Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)
1928-04-03 / 40. szám
2 oldal. Komáromi Lapok 1**8. április 3. 0 .............. ................ * INöi és leányka tavaszi felöltő újdonságok oly nagy választékban van az alanti cégnél raktáron, hogy mindenki Ízlésének megfelelőt biztosan talál. Az árak; rendkivftl olcsók. Kertész J. Jenő ári- és női divatáru üzletében Komárno (Komárom,) Nádor-u. 25. Úri és női divat, kötött és szövött áruk és minden egyéb raktáron levő cikkek mélyen leszállított árban lesznek kiárusítva. hogy igen, lehet. De a Kisért és a Singelőt el kell ejteni és el kell ejteni a Kisér és Singelö körül fekvő úgynevezett magasabb fekvésű kerteket és szántóföldeket is. Tudott dolog az, hogy a Kisér és Singelő egész területének körülbelül fele része olyan alacsony, hogy állandóan viz alatt van, Ezek az alacsony területek mélyebben feküsznek mint a Duna és Vág normális vízállása. Amint ‘ a két folyó vize magasabbra emelkedik, mint a terület felszíne, azonnal előjön a talajvíz, amit nem lehet szivattyúzni addig, amíg a folyók vízállása le nem száll. Erre azt mondják a bölcsek, majd feltöltjük a Kisért és nem lesz viz. Szerény becslésem szerint ha a Kisért és a Singelőt fel akarjuk tölteni legalább annyira, hogy ott fakadó viz ne mutatkozzék többé, egy és fél millió köbméter töltő anyagra volna szükség. Ez az óriási mennyiségű feltöltő anyag, tekintet nélkül arra, hogy honnan és hogyan lenne a helyszínre szállítva és bedolgozva, köbméterenként csak csekély 15 K-t számítva is, huszonkét és fél millió koronába kerülne. Ebből azt következtetem, hogy a Kisér és a Singelő sohasem lesz betöltve, mert az ilyen óriási befektetés után sem válna alkalmassá építkezés céljára, a talajvíz közelsége miatt, mert ezzel éppen hogy a felszint lehetne szárazzá tenni. Csatorna vagy vízvezeték építésről még beszélni sem lehetne, éppen a talajvíz miatt. Miután a fenti okok miatt a feltöltés lehetetlen, a környező vizek, tavak és pocsolyák, valamint a pályaudvari füst és szúnyogok milliárdjai miatt közegészségi szempontból nem lehet számításba venni az itt kiemelkedő magasabb fekvésű területeket sem. A kikötő teljes kiépítésével, amely Újfalu határától Keszegfalu határáig fog j érni, a Vág folyó szabályozásával, a j vasúti rendező pályaudvar kiépítésével í kapcsolatosan olyan óriási perspektívát látok magam előtt, olyan óriási munkaterület van készülőben, hogy az ezekre a munkákra való további bevándorlás katasztrófálissá teszi a lakás kérdést. Az ide bármilyen foglalkozásért bevándorolt innen többé el nem megy, annak lakás kell. Csak ha a mostani, már meglevő kisebb munkahelyet veszszük is alapul, az évi bevándorlást 150 családra lehet tenni. A természetes szaporodás is körülbelül ennyi, tehát évenként 300 lakásra volna szükség. Ha a fant említett építkezéseket az utánnunk jövő 15 évre teszem, az 4500 család szaporulatot jelent, vagyis 15 év alatt legalább 4500 lakásra lesz szükségünk. Miután ezen bevándorlottak 70%-a munkás, kis ember, akik ha építeni akarnak, vagy a benszülöttek közül ugyancsak a munkás és kispolgár ha építeni akar, akinek a telekvételre és házépítésre összesen 20—25 000 koronája van, nem adhat a város szivében 20—30.000 koronát házhelyekéit Keresni kell a részükre a Kisér helyett egészséges és olcsón beépíthető házhelyeket. Ezt keresve jutottam el a Kovács utcába. Szép, széles, egyenes, egészséges fekvésű u'ca. Ha keresztül megyünk a várerődön, ami az u'ca e’őtt végig húzódik, egy óriási nagy, magas fekvésű, száraz és egészséges területet látunk, egy része katonai gyakorlótér, egy része legelő és néhány hold szántóföld. Hogy a várerőd ott van, ez nem akadály ma már arra, hogy a város fejlődését ne engedjük útjára. Tudomásom szerint az első és második várerőd a rendező pályaudvar építésével kapcsolatban úgy is le lesz bontva, tehát a Kovács utca előtt levő harmadik erőd is ilyen okok mellett lebontható lenne. Következik a katonai gyakorló terület, amelyre azt mondják, hogy nem lehet megszerezni, már próbálkoztunk vele. Próbálkoztunk és az első ajtó becsukása után lemondtunk. Nem hiszem és nem is hihetem, hogy ebből nem lehetne egy akkora darabot megkapni, amekkorára a városnak szüksége van. Az államhatalom tudatában van annak, hogy az általános munkátalanságot és elégedetlenséget csak az építkezés fokozásával lehet legyőzni. Ezért elkövet mindent, hogy az ily irányú mozgalmat minden eszközzel elősegítse, erre törvényt hozott, melynek első paragrafusa azt mondja, hogy az ilyen építkezések részére építkezési helyek gyanánt első sorban állami telkek használhatók fel. De mi még ennél is közelebb állunk ezen telekrésziet megszerzéséhez és az erőd lebontásához. Az állam meg akarja venni az ugyne! vezett Benét, rendező pályaudvar ré! szére, ennek fejében kell megszerezni | a Kovács utca folytatásában levő kincsj tári területet. Tehát nem kell ide sem a i pozsonyi, sem a gutái kapun kijárni, \ csak a Kovács utcát kell kiépíteni, 1 meghosszabbítani szép egyenesre és l olyan szélesre, mint a meglevő Az nem lesz baj, ha az egykilométer hosszú is lesz. Öröm lesz benne lakni és járni s idővel Komárom legszebb utcája lesz. Természetesen itt kereszt utcákra is kell | gondolni. 1 Ennek az akciónak a várfalakon 1 túlra kell kiterjednie, másfelé nincs kiút, I Nincsen telkünk gyárak részére sem, f ezekről is gondoskodni kell. Ezen a helyen a földmives iskola irányában a város fejlesztésnek végtelen határa van, más helyeken mindenütt csak viz és viz. A képviselőtestület elé terjesztett ja| vaslatomban kitértem a városban levő ! beltelkek felszabadítására is. Itt a középosztály, illetve a pénzesebb polgárságra gondoltam. Itt is egyszerre több részén a városnak kell u'canyitást végrehajtani, hogy a városnak minden rendű és rangú polgára helyet találjon magának. Akinek 5—10000 koronája van telekre, az ne legyen kénytelen 200C0 korona értékű telket venni és ez által pénze kevés lévén, nem építkezhetne A város szivében legyenek 30—40000 koronás telkek, akik itt akarnak lakni, biztosan megfizetik. Hogy ne legyen telekuzsora, ennek egyetlen orvossága az, hogy mindég kétszer annyi eladó telek legyen, mint amennyit megvesznek. Arra kötelezni senkit sem lehet, hogy telkét kinek és mennyiért adja el. Azért kell a beépítendő területnek akkorának lenni, hogy az épi’kezést még 50—60 év múlva sem akadályozza meg és igy érhető csak el, fokról-fokra hogy a lakásínség csökkenjék és emelkedjék a kereseti lehetőség. Hogy ezeken a területeken nincsen csatorna és vízvezeték? Az nem baj, más városokban már évekkel a beépítés előtt csatornát, kocsi és gyalogutat építenek, az épitőkedv fokozására és az nálunk sem lehet akadály, ez a városi épitőtelek vásárlásakor másodrendű kérdés. Ma már az építeni akaró közönség nem úgy gondolkodik, mint pár évvel ezelőtt, ma már majdnem minden háznál van egy kis pénz félre téve egy kis házacska építésére és vannak sokan, akik nagyobb házakat is tudnának építeni, de több százezer koronás építkezéshez bizony mindenki elsőrendű helyet akar, a város szivében akar lakni, ami magával hozza azt, hogy ilyen nagy Összegeket nem temetnek be kíséri vagy ehhez hasonló telkekbe, mert a pénz minél több, annál előkelőbb helyet követel meg magának. Egyszóval telek, telek és telek kell minél több és minél előbb! Gorkij ésaz orosz forradalom. Maxim Gorkij most töltötte be hatvanadik születésnapját, amely alkalomból az egész kulturvilág figyelme feléje fordult. „A. vihar! A vihar nemsokára zúgni fog. Ezt hirdeti „a Vihar Előhírnökének a hangja O maga büszkén lobog a villámok közt a dühében ordító tenger felett és a győzelem prófétája felsikolt: — Ah! hadd zúgjon még erősebben a vihar!“ Gorkij Burjevjesztnikjének (a vihar előhirnőkének) a sikoltását minden orosz meghallotta, megértette s nemsokára rá fellobogott a forradalom lángja. Csakhogy 1904—1905-ben még elég erős volt a cári hatalom, szétoszlatta a felhőket s a vihar előhírnöke csak a müveit világ íróinak s művészeinek a kérelmére szabadult meg Szibéria ólombányáitól. De a vihar „fekete, büszke démonának a kacagása és zokogása“ mélyen az emberek szivébe markolt s mihelyt az „éleseszű démon a villámok dühében némi fáradtság jeleit észlelte,“ megint zúgni kezdett a vihar s elsöpörte a régi cári Oroszországot. Gorkijnak nagy része volt az orosz lelkek forradalmasításában s a bolsevízmus uralomra segítésében. Hitt a forradalomban, vakon hitte, hogy csakis forradalom s a régi rend lerombolása utján lehet szociális és politikai eredményeket elérni. Egyik vezére volt 1904—1905-ben a forradalmi mozgalmaknak, amiért menekülni volt kénytelen s csak pár év múltán térhetett vissza hazájába S bár forradalmár s marxista volt, nem volt nemzetközi érzésű, sőt ellenkezőleg: izzig-vérig orosz volt, az úgynevezett „orosz szocializmusnak“ volt a hive, amelyet előtte Herzen, Csenysevszkij, Lávrov és Michájlovszkij hirdettek s fejtettek ki tudományosan. Az évszázadok óta hirdetett s a köztudatba átment messziánizmus nak az áldozata. Mindenrendű és rangú orosz meg van róla győződve, hogy nagy világtörténeti hivatás vár nemzetére. Mint Dosztojevszkij a vallási, úgy Gorkij (Herzen és Lávrov nyomdo- | kain haladva) a forradalmi messziánizmusról ábrándozott. Az orosz nép — hite szerint — forradalom : I utján megvalósítja a szabadság, egyenlőség és testvériség ideálját s olyan államrendet teremt, amely ‘ mintája lesz a többi népeknek. Azért örömmel üdvözölte az 1917. évi forradalmat s minden pénzét vagyonát a kommunista forradalmi bizottság (Lenin és társai); rendelkezésére bocsájtotta. A vihar előhírnökének a jóslata teljesült: a régi rend eltűnt, eltűnt az. orosz föld színéről, a forradalom győzött, de nem felszabadítást, hanem még a réginél is súlyosabb rabságot hozott minden oroszra, sőt még a hatalom birtokában levő törpe kisebb* ségre is. Szomorúan tapasztalta Gorkij, hogy a forradalomba s a proletárokba vetett hite hiú álom volt s mint jó orosz s nemzetének hű fia minden erejével azon volt, hogy nemzete sülyedő hajóját megmentse a végső pusztulástól. Nem vállalt semmiféle hivatalt, sőt ellenkezőleg: mattan szembehelyezkedett a bolsevizmussal s cikkeiben, leveleiben meg beszédeiben kíméletlenül támadta Leninék rendszerét, amely a szellemi és az anyagi javak elpusztításához vezet. Az Ui Élet (Noávja Zsíznj) és a Vörös Újság (Krásznája Gázeta) hasábjain sokszor támadta Lenint és társait s az elnyomás minden faja, de leginkább a tudomány, művészet és irodalom elnyomása s a tudósok, művészek és irók üldözése ellen tiltakozott. A nagy éhség idejében ezt irta Leninnek: „Határozottan tiltakozom a nép folytonos izgatása ellen. Népünk anélkül is lelki szegény, nem szabad az értelmiség ellen bujtogatni. Tudom, hogy ön ezzel a szokott frásissal fog válaszolni: aki nincs velünk, ellenünk van, a semlegesek pedig a legveszedelmesebbek; ez politikai harc. Önnek tudnia kell, hogy a tudományok művelőinek nagy többsége semleges és olyan objektiv, mint maga a tudomány. Sok köztük az öreg és beteg Az éhségtől eleget szenvedtek már, a börtön megöli őket. Iljics Vladimir vegye tudomásul, hogy én az ő pártjukon vagyok s inkább a börtönt és a fegyházat választom, semhogy tétlenül nézzem az orosz nép legjobb s legokosabb erőinek pusztulását. Tisztában vagyok vele, hogy a vörösök éppen olyan ellenségei a népnek, mint a fehérek. Jobb szeretném, ha a fehérek ölnének meg, de a vörösök sem barátaim.“ Kittenberger Kálmán * 1903-1926 * iiCtCt "-T1 j / UKU.U LU l 199 fényképpel, két rajzzal és egy tájkép melléklettel. hot A legszebb magyar könyv vadászoknak és természetbarátoknak! A könyv ára 208 ckorona. A könyvet 40 koronás havi részletre szállítom Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom j
