Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-22 / 114. szám
4 oldal Komáromi Lapok 1928. szeptember 22. Az összes magyar tanintézetekbe beirt tanulók létszáma összesen: 2396. A Komáromban működő szlovák és cseh nyelvű iskolák tanulóinak statisztikája a következő: a) állami polgári iskola (fiú és leány) 101 tanulóval, 3 osztály és továbbképző tanfolyammal b) népiskola (fiú és leány) 296 tanulóval, 6 osztályban, ezek közül párhuzamos I. II. osztályokkal c) gyermekkert 65 növendékkel a tanulók száma 462 A csehszlovák iskolák igazgatóságának statisztikai kimutatása szerint a tanulók közt 16 magyar, 7 délszláv és 7 német anyanyelvű volt és igy a szlávnyelvűek létszáma 93 7 %, a magyaroké 3 4 % és az egyéb nemzet belieké 2 9 %. Ezeken hívül Komáromban van még egy magyar tannyelvű siketnéma intézet 67 tanulóval és a városi zeneiskola 72 növendékkel. A cseh és szlovák tanulók, akiknek számában a környékről bejárók is bent foglaltatnak, az összes tanulók 15°/° át teszik, mig a magyar nemzetiségű tanulók száma 844/0, az egyéb nemzetiségüeké pedig 1%-ot tesz ki. kor könnyen megbicsakolhat a lába és ki is ugorhat a helyéből. Mindezen könnyen lehelne segíteni, ha a talpfaközöket beföldelnék. A tolató fehervonat okozta bajokat pedig úgy lehelne kiküszöbölni, ha a hajóállomásnál és a hid följárafnál gyalogátjéró hidat építenének a pályatest felett. Más hajóállomásokon van megfelelő váróterem, kint a szabadban padok, ahol a várakozó közönség kényelmesen elhelyezkedhetik, smig a hajó jön. Várakozni a legkellemetlenebb dolgok közé tartozik. Várni a vonalot, az se kellemes, de várni a hajót, nagyon unalmas dolog, mert a hajónál az órás késések nagyon gyakoriak. Rendes, kényelmes várótermekben még csak lemorzsolódik a várakozási idő, dé ha nincs megfelelő váróhelyiség, hát akkor bizony az kínszenvedés. És ha még hozzá zuhog az eső. Mondjuk, ha valaki a dunamccsi hajót várja és szakad az eső és nem mehet fedél alá. Ugy e nem kellemes dolog. Több és kényelmes várócsarnok, a • parhnenién padok, a sínpárok lemélyítése, átjárók építése fontos kellékek, elengedhetetlen követelményei a komáromi hajóállomásnak, mert a kulturállamokban ezek a kívánságok a legelemibb követelmények közé tartoznak. Csúnya dolog, hogy magyarul beszélnek.:. Barátságos meghívás a túrócszentmártcni iparosszövetségbe. — Hogyan képzelik a magyar társulatok belépését. — Amikor a titkár ur kimondja amit gondol — szeptember 21. Harc a gyermekért. Újabb gyermekreblási kísérlet. -- A kisgyermek, mint futball lapda hol ide, hol oda kéről. — Saját tudósitónktól, — Méreteiben imponzásan, tárgyalásaiban páratlanul magas színvonalon folyt le az elmúlt vasárnap az Országos Iparos Szövetség kongresszusa Loson. con, amelynek egy igen értékes, az iparosság jövő magatartására döntő fontosságú tanulsága is volt. A kongresszuson megjelent a turóc szentmártoni Jednota képviseletében Parnicsán Pál titkár, akit az elnöklő Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő megnyitójában a legszivályesebben üdvözölt. Parnicsán mindjárt az ülés elején, a tárgysorozat utolsó pontját képező indítványokhoz kért felszólalást, mely elé mindenki érdeklődéssel nézett abban a hiszemben, hogy ez az iparos szolidaritás kifejezése fog lenni. Ez a feltevés annál valószínűbb volt, mert a Jednota hosszú idő óta azon dolgozik, hogy az összes szlovenszkói ipartársulatokat keretei között egyesítse, melynek keresztülvitelére ugylátsziV elérkezettnek látta az időt, mert október hó végére nagy közgyűlést szán dékoztak összehívni, s azt remélték, hogy ezen már több magyar ipartársulat mint tag fog megjelenni, Parnicsán felszólalása azonban le Dem irható csalódást és felháborodást keltett, mert a titkár ur durván: „Csúnya dolog, hogy magyarul beszélnek órákon keresztül“ bevezetéssel megtámadta a vezetőséget, tiltakozott az ellen, hogy a szövetség országos iparoskongressrust hivott egybe és hogy a magyarnyelvű szaksajtó kiépítése és támogatása tárgyában határozatot hozott. Az elnöklő Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő a legerélyesebben utasi tóttá vissza a támadást, ami osztatlan helyeslésre talált a jelenlevők között, mire Parnicsán másodmagával elhagyta az üléstermet, A kirohanásra legjellemzőbb, hogy a nagy számmal jelenlevő szlovák nemzetiségű delegáltak egyhangúan a legsúlyosabb szavakkal ítélték el a kirohanást. A történtek után azt hisszük, szertefoszlik a turocszentmártoni Jednotának az a reménye, hogy a magyar társulatokat tagjainak mondhassa, mert az a Jednota, amely ilyen titkárral dicsekedhetik s amelynél, amint a múlt tapasztalatai is mutatják, a valódi szel lem a magyarokkal szemben az, ami itt önkénytelenül talán, de megnyilvánult, s amely talán bizonyos érdekekből ezt hajlandó véka alá rejteni, hogy a magyar társulatokat becsalogassa, — az nem alkalmas arra, hogy az iparosság egységesítését keresztül vigye és elfogultság nélkül tudji az egyetemes iparos érdekeket képviselni. A történtek tanulsága alapján nem akadhat becsületes magyar iparos, aki bármely társulatnál a Jednotába való belépést képviselné, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy az iparosérdekeket szivükön viselő szlovák iparosok is el fogják utasítani maguktól azt a gondolatot, hogy egy ilyen, nem az egyetértést, de a széthúzást munkáló társaságot támogassanak. Mindezeken felül még egy tanulsága van a történteknek, mégpedig a7, hogy az iparosságnak ki kell építeni a mindenkitől független, önál’ó szervezetét, mert csak ettől várhatja az iparosság egyetemességét szolgáló komoly, becsületes tr unkát. Ilyen, erre alkalmas szervezet készen áll a kisiparosság számára a Kassán székelő Országos Iparos Szövetség formájában és csak az iparosságon magán múlik, hogy erőteljes erkölcsi és anyagi támogatásával az iparosság mértékadó és tekintélyes testületévé építse ki s ezzel ez iparosság szervezetlenségének égető hibáját pótolja. Reméljük, hogy a kisiparosság átlátja a szervezkedés szükségességét és erőteljesen igyekezni fog a múlt rnulasz tásait pótolni. HMBBW—IIWIHIII.WÜ. lIM.iiulWiUW ül. -A komáromi hajóállomás hajai. A közönség panaszkodik. Komárom, — szept. 22. Ha valakinek egyszer dolga akadt a komáromi hajóállomáson és ott várakoznia is kellett, nem valami száp emlékekkel távozott önnél. Legtöbbször megesik, hogy az iparvágányon tolat a tehervonat és akkor 5—20 percig is kell várni, amig szabad lesz a pálya és akkor is nagyon sietve, rendesen a mozdony előtt kell átugrani, vagy keresztül szaladni a vágányokon. Isién Ciodája, hogy még nemiöriént halálos szerencsétlenség, mert a vágányokon való átugrálás közben könnyen meg lehet botlani, mert a vasúti sínek és talpfák nincsenek iemélyitve, ami feltétlenül szükséges, ha gyalog és kocsi közlekedést is ie kell a vágányokon bonyolítani. A sínpárok mellett van a piac, a hajóállomásra kocsival mennek és onnét kocsival jönnek igen sokan, tehát a legelemibb követelmény az volna, hogy a sinpárak és a talpfák le legyenek mélyítve, mint ahogyan I« vannak mélyítve a városi villamosok sinjei és talpfái. Itt azonban, a komáromi hajóállomás körül magasan állanak kint a földszintjéből a talpfák és a sínek. Magasra, a megszokottnál jóval magasabbra keli emelni a lábát annak, aki keresztül akar menni a vágányokon, mert különben orra bukik. Amikor siet az ember és a mozdony elölt akar átsurranni, nagyon könnyen megeshstik, hogy nem néz a lába alá, hanem a mozdonyra, ilyenkor könnyen a földre búk hátik és kérdés, föl tud-e tápászkedni, mielőtt a mozdony keresztül gázol rajta. Nehezebbé teszi az átjárást, hogy a talpfák köze nsgy Iromba kövekkel van kirakva és jaj a sietős u‘asnak, ha el hibázza a lépést és nem a talpfára lép, hanem ezekre a hegyes kövekre. IlyenKomároir, szept. 22. Lapunk, a „Komáromi Lapok“ is foglalkozott, azzal a rablásszerü esettel, amely egész Csallóközt izgalomba hozta. Ez év tavaszán élénk feltűnést keltett ama szokatlan eset, mellyel T, M, dunaszerdahelyi lakos V. C. elvált feleségétől Erzsiké nevű kislányát a birósági végrehajtó közbejöttével elvitette. Meg irtuk akkoron, hogy a gyerek édesanyja egy keservesen átsirt éjszaka után merész tettre határozta el magát. Felutazott Pozsonyba, kinyomozta a gyerek tartózkodási helyét, őt az ablakon keresztül megszöktette és hazahozta. Az izgalmakba belefáradt, a gyerekért harcoló elvált házaspár ekkor fegyver-I szünetet kötött, amennyiben ideiglenesen megegyeztek, hogy a kislány junius hó végéig — az iskolaév befejezéséig — semleges helyen, Varga András dunaszerdahelyi lakosnál tarj tózkodjék, — hogy úgy az atya, mint az anya láthassák őt és gondozhassák. A gyermekére féltékeny anya azonban nehezen törődött bele, hogy kis lánya ne legyen folyton körülötte. Mind többször és többször vitte magához a gyermeket, mig végül végleg magánál tartotta. Közben a tanév befejeződött és a megegyezés hatályát veszítette. Az atya, kinek a törvény jogerősen odaítélte a gyermeket, nem birta tovább nézni, hogy kislánya újból elvált feleségénél legyen. Folyta'ólagos végre Régi utazások Komárom vármegyében. A legrégibb időktől a múlt század közepéig. Irta: Dr. Baranyai Józsel. (Folytatás.) Elég fáradságos volt ez az utunk, de nemsokára, 8 óra felé, mikor már söléíedni kezdelt, Komáromhoz értünk. Komáromról azt mondják, hogy Európa egyik legerősebb vára és való igaz, hogy ellenség még be nem vette. Csallóköz legszélső keleti végén 1 fekszik hidakkal összekötve a szárazfölddel. Itt folyik bele a Vág a Dunába, ezért hívják a folyónak ezt a részét Vágdunának. Ez a rést is egy hídfővel van megerősítve. A vár belső részén van a kősziiz szobra egy sáncon e zel a felírással, „Komm morn.“ (Jöjj holnap!) A néphit erről a szoborról az, hogy ezt mondta volna egyszer a szobor az ellenségnek (A komáromi vár bevehetetlenségéről és a kősziiz feliratáról nagy tévedésben van az angol szerző. A kőszüz felirata nem Komm morn, I hanem ez: NEC MARTE NEC ARTE (Sem erővel, sem csellel.) Az erödilvényben semmi csodálni valót, meglepőt nem fedezett fel a mi polgári szemünk Komárom egy teljesen sík terű- T leien fekszik. Úgy gyanítom, hogy Házhelyek Örsujfalun 799 — ——— i.rfffim’Tihi'ri aafiaaBEaagjaBSMRs^ r •• a községben eladók. Értekezni a jegyzői hivatalban Orsujfalun lehet. hajtást kért, melyet a bíróság el is rendelt. A végrehajtás során karhatalom igénybevételével újból az atyához került a kislány, kit apja onnan állítólag Komáromba és onnan Magyarországba ismeretlen helyre vitt. A kétségbeesett anya minden eszközt megragadott, hogy leányát visszakaphassa, illetve annak tartózkodási helyét megállapítani tudja. A fáma szerint, volt férje ellen egy itt időzött magyar igazságügyi tanácsos utján feljelentést tétetett a magyar hatóságoknál, hogy T. M -et, mint veszedelmes kommunistát tartóztassák le. A feljelentés állítólag sikkerrel is járt és hir szerint a férjet Budapesten le is tartóztatták. Azonban ez egyszer a férjnek úgy hírlik nagyobb adu volt a kezében, mert alig 20 percnyi fogság után fő hercegi kezek nyitották ki börtönének ajtaját. Eddig a fáma. A magunk részéről csak annyit: Feltételezzük, hogy mindkét szülő igaz gyermeke iránt érzett szeretetből tette azt, amit tett. Kérdjük azonban, hasznára válik-e a gyermeknek ez a hercehura? Nem lehelne-e a személyi gyűlölködést félretéve, a szülőknek a gyermek érdekében ötven percentre kiegyezni ? Hallottunk már a szülőkről, akik a házassági életközösséget gyermekük kedvéért vissza áliitották. itt rengeteg sok védsánc, bástyák és rejteit védőfalak vannak, amelyeket én bizony pontosan nem tudok elszámlálni, éppen azért befogom a számat. Komárom erősségének titkát, erejét csak úgy szimat után sejtettük. Komárom nagyon sokat szenvedett 1848-ban az osztrákok által folytatott ostrom alatt keletkezett tűz miatt, de ezen tüzet tulajdonképen a magyarok okozták, akik felgyújtottak egyes házakat, amelyek őket a védelemben akadályozták és később aztán nem tudlak a lángoknak gátat vetni és több ház leégett. Első tekintetre úgy vettük észre, hogy különböző népek közé kerültünk. Éppen heti vásári nap volt, a város és a folyam közti nyílt téren magyarok és a felső vidékről a vásárra lejölt szlovákok tömegei nyüzsögtek, az előbbiek kalapban, hoszszu hajjal, gatyában, a szlovákok pedig fehér bő nadrágban. Hafalmas tömegei a görög és sárga dinnyének voltak láthatók mindenhol az egész piacon. Nagy, hoszszu szarvú, gyönyörű fehér ökrök, sötétlekintelü, nagytermetű bivalyok, kérődztek nagy szekerekkel, járomba fogva sovány nyakuk. Éppen most jön a híd felől egy magyar paraszt kocsit hajtva, haja a vállát verdesi, ostorát pattogtatja és űzve, hajlva apró fürge lovait, amelyek, egyikén maga ül, amelyről a többi hármat hajtja vad galoppban. Ezzel a gyorsasággal ölven mérföldet is megtesz naponta pihenés nélkül. Ha Magyarországon fuvarossal ufazol vagy a postán, felesleges a kocsisnak azt mondani, mint Németországban, hogy gyerünk egy kicsit gyorsabban és jó lesz megkapaszkodni a kocsi-
