Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-10-20 / 126. szám
± 1928 október 20. Komáromi L»fook ismerteti a szükséglakások építésével fölmerülő költségeket. Szerinte a még pótlandó árnyékszékek és kamrák megépítésére szükséges volna 19000K, amivel a költség szaporodik. A beruházás kamatai és amortizációi1 (50 évet véve) következtében egy-egy lakás után 1200 korona évi bér lenne fizetendő. Geöbel dr. ismételten kijelenti, hogy fenntartja álláspontját, Mező István kommunista azt javasolja, hogy mondja ki a közgyűlés a szükséglakások felépítését és a lakbéreket majd azután állapítsa meg. A felszólalások alatt állandó zaj és lárma uralkodott, úgy hogy a közbekiáltások özönében csak a jó'orku felszólalók tudtak valamelyest érvényesülni. Az elnöklő helyettes városbirő mindkét csengői kezelésbe vette, azonban mind nem használt s végre is ölpercre felfüggesztette a közgyűlést. Szünet alatt a két vélemény képviselői egymást kapacifálták, ami nem volt könnyű dolog, mert igen élére lett állítva a kérdés. Mikor pedig újra megnyitotta az elnöklő helyettes városbirő a közgyűlést és a javaslatokat szavazásra akarta föltenni, még jó félóráig azon vitatkoztak, hogy melyik javaslatot kell először föltenni szavazásra. Geöbel Károly dr., Koczor Gyula, Dénes Emil, Fülöp Zsigmond, Kállay Endre dr., Talcsik dr. és mások felszólalása után végre is az elnöklő helyettes városbirő a tanács javaslatát tette fel szavazásra, amelyet 20 szóval 1 ellenében (nem szavaztak 13. an) a közgyűlés el is fogadott. Mező javaslatát pedig ezután egyhangúan elfogad iá a közgyűlés, amely egyhangúan kimondotta, hogy a vállalkozó cég az építkezésnél köteles a közszállitásról szóló törvény rendelkezéseit szigorúan betartani. Az izgalmas hangulat a közgyűlés végén lecsiilapult s a kép /iaelőtesttilet tagjai negyed nyo'c órakor hagyták el a berekesztctt közgyűlés színhelyét. A lelkiismeret kúfárjai. Komárom, — október 19. Mindenki előtt ismeretes, hogy milyen nagy áldozatot hozott az egyetemes református egyház pozsonyi zsinata azért, hogy az állampolgársággal nem biró lelkészek és tanítók állampolgárságát a kormány méltányosan oldja meg és ezzel vége szakadjon annak az exlsztenciájukat gyökerében érintő mester a Cremona felé vezető ut mellett a temetőben. Friss sirhant mellett térdepelt. Az anyját siratta. Egész gyermek volt még, nem ismerte az életet, nem viharzott át a lelkén semmi szenvedély, legfeljebb azon a bizonyos napon ott kinn a temetőben, a könnyek, Ismeretlen volt a hegedű is előtte s bámulta a mester keze alól kikerült furcsa formájú alakzatokat. Csak annyit értett a mester szavaiból, hogy ez hangszer, hogy ezen játszani szoktak. Igazi zenét sohasem hallott még, A mester hangolása ismeretlenül hangzott előtte s amikor a munka elkészítése után, most is, mint annyihányszor kitört a mester, Angela szerette volna hallani a zenét, szerette volna érzékelni azt, amit Guiseppe mester sem tud. Lelke idegenbe, ismeretlen világba kalandozott s kereste, kutatta a hangokat. Guiseppe mester még dünnyögött valamit, amikor megzavarta valaki kifa kadásaiban s Angélát visszás’óiitotta kalandozásaiból a szegényes műhelybe. — No, Guiseppe mester, kész-e a hegedűm ? — Jó estét Maestro, — mondta Guiseppe mester zavartan s a hangszer után nyúlt. Görcsösen fogta, mintha nem akarná kiereszteni a kezéből, önkéntelenül megérintette ujjaival a húrokat. Mély, de formátlan hang szakadt ki a hegedűből. A lány összerezzent. Ránézett az érkezőre. Csak Guiseppe mester szavaiból ismerte s mestere szavait alakká formálva, megismerte a művészt. Mintha csendes kérések lettek volna ebbe a nézésbe elrejtve. Pillantása esedezett, kérte, követelte a zenét. A zenét, amit Guiseppe mester sem tud. Hallani, hallani akart, de nem tudta, hogy mit. Olt állt előtte a művész, a Mester. Élhetetlenül. Mindenek fölé helyezve. Nem mert szólni Angela. Félt, hogy összedül az a magasság, ahová a zenét helyezte. Nem mert bizonytalanságnak, amelybe ezek a különben évtizedek óta e területen lakó, igazán jobb sorsra érdemes emberek és családtagjaik kerültek. Azt lehet mondani, hogy a református egyház súlyos engedményei az önkormányzat rovására történtek, de az egyház gondoskodó atyaként akart az ő nehéz sorsba jutott vezető fiainak helyzetén segíteni, A zsinaton résztvett kormánybiztossal folytatták le a tárgyalásokat, a kormánybiztos pedig a kormánnyal beszélte meg ezt a fontos ügyet és a kormánybiztos jelentése szerint a kormány Ígéretet is tett a méltányos eljárásra. A helyzet azóta annyiban változott, hogy néhányuknak állampolgárságát tényleg meg is állapították, azonban az utóbbi időben nagy számú elutasítás történt s a szegény lelkészek és tanítók újra a legnagyobb bizonytalanságba jutottak, a hontalanság keserű kenyere ju'ott osztályrészükül. Ezzel a lesújtó helyzettel kapcsolatban olyan hír jutott tudomásunkra, amely méltán felháborítja minden önérzetes magyar ember lelkét. Arról szól értesülésünk, hogy az ilyen visszautast ottaknak bizonyos egyének útján tudomásukra adják, hogy kérvényüket kedvezően fogják elintézni, abban az esetben, ha belépnek az agrárpártba íme, ismét az ártatlan agrárpárt, amely mindenütt olt szeret lenni, ahol a zavarosban halászni lehet s amelynek vezérei a legnagyobb szivósággal folytatják szervező munkájukat Sziovenszkó magyarsága körében. Csak a napokban adták ki e párt marsalijai az ukázt a köztársasági zsidópárt megszervezésére, j hogy a már többszörösen kudarcot j vallott köztársasági magyar kisgazda- i párt (Hodzi párt) mellé testvérpártul ! kapcsolják az új nevű politikai tömő- | rülést. Most meg arról van szó, hogy j azokat a szerencsétleneket kényszerítsék jj be a pártba, akik ég és föld között \ lebegve, utolsó kétségbeesésükben \ minden szalmaszálat mentő horgonynak ) tekintenek. Egyenesen a lelkiismeretre halász- jj nak, hogy a pártjukat megerősítsék és , nem rettennek vissza semmiféle esz- j köztől, csakhogy voksokat szerezze- ? nek. De lesújtóan jellemző az agrár- ? párti kormánykörökre is ez az eljárás, f mert nyíltan látszik, hogy még azt a í megállapodást sem tartják tiszteletben, í amelyet egy olyan magas fokú erkölcsi \ testülettel kötnek, mi at a reformátusok j zsinata, és tűrik, hogy bizalmi embe- jj reik ott környékezzék meg a nehéz * helyzetbe került embereket, ahol leg- í fájdalmasabb: a lelkiismeretnél és a ; nemzeti öntudatnál. A legnagyobb ál i dozatot követelik tőlük, ha azt akarják, - hogy illetőséget kapjanak. És azután ? kérdés, hogy vájjon teljesítik-e az igé- | reteket ? Mert ebben a tekintetben | szomorú tapasztalataink vannak. Az agrárpárt ez újabb trükkje min- f den jóérzésü polgár tiltakozását kihivja, de el kell Ítélni a iélekvásárlás e módját mindenkinek, aki tiszteli másik embertársának meggyőződését és önérzetét. A lelkiismerettel való kufárkodás az, amely annyira magán viseli az erőszak nemtelen bélyegét, hogy minden ilyen eset csak a jogos felháborodás kiáltó szavát válthatja ki. „A léghajóút megpecsételi Amerika és Németország barátságát.“ — október 17. A 112 óráig tartó légiül nem fárasztóba ki úgy Eckenert és társait, mint az egymást érő ünneplések. A Cityben Mac Kee helyettes polgármester fogadta az óceáni léghajó utasait, Walker polgármester helyett, aki hivatalosan el volt foglalva. Fényesen sikerült a lakoma a Ritz- Taverben, amelyre a városi és az álfami hatóságok, a flotta és a hadsereg sok tisztje, a newyorki társaság 170 prominens egyezsége vett részt. Hosszú ou'ósorban mentek a Z-ppslin utasai kérni. Csak a lelke követelte az ismeretlen muzsikát. A művész magához húzta a hangszert s Angela szeme csillogva követte ennek a kéznek minden mozdulatát. Ujjongva viharzott föl egész lénye, amikor a vonó rátapadt a hurokra. A torka elszorult s fölszabadulva üdvözölte az első hangokon a megismerést, a soha nem hallottat, az újat. Guiseppo mester fáradtan, csendesen hallgatta a felsíró hangokat. Az előbb ajkára tódult szavak megölték *z örömöt, amit éreznie kellett volna az első hangok után, hiszen a cső iálatos finomsággal főiszakadt mu zsika ebben a percben az ő művészetét dicsérte. Nem tudott örülni többé. Angélát nézte, kinek szemében zavarosan, de mindég tisztábban és tisztábban csillant fel a hangok megismerése, aki minden külsőséget levetkőzve követte a szárnyaló muzsikát. Lelke összefogta a széthulló hangokat, beleolvadt a zugó hangzavarba, a h ingókkal együtt betöltötte az egész szobát, az egész műhelyt. Majd kiröppent az ablakon, megkereste magát és a mestert a crenaonai temetőben s látta az alkonyba hulló napsugárt, ahogy elkísérte őket, mint táncoló nászmenet a ház kapujáig. Érezte Guiseppe mester csókzáporát az ajkán, egyszerre vélte hallani a mester összes hegedűjét és szállt a hangokkal fel a magasba, körülötte a harangokat, hogy azután meghurza a kötelet, hogy zengjen az érc is, hogy hirdesse az ércnyelv: „Angela feltámadott“. Könnyűnek érezte magát és sza hadnak. Mintha fátyollal lenne leteritve minden, érezte, hogy ott, ahol Guiseppe mester áil, az ő számára már halottat takar a fátyol. Most tisztábban és ismertebben pendűlt a húr és Angela érezte, hogy a mü vész arca, alakja, egész lénye a hangokkal belopódzik a szivébe és betölti azt a tért, ami ismeretlen volt eddig előtte, amit nem tudott, hogy létezik-e abba a bankettre, az első kocsiban Eckener kapitány ült Kiep német diplomáciai ügyvivővel és az ünn *píésnek nem volt se vége, se hossza. Automobilos és kerékpáros rendőrök haladtak kétoldalt, hogy visszatartsák a lelkesedő tömeget. A lakomán Mac Kee mondta az első pohárköszöntőt, természetesen ásványvízzel. Üdvözölte a Zeppelint és hős vezetőit az utasokkal együtt, aztán arról beszélt, hogy ez a léghajóul ismét megpecsételi Amerika és a német birodalom barátságát. D;. Eckener hosszabb beszédben a kicsi világba, ahol eddig élt. Meg- | babonázva, zavartan nézett Angela ! maga elé. Guiseppe mester szótlanul 1 nézett rá s a művész lassan, csendesen 1 abbahagyta a játékot. Szomorú csendesség vette őket körül. Három lélek, aki elvesztette önmagát, hogy másban találja meg. A munkában, a művészetben, a művészben Angela nem tudott szabadulni a h ingek karmai közül. Hangtalanul, némán emelte fel fejét. Átszellemülve nézte a művészt, ajkai remegtek, mintha magába beszélt volna. Beszélt a zenével. Megértették egymást. Már nem j pattantak le a hangok a húrról és ő • mégis hallotta, hallgatta talán a mindenség, talán a csend zenéjét. Nem zavarta a tallérok csengése, amiket a művész olvasott le az asztalra Guiseppe mesternek. Nem ébresztette fel a művész hangja, amivel megköszönte a hangszert, amivel dicséretet mondott. Csak azt látta, hogy a mester lassan indulni kezd, kezében a hegedű, lelkében az örökös harmónia: a zene. És akkor valami felsikoltott a szivében, akkor egy elemi erő karjait érezte a testén, ami húzta, vitte a mester után. Megbabonázva követte. Lassan lépegetett a lépcsőkön utána. — Angela! Angela! Nem hallotta már Guiseppe mester szavait. Nem hallotta a félig kész hegedűk, a szép fényes, drága hegedüfák s a hurok recsegését, ropogását. Nem látta, hogy Guiseppe mester félőrülten zúzta, törte a hegedűit — a szivét. Nem hallott, nem látott, csak ment, ment a mester után. Jajongva követték a széítépett hurok hangjai. A napsugár már messze járt azóta. Lassan beleolvadt a cremonai temető mögött a látóhatárba. És Guiseppe mester lefüggönyözte, beszegezte az ablakokat, hogy soha többé ne látó gatbassa meg a napsugár. 8. oldal. Hogyan mossunk selyem- és műselyemharisnyákat? A női harisnyákat rendkívül óvatosan és gonddal kell mosnunk, ha nem akarjuk, hogy megfakuljanak, tőnkremenjenek. Nem szabad sem dörzsölni, sem facsarni, sem pedig forróvízben mosni. A RADION-na! való mosásnál ezek nélkül is teljesen tiszta lesz harisnyánk. Elég azokat néhányszor a langyos RADION-oldatba mártogatni és gyengén kinyomkodni. Ezen előnye folytán a RÁDIÓN az ideális mosószere a selyem- és müselyemharísnyáknak, mert ha még oly sokszor is mossuk vele azokat, mégsem vesztik el szép, selymes fényűket s lágyak és ruganyosak maradnak, úgy, hogy teljesen ráfekszenek a lábra. válaszolt és ő is azt a reménységét fejezte ki, hogy a Zeppelin teljesítménye még közelebb hozza egymáshoz a két népet, az amerikai és a német technika ezentúl együtt fog fáradozni a léghajó problémájának tökéletesítésén. A magyar kultúra nagy ünnepe Komáromban. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — okt. 19. A komáromi katolikus infernátus és a vele kapcsolatos magyar kisszeminárium alapkőletéieli ünnepe november 5 én lesz Komáromban. Érre az alkalomra körünkbe érkeznek a szlovenszkói katolikus világ kitűnőségei is, hogy tanúi legyenek a szép kulturális ünnepnek. Az ünnepi szertartás végzésére dr Máj er Imre apátplébános, a komáromi kisszeminárium rektora dr. Franciscy Lajos nyitrai kanonokot, az ottani magyarságnak e törhetlen lelkű vezérét és a katolikus világ e köztiszteletnek örvendő vezéralakját kérte fel, aki szívesen engedett a kérelemnek és ezen a napon körünkbe érkezik. Az alapkőletétel szertartását ünnepi szentmise előzi meg a Szent András templomban, ahol Franciscy Lajos kanonok ünnepi szentmisét celebrál, azután a közönség a Király-püspök utca 34. 8z. telekhez vonul, ahol az alapkő • letétel szertartása fog lezajlani és ott Franciscy Lajos dr. kanonok ünnepi beszédet mond a szertartás bevégzése után. A lélekemelőnek ígérkező szép ünnepen résztvesznek Komárom összes katolikus egyesületei, a katolikus iskolák és az ünneplő közönség. Abban az esetben, ha az időjárás nem volna alkalmas a szabadban való szertartás megtartására, az egész aktus a Szent András templomban fog lefolyni. Az ünnep befejezése után részben a körünkbe érkező illusztris vendégek, részben dr. Majer Imre apátplébános szemináriumi rektor tiszteleletére társasebéd lesz a Horváth-féle étteremben déli 12 órakor. A komáromi katolikus internálus építkezése már november hó elején T '
