Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-22 / 114. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. szeptember 22. sebészeti klinikának mütő növendéke volt, ott két év alatt egyetlen egy vakbél műtétet sem látott, ellenben Herczej professzor a kis Szt. Istváni kórházi osztályáról már 40 esetről számolt be, első a vakbélgyulladás sebészi kezeléséről szóló munkájában; és a fővárosi nagy kórházakkal Össze nem hasonlít ható kis forgalmú komáromi kórházban is ezidőszerint hetenként legalább egy vakbél műtétet végeznek. Mezei dr. lelkesítő szavaiból újabb buzdítást merit a jövő munkájára és küzdelmeire. Percekig tapsolt, éljenzett a hallgatóság e hatásos beszédre. Pluchár pénztári igazgató üdvözlő szavaira kijelenti, hogy a jövőben is iparkodni fog arra, hogy a betegsegélyző pénztár érdekeit a kórház érdekeivel összhangzásba hozza és hogy a pénztári betegek is kellő kezelésben részesüljenek. A kórházigazgatót, kit számosán üdvözöltek táviratban, levélben, köztük Magyar-Komárom város tanácsa is zajos ovációkban részesítették kartársai és a megjelent díszes közönség. A közgyűlés berekesztése után Lipscher Mór dr. kórházigazgató az uj Röngten-felszerelést mutatta be, amely 120000 koronába került és a legmodernebb német gyártmány. Az előadást mintegy 40 orvos hallgatta végig és lelkesen megéljenezték a kitűnő előadót. Azünnepeltnek arcképét BereczGyula komáromi szobrászművész megmintázta a komáromi közkórház számára. Itt említjük meg, hogy a kórház lépcsőházát megkapó ízléssel Zámbó Géza díszítette fel. A bankett. A meleg ünneplést száznál több terítékes diszebéd zárta be, amely a Dózsa-féle vigadó emeleti nagytermében folyt le. Az ünnepelt főorvos tisz- . telői, barátai, kartársai messzevidékröl gyűltek össze ez alkalommal is, hogy a fehér asztalnál is kifejezésre juttassák elismerésüket, tiszteletüket, megbecsülésüket, szeretetüket Lipscher Mór dr. nagy tudása és áldásos működése iránt és hogy poharat üríthessenek egészségére. A virágcsokrokkal dúsan megrakott és virágokkal teleszórt, ízlésesen megtérített asztalok körül kellemes bensőséges hangulat melegsége sugározta be a lelkeket, a szikeket. Az első felköszöntőt Polony Béla dr. mondotta és a jubiláns egészségére és az orvosi kar összetartására ürítette poharát. Utána a felköszöntők hosszú sora hangzott el. A pompásan sikerült lakoma gyöngyöző hangulatban a késő délutáni órákban ért véget. Két évi börtönbe juttatott a bor egy tisztességben megöregedett gazdát, aki ittas fővel zsoltárt énekelt a borházban, azután hazament és kapájával agyonütötte civakodó anyósát. — Szeptember 21. A komáromi törvényszéken hétfőn kazdődtek meg az őszi esküdszéki tárgyalások. Első nap Bona József bátorkeszi földmíves szándékos emberölését tárgyalták Gefferth Elek dr. táblabiró elnökletével. Mint tanácsbirák Katona Sándor dr. táblabiró és Németh Ödön dr. járásbíró szerepeltek. A vádat Molnár Jenő dr. államügyész képviselte, a vádlott, védelmét Kőváry József komáromi ügyvéd látta el. Bona József ötvenév körüli bátorkeszii földmíves, becsületes kinézésű ember, a kezében zsebkendőjét szorongatva bűnét megbánó nézéssel ült a vádlottak padján. Az ügyészség szándékos emberölésért vonla felelőségre, mert tavaly október 23-án özvegy Szenczi /ánosnét kapával úgy fejbeütötte hogy az még a helyszínen meghalt. A vádlott a tárgyaláson beismerte tettét, hogy fejbe ütötte az elhaltat, aki néki nagynénije és egyszersmind anyósa is volt, de azzal védekezett, hogy tettét nagy felindulásban követte el, mert az elhalt sértő szavakkal illette őt és saját házába nem akarta beengedni. A bűncselekményt ittas állapotban követte el és többre nem is emlékszik, csupán arra, hogy a kérdéses napon már reggel nyolc órakor kiment a szőllóbe, mert a pénzügyörök ellenőrizték a termést. A szöllőben egész nap ivott, mire este öt órakor hazament, teljesen j ittas volt. Otthon az anyósa durva szavakkal Hielte őt, mire indulatos lett és a kezében levő kapával fejbekó lintolta anyósát. Azután pedig önként jelentkezett a csendőröknél. A kihallgatott Madarász István, Kaszab István, Stefankó József és Szenczy András tanuk igazolták, hogy a vádlott aznap délelőtt velük együtt nagyobb mennyiségű bort fogyasztott és mikor közösen hazafelé mentek a szöllöböl, annyira részegek voltak már, hogy egymást taszigálíák és dülőngtek az úton. A tanuk szerint a vádlott a borházban zsoltáréneket énekelt részeg ségében.Bona Sára, a vádlott leánya, igazolta az elhalt és a vádlott közti szóváltást, Székely Lajos, Boldizsár Lajos pedig azt igazolták, hogy a vádlott háza a múlt év tavaszán leégett és a barmainak akkor ők adtak helyet, mert a vádlottat anyósa nem volt hajlandó beengedni házába. Több tanú igazolta még, hogy az elhall házsártos és vészé kedő természetű volt, a vádlódat pedig csendes, szorgalmas és vallásos embernek ismerték, aki hat év Ióta presbiteri tisztséget töltött be. Kőváry védő okirattal igazolta, hogy a kérdéses ingatlan a vádlott nevén van, de felerészére az elhaltnak haszon élvezeti joga volt. A vádbeszédben az államügyész indítványozta, hogy az esküdtszék mondja ki a vádlottat szándékos emberölés büntetfében bűnösnek Ezzel szemben a védő felmentést kért védence érdekében az esküdtektől. Az esküdtek verdikté alapján a bíróság Bona Józsefet bűnösnek mondotta ki erős felindulásban elkövetett, halált okozó testi sértésben, amiért két évi börtönbüntetésre ítélte. Az államügyész a büntetés súlyos bitásáért felebbezett a vádlott és védője pedig felmentésért, illetve a büntetés enyhítéséért jelentett be semmiségi panaszt. A tárgyalás éjjel 11 órakor ért véget Hét évi fegyházra ítélték el a lövöldöző oroszkai gyári munkást. — Saját tudosifonktól. — Komárom szeptember 21. | Az esküdfszéki ‘tárgyalások má- j sodik napján, kedden Csudái István * oroszkai gyári munkás bűnügyét j tárgyalta az esküdtszék A tárgya- j lást Soós Imre dr. táblabiró vezelíe ? tanácsbirák pedig Doma István járás- j biró és Talcsik Károly dr. törvény- 1 széki biró voltak. A vádat Molnár j Jenó dr. ügyész képviselte, a vé- \ delmet pedig Barta Lajos dr. ügyvéd | látta el. A vádirat szerint az esküdtszék Csudái István oroszkai gyári munkást szándékos emberölés büntette és szándékos emberölés bűntettének kísérlete mialt, valamint engedély nélkül való fegyverviselés vétsége miatt vonta felelőségre, mert tavaly december 1-én.ifj. Molnár Józsefet forgópisztolyával fejbejőtte, minek folytán még aznap meghalt, ugyanakkor pedig Juhász Andrási a bal vállán sebezte meg forgó pisztolyával, amelyet engedély nélkül magánál tartott. A vádlott a tárgyaláson kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek és azzal vé dekezett, hogy egész nap ivott, mikor este pedig Rozsnyó Lajosné vendéglőjében felharagitolták öt, hazament és erőszakkal követelte feleségétől a forgópiszloly kiadását, amivel felfegyverkezve kiment az utcára. Éppen akkor haladtak hazafelé idősebb és ifjabbik Molnár József és Juhász András lekéri lakósok. Ifj. Molnár J. meglátva őt, azt kérdezte tőle : Te vagy az Lajos ? Mire ő azt válaszolta, hogy igen és erre Molnár késsel támadt reá. Arra már, hogy mint került a revolver a kezébe, nem emlékszik, mert ittas állapotban volt. Idősebbik Molnár József, az elhalt édesatyja előadfa, hogy Rozsnyó Rezső vendéglőjében elfogyasztottak fejenként 4 korsó sört és azután 8 óra tájban hazafelé indultak. A vádlott kb, 30 lépésnyire utánuk ment, közben a fia azt hitte, hogy az elmaradt Lajos nevű társuk jölt utánuk és ezért mondta azt jóhiszeműen: te vagy az, Lajos ? Erre a vádlott azt mondta, hogy ő, de a hang eltérő volt és ezért fia gyufát gyújtott. Ebben a pillanatban eldördült a fegyver és a 27 éves fia éléséit a földre, majd pedig még egy lövés dördült el, amely Juhász Andrást sebezte meg. Erre ő, idősebbik Molnár viszszament a vendéglőbe, ahonnét Csudái Gézával lámpással a kezében tarloltak vissza. Ekkor megrökönyödve látták, hogy ifjabbik Molnárt fején lőtték és már alig van benne élet. Juhász András sértett hasonló képen adta elő az esetet, azzal kibővítve, hogy a vádlóit 3 4 lépes nyi távolságban lőtt rájuk. Valótlan, hogy akármelyikük is kézzel támadt volna rá, a felmutatóit bűnjel kést valaki úgy csempészte a meghalt mellé. A helyszínen nyomban megjelent Balogh dr, orvos sem látott a meghalt kezében kést, csak később találták meg a kést a csendőrök körölbeiül két lépésnyire a meglőítöl. Idősebbik Molnár megjegyzi, hogy a bűnjel kés nem is volt a fiáé és felmutatja a fia kését. A helyszínen megjelent id. Csudái Géza és ifj. Mólnál Andrásné is, de ezek közül csak Csudái igazolta, hogy az elhalt kezében volt a bűnjel kés, ezzel szemben a két nő határozottan azt állította, hogy ők csak később látták a kést az elhalttól két lépésnyi távolságban. Több tanú igazolta még, hegy a vádlott nagyobb mennyiségű sört fogyasztott s tettét beszámíthatatlan állapotban követte el. A kihallgatott orvosszakértők előadták, hogy a vádlottnak a szeszes italok elfogyasztása miatt korlátozva volt elmebeli képessége. A vád és védőbeszédek elhangzása után az esküitek verdiktje bűnösnek mondotta ki a vádlottat, akit a verdikt alapján a biróság az enyhítő szakaz alkalmazásával 7 évi fogházra ítélte. Az államügyész három napi meggondolást időt kért. A vádlott és a védője a büntetés enyhítése végett semmiségi panaszt jelentettek be az itétet ellen. A tárgyalás este fél 10 órakor ért véget. Hogy találtam meg Anasztázia aagyhercegnőt, a meggyilkolt cári család egyetlen életben maradt tagját? Ezt a cikket A Gleb E, Botkin orosz származású amerikai újságíró irta, aki a cári család egykori orvosának a fia. A North American Newgpaper Ailiana megbízásából végzett kutatásai alapján arra a meggyőződésre jutott, hugy a seconi kastély rejtelmes vendége nem más, mint Anasztázia orosz nagyhercegnő, Miklós cár leánya, aki egyedül menekült meg a haláltól, mikor a bolsevikiek meggyilkolták a cári családot. * Niwyork, szeptember. Csak a Visálarc rejtelmes története keltett akkora feltűnést világszerte, mint a seconi kastélyban tartózkodó Csajkovszkijnéé, ak.ről az a hir terjedt el, hogy nem más, mint Anasztázia orosz nagyhercegnő, a kiirtott cári család egyetlen életben maradt tagja. Lichtenberg herceg seconi kastélyában, a németországi Obing mellett kapott menedéket ez a fiatalasszony, akit most az egész világ érdeklődése vesz körül. Az „Ismeretlen nő“ A világtörténelem egyik legborzalmasabb esete volt a cári család tragédiája. A bolsevikiek tudvalévőén meggyilkolták 1918 jullus 17 én a Jekaterinburgba hurcolt cári családot. A hír akkor azt jelentette, hogy a cári család egyetlen tagja sem menekült meg a haláltól. 1920 február 17-én azonban új fejezete kezdődött ennek a tragikus esetnek. A rendőrök Berlinben kimentettek a Landw^hr-csatornából egy nőt, aki öngyilkos szándékból ugrott a vízbe. Bevitték az egyik kórházba, ahol Unbekannten Fiäuiein (Ismeretlen nő) néven Írták be a kór ház törzskönyvébe, mert nem akarta megmondani nevét és nem is lehetett róla megállapítani, hogy kic ioda ? Semmiféle felvilágosítást nem adott származásáról. Kot hónapig ápolták a kórházban, ahonnan azután az orvosok tanácsára a Dnidorf Asylumba vonult további ápolás végett. 0:1 magára vonta az orvosok és ápolónők figyelmét arisztokratikus modorával és azzal a rejtelmességgel, mely körülvette. Kerülte a társaságot és mindig gyorsan eltakaria arcát, amikor valaki közeledett feléje, vagy pedig a fal felé fordult, hogy ne lássák arcvonásait. Alakja napról-napra rejtelmesebbé vált. Egy este, amikor ápolónője bement hozzá, egy német illusztrált lapot nézegetett. Oda tartott egy képet az ápolónő elé és megkérdezte tőle: nem vesz-e észre valami feltűnőt ezen a képm, mely a meggyilkolt cári családot ábrázolta. Az ápolónő jól megnézte a képet és meglepő hasonlóságot vett észre az Ismeretlen nő és a képen látható Anasztázia nagyhercegnő között. Ekkor lépett be a betegszobába az ellenőrzést végző éjjeli őr. Az Ismeretlen nő azonnal eltakarta előle az arcát. Néhány órával később izgatottan beszélte el ápolónőjének: hogyan végezték ki a cári családot a bolsevisták és hogyan menekült meg a haláltól ő — Anasztázia nagyhercegnő, a cár leánya. Ezt a történetet később megtudta az asylum egy másik betege is. Peutertné és az ő révén ieti azután ismeretessé egyre szélesebb körben és végre világszerte. Hogyan menekült meg Anasztázia a háláitól Az ismeretlen nő igy beszélte ápolónőjének a cári család meggyilkolását és az ő megmenekülésének kalandos történetét: A jekaterinburgi véres éjszakán bevitték a bolsevisták egy szobába a cári családot és vele a cár orvosát, dr. Eugen Botkint. A Vörös Gárda katonái ekkor agyonlőtték a cárt, majd rálövöldöztek családjának tagjaira és megölték dr. Batkint is. Az ismeretlen nő csak arra emlékezett, hogy összerogyott a holttestek között. Másnap vagy később-e, nem tudja, arra ébredt, hogy egy szalmával tett szekéren van. 0:t volt még a szekéren egy Brajkovszkij nevű lengyel ifjú is, a vörös h dsereg katonáinak egyenruhájában, anyjával, nővérével ás öccsével együtt. Elmondotta, hogy mikor a bolsevisták a holttesteket elszállították, ő észrevette, hogy Anasztázia nagyheicegnőben még van élet. Kimentette a holttestek közül és gyorsan összegyűjtötte családjának tagjait, hogy elmeneküljön velük Romániába. Éppen abban az időben akarta megtámadni a fehér hadsereg a vörösöket és emiatt a vörös katonák nagyon siettek. Ennek tulajdonítja, hogy nem vették észre, amikor Anasztáziát elviiíe a szobából. A szénásszekéren kétezer mérífötdíiyi távolságra haladtak, mig végre eljutottak román területre. Anasztáziát Bukarestben, egyik rokonához szállásolta be Csajkovszkij. Doktort hivott hozzá, aki azután gondos ápolásban részesítette. Fején sebesült meg súlyosan. Mikor meggyógyult, Csajkovszkij feleségül vette. Boldogan éltek és egy gyermekük születeti. Elmondotta az Ismeretien nő, hogy ő mint Romanov Anasztázia kötött házasságot, de nem tudja már megmondani, hogy melyik templomban volt az esküvő. Férjét később a bolsevisták megölték egy utcai harcban, — azt hiszi, hogy azért nem látta többé. Mikor teljesen visszanyerte egészségét,
