Komáromi Lapok, 1928. január-június (49. évfolyam, 1-78. szám)

1928-03-22 / 35. szám

2 oldal. Komáromi Lapok 1928. március 22. Megérkeztek a tavaszi női- ős leányka kabátok igen nagy választ áhban Kertész J. J enő űri- és női divatáru üzletében Komárno (Komárom,) Nádor-u. 25. kudarcával végződött és nagyon is ferda helyze be kerülhet az, aki ezt a kis antant-balesetet bármiképen is mente­getni akarja. Krofíának a magyar-román opíáns­­perben telt nyilatkozata sem szolgálhat megnyugvásul M:rt hiába mondja azt, hogy sikerű t G nfben megakadályozni annak az elméletiek felül kereked ísét, hozy nincs joga valamely államnak a külföldi polgár tulajdonával szemben úgy eljárni mint saját állampolgárának tulajdonával, — a tény az, hogy a nép­­szövetségi tanács a magyar álláspont nak javára dömöti határozatával, amely a döntőbíróság elé utalta a kérdést. Hogy lehet-e csehszlovák vereségről beszélni, vagy sem: ez lehet a külügy­minisztériumnak, vagy talán Krofíának magán véleménye, az azonban tény, hogy az op’ánspert Genfben a helyes vágányra terelték, amelyen az igazsághoz lehet eljutni. Benesnek ebben az ügyben tett mu't évi óvásáról nem tesz említést Kcofta, de nyilatkozatában szeretné megnyug­tatni a csehszlovák közvéleményt arról, hogy a csehszlovák földreform egészen más, mint a romániai és ezért a re­­pubükának nincs mit aggódnia amiatt. Azonban későbbi nyilatkozatában kény­telen beismerni, hogy a föld és erdő­reform gyakran árt a csehszlovák ál­lamnak, mert a küifö'd azt bolsevista rendszabálynak tekinti, ez pedig alig fog megnyugtatóan hatni azokban a körökben, amelyek a híres reformot az ismert módok szerint végrehajtják, A kü ügyminiszter helyettesének nyi­latkozata elütő a megszokott külügyi expozéktól és mindenekelőtt őszintesé­génél fogva tarthat számot az érdek­lődésre, Úgy látszik, hogy Krofta nem a Benes iskolájába nevelkedett meg­hatalmazott miniszterré, mert a köztár­saság amúgy sem szerencsés külpolitir kájában előforduló kérdéseket nagyobb nyíltsággal tárja föl, mint főnöke, aki a politikai elméletek nagymestere s aki mondanivalóit bizonyos diplomáciai homályba szokta burkolni. De lehet, hogy a helyzet most az őszintébb han­got követeli meg és úgy látszik, hogy nem minden cél nélkül történik ez igy épen Benes távollétében. Hogy Krofta őszinteségének mi lehet a hátterében, nem sokára kiviláglik, legalább igy gondolkoznak azok a politikai körök, amelyek legelőbb szokták megtudni a politikai fordulatokat. A hisztéria. — március 19. Edvy Lajos pesterzsébeti trafikos és felesége állandóan civakodtak, végül Edvy megfojtotta a feleségét. Eddig ez a nyomozás eredménye. Miért veszekszenek annyit egymással a férjek és feleségek? Miért keserítik el egymásnak az életét ? Még akkor is, ha szeretik is egymást ? Mindegy, hogy miért veszekszenek, szegénységükben-e, vagy éppen jólétükben, ha nincs egyéb bajuk, csinálnak maguknak bajokat. Egyáltalában miért veszekszenek egy­mása! annyit az emberek? A büntető­bíróságok tele vanpak becsületsértési perekkel. Az újságok, a gyűlések, a parlamentek tele vannak becsületsér­tésekkel. Ha két kocsis egymás mellé, vagy egymással szembekerül, el nem múlhat az eset kirakatba válogatott káromkodás nélkül. Az emberek minden alkalmas és alkalmatlan időben ásókból veszek­szenek egymással, A szerencséjéért, a szerencsétlenségéért, a fajáért, a vallá­sáért, a nyelvéért, a foglalkozásáéit ha korán fekszik, ha későn kel, ha paza­ró!, ha fősványkedik és ha mérsékletet tart, ha hallgat, ha beszél, ha szép, ha csúnya, hí energikus, ha tehetetlen: minden, de minden jó alkalom lehet arra, hogy embertársa veszekedjék vele. Valami hiba lehet a központi kormány­zatban : az elmében. Az ember lelki jelenségeit két cso­portba osztha.juk. Egyik csoportot az okozatiság, a logika kormányozza, a másik felett az indu'atok uralkodnak. Nincs olyan ember, aki minden csele­kedetében az okos logika ^szerűségei­től vezettetné magát, érzései, indu atai mindenkit tőbbí-kevésbé befo’yásoinatr. Az indu átok oly erősek lehetnek, hogy egészen is elvesztheti az ember a cél­szerűségi fonalát. Erek a szenvedélyek­nek állapotai Figyeljük csak meg ön­magunkat: meg fogjuk állapi hatni, hogy mindannyiunknak vannak érzései, amelyeknek feláldozni vagyunk hajlan­dóak célszerűségi érdekeinket. Erős érzéseink, indu a aink egészen elfátyo­lozhatják értelmünket, ez az eifogu tság. Nem láiunk, nem hallunk, ha indula­tok fognak el bennünket. Vannak természe’esen nagy, fenséges indulatok. Vannak érzéseink, amelyekért meghalni is készek vagyunk. A vallá­sos érzés minden önfeláldozásra kész­tet, a hazafias érzés hősörké és hősi Jutottakká avaihit bennünket. Barátság, szeretet, kötelesség erkölcsi indulatok, amelyeknek alá tudjuk rendelni célszerű­­sági logikánkat. Sőt, az élet minden körülményeiben érzéseinket akarjuk ki­elégíteni, de arra való — az élet átla­gos körülményeiben — a logika, hogy célszerűen keressük érzéseink kielégíté­sét. Az érzés a cél, a logika az eszköz. Akinél az indulat válik eszközzé is, az a hisztériás ember. Vannak állapotok, amikor tökéletes uralomra jut az indu­lat, Ilyen állapotban van többé kevésbé minden hónapban a nő és ilyenben van a szülőnő. A férj nem tudja ezt, ezért nem bánik megkülönböztetett gyöngédséggel beteg nejével, pedig megtanulhatná a törvényszéki Ítéletekből. Ha az egyik megértené, hogv a má­sik azért hisztériái, mert elvesztette tudatosságának uralmát indulatai fölött, akkor nem esne bele ő is a hiszíerizá­­lásba, hanem csendes, komoly nyuga­lommal bánna a másikkal, aki már bele esett a hisztérizálásba. Légy nyugodt és ezzel lecsendesited a másik (elkenek tengerében viharzó idegállapotokat. Az emberek nem veszekednének, nem marakodnának annyit, nem fojtanák meg egymást, nem okoznák egymásnak éppen azok a legtöbb fájdalmat, akik legjobban szeretik egymást, ha az egyik nyugodtan maradna. Huavét után tartja első ülését a szentgotthárdi ügy hármas bizottsága. — március 21. Aí Echo de Paris genfi jelentése szerint az a hármas bizottság, amelyet a népszövetség tanácsa a szentgott­hárdi eset megvizsgálására küldött ki, husvét után tartja első üléséi Párisban. A magyar küldöttséget per­cekig tapsolták a washing­toni képviselőházban. — március 21. Coolidge, az Egyesül Államik el­nöke fogadta a Kossu h kü'döuséget. A szenátusban felolvasták a főrendek üdvözletét. A képviselőhézban Tilson indi ványára p-rcakig tapssal fogadták a karzaton lévő magyarokat. Ezután a magyarok K*is Porter küiügyi elnöknél tisztelegtek, aki beszédében elmondta, hogy nagy hive Ko su linak, bátyját Kossuthnak keresztelték. Szerinte csak az európai Egyesült Á lantok megala­kulása hozhas békát. A fasizmus hadat üzent a nőknek és az iri szalo­noknak. Mág a fisiszta O aszországban is igen nagy feltűnést keltett Cirli fasiszta iró cikssorozata, amelyben az előkelő társaság szalónjait birálgatía. „Vlonda­­nita deii’vpoca fiscista“ — ez a főcíme Carli cikksoiozatánsk, amely most kéz­­rői-kézre jár az előkelő szalónokban. A fasizmus — ez Carli gondolat­menete — rövid néhány esztendő alatt teljesen áthatotta O'?szországot — most mar csak az úgynevezett előkelő úri szaionoz alkotlak szigetet a fisiszta tengerben. Ezeket a szalonokat a koz­mopolita relációk, a beteges ex i'izmus, a degeneráiiság ét a kimerült vér jel letnzi. Nem csoda ha e társaság szel lerne és vére képtelen felvenni a fasiz­mus gondolását. Carli szerint nen kel! sokat teketó­riázni A fasizmus sokkal nagyobb feladatokat is megoldod. — Ugyanez a fasizmus — folylaijt — et fog menni a piio-ákba is es ki fogja tudni nyitni az ablakokat Mert friss levegőre van szükség az előkelő szalonokban. A szalonok nem lehetnek kivitelek a fisiszta világban. Amint rá­nehezedett a fasiszta ököl a nemzeti élet minden megnyilvánulására, rá kell hogy nehezedjék a szalonokra is. Az államalakulattal egyidőben elkez­dődött egy visszafejlesztési processzusa Komáromnak, amely ezt a szinmagyar városnak fokozatos visszafejlesztését tervszerüleg hajtotta végre. A hivata­lok egész sorát elvitték innét, amelyek pedig nagyban hozzájárultak a város idegen és pénzforgalmának emeléséhez, j E hivatalok, intézmények elhelyezése Komáromból nem csak a forgalmat, a város élénkségét csökkentette, de a város lakosainak számát is redukálta, mert hiszen nagyon sok család elköl­tözött a hivatalokkal együtt Komá­romból. Komáromnak ez a mesterséges vissza fej lesztése kétszeres vérveszteséget jelen­tett, mert az uj határok megállapitásá val Komárom éppen azokat a vidéke­ket vesztette el, amelyeknek bevásárló központja éppen Komárom volt. Ezek voltak a város éltető ütőerei és ezek­nek elvesztése súlyosan érintette Ko­márom iparát, kereskedelmét, idegen és pénzforgalmát. Amilyen mértékben mostoha gyer­meke lett a kormánynak Komárom városa, olyan mértékben lett a kedvence Érsekújvár. Komáromot mesterségesen visszafejlesztették, Érsekújvár pedig a mesterséges jelőretolás minden előnyét élvezte. Pedig Érsekújvár az uj határok megállapításával nem veszített semmit, mert a hozzá szokott vidékből egy csipetnyit se vesztett, ma is az a vi­déke, amely volt 1919 előtt Kereske­delme, ipara, pénzintézetei egy csep­pet se vesziteltek a klientúrából. Ér­sekújvárt nem rázkódtatták meg a bankbukások, amelyekből szegény Ko­máromnak ugyancsak kijutott a szo­morú része. így természetesen az életösztön, az * élni akarás hamar kifejlesztette a két A további ckkekben Carli kimutatta, hogy az olasz arisztokrácia nem rokon­szenvezik a fasizmussal. Nem tetszik neki a fasiszta módszer s az orrát fin­­torgatja, fn egy fekete inget iát. — Igen, — vallja meg — vannak szalonok, ahol fisiszta-jelvényeket is lehet látni. De nem szabad elfelejteni, hogy még ezekben a szalonokban is csak tűrt egyének a fasiszták s ha ki teszik a lábukat, bizony szellőztetik a szalonokat. Többen átlói félnek, ha a fasizmus ráteszi a kezét a szalonra, akkor a szalon elveszíti éppen azt a különleges jellegét és zamatét, amely ől a minden­napi élet főié emeli. — Ez nem baj, — vAlasso’ja Cirli — sőt a fasizmus éppen azt akarja. Mert mi a szalon legjellegzetesebb vo­nása? A nő A nő uralkodik benne, a nő vezeti a társalgást, a nő lelke és szelleme tölti meg minden zugolyát. Nos, a fasizmus éppen ezt nem akarja. A fasizmus tiszteli és becsüli a nőt, de nem adja meg neki azt az előkelő helyet, amelyet a „beteges demokrácia* juttatott ne&i. — A nőt — úgymond — nem illeti meg az a hatalom, amelyet a parla­mentarizmus és a demokrácia a szá­mara biztosit. Semmi sem jellemzi job­ban a fasizmus feminista állá-pontját, minis az, hogy a nők most vetik ma­gukat teljes erővel a p írlamentarizmusra és a választási jogosultságra, erre a döglött lóra, amelyet a fasizmus kido­bott az u cára. Mint a legyek, úgy lep k el a nők ezt d dögöt. A demok­rácia alccsonyságának tulajdonítható a nők uralma. Ahol a civilízí c ó tu fino­modik, ott a nők, — mint például Amerikában — magukhoz ragadják a hatalmat. — Ez pedig — konk'udél Cirli — a dek-dmcU első jele. Mi fasiszták tiszteljük, vedelmezzüs, szeretjük a nőt, de nem leszünk koronát a fejére. A férfi joga a parancsolás, nemcsak a h;vdalban, a gyárban, a mezőn, hanem a szalonban is. Carli cikksorozatát áfáié intő jelnek tekintik. Azt hiszik, hogy nemsokára „tetten.“ fognak következni. Komárom, — március 21-város között az éles ellentétet és a két város egymásnak riválisa lett, mert amit elvettek Komáromtól, azt rendesen Érsekújvárnak adták oda és Érsekújvár szinte leste, hogy mije van még enaek a szegény Komáromnak, amit e! le­hetne tőle venni? így aztán megszü­letett egy pár szólás-mondás a két vá­rosban, aminők,: Aminek Érsekújvár örül, azon Komárom szomorkodik. Ami Komáromnak bánat, az Érsekúj­várnak öröm és még hasonlóak. Az utolsó elvinni való Komáromból a törvényszék, amely már úgyszólván az egyetlen intézménye Komáromnak, amely emeli a forgalmat. Egész Komá­­ron feljajduít, amikor nyilvánvaló lett, hogy a komáromi törvényszéket - elvi­szik innét Érsekújvárra. Amíg azonban mi komáromiak könnyeztünk, odaát Érsekújváron örömtüzeket gyújtottak. Távol legyen tőlünk, hogy mi ko­máromiak irigyeljük Érsekújvár roha­mos fejlődését, de engedelmet kérünk, nagyon elfásult lelkek volnánk, ha fel se jajdulnánk Érsekújvár fejlődésén, amikor az a mi rovásunkra megy. Tő­lünk vették el, hogy a másiknak adja­nak. Tessék fejleszteni Érsekújvárt olyan intézményekkel, amelyeket nem Komáromból visznek el. Komáromnak a törvényszék elvitelé­nél egy szomorú vigasza van, hogy igazságügyi palota nincs minden bo­korban és igy Érsekújváron sincs és * mai viszonyok között egy uj palota felépítése olyan sokba kerül, hogy azt még az állami költségvetés is megérzi és az érsekujvári igazságügyi palota költségeit több évre osztották el és évről, évre felvesznek a kölségvetésbe bizonyos összeget, igy tehát az évek hosszú sora kell ahhoz, amíg a kívánt összeg együtt lesz és pár évig nem keS Hogyan áll a komáromi törvényszék ügye? Ami Érsekújvárnak öröm, az Komárom ak szomorúság és viszont. — Elviszik e a törvényszékét? — ^it veszített Komarom és mit nyert Érsekújvár ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom