturáíis egyesüle leink, amelyek tisztán a magyarság indolenciája folytán n-m működhetnek úgy, amint azt lenniok kellene, csak utalnunk keli a Magyar Dalosszövetségre, amely a magyar dalegyletek megfelelő pártfogása néikül majdnem teljes stagnálásra van kényszerítve. A Sz M K. E. most van alakulóban, de túlságos vérmes reményeket nem lehet egyelőre ehhez sem fűznünk, mert a legodaadóbb szervező munka dacára sem mutatkozik iránta olyan lelkesedés a magyarság soraiban, mint aminőt joggal el lehetne várnunk. A kormányzat nemcsak hogy nem segíti elő legkiválóbb szellemi vezéreink törekvését, de egyenesen nehézségeket rak útjába. Csak a magyar színészet sorsát kell tekinle be vennünk és azonnal látjuk, hogy a kormányzat annak lejáratására törekszik. Ezt legjobban bizonyítja az a rendelkezése, amelynek a szlovenszkói szinikerületet két részre osztotta, s ezzel az eddigi magyar színészetet ex sztenciájában támadta rneg. A magyarság ez ellen semmit sem tudott tenni, ered mértye föllépésének nem lett. De meg lehat állapítani, hogy a magyar közönség e kérdésben nem állott mögéje a magyar szinészet védelmezőinek, hanem épen olyan támogatásban részesíti a kormánytól minden tiltakozás dacára koncessziót nyert igazgatót, mint a magyar színművészet régi, elismeri érdemes zászlóhordozóját. Bizony a magyarság nem tette meg itt kötelességét. A magyarságnak helyzetében tehát az 19 8. évben sem állott be olyan változás, amely sorsának jobbrafordulását mu»atja, A mérleg nem kedvező és még továbbra is kedvezőtlen tendenciát mutat. Csak úgy vázlatosan, nagy vonásokban rajzoltuk meg a helyzetképet magunkról és ha itt-ott élesebb is volt egy-egy vonal, az csak azt mutaija, hogy hü tükröt akartunk a magyarság elé tárni. Egészen bizonyos Eredeti Rumiq- Hartley 4375. A legideálisabb hárome öves rádiókészülék gramafon 943 átvitelre is berendezve. Ára három csővel, összekötőzsinó rokkal és szabadalmi díjjal együtt Ke 800. ANIPfRE villamossági vállalat. Bratislava. Grossliog-u. 16. Komáromban kapható Mm Péter. = Tus tél hogy az év végén szivünkre kell tennünk kezünket és meg kelt kérdeznünk önmagunktól, hogy v-jjon teljesiteitük e valamennyien kötelességünket fajunk és nemzetünk iránt? Mjgteitiink-e mindent, amit nreg kelleti tennünk, hogy a megváltozott helyzetben megálljunk és megmaradjunk ? Az itt élő magyarságnak történelmi hivatást kell betöltenie, ez ptdig nemcsak kötelességeket szab elénk, de áldozatokat is követe* tőünk. Súlyos helyzetünk azt mutatja, hogy nem tettünk eleget véreinkért és magunkért, mert eredmény nincsen, azonban ta. nulságképen mindeneire nézve szigorúan le kell vonni ebből azt a következtetést, hogy a lövőben sokkal nagyobb energiával kell munkálkodnunk. És pedig kivétel nélkül minden magyarnak, bárhová is állította ői végzete. Mert számtalanszor meggyőződhettünk már arról, hogy egyedül csak magunkban bizhatunk, de csak akkor, hogyha a sokszor hangoztatott vál vetett egyet _ értéssel dolgozunk nemzetünk javara“ (•-) Redő a homlokon. Irta: Feleki Sándor. Komor redő a homlokon: Borús felhő hegyormokon. Rejtelmes titka mi lehet? Zord tél, fagyverte kikelet? A redö ott ül hallgatag, Panaszt a szív hallja csak. Ne is kutassa senki sem, Mi ott borongva elpihen. A csendes, bús redők alatt Mily bánat és mily gond fakadt ? Mint szemfedö borítja azt, A gond, a bú felett viraszf. Ne bontson szem kivácsi rést, Ne bántsd a gondot, szenvedést!.. Ha u cákon járok-kelek, Mindenhol csak gondfeliegek. h, hány barázda, bús redő, b, hány titokban szenvedő ! Redő miiijónyi homlokon, Szivemmel mind, mind oly rokon. Aranypillés papucskák. Irta: Somlay Károly. A Branyiszkó felől kerekedett havas vihar tépdese a cseréptetőt a Thurzópalotárói és majdnem ledöntötte az aranyos keresztet a templom gót tornyáról. A városka bástyatornyainak ólomkarikás ablakai recsegtek, mintha kísértetek húzkodták volna merev ujjaUat a jégvirágos Uvegkockákon. Embert, állatot nem lehetett látni a hófuvásos utcákon. A kapukat őrző toronylegények is elbújtak a banyakemence mellé. Behunyt szemmel üldögéltek. még a mécsbél öreg hamvát is elfeledték a kaffantóval elvenni. Az ördögnek sincs kedve ilyenkor a sötét utcákon, a vaskosaras ablakok alatt ólálkodni. Ámbár, — miként a titkos krónikák írják, — az ördög érzéketlen a hideg és a meleg iránt. Tehát csakis maga Bé'iál lehet, aki ebben a kísérte*járásos hózivatarban a Menhárd kapu előtt féllábon kucorog és a láncon csüngő kalapáccsal döngeti a pántos kaput. A gyékénydikón heverd darabont a döngetésre lekapja a kampós szegről a kulcsot, morogva lemegy a garádicson, aztán kinyitja a kaput. — Halberdól Ki vagy te, poko'ból szaiajtott t — mordul a vándorrá. — Auguste de la Pouché a nevem. Oroszországból jövök és úgy nézzél reám barátom, hogy ettem én már Párizsban Otranto herceg asztalánál is. Varsóban Konstantin nagyherceg volt a barátom. Egyébként pedig a háromszázharminchárom éves Hénochtól származom és olyan utason járok, amelyeket csak a madarak ismernek, — felelte a rongyos csavargó. ■— Te alighanem a füllentök regimentjébe való vagy. Mi? — Bujdosásimban csak a zivatarok zúgását hallottam és úgy elgyámoltalankodtam, hogy alig vagyok... Többitsd meg hát a jót rajiam, barátom. A legény erre felvezette a jöttment embert az örszobába, kiültette a sutra, aztán a maga kínjára hagyta. Talán félóra telt el, mig leolvadott bajuszáról, szakálláról a zúzmara. Selymes szőke szakálla volt, szögszinü haja pedig a villáig ért. A gúnyája cafatokon fityegett a testén; de igy is meg lehetett állapítani, hogy a ruhát előkelő mester szabhatta, mert filigrán arany- és karneolgombocskák csillogtak a bársonyzsaketton. — A toálettemet nézed, barátom ? — mosolygott a vándor. — Hát igen, ötven Louis d‘or volt az ára. — Meghogy öiven ? És most rongyosan vetődéi ide télfagy idején. — Ládd-e, ládd-e.. Á nős... A szőke Ftfin, a kecses Fadette... Vicomte voltam Qascogneban ... A nők voltak okai, hogy a Chambre-Ardente halálra i élt, de én megszöktem ... Ez idő óta járom rejtelmes utait a Tohuvabohunak. A toronylegény fenyőpálinkával kínálta. — Jobbnak hiányában elfogadom,— mondta fanyar nevetéssel Auguste, aztán hosszú kortyot nyelt a cinkanCsőból és lehunyta pilláit. Szélesperemü kalapja lecsúszott a homlokára!, ahol tallernyi sebforradás pirosodott. Talán nem is sebforradás, hanem boszorkányjegy... Valóban az lehet, a háromtestü Hekate valamely mágusjele. Másnap délig aludt a bundán. A toronylegények ekkor fel akarták ébreszteni; de akárhogy cibálták, nem mozdult. — Talán meghalt. Á‘aludta magát a setét semmibe, — morgolódtak a dárdás legények és megjelentették a városbirónak az eseményt. A bíró tüstént összehívta a szenátorokat, akik a városi f.zikussal együtt fölkerekedvén, elmentek a kaputoronyba, A fegyvertechuika csodája: Sauer-Krupp duplacsövű kakasnélküli serétfegyvert, ezen hírneves gyár ismert jó kivitelében Ke 1000. Belga Hammerless fegyverek Ke 850-től kezdve. — Serétes töltények per 100 drb Ke 120 príma minőségben. — Érdeklődők kérjenek ajánlatot Szlovenszkó legrégibb fegyverszak cégétől: Seiíert József Bratislava,, Halászkapu-utca 4.
