Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-07-30 / 91. szám
91. szám. í'iegyvemiyolcadlk évfolyam. Szombat, 1937. július 30 Blfifixetéai ár eaehuloTÍk értékben: S.lrban £i vidékre poitxi »xétküldéssel: V(éic érre 80 K, félén* 40 K, negyedévre Ml - Külföldön 150 Kö. yen «in Ara t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. SxerkexxtSxég ét kiadóhivatal: Nádor-u. 18., Megjelenik hetenkint háromxxor t kedden, csütörtökön és szombaton. Hl iiiÉst. Komárom, — |uhus 29. A temperamentumos rózsahegyi öregur Kassára ment a sz!ovák ifjúság közé a gyűlölet mérges baktériumait beleoltani a fiatalság leikébe. A szeretet vallásának papja régen nem hirdeti már a szereltet, hanem lázit ellene és megcsúfolja hitét, melynek legfőbb tanítása az: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. H inka páter ezt úgy fogalmazta meg lelkében é3 szájára is vette a rút átkot: a magyar nemzet gyásza a mi örömünk . . . A magyarság ezóta kijózanodott ebből az inkarnátus, gyűlölködő papból és hiába minden, a gyűlölet mérges nyála reánk is fröccsent. Békén és türelmesen töröltük le magunkról és azt mondtuk neki: Uram, bocsáss meg eme méltatlan szolgádnak, rr.ert nem tudja mit cselekszik. Kassán megint a gyűlölettől fe!ajzott szív és lélek beszélt belőle a magyarok ellen, akiket talán belefojtana egy kanál vízbe, ha módja lenne rá De hát aligha lesz erre módja neki, mert a világ kereke nagyot fordulhat és aki a kerék tetején ü1, az aláhanyatük, amint a kerék lefordul. Hlinkának kassai beszéde egyenes lázítás a magyarok ellen és az, hogy szlovák fö'd’ől beszél, amit meg akar védelmezni ez a reverendába bújt politikai Don Kihóte, azt mutatja, hogy nincsen tisztában még az alapfogalmakkal sem a tulajdonról. A magyaroklakta föld a magyarság nemzeti vagyona és az magyar fö'd, az is fog maradni minden elnemzetienitési erőszak ellenére és a telepítések dacára, amelyek iránt kezd felfigyelni Európa. Meg fogja tudni, hogyan forgatták ki a magyarságot nemzeti vagyonából és hogyan akarják erőszakosan asszimilálni a magyar kisebbség tömbjében végzett telepítésekkel. Hasztalan lázadozik a magyar kultúra ellen, amelynek emlőin nőtt fel ő is a többi szlovákkal egyetemben, akiknek ezért nincsen okuk szégyenkezni. Csak siessenek az új ezredévben pótolni az elmulasztottakat, álljuk a versenyt minden téren, még akkor is, ha iskoláinkat erőszakosan fosztják is meg a magyar szellemtől. Látjuk, mit forral lelkében ez a kárörvendő és gyűlölködő népvezér: jármot szeretne kovácsolni reánk, kezeinkre pedig bilincseket. De későn érkezett és elkésett. Most azután a szlovák ifjúságot mérgezi még hazug és vakmerő állításaival és azt uszítaná a magyarok ellen. A kihívástól nem félünk, sem a feketeingesektől. Tudjuk és várjuk a közigazgatási reformban ezt a Hiinka-féle gondolkozást, de résen állunk és zárt sorokban fogunk harcolni minden elnyomás ellen. A mi buzdításunk magyar véreinkhez pedig csak az: hogy tanuljatok, nevelődjetek, hogy elsők lehessetek a nemzetek versenyében. Mi nem a íurkósbot és a dorong argumentumaival harcolunk, hanem a politikai érettség fegyvereivel a műveletlenség és a félműveltséggel szemben. A kassai ámításnak és népcsalásnak nem is a legutolsó eszköze az, hogy a magyar kisebbség helyzetét rózsásnak festi mely teljesen ki van elégítve. Elhisszük, hogy ha Hlinkától függene, akkor csakugyan nem lenne magyar oktatás a magyaroklakta földön és nem lenne magyar imádság. De szégyene ennek a katolikus papnak, ha tudva valótlanokat állít és olyan magyar iskolákról beszél, amelyek a múltban voltak csak meg, de a diadalmas forradalomnak estek áldozatul és ma csak jámbor óhajtásunk, hogy egyszer meglegyenek. Mert vegye tudomásul, hogy az egymillió magyarnak épen feleannyi iskolára van igénye, mint a kétmillió szlováknak. Pontosan az ötven százalékára. És ameddig nincsen ennyi iskolánk, egész Európa előtt azt hirdetjük, hogy kisebbségi jogainkat súlyosan korlátozzák és elnemzetleníteni igyekeznek bennünket. Mert mi sem fizetünk kevesebb adót, mint a szlovákok, és katonát sem adunk kevesebbet. Az elsőt Benes ismerte el, aki a magyaroknak ellensége, a másikat Udrzsal hadügyminiszter, aki szintén nem barátunk és mégis kénytelen volt azt elismerni, hogy a magyar a köztársaság legjobb katonája. Semmiféle háborús uszításpak és provokálnak nem fogunk felülni és csak szégyeljük maguukat, hogy egy katolikus pártnak a vezére eddig ragadtatja magát pap létére, akinek foglalkozása és hivatása az lenne, hogy a szeretet hitvallását A franciák és az általuk protezsált államok szemében a világháborút likvidáló békediktátumok szent és sérthetetlen alkotások, amelyeket még csak érinteni sem szabad. Ez mindenesetre erőszakos állítás, amelynek értelme hova tovább teljesen eivész az idő és a fejlődés követelései előtt, amelyek vas következetességgel jelennek meg a felszínen s amig megoldást nem nyernek, ott kisértenek a népek és országok életében. A Páris-környéki békék megteremtésénél a vezérhatalmak diplomatái nyíltan hirdették, hogy olyan békét akarnak kötni, amely örök időkre biztosítani fogja a világ nyugalmát s amely a népek fejlődését korlátozó akadályokat eleve elhárítja az útból, amelyen a népek boldogulását lehet elő - morditani Egy másik világháború lehetősége hirdesse. Nem lesz háború, legyenek nyugodtak Rózsahegyen. A magyar nemzet nem akar háborút, csak igazságot. De nem Hiinkaféle igazságot, mert abból nem kér. A bibliából ismerjük a farizeusokat és a gonosz vámosokat és azok bitvallását, amely ellensége volt Jézu3 tanításának és elfordult a szeretettől s a Golgota utait építette. A Hlinka szabású politikai farizeusok és azok a vámszedők, akik a modern fáraók husosfazekai melleit ülnek és sietve habzsolnak, hogy megrakják kiéhezett gyomraikat, egész bizonyosan elvesztik nemzetük rokonszenvét is, mert meg fognak győződni arról, hogy Ígéreteiket be nem tartották és rutul visszaéltek a nép bizalmával. Az átok azokon fog megfoganni és visszahull reájuk, akik azt könnyelműen éslelkiismeretlenül kimondták. Emelt fővel és büszkén tekintünk el a toporzékoló alakok feje fölött, akik nem fognak felérni alacsony rágalmaikkal* és piszkolódásaikkal mihozzánk, akik a gyűlöletet soha sem ismertük. A politikai beszámíthatlanság és a moral insanity őrült tánca járja most, az egyik alacsony és tudatalatti ösztöneit engedi el láncáról, a másik az aranyborjú előtt és körül lejti. Elfordulunk ettől a látványtól, hogy meg ne utálkozzunk tőle. Igaz bíránk a tiszta lelkiismeret és az isteni örök igazság félelme nem engedi meg, hogy részesei legyünk ennek a bűnös harcnak, mely ilyen nemtelen eszközökkel folyik ellenünk. De nem csügged a magyar hit bennünk ennek láttára sem és él a reménység, hogy az igazság napja felsüt reánk is és az Isten megalázza a gőgösöket és felfuvalkodottakat A bennünk élő szeretet ezek után sem ismeri a gyűlöietet'és megbocsát azoknak, akik esztelenül és botorul reánk törnek. háború. Komárom, — julius 29. megszüntetésének gondolata lebegett a hatalmak előtt, azonban ennek elérését úgy gondolták kivihetőnek, hogy azokat az országokat, amelyekkel hadban állottak, meggyöngitették, helyesebben széjjelszakgatták és a haladásáról és műveltségéről nevezetes huszadik századjszégyenére vazallusokká tettek egész országokat és leigáztak egész nemzeteket. A gyűlölet és bosszú jegyében alkotott békekötések semmivel sem voltak humánusabbak, mint a római cézárok korában a Vae vicíis jelszava alatt kötött békék, amelyek a hatalomhoz jutott hódítóknak a leigázott barbárok fölött korlátlan hatalmat és rendelkezést biztosítottak. A római cézárok is meg voltak győződve arró', nogy amit ők alkottak, örök időkre szólnak, pedig tudjuk jól, hogy a hatalmas római birodalom is összeomlott és hírét, nevét s dicsőségét a nagy világátalakulás megsemmisítette. Ami gyarló emberi mű, nem lehet örökbétartó, — ezt kellett volna tudni azoknak a bölcseknek is, akik Versaillesben, Trianonban, Saint Germainben és egyéb városokban az uj Európát akar'ák megalkotni, akik eikapatottságukban nem rettentek vissza attól sem, hogy béklyókat verjenek országok népeire. Azt hitték, hogy a békeszerződésekkel örökidőkre megszüntetik a háborút, pedig már ezekben a szerződésekben elvetették a háború magvát. Hogy pedig a saját müvük világjelentőségét elhitessék, azt hangoztatták évekc n keresztül, hogy ezek a szerződések a világbékét biztosítják. Hogy erre persze csuful rácáfoltak a keleti forradalmak és háborúk, azt szépen elhallgatták s most, amikor akad valaki, aki nyíltan, az egész világ előtt rámutat a békeszerződések tarthatatlanságára, ők, a béke őrei, háborút emlegetnek, holott demagógiájuk teljes erejével azzal ámították eddig az egész világot, hogy ők a békekötéssel a világ békéjét tartják fenn. A franciák saj'ója és velük .együtt természetesen Csehszlovákia nemzeti sajtója is a hábotu rémét festik a falra, ha a trianoni békeszerződéshez valaki hozzá mer nyúlni. Háború felidézésével vádolják a nemes angol lordot, aki a kegyetlenül megcsonkított Magyarország érdekében síkra szállt és ahelyett, hogy magukba szálltán arra gondolnának, hogy a legnagyobb világtörténelmi baklövést valami képen korrigálják, európai véres háborúval fenyegetik meg a .világot, ha a szent és sérthetetlen békemühöz valaki csak közelíteni is merészelne 1 Mennyi ámítás, milyen hipokrizú! A béke felkent lovagjai háború, véres háború után kiáltanak mindjárt, mihelyt a tudatlansággal párosult elfogultság szülte igazságtalan békék megváltóztatásának szükségességét meri valaki hangoztatni. Hát csak addig lehet béke, amig ők akarják ? Az ő szuverén tetszésük szerint kell igazodni a világnak?! Nagy tévedés. Az elhibázott és revizióért kiáltó békekötések megvizsgálása hamarabb be fog következni, mint az álszent békelovagok szeretnék, el fog következni a béke revíziója, mert a történelmi szükségesség követeli s mert az emberiség tisziultabb erkölcsi felfogása kívánja És pedig nem uj háború felidézésével, hanem a megértés, tisztánlátás és a köcsönös kiengesztelődés alapján. Mert ez világtörténelmi folyamat, amelynek köveielései elől elzárkózni senkinek sem lehet. A háború mumusát csak a nyugtalan ielkiismeret idézi főz, akinek lelkiismerete tiszta, az már régen belátta, hogy a világháború likvidálására szolgáló békék végzetes hibákról tanúskodnak és ezeket a hibákat ki kell a szerződésekből törölni, mert csak igy és egyesegyedül igy lehet szolgálni az igazi békét. (.—) POLITIKAI SZEMLE. A trianoni békeszerződés revíziójának kérdése Rolhermere cikkei óta állandóan napirenden van és minden jel arra mutat, hogy ez a nagy horderejű kérdés előbb vagy utóbb, de elkerülhetetlenül plénum elé kerül. A Népszövetség legközelebbi szeptemberi tárgyalásainál Chamberiainnak alkalma lesz nemcsak Briand* dal, hanem az utódállamok vezetőivel is megvitatni, vájjon lehetséges-e a béker szerződések oly sokszor emlegetett revizióját a Népszövetség tanácsa elé vinni. Benes kétségkívül követelni fogja, hogy
