Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-10 / 148. szám
4. oldal. 1987. december 10. Kom&romi Lapok I« bPJIb *J'r>J Av,, • \W *gu ■ sa BiSSW 7, **# t|| »■’8*1 1 hP.fe í; g-g c tv £ I ■•:; ■ ■ *>< 5 Tisza a pályaudvaron nyugtalanul sétált fii és alá Egyszerre váratlanul megjelent az egyik II. osztályú kocsijának ajtajában II. Vilmos császár. Mögötte a szolgája, aki a császár két daxlihu!yáját tartotta a kezében. A kővetkező pillanatban Tisza már a császár mellett volt, aki öt a vaggonlépcsőn állva várta. Tisza megemelte a kalapját és mélyen meghajolt, amit a császár könyedén viszonzott. Mindenki azt hitte, hogy a császár a magyar miniszterelnököt meghívja a vonalba, hogy kisérje őt. Ez azonban nem tőit int meg. Vilmos császár és Tisza a pályaudvaron fel és alá sétáltak, miközben mintegy húsz percig beszéllek. Látni lehetett abból, hogy Vilmos császár kezeivel élénken gesztikulált és ismételten megállt, hogy fontos természe ti dologról van szó. Egyes szavak kihallatszottak, azonban a beszélgetésből nem lehetett semmit sem ért mi. Egyszerre hirtelen megállt a császár, nagy szívélyességgel megrázta Tisza István gróf kezét és elbúcsúzott tőle Tisza azután gyors lépésekkel elhagyta a pályaudvart Télikabáijának gallérját filiüíte es láthatóan nyugtalan hangulaiban volt. Pár pillanatra Vilmos császár egyedül maradt, azután az egészséges kezével Fürstenberg Stammheiner grófba karolt. A grófon testőrparancsnoki uniformis volt. Az előbbi jelenet most megismétlődött. A császár és a diplomáciájának magyarországi képviselője mintegy negyedóráig fel- és alá sétáltak a pályaudvaron. B’szélgetésükből arra lehetett következni, hogy nem voltak a Tiszával való tárgyalással megelégedve, a császár hangja szokatlanul kemény volt. Hangosan lehetett hallani néhány erős császári kifejezést, mert mint ismeretes, Vilmos császár nem volt az az ember, asi beszédje közben p pirost tett a szája elé. Tizperccel később az audiencia a pályaudvaron véget ért. Fürstenberg. Stammheiner császári fensége előtt feszesen megállót! és miután a császár kezét nyújtotta neki, gyorsan ehüni a váróteremben. Egy füity és a nemet katonavonat, amelynek egyik II. osztályú kocsija II. Vilmos császárt vitte, kirobogott a hideg téli éjszakába. (M. Oy.) A határátlépés és kereskedő osztályunk. Komárom, 1927. dec 9. Amióta a határátlépő uj szabályozás! nyert a Csehszlovákia és Magyarország között kötött kereskedelmi szerződés alapján, a határátlépésnek is uj rendje lépett életbe. A két állam közöst való egyezmény felsorolj! mindazokat a foglalkozás és g élethivatási ágakat, amelyekhez tartozók igényi támaszthatnak a határátlépési igazolványokra. Míg ez az egyezmény gondoskodik a köz egészségügyi és állaiegészsfg ügyi, szoctállis érintkezési pon ökröt, addig érthetetlen okokból elmetőzi a gazdasági érdekeket és csupán mezőgazdaságra nézve tesz kivételt. Ellenben az ipar és kereskedelem érdekei ebben az egyezményben egyáltalán ni '-csenek megvédve. Így váró uokban í; sűrűén hangzik fel a panasz, hogy a legitim kereske delem és ipar képviselői nem juthatnatnak állandó határátlépési igazolványokhoz olyan könyen, mint azelőtt, mert az államrendőrség a rendelkezésekhez mereven ragaszkodik és nincsen tekin tettel a két városnak ipari és kereskedelmi, szóval közgazdasági összefüggésére. Az államváltozás egyik legfájdalmasabb következménye volt Komáromra nézve, hogy dunajobbparli piacától megfosztotta, Komáromra nézve ez életkérdést jelentett már évtizedek óta, belátták azt az itt székeid állami hatóságok és ismerték azokat a szálakat, amelyek a két város lakosságát ipari és kereskedelmi tekintetben még ma is egybekapcsolják. Ennek mérlegelésével lehetőséget nyújtottak arra, hogy az állandó és közvetlen kapcsolat ipar és kereskedelem, másrészt a fogyasztó közönség közt meglegyen, ami az itteni gazdasági rétegeknek fontos érdeke. Ha tehát az érintkezés szálait elvág dóssá a hatóság, tulajdonképpen a helyi ipar és kereskedelem ellen visel háborút, annak érdekeit sérti meg, ezzel pedig magának az államnak tesz rossz szolgá-atot, hiszen ezeknek a rétegeknek a jobb helyzete teszi lehetővé az áll»m közterheinek is a fokozottabb viselését. Felismerte ezt úgy az Ipar testület, mint a komáromi Kereskedők Testületi, amikor ebben az ügyben állást foglalva állandóan sürgeti aht tármenti forgalomnak a felszabadítását. Mivel pedig az államrendőrség részéről épen ennek az ellenkezője történik — megengedjük, hogy a szabá lyok betüszerint való betartása következtében — nem marad más hátra, mint a komáromi ipari és kereskedelmi érdekeltségnek a pozsonyi kereskedelmi és iparkamara közvetítésével magához a kormányzathoz fordulni és ott keresni jogorvoslatot abban az irányban, hogy a helyi ipar és kereskedelem érdekei minden irányban védelmet találjanak. Bizion reméljük, hogy ezek után a felvilágosítások után a komáromi államrendőrség is azon lesz, hogy ebben a törekvésében Komárom lakosságát támogassa, amelynek nagy érdekei fűződnek ahhoz, hogy a két város közgazdasági érintkezése meg ne szűnjék, hanem ellenkezőleg, az minél szorosabb összeköttetéseket létesítsen. Mivel a békeszerződés ezt a várost kettémetszette és iparától, kereskedelmi piacból, gyárvállalataitól, vasúti össze köttetéseitől a legnagyobb részben megfosztotta, Komárom mellett olyan méltányossági okok szólnak, hogy azok elől elzárkózni a hivatalos tényezők se fognak, ha komolyan szivükön viselik ennek a városnak a boldogulását, amit oly sűrűén hangoztatnak. Kicsiségnek látszik az egész ügy, de mégis igen fontos a lakosság széles rétegei szempontjából, hogy a keres kedelmi forgalmon bal és jobbpart között akadályok nélkül legyen lebonyolítható. Köztudomású dolog, hogy kereskedőink nagy részének jobbparti vevőközönsége szolgáltatja a nagyobbik részét. Jogos és méltányos, hogy ez a forgalom meg ne bénuljon bürokratikus szempontok miatt, hanem ellenkezőleg kiszélesedjék és ez a szerencsétlen város kiheverhesse a határok megvonásával számára okozott súlyos gazdasági sebeket. A határátlépésnek az az uj szabályozása 1928 január 1 tői kezdve lép életbe. MIGRÄN ideiglenes rosszullét! Ha szenved tőle, dörzsölje be homlokát és halántékát eredeti menthol-sósborszesszel. Különösen jó hatása van az ,,Alpa“-borogatásnak, ami felemennyiségü hidegvízben feloldva használható. ,, A Ipa“ menthol-sósborszesz eredeti csomagolásban mindenütt kapható. 923 jjpj I Nagyvárad után Kolozsvár következett a roman diákok pogromjában. A legújabb Nagyváradról érkező jelentések szerint összesen öt embert öltek meg a diákok, köztük egy kis gyermeket is. A korházba vitt sebesültak számát 60—70-re becsűik. Ezzel szemben a hivatalos bukaresti jelentések még mindig azt mondják, hogy a tüntetések veszélyleienek voltak és h gy csak néhány ablakot 2uztak be. Nagyvárad után Kolozsvárott folytatták a román diákok a rombolást, ahol a diákok megrohanták a zsinagógákat és a kegyszereket kidob'ák az utcára. A diáktömeg a Szamos párján égő imatekercsekkel vonult végig. A líceum épületbe is behatolt egy tömeg, amely — december 9 én. mindent elpusztított ott. Temesváron pánikszerű félelem urulkodik a közönség körében, mert attól tartanak, hogy a nagyváradi események meg fognak ismétlődni. Az Orient rádió című román fél - hivatalos azt jelenti, hogy a nagyváradi diákkongresszus impozáns tüntetés volt Mihály király és a régenstanács mellett, valamint a békerevizió ellen, csupán néhány rendbontó zavarta meg a gyű ést. A rendbontás csak pár kirakattábla bevetésében nyil vánuit meg. A kormány a károsultaknak megtériíi a kárt, a bűnösöket pedig megbünteti. Öltözz feketébe és jöjj el az én esküvőmre! Nem tudott belenyugodni a felesége halálába. — A második házass ig se feledtette el az első feleséget. — Agyonlőtte magát a felesége sírján. — Hat levelet hagyott hátra. — Katonai parádéval temették el. — A dunamocsi tragédia. — Saját tudósitónktól. — Megrendítő családi dráma játszódott ie a dunamocsi (emelőben. Husz’ovics Bogumil évekkel ezelöit mint határszéli pmzügvőr Dunamoceon teljesíteti szolgálatot. Feleségével és egy fiával boldog családi életet élt. Amint mondogatni szokta, a boldogságából csak az hiányzott, hogy miért nincs még egy gyermekük, mert egy gyermek az csak csupa aggodalom, félelem s a legkisebb betegség meghűlés már kéiségbeejti a szülőket, hogy mi lesz, ha az az egy gyermek is elpusztul, Négy évvel ezelőtt aztán ez a kívánság is beteljesülni látszol! meri a pénzügyőr felesége anyai örömök elé nézett. A boldogságtól áradozó férj örömmel újságolta az ismerőseinek, hogy most már igazán teljes lesz a boldogsága, mert közeledik a második gyerea. A várt boldogság teljessége azonban nem következeit be, sőt gyásszá változott, mert a várva várt kis csöppség ugyan megérkezett, de ez az uj élei egy másik életet követelt, a szegény anya életével fizetett és belehalt a szülésbe. A kis gyermek megmaradt ugyan, de az nem tudta pótolni a szerencsétlen férj nagy veszteségét. Komárom, d:c, 9 • Ez n*gy évvel ezelőtt történt. A lesújtott férj, hogy rettenetes fájdalmára in találjon, áihílyeztette magát Dunamocsról egy Ipolymenti faluba, B2I0- vecra, mert Dunamocson minden, minden a bálványozásig szeretett feleségére emlékeztetett. Az uj oblun, az uj környezet feledtetni látszott a nagy csapást, úgy anynyira, hogy második házasságra is gondolt. A második házasságra cs3k azért szánta rá magát, hogy a kis csöppségnek anyát adjon. A második házasság is boldognak látszott. A látszat azonban csalt, mert a férj nem volt egészen boldog. Az első hitves emléke még frissen 0 t éli a szivében. Az elsőt nem tudta el felejtetni a második. A férj nem mutatta, hogy a lelke még mindig az elsőt siratja, akit középkori lovagregényekbe illő végzetes nagy nagy halálos szerelemmel szeretett. Jó kedvet mu^tott, de ez csak színlelés volt. Az első felesége után titokban bánkódó férj számára még egy keserű poharat tartogatott a sors, amely halálos csapást mért a szerencsétlen ern bérré: meghalt első gyermeke, akinek életéhez olyan sok-sok reménységet fűzött a gyermekére büszke apa. Ez a második haláleset volt a szegény pénzügyőr szomorú tragédiájának a második felvonása. A harmadik felvonás a dunamocsi temetőben most játszódott le. A szerencsétlen férj ebbe a második halálesetbe már nem tudott belenyugodni. Hiába akart felejteni, szórakozni, a bánat férge mind mélyebbre vágta magát a szivébe. A napokban azután végzetes tettre határozta el magát. Elutazott Dunan ocsra, ahol első felesége pihen a csendes temetőben, ülihon azt mondta, hogy hivatalos dologban megy Dunamocsra és onnét hamarosan visszajön. Agyoncsókolta négy éves kis gyermekét megcsókolta a feleségét és aztán szépen elutazott. Se a kis gyermek, se a felesége nem sejtették, hogy ez volt az utolsó csók. Dunamocsra este felé érkezett. O.t bement az egyik vendéglőbe és teát ivott és csendesen elbeszélgetett a régi ismerősökkel. Mijd későn este eltávozott a vendégőből azzal, hogy nagyon fáradt, pihenni tér, nagyon vágyik a csendes pihenő mán. Senkise sejtette, hogy örökös pihenést értett ez alatt. A nrpielen u cákon senkise vette észre, hogy a szerencsétlen ember az örök pihenő* liőz, a temető felé veszi utjai. Par kutya ugyan megugatia, de arra sem lett senki figyelmes. Minden akadály nélkül kiért a temetőbe. A holdvilág ezüst fényt szitált a holtak birodalmára- Könyü volt megtalálni azt a sirt, ahová mé heteden fajdalma még sötétben is elvezette volna. Aztán levette kalapját és a szomszéd sir fafajára helyezte es aztán elmondta utolsó imádságát. A rémes éjszakában pisztoly lövés dörrent el, amelyet csak pár varjú és vércse hallott meg és nagy károgással keringeni kezdtek a levegőben. És ezzel a szomoiu dráma lepergett az élet színpadán. Másnap reggel vadászok indultak ki a határba és u juk a temető mellett vezetett el. Felünt nekik, hogy az egyik fajfin férfi kalapot lenget a szél. Odasiettek s mtgrémülve látták, hogy az elegáns civil ruháb3 öltözött pénzügyőr megdermedt holtteste arccal borul a felesége sírjára. Azonnal értesiieiték a hatóságokat. A szerencsétlen ember hat levelet hagyott hátra. Egyik barátjának ezt irta: „Az én rózsaszálom a sírba pihen. U ána megyek mert az éleiben nekem már csak tövis maradt“. A második feleségének is irt búcsúleve'et. Ebben azt írja: „Ö.tözz gyászruhádba és jöjj el az én menyegzőmre-“ A szerencsétlen ember a halált menyegzőnek tartotta, mert hiszen újra találkozik az ő imádott asszonyával Az öngyilkos pénzügyőrt, mint volt légionistát, katonai pompával temették el. A katonai zemekart és a temetésen részt vett katonákat külön hajó vitte ki Dunamocsra.
