Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-12-15 / 150. szám

2. ód dal Komáromi Lapot 1&27. december ISh, Nagy karácsonyi vásár! I Kertész J. Jenő üzletében $ (Komárom) Komáruo. Nádor-utca 255. | mélyen leszállított árak | az összes női és úri divatáru cikkekben, § 400 drb női és leányka ka- | bát lesz elárusítva minden J elfogadható árban. 1 A békeszerződések keletkezése* — Wilson angol vezérkari főnök megdöbbentően jellemzi napló­jában a „békeművek“ születését. — Senki sem látta kész formá­jában a békeszerződést. — Az Egyesült-Államok szomorú em­lékű néhai elnökének névrokona volt Wilson angol tábornok, aki a világ­háborúban az angol hadseregnek volt a vezérkari főnöke. Wilson tá­bornokot aránylag fiatal korban gyil­kos kéz küldötte a másvilágra, ami igen nagy veszteséget jelent az an­gol hadseregre, amelynek egyik leg­képzettebb magasrangu vezérlő tisztje volt, A gyilkos kéz által elpusztított Wilsonnak most jelent meg az angol könypiacon a naplója, afféle hábo­rús emlékirat, amelyet kiváló szer­zője talán nem szánt nyilvánosságra hozni, azonban halála ulán mégis csak közreadták a rendkívül érde­kes és igen okos főről, szellemes­ségről és becsületes igazmondásról tanúskodó naplójegyzeteket. A napló rövid, találó szavakkal, igen eleven színekkel ismerteti a németekkel kötött békeszerződés körülményeit és szinte megdöbben­tően markáns vonásokkal rajzol karikalurát arról, hogy miként szü letett meg a békeszerződés. Az alábbi rövid részlet mindenki elölt leplezetlenül feltárja az 1929 május 7-ike körüli helyzetet amikor a béke­szerződéseket átnyújtották a német békedelegációnak. Az ide vonatkozó passzus a következő: Május 5-én d.u. 5 órakor összeültek az angol békedelegátusok: Lloyd George, Bonar Law, Harness, Hughes, Massey, Botha, Smuts, Hope és én Lloyd George valami kivonatot olva­sott föl a békeszerződésnek „vázla­táról,“ de hozzátette, hogy ez az egyetlen példány, bár reméli, hogy kollégái másnap reggel ugyancsak megkapják a maguk példányát. Ami magát a békeszerződést illeti, egyet­len ember sem látta az egész szö­vegét, mert nincs is ilyen teljes szöveg. Bonar Law és Smuts, akik mindent, elkövettek, hogy kész példányhoz jussanak, elmondták nekem, hogy hiábavaló volt a fáradozásuk és mindketten azt mondták, hogy az egész dolog reménytelenül agyon van — december 14. I csapva Röviden: benne vagyunk a csapdában. A bocheoknak szerdán oda fogjuk adni a békefelfételeket, azonban ma, hétfőn éjfélkor még senki sem látta kész formájában ezt a békeszerződést. Holnap nem ül össze a britt békedelegáció és a békeszerződést holnap éjszaka előtt nem nyomják ki, sőt úgy lehet még akkor sem, de mindenesetre nem kész formában. így tehát mi a félté teleinket kiadjuk a bocheoknak, anélkül, hogy ezeket a feltételeket elő zően mi magunk olvastuk volna Azt hiszem, ilyesmit még nem produkált a világhistória. Lloyd George körül­belül olyasmit mondott, hogy az ő nézete szerint „a Népszövetség al­kotmánya fölötte nevetséges, képte­len dokumentum.“ Ép a békeszer­ződés ezzel a Népszövetséggel kez­dődik. Majd komoly véleményeltéré­sek is voltak különböző alapvető [ kérdésekről! Ebben az órában! Be­­í széliem Bonar Law val, Smuisal és j másokkal. Egyik ép oly tájékozaí­­j lan volt, mint a másik, de egvfor- I mán reményvesztettek voltak Majd | Cecil Bob-al (Robert Cecil lord) és I Hankeyvel (a békekonferencia fő­­| titkára) is beszéltem és ők azon a 1 véleményen voltak, hogy az egész I dolog rettenetes. Az angol követségen ebédeltem. Nagy társaság volt ott, Á, I. B. (Balfour) szintén ott volt és vele is beszéltem a békefelfételek­­röl, mire kitűnt, hogy ő épen olyan kevéssé látía a föltételeket, mint a többiek. Egész leplezetlenül tréfál­kozott a hölgyek előtt az egész do­log komikus voltáról! És őneki kell majd aláírni a békeszerződést! — — Ezekhez a sorokhoz valóban nem keli kommentár, mert ezek a nap­lójegyzetek kegyetlen nyíltsággal mutatják azt a hihetetlen könnyel­műséget és lelkiismeretlenséget, ami a békeszerződések létrejötte körül megnyilvánult. Sok mindent olvas­hattunk már a békeszerződések keletkezéséről, de az itt közölt pasz­­szus meghalad minden képzeletet. A nagyváradi román rendőrség példátlan zsarolási kísérlete. 500.000 leit kértek a magyarságtól a rend fentartásóért. gasabb katolikus egyházi állápban lévő­­ur értekezletre hívta ö^sze alegtekia­­télyesebb nagyváradi magyar polgáro­kat, kereskedőket, a társadalmi és jó­tékonysági egyesületek vezetőit, ahol­­előterjesztett* a rendőrség kívánságát. A gyűlésen nagy felháborodást kelte t p rendőrség ajánlata és elhatározták, hogy nem az 500,000 Ifies jutalom nagysága miatt nem teljesítik a kívánságot, hanem azért, nehogy a jövőre nézve pre­cedenst alkossanak. A nagyváradi magyarok jól tudták , ezt, ismerve a román erkölcsöket, hogyha most adnak, akkor legköze­lebb jóval nagyobb összeget fognak a magyarságtól kizsarolni. Voltak a gyűlés resztvevői között olyanok, akik a békesség kedvéért 200.000'leit haj­landók lettek volna megadni, de később ezek is belátták, hogy lehetetlen és erkö'cstelen dolog a rendőrséget azért megfizetni, hogy a polgárság kö elező személyi és vagyonbiitoaságát meg­védje. A gyűlés megbízóit egy nagyváradi kereskedőt, hogy a nála jelentkező rendőrségi megbízottal közölje a ha­tározatot Az illető eieget is tett a megbízatásnak és mikor a rendőrség embere megjelent az üz!etében, tudo­másra adta, hogy a nagyváradi pol­gárság elvárja a nagyváradi rendőr­ségtől, hogy külön jutalom nélkül meg I fogja óvni a város rendjét. A rendőr­ség megbízottja vérvörös arccal és tajtékzó dühvei csapta be az üzlet­­ajtőt és az utcáról kiáltotta vissza : i — Na megálljatok, disznó magya­rok, ezt megkeserülitek. Fizetné­­| tek többet is, de már késő lesz! 1 A fenyegetést azonban még sem : vették komolyan, mert a román ura­lj lom óta nem egy zsarolási kísérlettel t próbálkoztak a román hatóságok, ha­­j sonló fenyegetések közepette. Sajnos, a véres hétfői nap beigazol­­j ta, hogy a fenyegetés ezúttal nem volt 5 üres szószátyárkodás, és \ a vandál rombolók iegelsősorban \ azokhoz a polgárokhoz, kereske­f dőkhöz, egyesületekhez vonultak, akiket a rendőrség emberei meg j akartak zsarolni. | Azoknak a lakását és üzletét puszti­­| tolták el, akik a gyűlésen résztvettek 5 és a rendőrség „honoráriumát“ elurá­­; sitotíák. Nyilvánvaló, hogy a nagyvár radi rendőrség nem hogy meggátolni ; igyekezett a rombolásokat, hanem j maga jelölte meg az utcákat és a há­­j zakat, ahol rabolni és rombolni lehet. I Magyar falvakat akartak felgyújtani. j A nagyváradi diákkongresszus rásxt­­; vevői a Szigligeti Színházban tartott { gyűlésükön a többek között azt is i elhatározták, hogv s j a magyar határ mellett fekvő ma­ii gyár községeket felgyújtják. í Oromániai fiatalemberekből különitmé­­| nyék alakultak, amelyeket nagyváradi, | nacionalista szellemű hivatalnokok vé­li zettek volna a magyar határra. Az l egyik csapat valóban elindult gyalog­­\ szerrel Biharpüspökibs és itt néhány I* román alkalmazásban álló magyar vas­utast támadtak meg és vertek el. Ez­után visszafordultak Nagyváradra. Egy másik csapat Borson túl ma­gyar területre tette be a lábát, de amikor megpillantották a magyar csendőröket és határőröket, visszahö­­költek és a határon innen űvöitve szidalmazták Magyarországot. A diák­csapat több mint egy félóra hosszat tartózkodott Bors községben, azután visszafordult. — december 14. A nagyváradi rémségek előzményei­re egyre több világosság derül. A vé­res események előidézésében a nagy­váradi rendőrség súlyosan részes, mert megállapítást nyert, hogy egyes rendőrségi alkalmazottak ve­zették a felizgatott román diáksá­got a magyar polgárok lakásaiba és üzleteihez. Mintegy három héttel a diákkon­gresszus előtt a nagyváradi társasélét­­ben szerepet vivő egyéneknél és egye­sületi elnököknél megjelent a román rendőrség egy-egy alkalmazottja és előadta, hogy súlyos napok előtt áll Nagyvárad. A Romániából érkező diá­kok ugyanis — mondotta a rendőrsé­gi megbízott — nem csupán gyülésezni fognak, hanem tűntetni is, ami esetleg elfajulhat. 1 Tekintettel arra, hogy a rendőr­ség ez alkalommal külön munkát fog végezni, hogy a magyarok érdekeit megvédje, arra kérik a vezetőket, hogy gyűjtsenek össze 500.000 leit a rendőrség hono­rálására. A rendőri megbízottak által fölke­resett magyarok nagyot néztek, ami­kor a rendőrség jutalmat kért a köte­les biztonsági szolgálatért. Egy ma-Litváma visszavonta katonaságát a lengyel határról. — december 14. Litvánia nemzetvédelmi minisztere elrendelte a lengyel határon kon­centrált katonai csapatok visszavo­nását. Ez a rendelkezés a litván kormánynál akreditálí nagyhatalmi diplomáciai képviselők hatására történt. Az a varsói jelentés, amely szerint Chamberlain megígérte volna Pilsudszkinak, hogy tavaszkor láto­gatást tesz Varsóban, alaptalan. Í Személyi változások az esztergomi fö egyházmegye nagyszombati kerületében. — Saját tudósitónktól. — — dec. 14. | A nagyszombati apostoli admioísz- I tratura az esztergomi főegyházmegye í dunáninneni részében e következő I személyi változásokat rendelte el: I Esperesek lettek : a szenei kerület­­í ben Martini Miklós, az ipolyszalkai kerületben: Stampay Ferenc plébá­­t nosok. A le-per esek iskolás esperesek) a báti kerületben Kovács Pál a ko­máromi kerületben: Benye Ferenc | plébánosok. i ferenczy György ipolyszalkai ke­­' rületi esperest saját kérelmére fel­mentette a tisztétől az egyházmegye vezetősége. Praznovszky Antal pös- i tyéni plébánost szentszékí ülnökké | nevezte ki , Plébánosokká neveztettek ki: Gyerk József Barsfüssre, Szalva Dezső Ga­­ramkövesdre, Zsák Lajos Kcmjátra, Herda Rajmund Nagykosztolányba és Valah Mihály Zoborra. Adminisz­trátorok lettek: Lukancsics József Néveden, Bokor József (Szaléziánus) Verebélyen, Gála János Magaslakon (Iriványosmódertárna), Holczinger Ignác Iliésházán, Sykora Emil Ógyal­­lán; az alsópalojtai plébániát a kékkői, a koriátkőit pedig a sándorfaí plé­bánosok adminisztrálják ideiglenesen, X Vét:ül az albári plébánia élére Rudnay l Alajos volt bajmóci prépost került 5 adminisztrátornak. A legbiztosabb és legenyhébb, csokoládé hashajtó wmnwswmwiunmmwi Fölerakst: VÖRÖS RÁK GYÓGYTÁR BR TI SLAVA. Egy' dobot ára K 6 3-fiO Svehla miniszterelnök \ súlyosan megbetegedett. —december 14., | A két hét óla beteg Svehla minisz­terelnök súlyos influenzában szenved,, de a múlt héten már annyira javult ? az állapota, hogy minisztertanácsot ist \ össze lehetett hívni. Váratlanul azonban \ új erős láz lépett fel, úgy hogy a ke­zelő orvosok-a legnagyobb óvatosságot I ajánlották a betegnek. A Narodni Listy Írja, hogy Svehla recidivált és | hétfőn annyira komoly volt a magas I láz, hogy sürgősen hívták hozzá az j orvosokat, tegnap azonban javulás I állott be. Mihelyt annyira helyre áll az j egészsége, hogy utazhatik, valószínűleg j újév után hosszabb üdülésre Egyptomba | megy. I fttankovich és Marsovszky kegyelmet kaptak. — december 14, | Gravenhageból érkező jelentés | szerint a frankhamisításért elitéit i Mankovich és Marsovszky, akiknek I csak jövő év áprilisában járna le Ía büntetésük, december 20-ra meg­kapták a kegyelmet. Jankóvichra egyelőre nem terjed ki a kegyelem. Cuza lapja Erdély vésznapjairól. Cuza saját hivatalos lapjában az er­délyi eseményekről szóról-szóra ezt irta: „Nem ítélem el, nem helyeslem, csak konstatálom az eseményeket.* Kommentár felesleges. Kifutó fink FELVÉTETNEK Cim a kiadóin,

Next

/
Oldalképek
Tartalom