Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-05-12 / 57. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1923. májti3 12.

Sport- és modem szekrény-gyermekkocsik

nagf választékban — olcsó árban

ILBERT-fiél Nádor-n. 19.

UgyanoH dús raktár női és férfi fehérnemű, apach selyemkendő, ritikül, utazó bőrönd, gyemek-trikó és sokkerli, esőernyő, sétabot, nyakkendő, zsebkendő, selyem ingnadrág, mosó selyemharisnya stb. — Szabott árak! —■

242

Tisztviselőknek és munkásoknak 6% engedmény.

POLITIKÁI SZEMLE.

Komárom, — május 11»

Bizonytalan a képviselőház összehívása.

A képviselőház összehívásának kérdése szorosan összefügg azokkal a tanácskozásokkal, amelyek a szociális biztosítás novellája tárgyában hetek óta folynak. A szociálpolitikai albizottság csak igen lassan halad előre és legjobb esetben is csak a jövő héten fog elkészülni munkájával, amikor végre szó lehet arról, hogy a képviselőházat összehívják.

A moszkvai kormány de jure elismerése.

A csehszlovák kormány, különösen a szocialista éra idejében, minden uton-módon kereste az alkalmat, hogy Szovjetororszország kormányával a diplomáciai összeköttetést fölvegye. Ebben a kérdésben közismert Benes dr. külügyminiszternek álláspontja, aki a moszkvai kormány de jure elismerésére évek óta törekedik, dacára annak, hogy ez a terv Kramár dr., a cseh nemzeti demokraták vezére részéről a leghangosabb ellenzésre talál. Egy idő óta nem volt szó erről a kérdésről, most azonban váratlanul ismét felszínre került az egyik londoni lap, a Daily Telegraph nyomán, amely azt a szenzációs hirt közli, hogy a csehszlovák kormány rövidesen dönteni fog az Oroszországgal kötendő

szerződés ügyében, amellyel a két ország közötti diplomáciai viszony isméi teljesen htlyreállna A paktum még abban az időben készült el, amikor Anglia megszakította a diplomáciai kapcsolatot Moszkvával, Csehszlozákia azonban Angliára való tekintettel akkor nem kötötte meg a paktumot. Benes londoni útját valószínűleg arra használta fel, ho^y az angol diplomáciai közvéleménynél erre a lépésre a talajt előkészítse,

A belföldi munkapiac védelméről hozott törvény.

A külföldi sajtóban éles támadások hangzottak el a csehszlovák belföldi munkapiac védelméről szóló törvény ellen, ami arra bírta a népjóléti minisztert, hogy a hivatalos csehszlovák sajtóiroda utján egy nyilatkozatot tegyen közzé a nagyhorderejű törvény védelmére. A nyilatkozatban rámutat a népjóléti miniszter arra, hogy Csehszlovákia csak azért léptette életbe a törvényt, mert a szomszédos államok a csehszlovák állampolgárok alkalrnaziatásdnak útjába óriási akadályokat gördítenek. A törvény végrehajtási rendelete majdnem szószerint megegyezik az osztrák kormány által három évvel ezelőtt kiadott rendelet szövegével. A törvény 13. paragrafusa azt írja elő, hogy a népjóléti miniszter külföldi állampolgárok alkalmaztatására > vonatkozóan ugyanazon föltételeket Írjon elő, mint amilyeneket a külföld a csehszlovák állampolgárokkal szemben alkalmaz. Az aíkalmaztatásí

Alkonyodik.

Irta Feleki Sándor.

Ti szürke órák és napok,

Egyhangú, bús regénylapok.

Minden lap szomorú, sivár S bús a regényvég, ami vár.

Nincs már e földön kikelet,

Fagyos köd minden szív felett.

Nagy hang, álnokság, nyers könyök, Előre köztük nem török.

Kis csigaházam, otthonom,

Magam olt csendbe megvonom.

S dalolok rólatok tovább:

Eltűnt napok, szép délibáb.

Ki sem hallgatja dalomat,

De engem mégis csalogat.

De egyszer a dal megakad S elejtem fáradt toliamat.

Mint kis gyermek játékszerét,

Ha álmos s itt az éjsetét,

Elejti, csendben eipihen S nem kell már néki semmisem.

A mente.

Irta :,Fáy Hona.

A széles kanyargós utón, mely hármat fordult, míg felért Budavárába, egy magános lovas haladt. Az utón mély keréknyomok, bukkanok és kátyúk sorakoztak. A vár még állt teljes pompájában, — Mátyás király nem tiz évre építtette, de nem is ötvenre, vagy százra, — de a környezetét megvágta az elmúlt két évtized, pusztulni hagyta a nemtörődömség és a senkire sem tartozás. Ki törődött volna vele, hogy a városban szegénység, viszálykodás és elhanyagoltság ütötte fel a fejét, volt a nagyuraknak elég gondjuk az egymással való versengéssel,

vetélkedéssel, az egymás ellen küzdéssel s ez volt számukra a legfontosabb, Dési Imre, az öreg föasztalnok tudta ezt, s azért is ritkán látogatott fel az udvarhoz. Taián az is tartóztatta, hogy régi mentéje, melyet még Ulászló idejében viselt, amint a külső Fejedelemségeknél való szövetkezésekhez elkísérte, már megkopott, préme szakadozni kezdett és vörös bársonya is halvánnyá fakult. Tisztségénél fogva nem maradhatott el a kiráiy mellől egészen, újat csináltatott hát. Violaszinüt, korához méltót, drága nyuszttal béleltet, Oroszországból hozottat, gallérja, hajtókája még drágábban prémezve. Arany zsinórzása, drágaköves gombjai est lógtak a napfényben, mint szerelmes lány szeme, az általvetője, meg a kardkötője három falu árát is kitenne. Maga is elnézte, gyönyorkö dött benne, amint felfelé kaptatott a meredek utón, sok harcot látott jó öreg lován, „öreg ember alá nem való csikó“, mondta, amint útnak eredt. Szorosra fogta az öreg állat szárát, hogy a széles kapun a Várba ugratott. Ismerte az őr, köszönt is hanyagul, mint ahol már csak emlegetik a fegyelmet. Nagyot nézett Főasztalnok uram, talán szóváteszi, ha nem lát olyat, ami még jobban megfogja.

A Várkut vertvas kávájához legények zászlókat kötöztek. Bajlódtak vele, hogy megálljon, volt köztük ki ellenezte, s letépte a már odakötöttet. Majd ismét mások ragadták magukhoz a zászlót, s csak ott állt égfelé meredve, a kúthoz kötve.

— Három éve nem fizettek zsoldot, minek a zászlójuk? Nem kel), megyünk, nagy a világ, jut még hely nekünk, kiáltotta az egyik, ki a zászlót odakötötic, talán a-rra is számítva, hogy a cifra nagyur meghallja és segít rajtuk.

— Kik vagytok ? — kérdezte Dési s Imre bosszúsan.

) engedély illetéke alacsonyabb az | eddiginél. E törvény életbeléptetése előtt a hatóságok báromtól hat hóí napig terjedő nyugdíjért a teljes ill letéket szedhették, mig most egy' éves nyugdíjért sokkal alacsonyabb I illetéket szednek.

' Srobár ár. szenátort kiakarják zárni pártjából?

\ Ismeretes az az affér, amelyről í mi is megemlékeztünk s amely Sro- J bár dr.-nak Hodzsa iskolaügyi mií niszter elleni kirohanása miatt keletkezett a két agrárpárti politikus j között. A támadás kinos konsterná cióí idézett elő a pártban, amelynek \ ma Hodzsa sokkal jelentékenyebb tagja, mint Srobár, aki aktivitását j teljhatalmú miniszterségének eltel| tével befejezte A köztársasági agí rárpártban mozgalom indult meg ; aziránt, hogy a Hodzsát ért támadás ] miatt Srobárt felelősségre vonják és i legalább is magyarázatot kérnek tőle éles magatartása miatt Politij kai körökben az a hir is elterjedt, | l hogy Srobár szenátort a párt tagjai | j sorából kiakarják zárni, azonban a | i kormány németnyelvű félhivatalosa

■ a lapjelentésekkel szemben felhatalmazást nyert annak közlésére, hogy

1 a kizárási hirek nem felelnek meg i

■ a valóságnak. A félhivatalos érte- \ | sülése szerint Srobár dr továbbra I ( is tagja marad az agrárpártnak és t

elnöke a párt szenátori klubjának.

| A kinos affért ezek szerint tehát Hodzsának és Srobárnak egymás között kell elíntézniök.

Elhalasztották a kisantant ! tavaszi konferenciáját. j A kisantant május végén akarta

• megtartani szokásos tavaszi konfe- • ; renciáját. A Bukarestben megjelenő ■; \ Adaverul c. lap tegnapi száma közli

j a külügyminiszternek erre vonatkozó I jelentését, amely szerint a május vé| gére tervezett konferenciát későbbi időre \ halasztották, a terminusát azonban a I kisantant eddig még nem állapította meg.

: Állítólag június második felében lesz í a konferencia.

* mmmssgmmtsmEEffimssmmsmm \

■ — A fóííyss atrónyö?*; sgyteat, 60.000 t í Kc-t isméi a Knapp Bank üzletfelei \ f nyerték. Ez egy hónt pan beiül mér a j ; harmadik főnyeremény, miért is ajánl- j í juk !. olvasóinknak, hogy az uj sors- t \ játékra sorsjegyekei csak ettől a Sze- !

rencsebanktól vegyenek;

A város uj

bérházainak felépítése.

Komárom, —május 11.

A súlyos lakáskérdés megoldása szempontjából rendkívül nagy horderejű javaslatot fogadott el a legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűlés, amely egyhangúan magáévá tette a magyar polgári pártok képviselőinek ama indítványát, hogy a lakásínség enyhítésére építsen a város saját beítelkein olyan emeletes bérházakat, amelyek egyrészt a munkások, másrészt a tisztviselők számára nyújtanának a kor igényeinek megfelelő, higiénikus szempontból is kifogástalan lakóhelyeket. A javaslat a városnak különböző utcáin kihasználatlanul álló telkeit kívánja beépíttetni és h3 a kivitelre alkalmas tervek állanak rendelkezésre, a több emeletes épületek emelésével biztosítani akarja az arra igényítarfók számára a modernül berendezett két három szobás polgári lakásokat.

A terv az, hogy a város épilesse föl a plébánia épületét a már évekkel ezelőtt is tervezett több emeletre, földszintjén helyezzen el üzleteknek alkalmas helyiségeket, az épület emeletes helyisegeiben pedig helyezze el a plébániát és az ahhoz tarioró lakásokat, a fentmaradó lakhelyiségeket pedig adja ki bérbe, A temetők mellett felszabaduló területen hatalmas munkásbérház emeltessék, amely legalább hatvan kis lakásra legyen berendezve, a higiénikus követelményeknek megfelelően. A Jókai utcában a református templom mellett álló üres telekre kétemeletes bárház építését javasolják a polgári pártok, ebben a bérházban modern két- és háromszobás lakások volnának építendők. Bár a javaslat csak a beépítetlen kertíerüietről szól, azonban igen előnyös lenne a városra nézve, hogyha ennek a teleknek a Széchenyi u ca felöli részét is beépítenék, mert ezzel impozáns méretű bélházat nyerne Komárom városa. A Bercsényi u cában álló városi szegényház felépítését is tervbe veszi a javaslat, amely igy négy hatalmas bérház létesítését valósítaná meg.

A bárházak értékesítése oly módon történhetik, hogy a lakásbérek fedezzék az építéséhez szükséges kölcsön amortizációját, amely lehetővé teszi, hogy 30—40 év múlva négy tehermentes, jövedelmet hajtó bérházza! gazdagodnék a város. A közgyűlés a jsvasiat elfogadása mellett kimondotta azt is, hogy

nek, hogy együtt lopjanak, — folytatta Drágffy — nézz körül, olyan ez a palota, mint a méhkas, melybői kiszedték a mézet, kivesztek a méhek, s csak a herék zugnak benne, hol vannak a Mátyás király kincsei, ezüstjei, még a selyem kárpitokat, gobiineket és itáliai képeket is leszedték a falról, elkotyavetéiték, vagy magukhoz vitték.

— Égbekiáltó! — szörnyüködött Dési.

— Ha még csak ez volna. A kincstár üres, a határ védtelen. Hiába küldöz pénzért Logodi Simon Szabácsból, Móré Mihály Beigrádbói, hogy a várban nincs puskapor, a katonáknak nincs élelem, nincs z&old, Szerencsés Imre már hamis pénzt is veret, de abból sem telik. Nem törődik itt senki az országgal.

— És a király? — kérdezte Dési összeszorult torokkal.

— A kiráiy gyerek, neki játék kellett volna, nem orsságiás. Az csak az uraknak kellett. Gyerek király mellett ők a királyok A maguk hatalma, haszna mindenkinek gondja. Elszedni a királytól, a kincstárból mindent, a maguk számára, s mikor már nincs mit, egymás ellen törni; rabolni, pusztítani, egymás várát, jószágát, panaszra jönni, egymás ellen dúlni, azután ismét kezet fogni, közös rablásra, ez a virtusuk. Szalkay a kancellár, a váci varga fia, ki gazdagra rabolta magát, Sárkány, ki marhakupeckedésen és vámbérleten hízott fel, Szerencsés Imre kincstárnok, a hamispénzverő, ki minden aranyat magának ragadott, a Sánta Bátori, ki háromszor leissza magát egy nap, s ha józan is, nincs egyéb gondja, minthogy miként törjön borsot Zápolya vajda orra alá, ők a „kalandosok“ az urak, minden hatalom, minden adó az ő kezükbe fut össze, mint hóolvadáskor a folyamba a sok rétipatak.

— És Zápolya, Verbőczi — kérdezte Dési.

— Azokat elűzték, — de jó is tették, — igazította Drágffy. 1

— A belgrádi naszádosok. Móré Mihálynak nincs pénze számunkra, hát a királyhoz jöttünk, hát annak sincs. Megyünk világgá! s kacskaringös káromkodást morgott a bajusza alá.

Dési Imre Seszegte fejét s odébb ment. Nem segíthetett rajtuk. Nem volt pénz. Megemésztette a pártoskodás és a huza-vona, meg Dobzse László örökös „dobzse“-je, nem maradt a fiának.

Lovát a palota előtt ődöngő katonára bízta, maga felment a lépcsőn. Az őrsaobában hangcts lárma, elment mellette. Ismerte az utat, sokszor megjárta, régen, Mátyás király idejében is, de akkor egymás kezére adták őrök, spródok, vitézek, kamrások, most senkise jön eléje Egy fordulónál hangos veszekedés állja útját. Cífraruhás kamarások szidalmazták egymást, majd ütlegelni kezdték.

— Nesze a láncért, amit eloroztál élőién-, — kiáltotta az egyik.

— Ez a gyűrűkért, — volt rá a felelet — már nekem dukáltak.

— Csend legyen—kiáltott egy stentori hang a verekedőkre, s mint verebek a sólyom elől, szálrebbentek.

Őizbajuszu, hatalmas termetű férfi lépett a folyosóra, talpig nagyur, már kicsit hajlott, viharvert arcú, öregségét méltósággal viselő.

Dési szótlanul állt, a méltatlankodás elnémította, Drágffy közelebb lépett hozzá:

— Hát már ennyire vagytok, itt a király termei előtt.,. — szólt végre Dési.

— Ennyire. Összeverekednek a koncon, amit a király szerez nekik kéréssel, kunyorálással a nagyurak nyakáról, uj járói, hogy szétosztja köztük. Pénze nincs, másként nem jutalmazhat, hát ráveszik erre is, a pólyák kamarás, meg Czetrier, meg a többi.

— Szégyen gyalázat, — kelt ki öreg Dési Imre.

—- Összeverekednek, azután kibékül-