Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-10-27 / 129. szám
IX egyveukiienoedik övíoíyam, 139, szám. Szombat, 1938, október 37. KOMÁROMI LAPOK POLITIKAI LAP. Sliüaetédi fa eiefcialoTÍk értékbe«: I ALAPÍTOTTA % TUBA JÁNOS, SSalffce» éa vidékre portai ssétkflldésasl2 s . ., _.s. f,OT1! a . "sgiss- évse SO K, félévre 40 K, negyedévre F®le!5s főSZCtk68ZtŐ I GAAL GYULA ík. SO s. - Külföldön ISO K6. | Szcrkessíö: BÁRÁNY A Y JÓZSEF ár. gryCB szám ér» i SO fflláf, ____________ _________ SserkeartSaég éa kiadóhivatal: ládor-a. SÍI, Megjelenik hatenkint háromszáz I 1 feed des, csütörtökön ás szombdos. Az állami jubileum elé. Komárom, — október 26. Prágában most tiz esztendeje kikiáltották az önálló Csehországot, meJ^^öítaN^sági államformájában elszakadt a Habsburgok négyszázéves uralmától. Ebből az uralomból háromszáz évet töltött el ez az ország megfosztva önrendelkezési jogától német dinasztia alatt, mely idegen volt igen sokszor a cseh nemzeti törekvésekkel szemben. Mégis a történelem folyamán azt kell tapasztalnunk, hogy a Habsburgoknak leghívebb támaszai a cseh főnemes és nemes családok voltak, akik a diplomáciában, a hadseregben, az állami hivatalokban és a közös minisztériumokban is olyan számmal helyezkedtek e), hogy az messze felülmúlta számarányukat. A cseh nemzet önnállóságra való törekvését meg lehet, sőt meg kell értenünk nekünk magyaroknak is, akik Ausztria államkonglomerátuma centrifugális erőfeszítéseinek a legutóbbi évtizedekben tanúi lehettünk. A cseh forradalmat, mely vér nélkül zajlott le a prágai magyar helyőrség szemei láttára, nyomon követte a turócszentmártoni deklaráció, mely kimondta Szlovenszkó önállóságát és a cseh köztársasághoz való csatlakozását. így öltött testet a csehszlovák köztársaság, amelynek már kezdetben, alig néhány hónap leforgása alatt magyar alattvalói is keletkeztek, a trianoni szerződés után pedig egész magyar tömbök kerültek az állam szuverénitása alá. Az uj államkeretbe nemzetközi hatalmi szóra elhatárolt magyarság uj helyzetbe került, amely mélységes és nagy változást idézett elő nemzeti életében. Ez az ezeréves nemzeti élet úgy telt el, hogy a magyar nemzet uralkodó nemzet maradt mindvégig, nemcsak számaránya alapján, hanem történelmi jogon is, hiszen a magyar honfoglalás ezer év elölt itt ment végbe fegyverrel és az itt talált őslakosokkal kötött szerződésekkel. A magyar nemzet uralkodó nemzetből itt egymilliós számával nemzeti kisebbséggé változott át egyik napról a másikra és a történelem tanulságainak ellenére, mely az ilyen változásoknak rendszerint véres következményeit jegyezte fel, a magyar nemzet megőrizve politikai érettségét és nyugalmát, törzsétől való elszakitása ellenére is engedett a történelmi kényszerűségnek és az uj állam keretében annak szuverénitását elismerve, mindenkor igyekezelt beleilleszkedni kisebbségi szerepébe, szemei elől sohasem tévesztve a nemzetközi szerződések, az állam alaptörvényei és az állam alkotmánya által biztosított jogait. Maga az alkotmánylevél az „állam összes polgárainak általános boldogulását előbbrevinni“ ígéri és azt nyilatkoztatja ki, hogy az országnak úgy alkotmánya valamint törvényei „az önrendelkezés jelszavában foglalt modern elvnek szellemében“ hajtassanak végre. Az alkotmánylevél szerint tehát állampolgár és állampolgár között különbség nem tehető. Ezek előrebocsátása után kijelentjük, hogy az ünnep politikai vonatkozásaival foglalkozni nem kívánunk, mert politikai pártjaink vezérei úgy a parlamentben, mint nyilvános gyűléseken elég világosan kifejtették azokat az okokat, amiért a magyar nemzeti kisebbség kénytelen magát az állami ünneplésben való részvételtől visszatartani. Politikai pártjaink képviselőinek alkalmuk nyílott most, az állami költségvetés tárgyalásánál feltárni azokat a sérelmeket, amelyek nemzetünket a lefolyt tiz év alatt érték és vázolni jelenünket, amely meszsze áll azoktól az ünnepélyes ígéretektől, amelyek az alkotmánylevél liberális szövegéből hangzott el felénk. Mi röviden a tiz évnek mérlegét akarjuk felállítani politikai, kulturális és gazdasági téren és azt tenni vizsgálatunk tárgyává, hogy kisebbségi jogaink teljesedtek-e, és az állampolgári egyenlőség hangoztatása reánk nézve mennyiben vált tényleges valósággá. A történelmi adalok tanúsága szerint a magyar nemzeti kisebbséggel szemben az uj államkeretben legtöbbször ellenséges álláspontot foglaltak el a hatalom tényezői és birtokosai. Tudjuk, hogy ezrével kerültek magyar állampolgárok internáló táborokba, fogházba é3 fegyházakba minden bűncselekmény elkövetése nélkül és mikor onnét elbocsátották őket, akkor sem tudták meg soha annak okát, miért kerültek ilyen elbánás alá. Emlékezzünk vissza Szlovenszkő első teljhatalmú miniszterének, Srobár Lőrincnek politikai nyilatkozataira, melyet a magyarságról tett, ezekből a nem is leplezett bosszú csengett ki velünk szemben, akik a csehszlovák állaim ellen semmit sem vétettünk és ugyancsak visszaemlékezhetünk az ő hírhedt propagácsna kancelláriájának zsoldosaira, akik ártatlan magyar embereket hurcoltak börtönbe vagy pedig csaltak lépre agent provokateörök segítségével. Legyünk objektivek ezen a nevezetes évfordulón és emlékezzünk meg az itt működött első zsupánnak, Jamniczky Ottokár dr.-nak konciliáns magatartásáról, aki nemcsak a törvény rideg szakaszai, de az emberi érzés és méltányosság parancsszavait is mérlegelte hivatali működése közben. Sajnos, ilyen kedvező bírálatot a későbbi korszakra nézve mondani nem áll módunkban. A magyar nemzeti kisebbséggel szemben, mely itt nem is kisebbség, hanem nemzeti többség, mindenkor a nacionalizmus rideg és önző, minden megértéstől távol álló elvei érvényesültek velünk szemben, amely megnyilatkozott a kormányzat részéről ezzel a várossal és magyar környékével szemben. Hiszen szemeink előtt folytak le a régi magyar hivatalok elhelyezései é3 feloszlatásai, a városnak törvényhatósági jellegétől való megfosztása, mely a határvárosra ki nem heverhető gazdasági csapásokat mért. Az általános választójog révén belesodródtunk egy szociális áramlatba, mely alkotni nem tudott, de lerombolta számos nemzeti értékünket és javunkat. Komárom, melynek a falu szerepét szánták, azzá is lesz, ha elviszik innét az egyetlen magyar törvényszéket, amelynek áthelyezése Érsekújvárra törvényben van kimondva — és a munkásbiztositó pénztárat, melynek székhelyéül szintén ez a város van kiszemelve. Komárom megmarad olyan centrumnak, ahol az adókat kivetik és beszedik és a magyarság végső határának, ahol rendőr és csendőr, határpénzügyőr és vámőr központ létesült, a vármegye járássá és a törvényhatóság községgé zsugorodván. Milliós kisebbségünknek számarányához képest az állampolgári egyenlőség szerint az áílamigazgatás minden ágában, a hadseregben, vasútnál, postánál érvényesülnie kellene és mindenütt a tizen negyedik helyet elfoglalni a sorban. Tudjuk jól, hogy magyar alkalmazottak csak hírmondókul maradtak, a prágai minisztériumokban egyetlen egy sincsen, a bíróságoknál mély ponton áll arányszáma nemzetünknek és a katonaságról, a vezérkarról, a tízezer tiszt és száztizenegy tábornok közt számarányszerint való alkalmaztatásukról sző sincsen. Politikai téren tehát az egyenlőség semmi képen sem érvényesül. De szemléljük meg, vájjon engedett-e velünk szemben az az ellenséges hangulat, amely bennünket itt fogadott az államalakulat elején. Ha egy parlamenti ülésszak tudósításait végiglapozzuk, — nem szükséges Benesre sem hivatkoznunk, aki nyilatkozataiban elég óvatos, de minden óvatossága mellett is kijelentette egy alkalommal, hogy a magyarok a fehérhegyi csatáért bűnhődnek, ezen kiyül is mindig találhatunk Hrusovszkyszabásu politikusokat, akik nemzetünk kisebbítése nélkül talán nem is tudnának felszólalni. A cseh sajtó előszeretettel élezi ki mindig velünk szemben az államellenesség vádját, velünk szemben, akik a köztársaságnak legjobb adófizetői és legjobb katonái vagyunk, amint ezt több Ízben elismerték a felelős állásban levő kormánytényezők is. Viszont állapítsuk meg a köteles tárgyilagossággal azt is, hogy a köztársaság elnöke a magyar kisebbséggel szemben mindenkor pártatlan objektivitással és jóakarattal viseltetett és azt többször biztatta kulturális szervezkedésre. Mégis ennek ellenére kulturális téren történt veszteségeink olyan nagyok, hogy azokba belenyugodni nem tudunk, de belenyugodnunk nem is szabad. Iskoláink egész vonalán érezzük azt a szükkeblüséget, mely a különböző kormányok részéről bennünket ért. Megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi szociáldemokrata párthoz tartozó iskolaügyi miniszterek alatt volt a magyar kisebbség kitéve a legnagyobb igazságtalanságoknak és a nacionalizmus kilengései ezekben az időkben érték el tetőzésü-SAJÁT MŰHELYEK. Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltételek-HOFBAUER ANDOR bútoráruháza 1 Y.'íf Jtfkai Mór-utca 16. Komárno. Óriási választék:: háló-, ebédlő-, úriszoba- és szalonberendezésekben. , •-V- - - ~ V-- J : - v ‘--‘X / . -• V Értesítem a t. közönséget, hogy üzletemet megnagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. Megtekintés Tételkényszer nélkül
