Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)

1928-12-29 / 156. szám

156. fzáin. Nzombat, 1928, december 29 Negyvenkilencedik évfolyam, Elliixet6«i á> M*fcBslOTák éstékbass fflslykea ét YÍÍékis portai s»étküldé»eel I «afo>s éne 80 K, télérrs 40 E, negyadéTie SO E. - Eflltöldön ISO ES. 1 ■' yu ■«<»« ára t 80 fillér» ALAPÍTOTTA l TUBA JÁNOS. \ S*«rke»rt5*éf éa kiadóhivatal; Nádof-c. Ü. Felelős fSsserkesziő: GAÁL GYULA ár. > Megjelenik hrtenkint háromisoii Szerkesztő: BARAMYAY JOISEF dr. . kedden, csütörtökön és szombaton. Esztendő végén. Komárom, — dec. 28. A jő gazda, a jó kereskedő és iparos minden év végén számot vet magával és gazdasági helyze­tével,összeszámítja bevételeit és elő­szedi a kiadásaira vonatkozó szám­lákat és nyugtákat, összeírja tar­tozásait és követeléseit és mérleget készít belőlük magának, amelyből megtudja, hányadán is áll, javult-e vagy rosszabbodott gazdasági hely­zete. A politikai számvetés tudo­mánya nem áll ilyen egzakt téte­lekből és módszerek segítségével kell megvizsgálnunk, hogy egy esztendő javulást vagy hanyatlást mutat-e politikai életünkben. Ez az esztendő, melynek utolsó napjait éljük, sokkal nem vitte előre a kisebbségek helyzetét, kü­lönösen politikai téren nem halad­tunk előre erősebb lépésekkel ki­tűzött céljaink felé. A mi végcélunk nemzeti kisebbségi jogainknak in­tézményes elismertetése, erről azt zengedezik a külfö dön a kormány harsonái, hogy a nemzeti kisebb­ségek helyzete kifogástalan és azok mindent megkaptak már, amit csak kaphattak. Ezzel szemben a kisebbségek európai kongresszusai ennek az ellenkezőjét hangsúlyoz­zák, sőt egy komoly lépéssel is haladtunk előre, a nemzetek szö­vetségének tanácsa a jövő eszten­dőben napirendre tűzi a kisebbségi kérdést, amelyet tiz évig egysze­rűen nem vett tudomásuk Ez már egy fontos-lépés a kisebbségi jogok járhatatlan utain előre. Ez a népszövetségi tárgyalás egyúttal hangos válasz is lesz a csehszlovákiai külpolitika vezetői­nek interjúira és nyilatkozataira és egyszersmind konstatálni fogja azt is, hogy ez a kérdés teljesen nyi­tott, mert félmego’dások sohasem pótolják a végleges megoldásokat. Tudjuk, hogy az állampolgári egyen­lőség elvét hangoztatok arra hivat­koznak, hogy Csehszlovákiában ál­talános választói jog van érvény­ben és ezzel a kisebbségek is tet­szésük szerint nyilváníthatják aka­ratukat. Hát ez való tény, azonban nem csak általános választói jog­ból él egy nemzet és ha hiányoz­nak a gazdasági adottságok, a kulturális életfeltételek, akkor hasz­talan választ mindenki tetszése szerint. Már pedig a magyar nemzeti kisebbségek gazdasági élete súlyos sebeket szenvedett az elmúlt tiz év alatt. Elég csak a földreformra rámutatnunk, hogy belássuk a gaz­daságpolitikának kisebbségellenes voltát. Nem is szükséges a hadi­­kölcsön elértéktelenitésére és az adózás rendszertelenségéből szár­mazó óriási károkra rámutatnunk, ezek a köztudatban élnek. De hangsúlyozottan kell kiemelnünk, hogy munkásságunk van leginkább kitéve a munkanélkü iségnek, amely­nek ellensúlyozására a'ig történt valami. Kisebbségünk ipari és ke­reskedelmi rétegeződébe a cseh és német kezekben levő nagyipar kedvezményezése következtében és a középitkezéseknek Szlovenszkótól való következetes elvonása miatt szenvedett helyrehozhatlan vérvesz­teséget. Ezeket az általános válasz­tójog nem gyógyítja meg. Mego datlanul megy át a jövő esztendőre a magyar kisebbségi kérdés speciális nyílt sebe, az állampolgársági kérdés. Az év vé­gén merült fel a hir a két érdekelt kormány tárgyalásairól, mely első sorban erre az ügyre vonatkozik. Nem a mi ügyünk már ez, hanem nemzetközivé lett azzal, hogy a békeszerződések tökéletlenségének tízéves bizonyítékait tárja Európa szemei elé az államnélküli állam­polgárok szomorú hadoszlopai alak­jában. Ha állampolgársági rendezést nem is kapott nemzetiségünk, de elérkezett tízéves közigazgatási kí­sérletezés után egy újabb állomás­hoz: a tartományi rendszerhez. A sötétbe ugrásnak valóságos iskola­példája ez az uj közigazgatás, amelyet hiába próbáltak ki a tör­ténelmi országokban, Szlovenszkó őslakosságának ez mégis uj és érthetetlen marad. Kulturális életünk terén tiz esz­tendő után — a kisebbségi jogok teljesítésének állandó hangoztatása és kielégitettségünk rózsás képei megrajzolgatása mellett — elér­keztünk a kulturális szervezkedés lehetőségeihez, ami nem jelenti annak százszázalékos kiélésének szabadságát, mert ez elé is állandó akadályok tornyosulnak. Iskolánk fö ött életbelépnek az úgynevezett iskolatanácsok, amelyekben a szlo­vák tagozat mellett egy kis rekesz jut majd a magyar iskolaügynek is, mert magyar iskolatanácsról még nincsen szó: lesz német, ru­szin, szlovák, de a magyar iskola­ügy függvénye marad a szlováké­nak és ezzel is megerősíti azt a sérelmi politikát, mely úgy nyelv­ben, mint lélekben az elnemzetle­­nités céljait szolgálta már tiz éven át. A mi koronatanúink erre és az előadottakra híven szolgálnak bi­zonyítékul magyar iskoláink, az úgynevezett párhuzamos tagozatai a szlovák középiskoláknak. De koronatanúnk a szlávságnak nagy barátja, Scotus Viator is, aki köz­tünk járt és közvetlen előadásból láthatta a kisebbségi élet minden fonákságát. Ezzel szemben a kormány szó­csövei azt hangoztatják, hogy a negativizmus az oka mindennek, ez terméketlen politika, tessék a reálpolitika útjára lépni, aktivizmust kezdeni. Ezt is megpróbálták és a magyarság vezetői úgy találták, hogy egy sütetből elég volt egy kenyér. A föltétien megadás poli­tikája Öngyilkosság lenne a magyar kisebbség részéről, mert a prágai kormányok süketek maradtak a legelemibb kisebbségi jogok telje­sítésével szemben. Mi is siketek maradunk minden államellenes, irredenta gyanúsításokkal szemben, amelyek egyik fülünkön bemennek, de azokat a másikon kieresztjük, mert a jog alapján állunk és onnan le nem térünk. Politikai mérlegünk ismét nagy hiányokat mutat a mi terhűnkre, Komárom, —december 28. Revideálják a koalíció munkaprogramját. A cseh néppárt hivatalos lapja a Lidové Listy karácsonyi számában a koalíció jövőjéről a következőképen ir. A mai provizóriumot és annak ideigle­nes jellegét elismerjük, bár formálisan teljesen alkotmányos. Ha a cseh nép­párt alkalmazkodni akar a legnagyobb kormánypárthoz (agrárpárt), nagyon jól tudja, hogy ezzel engedményt nyújt ennek a pártnak. Ezzel szemben ter­mészetes, hogy a megoldás nem tör­ténhetik a cseh néppárt tekintélyének rovására, mivel a párt egész éven át nem önakarstából, hanem szükséges­ségből viselte a felelősséget. A mi kép­viseletünk nem felel meg ezen felelősség arányának és annak a jogának sem, amely azt, mint második legerősebb kormánypártot megilleti. Ház ezt az egyezmény! föfbillenienők, akkor min den fölborulna. A karácsonyi szünet után sző lesz elsősorban a kormány programjáról és csak azután a személyi kérdés megoldásáról, amely nem tör­ténhetik meg a cseh néppártnak a mai többségben való súlya rovására. Vagyis a cseh néppárt a miniszterelnök helyet­tesének kérdése előtt a koalíció prog­ramját akarja rendezni. Az állampolgárság rendezésének ügye nincs a belügyminiszter jövő évi programjában. Mint lapunk is közölte, a miniszté­riumok az év végén összeállították jövő évi munkaprogramukat és azt a sajtó uiján nyilvánoságra hozták. A belügy­minisztérium is közreadta jövő évi programmját, amelyben sok mindenféle található, azonban a magyar nemzeti Egy kis számvetés. Komárom, — december 26. Rohamlépésekkel közeledik az új év, csak pár nap és az 1928. év el fog merülni a múlt ködébe. Ilyenkor az esztendő utolsó napjaiban úgy illenék, hogy számadást csináljunk önmagunk­kal és felállítsuk az elmúlt esztendő mérlegét legelsősorban is saját magunk lelkében és megállapítsuk azokat az eredményeket, amelyek egész évben teljesített cselekedeteink és munkánk következményeképen mutatkoznak. Ez a számvetés az itt élő magyar nemzeti kisebbség minden egyes tagjára köte­lező lenne, azonban úgy sejtjük, hogy C3ak kevesen vannek, akik ezt szüksé­gesnek tartják. Mindazonáltal a haldokló év rövid amelyeket követelnünk keli attól és azoktól, akik azzal adósaink: a kormánytól és közegeitől. Követel­nünk kell a kisebbségi jogok száz­­százalékos végrehajtását a kisebb­ségi élet minden vonalán: első sorban kenyeret, melyhez megfe­szített közteherviselési, tehát állam­­fentartói munkánk után kétségte­len jogunk van a hirdetett demo­krácia és állampolgársági egyenlő­ség elvei szerint, is azután pedig jogokat gazdasági és kulturális téren a mai jogbizonytalanság teljes lik­vidálásával. kisebbségeket legközelebbről érdeklő kérdésről, az állampolgárságról még csak említést sem tesz a belügyminisz­térium. Sílovenszfeo és Ruszinszkó eme általános követelése egyszerűen kima­radt a munkaprogramból, pedig isme­retes, hogy a városok és községek memorandumokban fordultak ez ügyben a miniszterhez, a törvényhozók részéről pedig Interpellációk és törvényjavasla­tok adattak be. A belügyminisztérium ezeket figyelmen kívül hagyta és a hon­talanok ügyét a jövőben nem akarja rendezni, ami arra kell, hogy ösztö­kélje Szlovenszkót és Ruszinszkőt, hogy a kérdés mielőbbi megoldását még nagyobb vehemenciával követelje. A cseh néppárt a belügyi tárcára aspirál. A kormány rekonstrukciójának kér­dése még mind g nem kerül! a döntés stádiumába, ami újabb alkalmat ad arra, hogy kombinációkat fűzzenek a kormány átalakításának kérdéséhez. A cseh néppárt a megoldásra nézve a kibontakozást abban látja, hogy Svehla miniszterelnök, akinek egészségi álla­potában állandó javulás állott be, — tovább is a kormány élén marad, a miniszterelnök helyettesét az agrárpárt köréből nevezik ki, ezzel szemben Srámek Cerny belügyminiszter tárcáját kapná meg, aki tudvalevőleg Morva­ország közigazgatási elnökévé nevezte­tett ki. Ezzel Srámek és a cseh néppárt presztízsének csorbítása nélkül enged­hetné át az agrárpártnak a miniszter­­elnökhelyettesi lisztet. A párt így az egyik legfontosabb tárcához jutna és ha Svehla egészségének teljes helyre­állása esetén átveszi a kormányelnök­séget. akkor a helyettesi funkció auto­­' matice visszaszáll a néppártra. visszapillantásában rámutatunk azokra a jelenségekre, amelyek az itt élő ma­gyar nemzetség életében előfordultak és amelyek sorsunk irányítására nézve befolyással voltak. Mindenekelőtt a magyar nemzeti kisebbség politikai helyzetéről kell szótanunk, amelyben semmi változás nem jelentkezett a letűnő évben. Helyzetünk ma is a másodren­­düség mértéke alatt áll, minket a köz­társaság tiz éves fennállása idejében sem tartanak államföntartó elemnek, noha kormányfárfiak megismételt kije­lentései szerint is adózás és katonai szolgálat tekintetében a magyar nem­zetiség a legelső helyen jön számításba a köztársaságban. Polgári kötelességét a magyarság hiven teljesíti, noha tíz­ezrekre megy azoknak a száma, akik­nek állampolgárságát még mindig nem ismerték el. POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom