Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-12-10 / 148. szám
1997. december 10. Komáromi Lapok 3. oldal. f Ha traktorja sok olajat fogyaszt, ^ csiszoltassa liengrereit. FORDSON traktor, autó, motorkerékpár, hengerek csiszolása és javítása garantálás mellett. FORDMOTOR comp, üzemének előírása szerint gyártmányai javítására jogosított <3P 1O01 motor és gépműhely. Nt^vé-Zámky. S! O: TZ-^3 ~~ P» J titkos kamarás, apátplébános előtt folyt le, aki ünnepi istentiszteletet celebrált a komáromi magyar kisszeminárium növendékpapjainak segédletével. Majd a fiatalságnak' a lélek tisztaságáról tartott szentbeszédet, párhuzamot vonva az élet fertőjében beszennyezett lélekkel. Végül áldást osztott a kongregációk tagjaira. Délután 5 órakor a Katolikus Legényegylet színháztermében rendeztek igen szép ünnepet a komáromi Mária Kongregációk. Saxl Margit mély átérzéssel szavalta Váradi Antalnak Regina coeli című melodrámáját, melyet zongorán Ferényi Antal és a főgimnázium férfikara kísért. A hatásos számot hatalmas tapsvihar fogadta.Uiána Noszkay Ödön dr., az érsekujvári főgimnázium tudós tanára, a hírneves szónok mondotta el az ünnepi beszédet, melynek minden mondata egy egy súlyos gondolatot tartalmazott. A gyönyörűen felépített beszéd és annak magával ragadó előadása méltóan domborította ki az ünnep céljait és maradandó hatást gyakorolt a jelenvoltakra, akik percekig ünnepelték a jeles szónokot. Majd Hartenstein Vilmos szavalta el nagy hatással Szalay Andrásnak „A szeplőtelenhez“ c. alkalmi költeményét. A minden pontjában sikerült ünnepet Erdösi Károlynak A Szeplőtelen szűz ünnepén cimü alkalmi színmüve fejezte be, melyben Gergelyi Ilona. Garai Anna, Preszler Ilus, Hantos Erzsébet, Horvátovich Hedvig, Thomsitz Mária, Jakab Ili, Kis Er/si, Kreska Margit, Godovszki Ilona, Dobis Ilona, Vmcze István és Pfeifer László nyújtottak tehetségük legjavát. A gyönyörű élőképek rendezése az irgalmas nővérek kifinomult ízlését és buzgóságát dicséri Az egész ünnep rendezése körül Bíró Lucián tanár, a népszerű cserkészparancsnok, a főgimnáziumi kongregáció pré/ese és dr. Lestár István segédlelkész szerzett nagy érdemeket. XI. Vilmos császár titkos látogatása Budapesten Izgalma» debatte Tisza István gróf volt magyar miniszterelnökkel. Budapest, — december 8 Vilmos császár a világháború alatt többször tartózkodott Búd pesten, mindegyik esetben azonban csak mint átutazó és a nyilvánosság részére titok ban maradt tartózkodása a c-d érdekében. A titoktartásnak ez a módja akkori időben érthető volt, mert merénylet Ő1 és más rosszindulatú tervtől féltették őt, de mert sokkal kisebb jelentőségű személyek is, (mint a német birodalomnak a hatalmas u alkodója) ki volttk téve a merénylettől való i deiemnek. így hát nincs mit csodálkozni azon, hogy a német császárra egészen különös módon vigyáztak, minden utján kísérték és figyelték. Hosszabb tartózkodásokat az excsás2ár — amint ismeretes — nem igen tett, mert a háborús években a különböző frontokat látogatta meg. Nyugtalan természete egyik helyről a másikra űzte, de csak párszor hagyta el a háború ideje alatt a német területet. Annál nagyobb feltűnést keltett, amikor Tisza István miniszterelnök, aki míg hivatalában volt, hetenként rendszeresen fogadta a budapesti napilapok főszerkesztőit, hogy őket a hads*interek tényleges helyzetéről tájékoztassa, egy na pon a szerkesztőkkel azt a meglepő hirt közölte, hogy az egyik legközelebbi éjszakán II. Vilmos császár inkognito ban Budapesten lesz és néhány órát fog itt tartózkodni. Megjegyzendő, hogy Tisza ezt a fogadtatást egy beszéddel előzte meg, amelyben ennek a történelmi nevezetű összejövelelntk minden egyes tagjától a legszigorúbb titoktartásra vette ki ígéretét. Tisza nevezetesen már a háboiu első hónapjaiban nem csinált tiuoi abból, hogy a habom a központi hatalmak részére meglette lösen kilátástalan es hingoztaha is, hogy az osztrák-magyar mona chiának es a vele sz vetséges államoknak elsősorban oda keli hamio*, hogy lehetőleg kedvező békefelteieleket erjenek el. S erinie valamelyes te ü el nagyobbitásra gondolni sem lehenf. Tisza Is ván gróf természetesen mindezeket a ieg szigorúbb titoktartással közölte és enn**k a sajtókonferenciának a résztvevői, ameddig a háború tartott, a meggyilkolt Tisza István gróf miniszterelnöknek erről a nézetéről még csak egyetlen szóban sem emlékeztek meg Tt->za közöl e tehát egyszer, mint már mondotiuk, hogy Vilmos császár Budapestre fog érkezni. A minisztereit ök ekkor kijelentette, hogy a német és az osztrák magyar monarchia hadseregek vezetősége közt kellemetlen differencia uraUodik, amelyeknek vezetése mindkét O’Szág kölcsönös éideke lenne. Hogy mik voltak ezek a differenciák, arról hsllgaiott Tisza István és egy erre vonatkozó kérdésre kitérő feleletet adott. Csak jéva! később lett meg udható, hogy ezeket a differenciákat a német hadseregek vezetőségének az a nyomatékosan kif jezett kívánsága képezte, hogy az osztrák-magyar és a német csapatok egy közös n met főparancsnokság alá kerüljenek. 0 yan kívánság volt ez, amit a monarchia magas katonai szempontok miatt visszautasított gén, tárgyi agos figura Ajánlották, szakember. Együtt indulnak az öreg platánok alatt. Ide fehérlik az öreg ház. Ott várnak a hitelezők. Dezséry, Kramer, Bozay, Klein. Négy vámpír. Azelőtt nem mert rájuk gondolni. Ma szánalmas torzalakoknak iá’ja őket, akiket parancsszóval összegyűjtőit és parancsszóra szétkerget. A fehér ház évszázados nyugalommal nézett le rája A hársak évszázados susogással köszöntötték. Ismerős, régi módi csikorgással tárult a kiskapu és ő benn állt a hihetetlen csodálatos célnál. Az oszlopos erkélyen fehér ruha villant. Minka 1 A régi gödröcskés mosolyával, a régi repdiso aranyhaj glóriával. — Minka, — Te, — Ujjongott-e — vagy csak a szive dobbant rá? Sohsem tudta később Odaugrott hozzá, — Jancsi, — mosolygott Minka — megveregette a vállát — hát illik ez, ilyen soká odaienni Te gézengúz. Korláth ránézett. Közelről látta csak a hervadás lassú, fájó jeleit a rózsás arcon. És csodálta, hogy ilyen tud lenni. Kötekedő, fe ületes, vállveregető. — Hisz tudod, — súgta zavartan, — — Tudom, tudom, — sietett az asszony — A háta mögött most cingár alak jelent meg. — No végre, — nevetett Minka. — Jancsi, ez Gáthy Pali a férjem, — Pali ez meg a hires hírhedt Jancsi kuzein. Korláth szédült és hallgatott. Az urak kezet fogtak. A kutya, amely lépten követte, most közibük állt és felnézett a gazdájára. Korláth megint végigsimitott a furcsa fején. Úgy érezte, a fehér ház csak külsőleg csalafintán változatlan, de a néma falai közt furcsa vigyorgó titokőrdögök laknak. Még be sem lépett és máris feléje sújtanak a szögesvégü kis virgácsukkal. Minka ezalatt nagy nyájassággal befelé tuszkolta az urakat. — Egy kis harapni valóra, — uraim. — — Papramorgóra öregem, — javi totía a férje, — remélem kikészítette. A nagy pipatóriutnban féikaréjban várták a hitelezők a milliárdost, akinek egykor átkozott képét most minden héten hozták a lapok. Korlá’h az ő csendes, fanyar mosolyával nézte az ajtót. Ugyanazt az ajtót, amelyre egykor egy felbőszült öreg ember keményen és kérlelhetetlenül rá mutatott. Akkor egy könnyű kéz érintette a vállát. Korláth megfordult Az öreg p!ébános volt. Gyerekkori öreg barátja, akihez, a rovargyüj és és botanikus ki rándulás egész meghittsége fű-te. Az öreg ur nagyon el volt érzékenyülve. — Derék fiam, hát visszajöttél, — mondogatta egyre-másra. — Megjöttem atyám, fizetni jöttem — mondta rá Korláth keményen, szinte kihívóan és körülnézett Az urak összenéztek. Minka, aki épp egy tányér pogácsát tartott elibe, turbékolósan kacagott. — Ugyan Jancsi, ne izélj már, hisz tudjuk a főurtól, hogy mindent szerencésen letörlesztettél. Most már a ház is tisztázva van hát rendjén van, hogy átveszed, csak arra kérnélek igen szépen, — az álnok Minka a régi szerelmes elborult érzéssel támogatta a szavait — arra kérnélek a Pali nevében is, hogy a jövő őszig minket még itt megtűrj. Addig tető alá kerül a mi ügyünk. Jól sáfárkodtunk, innen ugyan egy szög sem hiány ik — ugy-e szomszédok ? — méltán rászolgáltunk, hogy ki ne tégy, mig hontalanok vagyunk, na de hát úgy ismerem én a te szi vedet, hogy nem is tennéd, ugye Jancsi ? Minka ezzel letette a pogácsát, elő húzta a zsebkendőjét és letörölt ké fényes gurulós könnyet. Korláth úgy érette, mindig több és több vigyori titokördög lepi el a szobát. Mindenünnen előbuj ak, ugratják, incselkednek vele, ő már egész bolond és kábult tő ük ..Mit beszélnek ezek itt össze-vissza ? A pap nevetett. — Fiam — mondta aztán nagyon szelíden — adj hálát Istennek, hogy adósságaid végére jártál és vedd bir tokodba, a felszabadult apai házat. Adjon az Ur erőt, hogy becsületes munkádat sokáig folytasd! Korláth kételkedni kezdett a saját eszében. Vagy ezek bolondok, vagy ő bolond, de valahogy valami,, borzalmas tévedés van a dologban 0 egy őszszegben hozta el a váltságdíjat, itt van a zsebében, a hatalmas kamatóriások pontos kimutatásával Ezek az ő szipolyai pedig nem szipolyok többé. Az adósság le van törlesztve. A pénz befolyt. Az ügyvéd időközben végignézte a nyugtákat. A jegyzővel tisztázta a házra vonatkozó részieteket. Az őrült káprázat tovább tartott. Iratok, nyugták, elismervények, hivatalos copf aztán görbülten távozó haj longó hátak, végül a hátakönyvek közt mosolygó Minka. Végre egyedül állt az öreg pappal az apja nagy térdképe alatt Az öreg sas keményen nézett le reája a szúrós, fekete szemeivel. A fiú visszanézett. Hosszan . . . Tisztán. — O volt ? — kérdezte mintegy önmagától, — Ő, — bólintott a plébános. — A te nevedben fizetett. Majd megsza-Hi i 11 l i! I i lllll I J1I I1II illllil! Illílig d ! ÚJRA KAPHATÓI! SÓSBORSZESZ | ÜDIT-GYÓGY1T EREDETI BEVÁLT MINŐ SÉGÉBEN MINDENÜTT l f m * — 75< — Ilii Ilii Ilii,l,l,l.'.',l,'.'.I.Ili Mill 11:1 Tisza lt gközeiebbi * ör ye,zet*ben biztosra vette«, hojzy a mimet császárnak a budipesti tanó/kodása ezzel a kérdéssel van összefüggésben. N gy erdek iőd '8-ei várták ehái a c aszárt, aki nem sokáig vá’aoa m gát es ha jól emlékszem, 1916 d cemberének elejen érkezett meg a nyugad pályaudvaron. Megérkezésének szemtanúja lehettem, mig a pályaudvaron levőknek termés/e testn sejtelmük sem volt, hogy ki érkézéit meg. Éjféltájban érkezett meg a vonat, amely közönséges katonai kocsi volt, amelyben a katonákat szállították a frontra. A vonat II. es III. o ztályu kocsikból állott. Tisza István gróf mintegy félórával a vonat megérkezése élőit jött ki az állomásra. Egyedül volt és látszott rajta, hogy gondolataiba mélyen elmerül. A miniszterelnökön kívül látható voit az állomáson néhány magasabb állású rendőriisztviselő, az akkori német nagykövet Egoi Fürstenberg Stammhein gróf és a magyar államvasu ak vezérelnöke Tolnay titkos tanácsos A pályaudvaron, ahová a vonat befutott, egy hosszú vörös szőnyeget huz'ak, A vonat mintegy negyedóráig állt. Közben egy vaggonból altisztek szá Itak ki, akik gyorsan telefondrótokat szereltek fel, hogy a legfelsőbb katonai parancsnoksággal összeköttetést létesítsenek. A császár még ekkor sem volt tá'hdóés kadt az ő büszke öreg szive te miattad, fiam. Fájt, amit tettél, de még százszor jobban fájt a saját elhamarkodott haragja. Gyakran mondogatta nekem : öregember ne haragudjék Nagvot üt és önmagát sújtja legjobban, öffgember szeressen. Már nagyon kevés id-je van a szeretetre. És szeretni sohsem lehet eléggé Minden elsején föl kellett mennem Pestre és onnan bank utján küldettük a pénzt. Nagy gabonapéozeket, apró, összespórolt részleteket; nem egys er egy-egy szebb vadászpuska árát. És senki sem tudta, — még anyád sem, — hogy is higyjen benned ., . Késő délután lett, mikor Korláth még mindig ott járt a temető öreg fái alatt. Egymás mellett aludtak, az öreg magyar, meg az édesanyja. See rették őt és ő elvesztette őket Mindent elvesztett Elvesztette Minkát, — más asszonya lett. Elvesztette a régi, bércövezte házát: megcsonkították Es elvesztette a nagy célt, a nagy hajtóerőt, amely akkora lendületet adott az ő életének. Cserébe egy marék emléket vetett oda neki a nagy élet, és visszakapta a szabadságát. És mialatt fel s alá járt az öreg fák alatt, érezte, hogy minden nélkülözésnél jobban fájnak az em'ékek és hogy a céltalan magányos szabadsággal már nem tud mit kezdeni. Üresnek érezte a világot, kifosztottnak önmagát, — és vágyott a régi keresztje után, amely annyira nyomta a vállát, de a nagy felszabadulás percének reményében hűséges, komoly élettársává vált. . .
