Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)

1927-09-10 / 109. szám

4 oldal. Komáromi Lapok 1927. szeptember 10. Ingyen vételkötelezettség nélkül megtekinthető! Már megérkeztek az őszi-téli női és leányka kabátnjdoBiságftk olyan óriási nagy választékban, amely minden képzeletet felülmúl. A kedvezményes árak az egész idényben érvényben maradnak Kertész J. Jenő áruházában IVádor-ntca 35». sas. (az Otthon-kávéházzal szemben). gunknak fogalmat, amikor látni fogjuk annak előnyös következményeit. A kövezési munkákkal kapcsolatban felhívjuk a városi vezetőség figyelmét arra is, hogy Három asszony Strindhergről. célszerű lenne, ha a városszépi­­tési szempontok is érvényesülné­nek az utcák rendbehozásáyal most egészen uj képet magára öltött városban, nem is szólva arról, hogy esztétikai jelentőségén túl mennyi­vel fontosabb higiénikus elv is érvényesülne. Komárom levegője eddig is túlságosan poros volt, noha egyes befásitolt u'cik még a nagy nyári hőségban is némi­­kép pormentesitették a levegőt. A vá­­ros centrumában azonban több olyan hely van, ahol annak ellenére, hogy jóformán a legnagyobb forgalom ott bonyolódik le, mégis nem találjuk meg ezeknek a szempontoknak az érvénye­sülését. A város vezetősége pedig köny­­nyen segíthetne ezen, egyszerűen úgy, hogy kövezési programmját még telje­sebben keresztül viszi, mint tervezte; ezt minden komáromi szívesen venné és az az újabb pár százezer korona már nem lesz jelen'ős differencia a kövezésre felvett eddigi milliós köl­csönnél és éppúgy, mint az u'cák kö­vezése, ez is busásan megérdemi a befektetett összeget. Mindössze arról lenne szó, hogy a belváros egyes részeire ki kellene egészíteni a kövezési programot és ezzel együtt egyes részek parkosí­tását is megoldani, amiről egyébként múlt szombati szá­munkban irtunk már. Elsősorban a Városház tér parkosítása jönne tekintetbe, amely a város szivé­ben van tu’ajdonképen. Ennek a térnek a parkosítása nagyon emelné a város­háza környékének esztétikai értékét, középen a Kiapka szoborral. Ezenkívül feltétlenül A női nem legnagyobb ellenségéről, Auguszt Sirindbergről három asszony életrajzot irt. Az egyik Karin Smirnof, a finn származású bárónő, aki S rind­­bergnek első felesége volt. Strindberg­­nek az volt az elve, hogy minden asz­­szony eredetileg Madonna, de később az ördög megszállja és azt az éleién át kisérő gondolatot az első feleség plántálta az Íróba. Vallomásaiban a bárónőről a legke dvezőííenebb képet adja Strindberg és ez az asszony évti­zedekig hallgatott. Szerinte mindennek Strindberg az oka. Azok a dolgok, mellyel őt megvádolja Strindberg regé­nyeiben, szerinte csak az irói nyugta­lanság és beképzelés szüleményei, me­lyekkel házasságuk alatt üldözte őt az iró és ezek a rémképek miatt volt kénytelen elválni. A Sirindberggel való házassága alatt a bárónő vagyona el­enyészett. Nyomorgott a válás u‘án, mint maga Slrindberg, mert az iró sohasem tudta a megítélt tartási össze­get megfizetni. A másik két asszony együtt irt élet­rajzot és ezek Strindberg két nővére, ök sem írják azt, hogy az iró a nők­kel viselt ügyeiben ártatlan lenne, és igazán elmondhatjuk, hogy — ez a három asszony elégtételt szerez ne­mének. Pedig a testvér minden nőnél szentebb és ha az embert minden nő átkozza, a nővér hűséges marad. Strind­berg’s Systtar, ahogy a szerzők magú kát nevezik, még az iró gyermekkoráról sem tudnak kedvezőt írni. Szerintük a nagy férfi makacs, „sikertelen“ gyer­mek volt. Roppant falánk és önző az érkezésnél és emiatt a családi perpat­varok állandók voltak Végül az északi asszonyok vallásos fatalizmusával meg­állapítják, hogy az iró mégis jó volt, de az ördög megszállta. Érdekes csak­nem ugyanezt a mond hot irta valahol Strindberg az asszonyokról. Sziriusz. Malomüzemek figyelmébe!! Ajánlom az alanti előírás szerinti malomnyomtatvänyokat, amelyek szlovák-magyar szöveggel a jelzett raktárszámok alapján nálam megrendelhetők: Rsz.286|h. nagy A) minta; „Nyilatkozat“ adó átalány fel­mentésre vonatkozólag. Rsz,290|b nagyB)minta: „Őrlési kimutatás bérőrlésről.“ Rsz 287|b. nagy C) minta: „Őrlési kimutatás a földmi velő saját használatára történt bérőrlésről.“ Spitzer Sándor Komárom Telefon SO. A néma halál laboratóriuma. Élő mérges kígyókból készítik Párisban a kigyómarás ellenmérgét. — Alkalmi tudósítónktól. — Piris, szeptember 9. parkosításra szorulna a Korház-tér is, még pedig nemcsak városszépészeti, de higiénikus szempontból is. A kor­­háztéren beparkositás esetén már nem jelentene különösebb gondot egy szö­kőkút elhelyezése sem. A kövezési munkálatokat ki kellene terjeszteni még három utcára a Deák Ferenc utcára, ahol az is­kolák, betegsegélyző, törvényszék stb. épületek vannak elhelyezve, tehát forgalmas utca, továbbá a Jókai-utcára és a Vármegyeház­­utcára. Ez a három utca szintén a komáromi „City“ legforgalmasabb és legjelentő­sebb utcája, s akik Komáromban meg­fordulnak, nagyrészt nem kerülik ei ezeket az utcákat. Viszont, ha ezt a három utcát is kikövezik, úgy Komá­rom egycsapásra a rendes külsejű vá­rosok között foglal helyet és városszé­­pitési és higiénikus szempontból is megtett mindent a várcs vezetősége lakósai érdekében. Mindenesetre érdemes lenne, ha a város vezetősége konkrétabbul fog­lalkozna ennek a tervnek a megvalósí­tásával, amely a lakosság szimpátiáját is kiváltaná. SJEÜJSSS li : Legyen az én aranyos kicsi babám. {Blues) Stux maga vérbeli pá­risi lett. A Párisi Természettudományi Múze­um egyik szeretetreméltó őre megkér!, mennék el ma délután négy órakor a múzeumba, nagyon érdekes dolgot mu­tat majd. A kitűzött időben ott voltam a Természettudományi Múzeum egy­szerű barokstilü épületének a bejárata előtt. A múzeumőr már várt, intett, hogy kövessem. Rejtélyes ketrecek. Keresztül mentünk a földszinti széles folyosón és egyszerre csak egy hatal­mas vasajtó zárta el előttünk az utat. A muzeumőr három gyorsan egymás­után következő koppanást „eszközölt“ a vasajtón. — Ez a titkos jel, — magyarázta — enélkül nem nyitják ki. Néhány perc múlva csikorogva for­dult meg az ajtó a sarkában. Fehér köpenybe burkolt pápaszemes fiatal­ember állt előttünk. — Dr. Calmette asszisztense vagyok — mutatkozott be nekem — mig a múzeumőr barátságosan üdvözölte. Még mindig ugyanolyan széles folyo­són haladtunk, mini amilyen a termé­szettudományi múzeum földszintjén volt. Csakhogy itt a folyosó feiső részébe ketrecek voltak beépítve. A ketreceket sűrű drótsövény fedte be. Hébe-hóba sajátságos szisszeuéseket hallottam, majd olyan illat ütötte meg az orromat, amely felkavarta a gyomromat. — Mi az? — kérdeztem olyan nyug­talansággal, amelynek eredetét magam sem tudtam megmagyarázni — mi az, hol vagyunk tulajdonképpen, mit jelen­Eredeti írógép állandó raktára SPITZER-féle könyvkereskedés Komárom, Nádor-utca 29. tenek itt ezek a ketrecek? Az asszisztens mosolygott s meg­nyugtatni igyekezett. — Nem lesz semmi baj uram... Ez a nyugtalanság, ameiy önön erőt vett, még eddig mindenkin úrrá lett, aki ide először betette a lábát. Ez nagyon érdekes tünet. Érdemes volna vele fizi­ológiai szempontból foglalkozni. Dehát most nem erről van szó. V > u CD s c/) CD fi CÖ > Méreg és ellenméreg. Ezután néhány rövid és világos mon­datban megmagyarázta, hogy dr. Pny­­saiixné asszony laboratóriumában va­gyunk. — Physalixné asszony — beszélte — ifjú korában, harminc évvel ezelőtt el­határozta, hogy a kigyómérgek saját­ságát fogja tanulmányozni. Elment te­hát Indiába és Afrikába és ott eszten­dőkön keresztül tanulmányozta a ban­­szülötteken a kigyómarásokat. Tanul­mányai azt a meggyőződést érlelték benne, hogy az eddig halálosnak hitt kigyómarásoKkal szembe lehet száilani, ha megfelelő ellenméreg áll rendelke­zésre. Ezt az ellenmérget pedig magá­ból a kígyóméregből lehet kitermelni. A többi már csak technikai kérdés volt, de azért még így is elég nehéz­séggel járt. Sok küzdelem és fáradtság árán a mérges kígyók egész kollekció­ját gyűjtötte össze, azután ezt a kol­lekciót elexpsdiálta Párisba a termé­szettudományi múzeumba. Itt ezt a helyiséget bocsátották rendelkezésére. Ebben a helyiségben dolgozik Physa­lixné asszony és az asszisztense napi tiz órán keresztül. — Ellenmérget termelünk — fejte­gette dr. Calmette — és ezt az ellen­mérget fiolákba pakolva szétküldjük azokba a világrészekbe, ahol a kígyó­­marások napirenden vannak. Jó lelki­­ismeretel ailitom, amióta Physalixné asszony dolgozik, azóta sok-sok ezer embert mentett meg a bizonyos halál­tól. Ma már India vagy Afrika legkisebb falujában is ismerik a Physaixné-féle fiolákat és a benszütöttek úgy néznek rá, mint a csodatevő fétisre. Riki a csoda riacska. Közben beértünk a laboratóriumba. Ez a laboratórium semmiben sem kü­lönbözött a többi ilyen helyiségektől A hosszú márványasztalon kémcsövek, lombikok, mérlegek, fogantyúk, ollók, kések, üvegládikok, fűrészek ... A laboratórium egyik szögletében hatalmas ketrec állt. A ketrec ajtaja nincs bezárva ... Kissé nyugtalankodva húzódozom el a ketrectől, de az aszisztens megnyugtat: — Ebben a ketrecben nem kígyók laknak... Ez a R ki háza ... Riki a mi macskánk. Számolnunk kell ugyanis az^al az eshetőséggel, hogy kísérlete­zés közben egy-egy kigyó kisiklik a kezeim közül, ilyenkor Riki nyilsebesen kiugrik a ketrecből és ráveti magát a kígyóra. Dr. Calmette elmesélte, hogy már többször volt erre eset. Legutóbb egy veszedelmes kobra kigyó siklott ki Physalixné asszony kezéből. Hogy, hogy nem, Riki kibámu’t az ablakon, s nem vette észre a dolgokat. A kigyó már felágaskodott, hogy Physalixné asszony­ra ugorjon, s sziszegni kezdett. Erre a sziszegésre figyelmes lett Riki és a következő pillanatban hűen teljesítette köteleségét. A szelíd kígyók. — Mint a villám, ugróit a kígyóra — mondotta az asszistens — s néhány pillanat alatt végzett a fenevaddal... Ekkor kapta lulajdonképen a Riki ne­vet. Rudjar K ppiing egyik novellájá­ban ugyanis egy Riki nevű macska szerepel, amely sok mérges kígyót pusziitott el. Ennek emlékére nevezte el Madame a mi macskánkat is Ri­­kinek ... Ebben a pillanatban megjelenik az ajtóban Physalixné asszony. Magas, őszhaju, komolyarcu hölgy, aki arany­keretes szemüveget viselt. Tisztelettel­­\ jesen üdvözöljük, ő mosolyogva kö­szön vissza. — Igen, kezdi a beszélgetést, — a mi gyűjteményünk itt nem mindennapi I gyűjtemény... De ha az ember meg- i szokta, semmi különöset nem talál \ benne. Én úgy forgok a kígyóim kö­­? zöü, mint más ember a nyulai, vagy a kanáriai között. Nem is vagyok valami túlságos nagy veszedelemben. A leg­nagyobb ritkaság, hogy egy-egy kigyó agresszívül viselkedik velem szemben. Ennek a magyarázata az, hogy vala­mennyinek ismerem a tulajdonságát, aszerint járok el velük szemben. Ha bizonyos elővigyázati intézkedésekre kellőképen ügyelek, akkor nem törté­nik baj. Most az asszistens felé fordult és igy szólt hozzá: — Kérem doktor úr, legyen szives, hozza be Armandot. Néhány perc múlva az asszisztens egy szolga kíséretében jön be. A szolga egy kis ketrecet tart, amelyben egy veszedelmes kigyó pihen, a — Coiub­­tina veiosa. A legveszedelmesebb fajták közétar­tozik, — magyarázza Physalixié asz­­szony, ha mérgéből csak egy csepp is betojut a váredénybe, két három perc múlva irtózatos görcsök között beáll a halál. ., Emelje le doktor ur a fedelet. Doktor Calmette leemeli a fedelet, G X X o cd a cn <<v <L> G X X :G CD N Ifi-v o bJO <D aj u* O N *0$ X CD XD u aS Oh • PH s 4 s < I I C s b b í b I £ u irt A & P

Next

/
Oldalképek
Tartalom