Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-04-17 / 46. szám
1928 április 17. Komáromi Lapok 3. oldal ÁPRILIS 22 23 24 25 26 27 28 I V G. 6. Palmarum 2 H Paul F. hv. 3 K Rikárd pk. 4 Sz Izidor pk. 6 Cs Nagy csütörtök 8 P Nagypéntek 7 S1 Nagyszombat 8 V G. Husvétvas. 9 H Húsvéthétfő 10 K Ezekiel ti Sz 1 Leó pápa 12 Cs Gyula p. IS P Hermensg vt. u Sz Jusztin vt. 16 V G. 1. Quasimod. tö H Labr. B. József 17 ü Anicét pk. 18 Sí Apollonius vt. 19 Cí Emma 20 P Tivadar hv. SÍ 3* Anzelm 294 G. 2. Miseric Bála pk. vt. Győré Huzá sok kezdete Kilit és Mate. K. Péter eg. t. Kereszt P. hv. G. 3. Jubilate Sienai Kát. Amint értesültünk a 18.osztálysorsjáfék4.oszfályának Ke lOOOQO-ás főnyereménye a Knapp Szerencsebanknál, Komáromban vásárolt 77841 számú sorsjegyre jutott és egyébb nagy nyereményekkel együtt lelt a szerencsés nyerőnek kifizetve. Ez bizonyítja, hogy a „Szerencsebank“ cím használata teljesen jogos. Azonnali rendelés esetén még kapható néhány sorsjegy az 5. osztályra, amelyben majdnem Ke 50.000,000 kerül kisorsolásra BUDAPESTI NEMZETKÖZI vásár Külön csoportok a) útépítés b) községfejlesztés c) hő és energiagazdálkodás d) agrárexport és e) rádió számára A MAGYAR IPAR BEMUTATÓJA Számos külföldi kiállító. — Vámszabadraktár. UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEK: 26°/o a csehszlovák vasutakon, 50°/o a magyar vasutakon és a M. F. T. R. hajózási vonalain, úgy az oda- mint a Vízummentes határátlépő*! A vásár igazolvány ára: 24 — Kg. Felvilágosítások és vásárigazolványok kaphatók: Budapesten: a Vásárirodánál, V. Alkotmány utca 8. Konsárno: Boldoghy Gyula ipartestületi elnök. Nové-Zámk^^^reundBen^vasjiagykereskedő^^^^^^in a D D. S. G.( vslamint visszautazásnál. sokan nyugdíj nélkül. A szónok elmondja egy 70 éves volt magyar főtisztviselőnek rettene‘es sorsát, aki hattagú családjával havi 420 K éhbérből tengeti életét és az éhséggel küzkőd k. Sötét képek látszanak elő a megnyit! magyar mélységből, egy nemzetnek meg nem érdemelt, szomorú balsorsa Nem nézhetjük ezt ölbetelt kezekkel. Nekünk a szervezett erő tudatában kell minden ügyben eljárnunk, akkor lehet csak foganatja mir den lépésünknek és akkor lehet nyomatéka szavunknak itthon és a kü föld elő'.t. A tartományi és a járási választások alkalmával nagy erőpróba vár a magyar nemzeti kiseboségre, amelynek ezt ki kell állania. Komáromnak kell ebben is példát nyújtania, amely város nyo’cvan év előtt egymaga képviselte a szuverén Magyarországot, amikor a szabadság ügye vérbefojtva elbukott, Komárom még állott, mert erős falain nem vett ha tslmat a nyers erőszak soha. Szebb jövőnket csak kitartással, munkával és az összetartással érhetjük el. (Lelkes éljenzés.) Végül az elnökség felhívására Alapy Gyula dr. a ju*ius elsején életbelépő uj közigazgatási reformot ismertette és széles történeti alapon fejtelte ki a csehszlovák törvényhozás ingadozó munkáját a közigazgatás reformjának megalkotása körül. A tartományi közigazgatást párhuzamba vonta Ausztria tartományainak közigazgatásával és reámutatolt a reformnak nagy hátrányaira, amelyet mi érzünk meg legjobban, akik a régi közigazgatásban nőttünk fel, az öniiormányzati közigazgatásban, ahol azt választott és nem kinevezett tisztviselők intézték. Hangsúlyozta a tartományi és különösen a járási közigazgatási egységek széles hatáskörét és fontosságát, arra hívta fel a nagyszámú közönség figyelmét, hogy a pszeudo autonom szervekbe gerinces magyar embereket küldjön, akikben megbízik és akik ott érdekeit teljes erejükből képviselni fogják A közigazgatási reform tárgykörének ismeretére vallott beszédet lelkesen megéljenezték és ezzel az elnök megköszönve a szónokok előadásait, a nagygyűlés a leglelkesebb hangulatban veget ért. nyotnor elül a halta akart ímelal tg) elbocsátott tisztviselő. A magyar tisztviselők kálváriájának újabb megrázó fejezete. — Könyöradományokat nem fogadott el, csak munkát keresett, de azt nem kapott. — Az állandó nélkülözések lelkileg és testileg egészen megtörték. — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — ápris 16. A magyar lapok hasábjai állandóan tele vannak panaszokkal a magyar tisztviselők szivettépő nyomoráról. Nem arról az általános tisztviselő nyomorról van itt szó, amely az agész világon rosszul fizetett tisztviselőknél jóformán állandó vendég, mert hiszen azért vala hogyan csak eltengetik az életüket a szegény tisztviselők. Itt egészen más jelenségről van szó. Az uj államalakulatok okozta változott helyzet és a ma gyarságot gyűlölő tendenciá, amely irtó - hadjáratot indít minden ellen, ami magyar, az okozza az igazi magyar tisztviselő nyomort. A máról holnapra minden segély, végkielégítés, nyugdíj nélkül elbocsátott magyar tisztviselők nyomora az, amely uton-ulfélen szivetfacsaró jeleneteket rögtönöz az élet folytonosan pergő filmjén. Az a nyomorgó, aki kiállhat az utca sarkára és könyöradományért esenghet minden arra menőhöz, az a szerencsétlen ember, aki házról házra járhat és koldulhat, az nem tudja, hogy mi az igazi nyomor. Keserves élet a koldu lás, de azért az élet eltengetését mégis csak lehetővé teszi, mert ha egyik helyen nem adnak, adnak a másik ház ban. Könyörületes szív mégis csak több van, mint kőkemény szív, amelyet nem indit meg a nyomorgó embertárs alamizsnát kérő könyörgése. De jaj a szegény úri koldusoknak, akikben nagyobb a szemérem és inkább éhen halnak, semhogy kérnének valakitől valamit. Ezek az igazi szánalmas emberpáriák, akik itt járnak kő zöttünk, jó kedvet erőltetnek magukra, pedig majd összeesnek az éhségtől, a nélkülözésektől és télen az isten hidegjétől. Ezek is kilincselnek, de nem könyöradományokat kérnek, hanem egy kis állást, egy kis keresetet, amely a munkaadó szemében talán mellékkereset számba megy, de ezeknek a szerencsétleneknek igazában a főfoglalkozásuk. Ezek is kilincselnek, hogy egyenkint eladogassák bútoraikat, majd a legjobb barátaikat, a könyveket. Hirdetésre sincs szegényeknek pénzük, nem tehetik közzé, hogy itt és itt ez és ez eladó, vagy hogy állást keresnek. Házalni kell szegényeknek és minden házalás újabb csalódással jár, m-rt hol lehet ma állast kapni, amikor olyan sok az eszkimó és olyan kevés a fóka. Hol lehet ma eladni valamit, amikor a kereskedő, az iparos, a tisztviselő arról panaszkodik állandóan, -hogy nem bírja az élet terheit 1 De ha sikerül is valami vevőt találni, egyszerre csak azt veszi észre a szerencsétlen család, hogy elfogytak a bútorok, elfogytak a könyvek, amelyektől olyan nehéz volt megválni és maholnap már nincs semmi eladni való a lakásból, az már jórészt üres de a gyomor, ez a telhetetlen moloch azért csak enni kér naponta. A gyermekeket is nevelni kell, de hát miből. A siűlői snv a nap minden órájában Összefacsarodik, mert a gyermekének még kenyeret se tud adni. Ezek a gondolatok kavarogtak az agyamban, amikor arról értesültem, hogy egy komáromi állás nélküli tisztviselő, akit többed magával, mert ma gyár tisztviselők voltak, máról holnapra minden végkielégítés nélkül elbocsátottak a komáromi munkáspénztárból, nem bírván a további nyomorúságot, nélkülözést és koplalást, vcronállal megmérgezte magát. A házbeliek szerencsére még idejében észrevették és a mentőket hivták, akik azonnal bevitték az eszméletlen állapotban levő szerencsétlen öngyilkos jelöltet a kórházba. A gyors orvosi segítség megmentette az életét a további kálvária járásra. A szerencsétlen ember Darvas Lénárd, a komáromi munkásbiztositónak elbocsátott tisztviselője, aki minden kereset, segély nélkül vonszolta az élet nehéz terhét. — Hiába kilincselt egy kis állásért, sehol se könyörültek meg rajta, senki se adott néki egy kis magánmunkát, esti könyvelést, vagy hasonló kis mellékkeresetet. Könyöradományokat nem fogadott el, ő munkát kért és azt akarta, hogy munka után élhessen meg. A szerencsétlen ember bármilyen fizikai és szellemi munkát elfogadott volna, de az emberek közönye nagyobb volt, mert szinte lehetetlenség, hogy akkora városban, mint Komárom, ne lehetett volna valami kis mellékfoglalkozást adni részére. Hiszen hány kereskedő, iparos nem ért, vagy nincs elég ideje a könyveléshez, az esti órákban ez a szegény ember szépen elvégezte volna. Petőfi őrültjének a szavait kellene itt idézni, hogy ostort fonok, lángostort és meg korbácsolom vele a világot, mert tényleg megérdemeljük ezt a korbácsolást. A szerencsétlen ember eladogatta előbb hatalmas, több ezer kötetre menő értékes könyvtárát. Minden egyes da rabnái öss/.efacsarodott a szive, mert szerette a könyveket és ezt akarta örökségképen hagyni a fiainak, akik jó tanulók és szintén szeretik a könyvet, d- az élet kegyetlensége ettől az örömtől is megfosztotta. Legutóbb egy Révai lexikont akart eladni, amelynek az újabb kötetei hiányoztak. Utoljára husvét hétfőn délután találkoztam vele. Én befelé mentem, ő kifelé igyekezett a városból. A reá erőszakolt jókedv nem árult el semmit, pedig akkor már a sötét gondolatok ott kavarogtak zakatoló agyában. Azt mondta, hogy kimegy a szabadba, egy szegény tisztviselőnek ez a legolcsóbb ünnepnapi szórakozás. Bizonyosan azzal a gondolattal ment ki, hogy kint a határban végez magával ez a szegény rokonszenves ember. Talán fát keresett, ahová felakasztja magát, talán a Dunába akart ugrani, de az ünnepi kirándulók olyan sűrűén lepték el a határt, hogy a saját magára kimondott halálos ítélet végrehajtását el kellett halasztania. Körülötte vidám kacagó emberek jártak keltek, de nem csak kacagó emberek voltak ezek, hanem jóllakott emberek, akiknek szájából hallotta, hogy milyen nagyszerű ebédük volt. Ezt a kacagást ezt a jóllakott ember boldogságát hallani és látni kellett szegény éhező, napok óta nem evett embernek. Szomorúan haza ment, valahogyan Veronáit szerzett és elbúcsúzott az élettől, amelyet azonban nem sikerült elhagynia, az orvosi tudomány megmentette. Az orvosi tudás, szeretet elvégezte dicséretes munkáját, de mit ér mindez, ha a társadalom nem lesz annyira lelkiismeretessé, hogy ennek a nyomorúságos életbe visszatért szerencsétlen embernek nem ád munkát, nem ád keresetet, hogy a legszerényebb keretek között tovább hurcolhassa az élet keresztjét. Komárom és környékének társadalma mozduljon meg és adjon alkalmat néki, hogy a munkája, a becsületes munkája révén megélhessen és hogy ne legyen kénytelen megátkozni, azt az orvosi tudományt, amely visszahozta őt ebbe a siralomvölgybe. Nagy érdeklődés mellett alakult meg vasárnap a Vág folyó hajózhatóvá tételére és vizierejének kihasználására szolgáló egyesület. — Saját tudósítónktól. — Komárom, —ápiilis 17-én. Vasárnap délelőtt a volt megyeháza kistermében fontos gyűlés folyt le, amelyen a szlovenszkói közgazdasági é!et szempontjából nagy jelentőségű eszmét vitattak meg. Ez az eszme nem uj, nemcsak azóta foglalkoztatta az illetékes szakköröket, mióta a mai Szlovenszkó létezik, de még a régi Magyarország idejében, mintegy harminc évvel ezelőtt vetődött fel már a gondolat. A közelmúltban jeleztük, hogy a Vág folyó hajózhatóvá tétele és vizi erejének kihasználására Komárom székhely iyel egyesületet akarnak alapítani, amely magába fogadná a Vág menii gazdasági érdekeltségeket, ezenkívül azokat az érdekeltségeket, melyeknek közvetve szükségük van arra, hogy a Vág hajóz haló legyen. Újabban az eszméi Komáromban a cesKOslovenská náinorná spolocnost, a csehszlovák tengerészeti egyesület itteni fiókja vetette fel Louda dr. és Spinka mérnökök vezetésével, akik az előkészüie'i munkálatokat is magukra vállalták. Az előkészítő bizottság már hónapok éta foglalkozott az egyesület meg alakításával s felszólította a különböző állami gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekeltségeket, hogy az eszmét támo gassák. A vasárnapi alakuló közgyűlésen, amely nagyszámú érd:k!ődő tag jelenlétében folyt le. többek közölt megjelent Novotn-y Rtkárd dr. járási főnök, a zsupánt hivatal müsz-ki osztálya részérői Hoidik Oiíó, műszaki tanácsos, Moess Géza dr. vezető államügyész, Csizmazia György városbiró, Bálint István műszaki tanácsos, Reviczky István földbirtokos, Gyalokay Miklós szakaszmérnök, Sümeg Miksa mérnök az ármentesitő társulatok képviseletében, Gaál Gyula dr., a komáromi járási ipartársulat képviseletében, Fried Miksa és Ernő kereskedők, ezenkívül több vágmenti falu jegyzője, mérnökök és földbirtokosok, vállalkozók stb. A gyűlést Spinka Károly mérnök nyitotta meg szlovák nyelven, aki üdvözölte a megjelenteket, majd magyarul Zilincán Imre mérnök tolmácsolta Spinka szavait. A közgyűlés Ietórgyalására ideiglenes elnökül ad hoc Zömei in mérnököt választották meg, jegyzőkönyvvezetésre pedig Kuóera mérnököt kérték fel. Az előkészítő bizottság jelentését szlovák nyelven Louda dr. főmérnök ismertette, amit magyarul Kucíra mérnök olvasott fel a jelenlévőknek. Az előkészítő bizottság jelentése megemlítene, hogy már 1920 ban a komáromi Beseda az Összes népi és szaklapokban felszólította a közönséget oiyannemütestület megalakítására, amely a külföldön létező, ehhez hasonló célt szolgáló és kedvező eredménnyel n üködő egyesületek mintájára törődne azzal, hogy a Vág folyó vize ki legyen használva. Evégett az egyesület érintkezésbe lépett a prágai ceskos’cvenská námorná spoloőnosí-tal, amely felszólító! a a komáromi Bzsedát, hogy egy uj egyesület megalakítása céljából lépjen be a
