Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-10 / 109. szám

1927 szeptember 10. Komáromi Lapok 5. oldal. miközben Physalixné asszony a bal­kezére gumikesztyűt húz fel. A gumi­­kesztyűs kézzel ügyesen megfogja a kígyót, kiveszi a ketrecből s leteszi a márványasztalra. A kővetkező pillanat­ban egy fokosszerfi készülékkel hatal­mas ütést mér a kígyó fejére. A sárga halál. — Megtörtént, — jelentette ki egy­szerűen. A kígyó élettelenül fekszik az asz­talon. Az asszistens kezébe veszi a kigyó fejét, kinyitja a szájét és egy kis szívókészülékkel a kigyó foga mö­gött levő méregzacskóból felszippantja a mérget és ezt azután egy üvegcsőbe ereszti. Physalixné asszony kezébe veszi az üvegcsövet, a világosság elé tartja, megelégedetten szemléli. — El lehet képzelni, — úgymond — mi történik azzal a szerencsétlen emberrel, akinek a testébe ennyi mé­reg jut bele. Most afelől szerettem volna meg­tudni valamit, hogy készül — az ellen­méreg. Physalixné asszony csendesen mo­solygott, dr. Calmette szintén. — Ez titok — szólt Physalxné asz­­szony — még pedig a mi titkunk. Physalixné asszony összevont sze­möldökkel hosszasan megnézte a mér­get, azután egy gázláng fölé tartotta... A Magyar Nemzeti Párt országos pártvezetösógl ülése Szent-lvány József beszámolója a politikai helyzetről és a párt működéséről. Az országos pártvezetöség tántoríthatatlan bizalommal van a párt törvényhozóinak politikája iránt. Léva, — szeptember 9 én. — Saját tudósítónktól. — kívül Törköly József dr., Richter János szenátorok, Füssy Kálmán, Holota János dr. és ifj Koczor Gyula nemzgy. képviselők, Szilassy Béla dr„ Bianár Béla dr., Kukán Béla dr., Kmoskó Béla dr. országos elnökök, valamint az országos pártvezetőségi tagok nagy­számban. Az ülést Törköly József dr. szenátor, országos politikai elnök nyitotta meg, meleg szavakban üdvözölvén a megje­lenteket, majd a formaságok elintézése ulán fölkérte Szent-Ivány József párt­vezért politikai beszámolójának meg­tartására. Nagy jelentőségű ülést tartott szep­tember 9 én a Magyar Nemzeti Párt országos pártvezetősége, amelynek tagjai nagy számban gyűltek egybe Léván. A pártvezetőség ez ülésén a pártvezér beszámolt a párt törvényhozóinak mü ködésáről és a politikai helyzetről s a pártnak jövő magatartását határozta meg úgy a kormánnyal, mint a német gaz­daszövetséggel szemben és elhatározta, hogy a községi választásokon az orszá­gos keresztényszocialista párttal közös listán fog résztvenni. Az ülésen megjelentek Szent-lvány József nemzgy. képviselő, pártvezéren Szent-lvány a belpoiitikai helyzetről, a magyar nemzeti párt működéséről, a Rothermere akcióról éa a magyar pártok egységéről. mazást nyertünk. Kétségtelenné válloit előttünk, a továbbiak folyamán, hogy a német aktivisták kormánybalé-Szent-lvány József nagy érdeklődés közben tartotta meg kitünően megszer­kesztett beszédét. Előbb a magyarság megvédelmezendő várairól beszélt, a magyar munka két részéről, a célpoli­­tika célkitűzéseiről, majd részletesen ismertette a belpolitika fejlődését és a magyar nemzeti párt működését, ki­fejtette a nemzeti párt állásfoglalását a kormányzó többségben való részvétel ügyében és a Bund der Landwirte el­hamarkodott lépését. Majd a következőképen folytatta, b;­­szédét: A mi meggyőződésünk szerint az egyetlen helyes taktika lett volna — ha még bizonyos időbe kerül is és bizonyos áldozatokkal jár is — kivárni a cseh koalícióval való próbálkozást és bizonyos vagyok benne, hogy a német pártoknak politikai súlya nagyobb lett volna, mint ma. Ugyanezt az álláspontot képviseltem a kormány bemutatkozása alkalmával mondott beszédemben, ha talán nem ebben a nyers formában, de ugyanilyen értelemben. Mindenki más hasonló helyzetben felbontotta volna a pártszö­vetséget, ellene forduit volna a német aktivizmusnak s ha ezt nem tettem, s a nyilvános akcióktól tartózkodtam, an­nak két oka van: először időt akartam adni a német kormánypárti aktivizmus kifejlődésének, hogy megvárjam a kilá­tásba helyezett eredményeket, másod­szor nem akartam egyetlen lehetőséget sem elmulasztani arra, hogy magyar nemzeti értékein? megvédelmezése ér­dekében számottevő eredményeket szá­moljak el. Megelégedtem annak a kijelentésével, hogy mi szerződésileg biztosított sza­bad kezünkkel élünk, a németeket a kormánytöbbségbe nem követjük és továbbra is ellenzékben maradunk és megkezdtük a tárgyalásokat a most már vegyes kormánnyal. Követeléseinket írásba foglaltuk. Tárgyalásainkról de­cember 10-én leltünk első Ízben jelen tésl az országos párt vezetőségnek. A párt jogügyi bizottsága által kidolgo­zod feltéieleink részletes ismertetését külön tárgysorozati pont alatt fogjuk tárgyalni abból a célból, hogy azokat közreadhassuk és a nagy nyilvánosság elé vigyük. 1927 február 2-án ismét a pár unk alkotmányos szerveihez fordul­tak, amikor is további tárgyalásokra s magunktartására nézve teljes meghatal­pése nem fogja meghozni az álta­luk kilátásba helyezett és várt ered­ményeket s még inkább megerő­sítette azt a meggyőződésünket, hogy ez a kormánybalépés egyike az utóbbi évek legnagyobb takti­kai hibáinak. Megállapítottuk továbbá, hogy néhány számottevő kormánypárti politikus jó­szándékait a csehszlovák forradalom szellemében élő nacionalizmus lehetet­lenné teszi és végül, hogy sporadikus és lényegtelen kivételektől eltekintve, a csehszlovák nemzeti irány minden szá­mottevő vonalon épen úgy érvényesül mint eddig és a magyar, sőt a német nem­zeti kisebbség erőinek megkisebbitése most már a német aktivizmus segedelmé­vel és támogatásával zavartalanul folyik tovább. Levontuk ennek a konzekven­ciáját, a tárgyalásokat lezártuk és ere­deti ellenzéki álláspontunkat fenntar­tottuk. A magyar aktivizmus halálát te­hát a német nemzeti kisebbség aktivista pártjai okozták, amikor a kormánybalépést elhatározták. Má­sodszor : azok a cseh politikusok, akik a cseh nacionalizmust többre becsülik az állam belbékéjénél, mert ne felejtsék el, hogy a gör­csös ragaszkodás a nemzeti állam gondolatához és a cseh forradalom politikája, a türelmetlenség a nem­zeti kisebbségekkel szemben, az állam biztonságát kül- és belpoli­tikai presztízsét érdeklő kérdés. Ennyit a belpolitika múltjáról. Az utóbbi idők politikai eseményei nagyon mozgalmassá tették a nyári hó­napokat. Csodálkozunk rajta, hogy Rot­hermere lord sajtóakciója olyan izgal­mat váltott ki cseh politikai körökben és a cseh sajtót, sőt magukat politikai vezéreknek nevező férfiakat oly nyilat­kozatokra ragadtatta, amelyek nem hoz­hatók összhangba azzal a higgadtság­gal, amely a dolgukban biztos embere­ket szokta Jellemezni. Csodálkozunk ezen a nagy izgalmon, hiszen Rother­mere lord semmi újat nem mondott és nyilvánvaló volt, hogy egyszer mégis csak fog a világ beszélni a magyar nemzet szomorú sorsáról. Nyilvánvaló volt, hogy egyszer csak ráeszmél a világ közvéleménye arra, ami a demokrácia és a wilsoni elvek, az önrendelkezés jegyében történt: köny- elgondoláson alapul 8 egyenesen magam veket írtak róla Keynes, Nitti és mások, csodálkozunk rajta, hogy azoknak a cikkeknek a visszhangja oly kijelenté­sekre ragadott eleddig komolyan vett, számottevő embereket, hogy ki kell pusztitani a magyarságot, ahelyett, hogy igazi politikai éleslátással és fér­fias bátorsággal néznének szembe az igazságokkal és mindenfelé a a béke igazi magvát hintenék el, mert hiszen tudja az egész világ, hogy Trianon. Versailles és a többi béke­szerződések a háború és a gyűlölködés csiráit szórták széjjel és csak növelik azokat az az ellentéteket, amelyek a nemzetek között vannak. Pedig az orvosság adva van: Ismerjék el a magyarság minden jogát és a szeretet, méltányosság, de legfőkép a jog álláspontjára helyezkedve szünntessék meg az ittszorult magyar intelligenciának, tisztviselőknek, nyugdíjasaknak ret­tenetes nyomorát, a termelő osz­tályok pusztulását, a magyar mun­kásság kétségbeesését vagy se­gítsék a magyar gazdasági életet és ne tolytasssák a magyar földnek a kolonizálását, És vájjon van-e olyan magyar ember, aki elégedett volna .Trianonnal? Nincs 1 Ha mondanám, el se. [hinnék nekem, óhajtjuk, kívánjuk a revíziót, várunk reá, tudjuk, hogy elkövetkezik. Ellenben felelősségem tudatában addig, mig az itteni magyar politikai életben szerepet játszom, politikámat a higgadtság a munka fogja jellemezni, amelyik az alatt a jelszó alatt folyik: meg keli vetni lábunkat ezen a területen. Azok a magyarok, akik a legutóbb Trianon mellett tüntettek,—néhány szál volt, — nem magyarok, az a sajtó, amely ma­gyar nyelven ir Trianon mellett, az nem magyar, vagy ha az, akkor árulója vagy salakja a nemzetnek és ezek előtt a magyar házak ajtaja bezárul. A mi speciális magyar belpolitikánk­ban a községi választások előszele még inkább aktuálissá teszi a két magyar párt viszonyának a kérdését. Meggyőződésem az, hogy az'együttmű­ködés vagy az egyesítés lehetőségei adva vannak. Nem egyszer volt alkal­mam kijelenteni, hogy nincs keresztény, nincs liberális, nincs monarchista, nincs köztársasági párti magyar, • csak egyféle magyar van, mert egy­formán szorul védelemre, egyfor­mán éri a szomorú kisebbségi sors minden fájdalma. De nincsennek autonomisták és centra­listák sem, nincsennek osztálybeli kü­lönbségek sem, nem volna szabad eze­ket élezni és épen azért nem lehettek dacszerü programmok s ha igy gon­dolkozunk, akkor az egység létrehozá­sának akadálya nem lehet. Maradnak még a személyi kérdések. Ismételten hangoztatom, hogy nekem és pártomnak semmiféle feltételem nincs vagy kikötése nincs, csak becsületes és okos magyar embereket akarok az élen látni. Én változatlanul követelem a ma­gyarság egységét és í mindnyájan elférünk abban a pártban, amelyik a szabad kéz politikáját Írja zász­lajára. " j Amikor az aktivizmus haláláról be­szélek és amikor okait felsoroltam, nem akarom a felelősséget másokra hárí­tani. A magyar reálpolitikának és magyar aktivizmusnak itt Csehszlová­kiában én voltam a kezdeményezője. Kizáróan én magam, valahányszor ez a kérdés politikai barátaim körében felmerült, mindig és minden alkalom mai kifejezetten és félrenemérthetően hangsúlyoztam, hogy ez az én ideálom, az én gondolatom az előbb kifejtett akartam és akarom és fogom vállalni az ódiumát ennek a politikának azért és kizáróan csak azért, hogy amennyiben annak kifejlődése akadályokba ütközik, kizáróan én álljak a természetes és érthető támadások középpontjában. Elbírtam és elbirom azokat, ha mégolyán aljas meg­­| gyanúsítások alakjában történnek, mert a lelkiismeretemmel soha ellentétbe nem kerültem. Ma itt állok önök előtt fele­lősségem teljes tudatában és érzetével és megállapítom, hogy akkor járnék el következetesen, ha a megbízást, mellyel felruháztak, visszaadnám. Csak azért nem teszem, mert ebben a pillanatban nem tudnám ezt megtenni a zászló be­csületének sérelme nélkül és mert ma­gyar Ielkiismeretem is szót emelne el­lene. Végül: mert munkatársaimban annyi bensőséges ragaszkodást tapasz­taltam. Érzem, hogy munka vár még reám, ha önök is úgy akarják, odaadom hozzá a 8 esztendei küzdelemben megfogyat­kozott erőmet, munkabírásomat. Bicalom a párt törvényhozóinak A nagy tetszéssel és lelkes tapssal fogadott nagyszabású beszámoló el­hangzása után Blanár Béla dr. orszá­gos pártelnök emelkedett szólásra, aki helyesléssel vette tudomásul a pártnak ama elhatározását, hogy a reménytelen aktiv politikáról áttér a magyarság ér­dekében folytatandó nyilt ellenzéki po­litikára. Örömének ad kifejezést afelett, hogy a párt vezére és törvényhozói a magyarság egységének megteremtésére törekednek és hogy az újra kezdett el­lenzéki munka is ennek az útját egyen­geti. Mindig hangsúlyozta, hogy a ma­gyarság csakis akkor érhet célt,‘,hogyha minden melléktekintet és hátsó gondolat nélkül egy közös frontonösszefog, hogy jogait kivívhassa és nemzeti életét bizto­síthassa. A beszámoló arról győzi meg, hogy a párt illusztris vezére és érdemes törvényhozói mindenkor a magyarság lét­érdekeiért küzdöttek minden munkájuk a magyar nemzetiség javát és boldo­gulását szolgálta és ezért nekik a párt csak elismeréssel tartozik. Javasolja, hogy az országos pártvezetőség helyes­lőig vegye tudomásul a törvényhozók eddigi, a magyarság érdekében kifejtett hasznos működését, valamint azon el­határozását, hogy a magyar egység megszilárdítása szempontjából i a mai kormányzattal a leghatározottabb ellen­zéki álláspontot foglalják: el és meg­ragadja az országos pártvezetöség az alkalmat arra, hogy a párt törvényhozói iránt törhetetlen hűségének és változatlan bizalmának ünnepélyesen kifejezést adj on. Jaross Andor örömmel üdvözlifa'párt ellenzéki politikáját, amit egyedül iehet helyénvalónak tartani a mai politikai viszonyok között, épen azért készsége­sen csatlakozik Blanár dr. javaslatához. Salkovszky Jenő dr. szintén melegen üdvözli a párt elhatározását és köszö­nettel adózik a törvényhozóknak az összmagyarság érdekében kifejtett ed­digi áldozatos munkásságáért és csat­lakozik Blanár Béla javaslatához. A felszólalások elhangzása után az országos pártvezetöség egyhangú hatá­rozatban helyesléssel vélte tudomásul a párt vezérének és törvényhozóinak mű­ködését és a jövőre vonatkozó ellenzéki állásfoglalását és őket törhetetlen bizal­mával és váltózhatatlanlhüségéröl biz­tosította. Majd Törköly József dr. szenátor is­mertette a párt törvényhozóinak a kor­mánnyal folytatott hosszas tárgyalásait, valamint azokat az előterjesztéseket, amelyek a tárgyalások anyagát képez­ték. Ezek az előterjesztések a magyar nemzeti kisebbség kulturális és gazda­sági életére vonatkozó, szerződésekben és az alkotmány-alaptörvényen alapuló jogoknak összességét foglalták maguk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom