Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-07-30 / 91. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1927. jglins 30. a győztes államok együttes nyilatkozatban foglaljanak állást minden agitáció ellen, amely a békeszerződések revíziójáért szól. Mint Berlinből Írják, Németország ily nyilatkozat ellen már csak azért is állást fog foglalni, mert a német közvélemény a masa részéről a Versaillesi békét nem tekinti meg nem változtatható ténynek. Prágában minden tagadás ellenére nagy riadalmat okoztak a Daily Mail cikkei. Bár a hivatalos körök meg vannak győződve róla, hogy e pillanatban nem forog veszedelemben a Csehszlovák köztársaság, mégis attól tartanak, hogy Trianon revíziójának állandóan napirenden való tartása nagy is mély hatással lesz Csehszlovákia belső politikai helyzetének kialakulására. Benes egyelőre bizonyos felelősség látszatával próbál felelni Rothermerenek, de a beavatottak jól tudják, hogy csak mutatni akarja, hogy nem fél a Daily Mail támadásától és kész az aggódókat megnyugtatni. Majd a jövő megmutatja, hogy fog-e ez neki sikerülni. Politikai körökben úgy tudják, hogy Benes a Népszövetségben fel fogja vetni azt a rá nézve jellemző kérdést, vájjon Magyarországnak joga van-e a Népszövetségtől kapott kölcsön egy részét a trianoni béke ellen való agitációra felhasználni. A községi választások uj határideje. Nagyon izgathatja a cseh lapokat a községi választások idejének kérdése, mert ahány újság, annyiféle terminust olvashattunk már eddig is a választásokra nézve. A Národni Politika legújabb értesülése szerint a választások határidejére nézve megtörtént a döntés és eszerint október 23-án tartják meg a választásokat. A csehszlovák szociáldemokraták kormánybalépése. Az utóbbi időben, különösen amióta a német kormánytámogató pártok a közigazgatási reformmal kapcsolatosan válságba íerűitek, mind gyakrabban baliható politikai körökben., hogy a kormány, helyzetének megszilárdítására hajlandó volna a szocialisták egy csoportjával megegyezni és őket a kormányba fölvenni. Első sorban a cseh nemzeti szocialistákkal tárgyalnak, akiket Benes pro'egái, de éppen olyan lehetőségei vannak a csehszlovák szoc álMátyás juhász. Irta Tímár József. A nap fölért az égbolt közepére s mintha pihenni akarna egyet, rátámaszkodotl sugárözön botjára és szétnézett a világban. Itt lenn a földön Mátyás juhász feküdt a foltos, kifakult színű gúnyáján s valóságosan úgy érezte, hogy a nap megállt fölötte, mert a forró sugarak sütötték a hátát. Sütötték, vagy nem sütötték, nem volt az olyan nagy eset. Mátyás juhász megszokta már a napsütést is, meg az esőt is. Nem lett attól sem a bőre fehérebb, sem a gúnyája foltosabb, mert volt azon már úgyis annyi folt, hogy maga a császár szabója sem tudott volna többet rávarrni. Mátyás juhász tehát nyugodtan és mozdulatlanul hevert hasmánt, a sovány, kurta gyeppel benőtt mezőn. Körülötte széjjel és szanaszét a birkái legeltek. Mellette fekete pulikutya ült, éber szemmel vigyázva a legelő állatokra. Fent a magasban egy sas keringett. Mátyás a sast nézte. — Hol csap le ? A sas csak keringett egy darabig, aztán egyszer csak, mintha meggondolta volna a dolgot, hirtelen elszállt keletnek. Mátyás morgott valamit a foga között, nem tetszett neki, hogy a sas elszállt és nem csapott le. Mindig nagy gyönyörűsége tellett abban, mikor ez a gyönyörű ragadozó hirtelen, mint a villám, valósággal rázuhant a zsákmányra. Oldalára dőlt és elnézett az erdő felé, amerre a sas elszállt. Valaki kilépet*: az erdőből. A messzeség miatt nem lehetett megismerni. Csak annyit lehetett látni, hogy férfi. Mátyás az egyre közeledő alakot nézte. — Ki lehet — találgatta magában. Az erdőőr? Vagy a számadó. Az alak egyre közelebb ért. Már demokrata pártnak is, amely szintén vágyódva tekint a miniszteri székek felé. Most a Pravo Lidn Harap! képviselőnek, a szociáldemokrata párt elnökének közli nyilatkozatát, amelyet a Popoulairé cimü francia újság szerkesztője előtt tett. Ebben a nyilatkozatban arról van szó, hogy mielőtt a szocialisták a kormányba belépnének, be akarják várni az októberi községi választás eredményét. A választás eredménye fogja meghatározni a párt további eljárását, azonban nem lehetetlen, hogy a szociáldemokraták visszatérnek korábbi taktikájukhoz. A szociáldemokraták a kormányban való részvételt nem elvi, hanem taktikai kérdésnek tekintik. Benes közös vámterületet ajánl fel Ausztriának. A német birodalmi szociáldemokraták jól ismert orgánuma, a „Vorwärts“ azt a szenzációs hirt közli, hogy Benes külügyminiszter az ősszel az osztrák kormánynak formális ajánlatot fog tenni Ausztriával való közös vámterület alakítására. A külügyminiszter ugyanis azt hiszi, hogyha Csehszlovákia és Ausztria közös vámterületet alkotnak, akkor örökre vége lenne minden olyan* kísérletnek, amely Ausztriát Németországhoz akarja csatolni. A Vorwärts megjegyzi, hogy a német elvtársaknak semmi kifogásuk sincs a terv ellen,, főképen, ha a német birodalmat is beveszik a vámegységbe. Ezt a tervet azonban sem a berlini politikai körök, sem a bécsi kormány környezetében nem tartják valószinünek s legfeljebb csak arra gondolnak, hogy Banes szeptemberben Genfben különböző terveket fog előterjeszteni, hogy Csehszlovákia külpolitikai szerepét valahogy újból a homloktérbe állítsa és hogy ezzel a magyar propagandát háttérbe szorítsa. A világhírű kolozsvári S HE IN ül CBL-féle SZENT LÁSZLÓ % fertőtlenítő és győgyszappanok minden szaküzletben újból kaphatók. Itália roktmeovvel tekint Magyarországfeléésatrianoni békeszerződés remiója »ellett Tan. Rotherraere lord akciójával kapcsolatban érdekes még feljegyezni, hogy az egész olasz sajtó meleg hangon, egyöntetűen Magyarország mellett foglalt állást a trianoni revízió érdekében. így többek között a Milanóban megjelenő Popolo d’ Italia, amelyet Mussolini alapított és amelyet öccse, Arnoldo Mussolini szerkeszt, nagy cikkben erőteljes hangon foglalt állást a magyar igazság mellett. A Tevere, amely népszerű római déli lap, vezércikkben tárgyalja a Röthermere akciót Igazságtalanság a középeurópában címmel, éppúgy Rómának legelterjedtebb esti lapja, Messagero is élénken Magyarország mellett foglal állást. Az egyik budapesti magyar lap római szerkesztője érdekes interjút közöl, melynek során Amerigo Nomias római egyetemi tanár, Mussolini belső bizalmasa nyilatkozott a Rbthermereakcióról és a trianoni békéről. A nyilatkozat fontosabb részeit alábbiakban adjuk: — A népszövetség tulajdonképpen nem más, mint a „beérkezett* győztes nemzetek biztositó intézete a legyőzőitekkel szemben. Amikor a népszövetsé- : get Wilson megállapította, azzal hizelgelt önmagának, hogy olyan jogrendet állított fel a nemzetek között, amelyik jogrend az egyének között is megállja a helyét. Sajnos, az észokokon felül vannak vak erők és homályos indokok is, amelyek taszítanak és magukkal vonszolnak bennünket. A népek s az államok ma békéről és testvériségről be. szélnek, ugyanakkor azonban egoizmu' suk falait, gazdasági és deraogratikus 1 sáncaikat épitik jobban, mint valaha. Ha Genfben valóban igazságot akarnanak szolgáltatni, azon kellene kezdeni, hogy általános revízió alá vegyék a nemzetközi helyzet minden részletét, amit a háború teremtett. Ezzel szemben az egész genfi jogrendszer a békeszerződések tiszteletén alapszik. Eltekintve azonban attól, hogy a békeszerződések csak epizódok a népek életében s nem végleges, visszavonhatatlan tények, még valamit figyelembe keli venni. Még a magánjogban is csak akkor így fiatalít és szépít a ; [ORMI EH [ORMI PÚÉ M.Umw Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK“ GYÓGYSZERTÁR Bratislava—Pozsony. Alapítva: 1312. ■ érvényes valamely megállapodás, ha a felek önként fogadták el, nem pedig, ha erőszakkal kényszeritették rájuk. Már pedig. a versaillesi szerződés éppen úgy, mint a trianoni szerződés, nem jelent egyebet, mint a győző államok akaratát. A legyőzött államok magukra vállalták a szerződéseket, de nem fogadták el * azokat jószántukból. I — Genfben tehát az erőszak uralkodik most is és nem az igazság. Mi megértjük Magyarország helyzetét g jobban rokonszenvezük velük, mint akármilyen más néppel. Magyarországot a trianoni szerződés területének s lakóságának kétharmadától fosztotta meg. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy erről meggyőződjünk. Nincsen egyetlen részé egykori alakjának, mely sértetlen maradt volna. Lehetséges-e tehát, hogy a magyar nép, amely mindig erős nép volt, és méltán lehet büszke múltjára, értékének s kultúrájának tudatában passzív módon belenyugodjon sorsába? Bizonyos, hogy Magyarország ma nem gondol háborúra, de ha bármikor kitör a háború — és néha jelentéktelen incidens elég arra, hogy felidézze, mint ahogyan egy szikra elégséges, hogy a puskaporos hordót felrobbantsa — Magyarország sem vonhatja ki magát ebből a háborúból. Lehet az ember pacifista, de vannak olyan helyzetek, amelyekből lehetetlen kimenekülni. egészen jól lehetett látni, hogy rongyos, lezüllött fickó. — Ez kényéért jÖD, — vélte Mátyás és már nyuit is a tarisznya után, hogy kivegye belőle a kenyeret. A rongyos ember eközben odaért. Mátyásnak fele utón megállt a keze a bámulattól. A rongyos mosolygott. — Megismersz, Mátyás? Mátyás nem felelt, hanem képzeletben keresztet vetett magára. — Nem ismersz meg ? — kérdezte a rongyos és hangja mély volt és fakó, mintha a sirból hangzott volna föl. — De megismerlek, ha csakugyan te vagy a bátyám, — nyögte Mátyás és fölemelkedett s bunkósvégü, görcsös botját ösztönszerüen megmarkolta, A rongyos csak legyintett. — Tedd le azt a botot 1 Nem verekedni jöttem én ide 1 — Hát a sebhely a kupámon, amit azóta viselek, mikor az apai örökségemet elraboltad? Tudod-e mennyi volt? Háromszáz forint! Nagy pénz volt az akkor! Birtokot adtak annyiért! — Az akkor volt, — felelt a bátya, én meg most jöttem hozzád! Nézz rám! Átok volt azon a pénzen! — Átok, hát persze hogy átok, testvérátok! — felelt Mátyás és rátámaszkodott görcsös botjára. Azután végignézett testvérbátyján. Tán húsz éve is, hogy nem látta, s most ime, mintha az égből csöppent volna, vagy inkább a pokol lökte volna ide vissza a földre, itt állt előtte megrokkanva, rongyosan, szomorúan, sápadtan. — Akármennyire is gyűlölte a múltban, most, hogy itt állt előtte, ilyen rongyosan, szegényen mégis megsajnálta. — Honnan jössz? — kérdezte. — Afrikából. Az idegenlégióból. — Hát aztán így eresztik el onnan az embert ? — szörnyüködött Mátyás. — Úgy szöktem 1 — felelt a másik. — Mért köllött megszöknöd? Ennyi idő múlva tán tisztességesen is elereszthetitek volna ? Amaz sóhajtott. Zsiros, fekete kalapját lehúzta a szemére, s tompa, rekedt hangon mondta: — A tiavón voltam. — Mi az a travó? — Az a földi pokol. — Mért kerűllél oda ? — Büntetésből. Akit ott megbüntetnek, az mind oda kerül. Mátyás nem kérdezte tovább. Ennyiből is megértette, hogy a bátyja ott sem volt tisztességes ember. Bizonyosan verekedett vagy rabolt. Majd elmondja, ha kedve kerekedik. — Éhes vagy ? — Másfél napja nem ettem. — Hát fogjál hozzál, aztán egyél. — mondta Mátyás és fejéval a tarisznya felé biccentett. A bátyja leült a tarisznya mellé, kiszedte a kenyeret, túrót, sót, paprikát, aztán mohó étvággyal falni kezdett. Mátyás csak igy fennálva nézte. Nem ült le melléje, de a fütykös botot se tette le a kezéből. Még nem bizott eléggé a bátyjában. Az a sebhely ott a kupáján nagyon nehezen gyógyult be abban az időben. Most aztán újra sajogni kezdett volna. Amaz rendületlenül evett, aztán inni kért. Mátyás az erdő felé mutatott. — Ahun van a forrás, ni 1 .. . Magam is onnan iszom, csak úgy a kalapom pereméből. A bátyja felállt, visszarakta a maradék elemózsiát a tarisznyába, aztán bement az erdőbe. Mátyás utána nézett. — Vájjon visszatér-e, vagy eltűnik újra, ahogyan jött, mint valami nehéz álom ? A juhait kezdte terelgetni. Nem is nézett az erdő felé, ellenkező irányba hajtotta a birkákat is. Magában azonban szivszorongva mondogatta: Viszszatér, nem tér vissza! Maga sem tudta, miért, de görcsösen kapaszkodott ebbe a gondolatba, hogy ez az egész találkozás csak egy jelenés volt csupán, mely végleg eltűnt előle. A fekete pulikatya azonban egyszer csak elvakkantotta magát és Mátyás úgy érezte, hogy a bátyja ott lépked mellette. Megállt, abbahagyta a terelést, aztán a bátyja felé fordult és megint csak a botjára támaszkodott s kíváncsian tekintett reá. — Na, hát most mi lesz? — Az lesz, — felelt a bátyja, — hogy lefekszem egy kicsit. — És körülnézett, merre van egy alkalmas bokor. Mátyás csak úgy a szemével intett egy hely felé. A bátyja odasompolygott és lefeküdt« Mátyás csak nézte egy darabig, aztán azon helyben, ahol állt, ő is ledőlt a földre, jó távol a bátyjától. Hiába, nem bizott benne! Aztán töprengeni kezdett. — Haj, haj, hát mégis csak valóság és nem jelenés 1 Vájjon mi következik majd ezután? Mit akar itt a bátyja és meddig marad a nyakán? Hiszen szégyel vele majd emberek elé menni 1 Ez a toprongyos, gonoszképű csavargó az ő bátyja! Az övé, aki ötszáz birkát őrizi Mit gondol majd a Számadó? Csak valami jó eszméje támadna, hogy reggelre megszabadulhatna tőle. De hogyan? — Ezen töprengett estig,de semmi mentő gondolat nem ötlött az eszébe. Alkonyodott. A nap ferdén, rézsutosan tűzött az arcába. Hirtelen fölugrott, füttyentett a pulinak, cuppantott a birkáknak és összeterelte a nyájat. A bátyja is fölébredt. Segített terelni, aztán odaszólt: — Beállók hozzád bojtárnak I — Köszönöm, magam is elvégzem! — felelt Mátyás. — De szívesen marasztalod a bátyádat! — Amilyen szívesen fogadta a kupám tőled azt a baltaütést, aminek a
