Komáromi Lapok, 1928. július-december (49. évfolyam, 79-156. szám)
1928-09-01 / 105. szám
2. oldal. Komaromi Lapuit 1828. szeptember 1. seg ^ "Valódi „Bemberg” mosó selyem harisnya elsőrendű minőség 3 pár K. ElBERT-nél Hidor-n. 19, Meglepő olcsó árban elsőrendű, Ízléses nyakkendők, Női és férfi fehérnemű, Pyjamas, Tetra baba kelengye, Szekrény gyermekkocsik, Intézeti felszerelések, Bőráru, Vulkán koffer, Kötött kabátok, Bőrkeztyük, Kötények stb. Mosó, játszó ruhák kiárusítás! árban. jóváhagyták a villamostársaság igazgatójának azon előterjesztését, mely szerint a villamos alkalmazottainak megengedik, hogy pert indíthassanak a miniszter ellen. A közlekedésügyi miniszter tehát furcsa bis helyzetbe került a brünni tanács határozata folytán. szelleme is. A konferencia tárgysorozatában általános kérdések szerepeltek, a napi politikába nem bocsátkoztak be. Ilyen volt például a parlamentarizmus fejlődéséről szóló vita, amely nagy érdeklődést váltott ki a résztvevő képviselők közt, megállapítva azt, hogy mégis a parlamentarizmus a leghelyesebb és egyedüli formája a kormányzásnak. Nagyobb vitát keltett a vándorlások problémája általános vagyis, hogy az államok emberfölöslegei, hogy helyezkednek el ily körülmények közt. Ennél a kérdésnél különösen a japán képviselők kardoskodtak, hogy a vándorlásokat tegyék lehetővé és könnyítsék meg. A japánoknak nyilván érdekük, hogy az amerikai ütjük szabad legyen, mert mint köztudomású, Amerika a sárga és általába a színes veszedelemtől tartva korlátozta a kivándorlást. — A magyarországi probléma Bérzeviczy Albert és Lukács György dr. volt kultuszminiszterek felszólalásaiban került az ülés elé. Ekkor történt az az incidens, hogy egy Djuvora nevű román képviselő hazug közbekiáltásaival tá madta Magyarországot, Djuvora heves támadását később Berzeviczy szerelte le. — Az ülés utolsó napján az államok jogairól és kötelességeiről szóló deklaráció tárgyalásaik során szólaltam fel én, amelyben a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetét is kifejezésre juttattam. A beszédemben hangoztattam, hogy az önrendelkezés a népek el nem alkudható és el nem évülő joga, amelyről egyetlen nemzet sem mondhat le. Véget ért az interparlamentáris unió 25-ik ülésszaka Berlinben. Az államok jogairól és kötelességeiről szóló deklaráció tárgyaláséban Koczor Gyula kifejtette a csehszlovákiai magyarság álláspontját a kissebbségi jogvédelem kérdésében. — Saját tudósítónktól, — Komárom, —augusztus 31. Mint ismeretes, a nemzetek parlamentjeinek parlamentje, az interparlamentáris unió augusztus 23-tól augusztus 28 sg tartotta meg Berlinben 25 ik ülését. Megírtuk, hogy a csehszlovákiai magyar pártok képviselői közül az interparlamentáris unió ülésén Szüllő Géza dr. a keresztényszocialista párt részéről és Koczor Gyula a magyar nemzeti párt részéről vett részt. Koczor Gyula nemzetgyűlési képviselő csütörtökön érkezett vissza Berlinből és az interparlamentáris unió üléseiről a következőket mondta munkatársunknak: — Az interparlamentáris uniónak tulajdonképen nincs hatásköre, de rendkívül fontos reprezentatív súllyal bir, már csak azáltal is, hogy valamennyi nemzetnek a parlamentje képviselve van benne s igy a nemzetek közti közeledésnek egyik fontos tényezője. A mostani ülésen is csaknem negyven állam parlamentje volt képviselve a világ minden tájékáról. Magyarország mintegy hatvan taggal volt képviselve, az erdélyi és a jugoszláviai magyarság nem volt képviselve, az utódállamok közül csak a csehszlovákiai magyarság két képviselővel. — Az egész konferencia a béke je gyében folyt le, mint ahogy a tápok is írták. De különösen észrevehető volt a németeken a most bontakozó francia-német kibékülés Éljen és fütty. Komárom, — augusztus 31. A tudósítások, amelyek a Keiloggpaktum aláírására egy begyült külügyminiszterek érkezéséről szólott, Stresemann megérkezéséről úgy számolnak be, hogy a német külügyminisztert a párizsi pályaudvaron és amerre az autója haladt, az útvonalon, az egybegyült nép éljenzéssel fogadta, közben azonban éles füttyszó is felhangzott, amely szintén a németek külügyminiszterének szólott. Megállapították a tudó sítások, hogy az éljenzés elnyomta a hall egyik sarkában foglaltak helyet, y — Igen, a szerelem szép dolog, — j úgy érezte a nő is. És talán szebb lett í volna az élet, ha valaki megértette, vagy csak meg is hallgatta volna, — Én talán szerelmes nem tudnék lenni soha, — folytatja a férfi. — Már nem vagyok olyan fiatal. Már válogatós lettem. Nem is kellene nekem az ifjú lány, mert enyelegni nem tudnék már. Úgy a maga korában, ha találkoznék valakivel, huszonöt vagy huszonhat éves lánnyal, az illene hozzám, sem idősebb, sem fiatalabb ne legyen. És... a haja olyan legyen, mint a magáé. Ella mosolygott. Igen, az ő fehér arcában nem áll az évszám és vörös selymes hajában izzó szikrákat gyújt a hatalmas csillár kápráztató fénye. — Magáé a világ, tisztelt uram. A világháború számtalan leendő férjet elsöpört, annyi maradt a leány és ott a sok fiatal özvegy is. — Nekem nem kellene özvegy, — fitymál a férfi. És az asszony félénken tapogatód zik, — És az elvált asszony!? — Elvált asszony 1? .. . elvált aszszonytól irtózom. És szeretem a jó tiszta nőt. Becsülöm, dédelgetem, körülveszem mindennel, amit szeme szája kiván és . ,. fogadalmat tettem . . . hü leszek hozzá, soha meg nem csalom, ha csúnya volna is . . . ha már egyszer a feleségem. A nő hirtelen érveszi a hali híres szőnyegét, mintha eddig nem is látta A szerződés. Irta Mayer Kadelburg Margit. Elvált asszony volt. Már tiz éve elvált. Férjétől megkínzott, az élettől agyongyötört asszony, ki a napok egyforma szürkeségében, semmittevő várésában elveszítette életkedvét, de külsejénél fogva megőrizte leányosságát. Hajlékony, karcsú termete, bársony bőre, vágyó szeme és vörös haja leány benyomását keltették. Különösen igy, hogy öreg szüleit Nizzába kisérte, azt hitte volna az ember, hogy férjet keresnek a részére. Pedig csak a napot kereste a két öreg a Cimiez és a Monboron felé vezető utón. No, meg azt remélték, hogy a tiszta tengeri levegő piros rózsát fog varázsolni leányuk vérszegénység-szülte, halovány orcáira. Magába zárkózottan, unottan ült mellettünk, fájt benne a múlt s nem várt semmit a jövőtől. Szülei igyekeztek jókedvre deríteni, de ő csak színlelt örömet talált és áltatta magát, hogy egyetlen leányának él, ki valahol intézetben nevelkedett. Mikor megismerkedett a férfiúval, az keltette fői iránta való érdeklődését, hogy lánynak nézte és tetszését minden teketória, m nden bővebb csodálkozás nélkül nyilvánította. Nem fixirozta, mint fürdőhelyen szokás, nem járt utána, nem igyekezett elkáprázni, vagy ígéretekkel és csábitó szavakkal áltatni, hanem egyszerűen és nyíltan, mintha mindennapi és természetes volna, megmondta neki, hogy első nagy ideáljához hasonlít tetőtől talpig. Szeme olyan, termete olyan, haja olyan. Volt benne valami ős, romlatlan erő; azokhoz tartozott, kiket a mai forgatagos viszonyok hirtelen felszínre hoztak. A felébresztett érdeklődés mégis valahogy bizsergett Ella vérében. Nőt nem hagyja egész hidegen, ha valakinek tetszik. Elfogadta tehát kérését, hogy a szokásos délelőtti sétákat együtt tegyék meg. — Én úgy vágyom házasságra I — mondotta a meggazdagodott földbirtokos. Én meg tudom becsülni a nőt, mint senki más. Megtiport a fekete ökör. Menyasszonyom volt, ki elhalt mellőlem, mikor legjobban kívántam őt magamnak. Harminckét éves vagyok, az élethez már eléggé hozzákomolyodtam. Öt éve annak, hogy elvesztettem, öt éve, hogy várok, hogy keresek, hogy úgy, de úgy szeretnék szeretni mégegyszer. A tenger szelíden csobogott, türelmesen mosta a parti homok végtelen síkját. Napfény csillogott a fodrozó vizen, ameddig a szem csak ellátott. Fehér sirályok úszkáltak és sivitva felszálltak a kék levegőbe, mintha szinházi alkalmazottak volnának a fürdővendégek számára. Másnap már délutáni teára betértek Negresco hoz. De nem mentek be az elegáns, exkluzív társasággal zsúfolásig megtelt táncterembe, hanem az óriás füttyöt és igy Siresemannt mégis csak szeretettel fogadta a francia főváros népe. Egész bizonyos, hogy a német birodalom külügyminiszterének Párizsba való utazása elé igen élénk érdeklődéssel tekintett a francia nép és nem lehet túlzásnak venni, ha azt írták egyes lapok, hogy Stresemann érkezését sokkal türelmetlenebbül várták, mint magának Kelloggnak megjöveteiét, mert bizonyos dolog, hogy hosszú évtizedek múltak el azóta, amióta német államférfiu hivatalos minőségben ugyan, de egy akarattal az évszázados ellenséggel, francia fö'dre tette lábát. Stresemannak párizsi megjelenésére tehát készülődtek s noha a német külügyminiszter minden feltűnés nélkül, minden fogadtatást kerülve érkezett meg az állomásra, mégis nagyszámban voltak jelen a pályaudvaron, ahol azután lelkesedéssel fogadták. Éljenzés és füttyszó hangzott el, amikor a vasúti kocsiból kilépett s ugyanaz ismétlődött meg az utcán felsorakozó tömeg részéről is, ami Párisban, a legszangvinikusabb nemzet fővárosában, megszokott dolog, anélkül, hogy különösebb súlyt tulajdonítanának a dolognak. A fütty azonban ebben az esetben mégis csak feltűnő volt és semmiesetre sem szolgált arra, hogy az, aki felé a füttyök süvilettek, örömmel halgassa a barátságtalan jeleket, amelyek letagadhatatlaru! arra emlékeztették Stresemant, hogy párizsi tartózkodása nem találkozik mindenkinek a tetszésével. És hiába akartak a francia lapok ez incidensen átsurranni, tény az, hogy a francia fővárosban még mindig sokan vannak, akik a németeknek nem örülnek. Pedig ezuital le kellett volna küzdeniük a németgyülöietet, mert a Kellogg-paktum aláírásának legjelentőségteijesebb mozzanata épen az voll, hogy Németország is aláirta a háboruellenes paktumot s ezzel bizonyságát szolgáltatta békeszereietének. Az egész aláírási parádénak jelentőséget Stresemann jelenléte adott, aki Németország képviseletében a volt ellenségek körében, mint leszerelt nagyhatalom, őszinte tanúságot tett aláirasávai arról, hogy elitéli a háborút. Egészen bizonyos, nogy aláírása sokkal őszintébb volt, mint a volna soha. Annak mintázatát szemlélte és szájára keserű mosoly ült. Végtelen fáradság nyomja keskeny vállait. A jazz abbahagyta a sivitást és zajongást. Mélabus tangó ütemei szűrődnek hozzájuk, Jönnek-msnnek a nemtörődi angolok, a kincses ruhákba és ékszerekbe bujtatott nők. De ők csak ábrándoznak egymás mellett. A nő lopva szemléli a férfit, jóságos huncut kék szemét, erélyes érzéki száját, fehér sima kezét. Az pedig hirtelen hozzáfordul: — Mondja ! Kössünk szerződést. Próbálja meg. Tegyen engem szerelmessé magába. Igyekezzék. Meglátom, sikerül-e. A nő feláll. Komoran és visszautasitóan mondja: — Én nem értek hozzá. Én nem tanultam meg. Nekem nem volt hozzá gyakorlatom. Aztán büszke is lennék hozzá- És most menjünk, mert későre jár az idő, Öltözködni kell. Vállábóí a fáradság a fejébe szökött. De azért szivében csillagéi valami ördögi, csábos asszonyi vágy. — Tegyen szerelmessé magába I Amint kiérnek az éles levegőre, az ilyenkor csöndes utcákba, a félsötétségbe. prózai lesz ismét a világ. Belejönnek a csevegésbe. És az aszszony elmondja, milyen rossz a világ I Milyen megbízhatatlan a férfi hűsége. És beszél azokról, akik, ha feleségük is volt, ötét szerelmükkel üldözték, és SAJAT Díjtalan csomagolás. Kedvező fizetési feltételelc-Értesitem a t. közönséget, hogy üzletemet megnagyobbítottam mintatermekkel. Ahol állandó kiállítást rendezek a modern bútoripar remekeiből. ( Megtekintés Tételkényszer nélkül MŰHELYEK.
