Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-11-22 / 140. szám
1928, november 22. Komiromi Lapok. 8. oldali A Szerelem és a Halál játéka. Gelléri Lajos ma esti komáromi vendégszereplése elé. Irta: KÖRNYEI ELEK. I. Ma este Komáromban Földes Dezső színtársulata a legnemesebb irodalombnak ad hajlékot, mikor bemutatja a Romain Rolland színmüvét: „A Szerelem és a Halál játéká*-!. Ma este Komáromban a legnemesebb színművészet kap hajlékot, mikor Romain Rolland színmüvében vendégként fellép Gellért Lajos, a budapesti Belvárosi Színház művésze. II. A Chillon melletti remeteház lakója, Romain Rolland, vagy ahogy elnevezték : Európa lelkiismerete, a „Jean Christoph“ szerzője mifelénk nem népszerű iró, nem a tömegközönség részére ir, csak azok előtt ismeretes, akik nem olvasnak véletlenül. De azok aztán szivükbe fogadják ezt a magányos lelket és mindig nagy szeretettel és lelkesedéssel beszélnek róla: azoknak eseményszámba megy minden egyes Rolland könyv elolvasása. Romain Rollandnak van néhány olyan tökéletes írása, melyekkel az utóbbi idők egyik legkiválóbb egyéniségének bizonyult és nevét örökre halhatatlanná tette az emberiség fejlődésének történelmében. Ec a Rolland iránt érzett tisztelet győzedelmeskedik a néző hangulatán akkor, mikor egy tipikus Rolland írás alakjai elevenednek meg „A Szerelem és a Halál játéka“ cimü drámájában. III. „A Szerelem és a Halál játéka“ a forradalmi drámaciklushoz tartozik és ugyanazzal a célzattal íródott meg, mint a többi ilyen régebbi keletű munkája : .Julius 14“, .Danton“, .Farkasok“, „Eljön majd az idő*. A francia forradalomról szól Romain Rolland drámája és a színpadon feléled 1794 márciusa. A place de Grévre re induló szekerek utolsó útjukra viszik a szerencsétleneket, a levegő iszonyú vérszagát nem fojtja el a virágzó orgonák illata. Párizs uccáin a csőcselék mámorosán énekli a Marseillaise dallamát és egyre szomjuhozza a vért. Minden gondolat árnyékában ott settenkedik egy rémes fogalom: a guillotine. Mindez az egyenlőség, a testvériség, a szabadság nevében, a haza érdekében történik, a forradalom eszméjéért patakban folyik a drága embervér. A gyűlölet lángja soha nem tapasztalt magasra lobban fel a szivekben és kiszorít minden jobb érzést, hogy újabb aljasság, gonoszság foglalja el a helyét. Vadállat az ember már, mondja csalódottan egy halálraítélt girondista képviselő, ki fel akarta szabadítani az embertársait. A szörnyű káoszban tovább folyik a vérengzés, Romain Rolland nem tudja a vérengzést nézni, fájdalmasan felkiált a lelkiismerete, valahányszor testvérei egymást pusztítják az eszmékért, még ha a legszentebb célért is ömlene a vér. Romain Rolland nem tudja az embereket gyűlölni, akármilyen nagy szakadék is legyen közöttük, mindegyikben önmagát akarja szeretni és a szó szoros értelmében neuraszténiásan szenvedett akkor, amikor Európa a világháború lázában őrjöngött, amikor a halott Jaurés volt a vigasztalója. És mert irtózik a gyűlölettől, az erőszaktól, a vértől, ezért találta meg vonzalma annak idején a nagyszerű svájci költőt, a háború ellenes propagandáért 1915-ben Nobel-díjjal kitüntetett Karl Spittelert, aki aggastyán korában is fiatalos hévvel harcolt a békéért, vagy amint pár évvel ezelőtt felfedezte az indiai börtönben Gandhit, kinek a népe függetlensége érdekében folytatott küzdelemben az erőszak ellen egyetlen fegyvere a megszervezett nem erőszak. Romain Rolland elitéli a vak gyűlöletet, a durva erőszakot és nem ad létjogosultságot egyetlen nemzet életének sem, hí az más népek jogtalan letiprásán érvénye sül; a legszentebb céltól is elállna, ha az csak vérrel bűnözve érhető el. Idealizmusa fehér holló ezen a világon és tántoriihatatlanul hiszi mégis, most is, hogy egyszer, valamikor idealista hite reális igazsággá termékenyűl az emberiség lelkében. A dráma hősének, Jerome de Courszavakat hallunk: önkéntelenül is arra gondolunk, Courvoisier szerepében maga Romain Rolland él a színpadon. .A Szerelem és a Halál játéka* Romain Rolland lényegének és gondolkozásának mély értelmű alkotása: ezért sikerült annyira egyénien Rolland írásnak. IV. Romain Rohand művésze a gondolatnak. Benne a gondolat mindig művészi módon jut kifejezésre. Forradalmi drámát akart írni: amit akart, tökéletesen kifejezte a drámában, melyben nem külBŐséges eszközökkel, mesterséges fogásokkal telíti meg a színpadot a forradalom izzó atmoszférájával, de a gondolatokkal idézi elő a túlzott feszültséget. Emberek élnek a színpadon, akik vívódásukkal, szavukkal, tettükkel jellemzik a forradalmat és mégsem válnak a forradalom kizárólagos típusaivá, hanem csak emberek maradnak. Emberek, akik fájdalommal, szenvedéssel, gyűlölettel, de szerelemmel is, lemondással, áldozattal, megnyugvással találkoznak egymással a halál előtt. Gyönyörűen erőteljes Rohand az alakok festésében, az élet, a forradalom ábrázolásában. Jerome de Courvoisier hatvan éves, Voltaire barátja és az utolsó enciklopédista. A Convent tagja és biztosan reméli a szabad ember eszméjének győzelmét, hisz a forradalomban, amelyben bölcs mérséklettel viselkedik, de kiábrándítja Danton elfogatása s miatta az ő sorsa is eldőlt a Conventben, mert nem szavazott Danton elfogatására. Keservesen siratja csalódását, görcsösen kapaszkodik az életbe, retteg a haláltól, egészen addig, mig megtudja, hogy felesége, Sophie Vallée-t szereti: azontúl bátran néz a guillotine elébe. Emberi gyengesége elfogadja Sophie áldozatát és nyugodtan, boldogan várja a halált, mert Sophie vele megy, Sophie de Courvoisier asszony harmincöt éves és boldogtalan: nálánál sokkal idősebb férjével hálás tiszteletből kötötte egybe életét és nem szerelemből mént hozzá. Boldogtalanságának mosolya eltűnik a szájaszélről, mikor a soha nem volt kedvese, Vallée állítólagos halálhírét hallja: és újra ott szépül az ajkon ez a mosoly, mikor legyőzi a szerelmet és a halálba követi férjét, kinek egy pillanatra sem feledkezett meg a hitvesi hűségről. Jó asszony és öröm tudni a jóságát. Claude Vallée harminc éves girondista képviselő, ki embertársai felszabadításáért halálos ítélettel menekül az üldözők elől Franciaországban. Száz halállal szembenézett azért, hogy mielőtt lehullana a feje, még egyszer láthassa és megcsókolhassa Sophie asszony ajakát. És Sophie ajkától neki ebben a zűrzavarban is szép az élet még, megint szép az élet és nem mer többé a halál szemébe nézni: szökik, menekül, félti az életét, egyedül, Sophie nélkül... Lazar Carnot a jóléti bizottmány tagja, okos és sokat köszönhet néki Franciaország. Meg akarja menteni barátját, Courvoisiert az életnek és utálja a forradalom hóhérjait, miközben maga is hóhér lesz. A vén Denys Bayot udvaronc lehetett XV. Lajos udvarában és most biztonsága kedvéért spionkodik. Horace Bouchetnek csók és kard az élete, mert fiatal és katona, Lodoiska Cerisier azt mondja: „csak addig élünk, mig szeretünk* és vigasztalódik Horace.szal, noha pár hónapos hadiözvegy, Chloris Souhy bimbóba feslő rózsa, bakfis és élni, élni szeretne... Crapart élén a csőcselék, az emberbe tévedt vadállat, a gyű ölet, a szenvedély, a nyers erő. És ott mozog a színpadon láthatatlanul is Robespierre, Saint Just, Danton, Billard, a meghunyászkodó Legendre és az egész Convent. Minden gondolat árnyékában pedig olt settenkedik a guillotine.. V. Izgalmasan érdekes a forradalmi ember tragédiája. VI. S mert a vendégszereplő Gellért Lajossal Földes Dezső színtársulata ma bizonyára olyan előadást fog nyújtani, voi8iernek ajkáról sokszor ismerősi amely mély hatást vált ki a közönség. *---— Schicht elsöpri az előítéleteket s a háztartás szolgálatába áll: Véget vet az ósdi, nehéz mosási-módnak. A gazdasszonyok ezrei, akik haladnak a korral, a Schichtal-ra bízzák a nagymosás fárasztó munkáját, mert tudják, hogy a Schiehtal mindent „újjá" mos! i - I a I a mosás gyerekjáték Schicht György r.t., Aussig. bői és a néző örömmel ragadtatja el magát a lelkesültség magaslatába: ezért köszöntjük szeretettel Komáromban Gellért Lajost, a művészt, az igaz kultúra igaz értékét. Holnap este a t,Holnap reggel ben lép fel Gellért Lajos. Földes Dezső színtársulata holnap, pénteken este mutatja be Komáromban a legérdekesebb és legegyénibb magyar írónak, Karinthy Frigyesnek „Holnap reggel“ cimü izgalmas cselekményü, misztikus és emellett mégis humoros tragikomédiáját. A szerző darabjáról előszavában ezt írja: „Az egész első felvonás karikatúrája akar lenni annak, amiről szól. Muzsika, parfőm, kloroform az élet ostoba és zagyva és nevetséges lidércnyomása. A másodikban ablakot nyitok és beengedem a szelet. A harmadik utópia: hevenyészett elképzelése a homonkulusznak." Ez a néhány ismertető előszó minden méltatásnál többet mond, Karinthy Frigyest pedig igazán nem kell bemutatni a komáromi közönségnek. Eseménye lesz az előadásnak Gellért Lajos vendégfellépte, aki a férfi főszerepben művészi egyéniségének megfelelő pompás szerepet játszik. Gellért ezt a szerepet sok évvel ezelőtt 125-ször játszotta a budapesti Magyar Színházban, néhány évre rá pedig a Belvárosi Színház újra elővette a rendkívül értékes darabot és ott is 125-ször került színre ugyancsak Gellért Lajossal, aki kivételes nagy sikerre vitte a darabot. Az érdekesnél érdekesebb szerepeket az együttes legjobbjai játsszák. Képviselőtestületi közgyűlés a városnál. — Interpellációk és napirendelőtti felszólalások. — A városi összmunkásság drágaság! segélyét nagy vita után a többség megszavazta. — Apró ügyek — hosszadalmas viták. — — Saját tudósítónktól. — A város képviselőtestületének szerdán, november 21-én megtartott közgyűlése külső képében is azt mutatta, hogy fontos ügyekben keit dönteni a közgyűlés tagjainak. A közgyűlés napirendjén volt ugyanis a városi összmunkásság drágasági gyorssegélyének ügye, ami óriási érdeklődést váltott ki a munkásságban, amely nagy tömegekben töltötte meg a városháza nagytermének részükre föntartott területét. Magán a közgyűlésen választások előtti hangulat uralkodott, egyes szónokok, különösen a munkáspártok rérészéről, szívesen használták fel a zöldasztalt is arra, hogy kortesbeszédet mondjanak mellőle, amelyhez megvolt a hallgatóságuk is. A sok beszéd mellett azonban még sem végeztek a tárgysorozattal és még egyszer össze kell ülniök a képviselő-Komárom, — november 21. testületi tagoknak, hogy a napirend tárgyait elintézzék. * Pontban 5 órakor nyitotta meg Cs/zmazia Syörgy városbiró a közgyűlést, amelyen bejelentette többek között, hogy a városból elhelyezett Petr Vladimir tagságáról lemondott és fölhívta az egyesült csehszlovák pártokat, hogy a nevezett helyébe a tanácsba maguk közül delegáljanak valakit. A formaságok elintézése után Geöbel Károly dr. mondott nagyobb interpellációs beszédet, amelyben a város sok ügyéről megemlékezett és csokorba foglalta mindazokat a hibákat és mulasztásokat, amelyek a város ügyeinek intézésénél és a határozatok végrehajtásánál felmerültek. így szóvá tette sz örsu/falusi és gútai utak elhanyagolt állapotát és az ezek átvételére vonat-
