Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-09-03 / 106. szám
6. oldal, Komáromi Lapok i927. szeptember 3. két mellusszója pedig’ karnagyságú, már egy kis fantáziával is meg van az iüuzíó. S hogy ma már nincsenek, ez is a virák mellett bizonyit, amelyek szintéi eltűntek az egykori Aranykertből. s Kitin Antal. tanár. A komáromi faiszony. FJsitsuk be a Kórház és Szénateret — Parkírozzuk a Klapkateret. — Vandalizmus a fiatal fák ellen. Nem egyszer látjuk lehangoló lélekkel, hogy a fiatal fákkal micsoda vandalizmust müveinek egyes érellen elemek és vigyázatlan kocsisok. A .komáromi íakósoknak egy jó része Sdjács fáiszcnyban szenved és nemcsak, hogy nem szereti a fát, hanem határozottan ellensége annak. Nem egyszer láttuk, hogy a vigyázatlati kccsis neki megy a járdaszéli fáknak és minden lelkiismeret fu'dalás nélkül kitördeli a fiatal fákat a kocsijává. Az a megdöbbentő eset is elég gyakori, hogy a fiatal fák kérgeit bemelélik az éretlen gyerkőcök és igy kiszáradásra Ítélik a fiatal fákat. Mind ezen nemtörődömség, vandalizmus ellenére városunk utcáinak befásitása, ha lassú lépésben is, de ezért előre halad. De ezzel m5g nem teltünk meg mindent, meri az örökös széitel és porral megvert Komárom egyenesen arra van utalva, hogy minden talpalatnyi területet fáeiisunk. A fáeitott területeken mégis kisebb a szél és a fák által lekötött terepen kisebb a por. Nemcsak szépészeti, de egészségügyi szempontokból is felette fontos, hogy minél több fát ültessünk el a város területén. A Kossuth térnek az a része, amely a Rozália kápolnának hálarcögé esik, nagyon is rászorul a sűrűbb befásitásra, sőt a kápolna előtti rész fásítását is lehet még sűrűbbé tenni. A Kossuth tér az a része Komáromnak, ahol állandóan fuj a szél és állandóan száll a por, a piszok. Valóságos Szahara sivatag ez a tér kicsiben a Számum széllel együtt. A fásítás mellett még másra is kell gondolnunk a Kossuth térnél. Azokat a helyeket, amelyek nincsenek kitéve a forgalomnak, a fásítás mellett gyeppel, pázsittal is el kell látni. Ha azt a homokos talajt pázsit fedné, a porfelhők örökre eltűnnének a Kossutht tér felől. Tessék a Kossuth téren megjelölni a kocsiutakat és a többi részét tessék fűmaggal bevetni és akkor nem panaszkodnak majd a Kossuth téri lakók, kereskedők, iparosok, hogy a lakást, az üzletet, a műhelyt nem lehet szellőztetni, mert por lep el mindent a lakásban, az üzletben. A Kossuth tér olyan nagy terület és olyan vastag porréteg fedi, hogy ennek rendes felöntözése valósággal lehetetlen. A portól csak úgy tudunk megszabadulni, ha Pisilünk és gyepesítünk. A Kossuth tér parkírozása volna az igazi megoldás, de ez a város anyagi helyzete miatt alig volna keresztül vihető. Ellenben a kocsiutak kivételével az egész térnek fűmaggal való bevetése nem okozna olyan horribilis költséget, mert hiszen ezt a város gazdasága házilag is elintézné. Sokan e pázsitozási terv elien azt hozhatnák fel, hogy akkor az egész Kossu'h tér olyan fibalegetőszerü kü1- sőt nyerne. Erre mi azt mondjuk, hogy inkább libalegelő képet öltsön az a tár, mintsem megmaradjon a mai egészségtelen helyzet, hogy folytonosan porban sinlődjeuek az ott látók és az arra járók szeme szája tele legyen porral, homokkal, piszokkal. Ami a libalegelővel való csúfolódást illeti, azon már régen túl van a haladó kor és sok sok gyógyfürdő területén még az utakat is eltüntetik és azokat is bevetik fűmaggal és a jármüvek forgalmát a minimumra csökkentik a fürdő belterületén és akkor is a jármüvek útját mindig váltóztatni kell, nehogy a folytonosan egy csapáson való járás kiölje a pázsitot. Aki járt már Balatonbogláron például, az láthatott ilyen pázsitkezelést. Ez az egyetlen módja a pormentes levegő megteremtésének. A Kossuth tér után rátérünk mind járt a Szénatérre, amely a Kossuth tér minden hátrányait magán hordja. A Szénatér már teljesen elvesztette piac jellegét, valamikor a szénát és a sertéseket ott árulták, de ma már ez a rendeltetése is megszűnt a Szénatérnek, tehát, ha a kocsiutakat rajta pontosan megjelöljük, semmi akadá'ya nincsen annak, hogy a tér többi részét befásitsuk és pázsiiozzuk. Az elemi ismeretek közé tartozik az a tény, hogy a növényzet tisztítja é? egészségessé teszi a levegőt. A Szénatér közelében levő iskolák (főgimnázium, elemi, polgári fiú és leány iskolák) tanulói egészségügyét hatalmas lépéssel vinné előre a város, ha a Srénateret fásitaná és pázsitozná. Hasonlóan be kell fásiíani a Ggány teret, a Kis- és a Nagyérsort és & városnak azokat a részeit, amelyek a fát eddig nélkülözték. A Klapka-tér pedig egyenesen arra van hivatva, hogy parkírozzuk és egy kis sngolparkot varázsoljunk a mostani kopár kőkockák helyére. Az igy szabaddá vált kőkockák más u'cík kövezésére nagyon jó szolgálatot tenne. Vann»k akik a Ktapka-tér kiparkiro zása elien azzal érvelnek, hogy parkírozás esetén a városházán levő anyakönyvi hivatalt felkereső házasulandók kocsiai nem tudnak egészen a városháza kapuja été járni. Hát ezért a csekélységért igazán kár ezt a tervet elej'eni, mert a Városház u’cán szépen megállhatnak a kocsik éa onnét a városház kapuja alig pár lépés, amelyet a bo'stog házasulandók szívásén megtesznek, tu már add'g eljutottak. Dj a parkírozás nem zárja ki, hogy egy bsskeny kavicsos kccsiat ne hagyassák még a házasulandók számára, habár a kocsim mellőzéze sokkai nagyobbá fasná a parkot. Aki járt már nagy városokban, az tapasztalhatta, hegy a legkisebb teret is felhasználják a parkírozásra, mert az szép és egészséges. Más városokban nemcsak hogy akkora teret, mint a Klapka-tér, sietnének pirkirozai, hanem még akkora térséget is, trónt nálunk a Szenshirom8ág tere a Megye- és Nádor-u*cák torkolatánál. A fentebb elmondottakat melegen ajánljuk a város vezetői és a bizottsági tagok szives figyelmébe. A város külső képe a főbb u'cák aszfaltozásával, kövezésével határozót tan előnyösen fog megváltozni, de ezt az előnyős nicgváíiüzáöt nagyúri elősegítené, ha a fentiek megszivlelésre találnának. Ezt kívánja nemcsak a szépérzet, de a közegészségügy is. A posztexpresszionista Rauscher György. Irta: Krepelka Elek. Komárom, szeptember elején. 1. Poétikusan szép hely. Az Erzsébet szigeten, a Beöthy-kertben van a műterem, ahol meg látogattam őt, Rauscher Györgynek hivják. Vasárnap délelőtt volt, a festő a vászon előtt állott és dolgozott. Ez csupán azt jelenti, hogy ambiciózus, másszóval fiatal. Ds, hogy tehetséges, arra képei figyelmeztettek. 2. Halvány tónusokban, haik színekben érdekesen hat a portré. A férfi fehér kerti-ka rosszékben ül, előtte állványon nárcisszerű stilizált virág, a háttér perspektívájában könyvszekrény, a parkett sárgásbarna színében a nagyvárosi lakáskultúra. Ülőhelyzetben is feltűnő az alak karcsúsága. Az arc sziate dekadensen kifinomult, a kulturfölény arca. Hiúságig gondosan kettéválasztott, megkopott haj. Messzinézéseű, fürkésző, mélylően kék szemek, mintha nem elégednének meg a dolgok egyszerű látásával. Jobbszemén monokli hűsiti le a meieg nézést. Az arcbőr gyengéden rózsaszínű csaknem nőies, amelyet finom metszésű ajkak szakítanak meg. A kabát színe világoskék, ami a kép halkszavuságát még jobban kiemeli. Balkezében könnyed mozdulattal fekete hosszuszőrü kis luxuskutyát tart, amilyenek becézésébe rendszerint a mindenkiben csalódott vénkisasszonyok fektetik be megmaradt kedvességüket. Jobbkezét bizonytalanul az elkényesztetett álat alá tartja, mintha félne, hogy a kutya kicsúszik balkezéből és talán még megűtödik. Ápolt keze, amelynek áttetsző bőre alatt kékesen látszanak az erek, hosszú, vékonykás ujjakban végződik. A festő ezzel is fel akarta tüntetni az effeminálodást, amely a képet annyira lényegesiti. Szomory Dezső portréja. Bizonyára ismerik önök a Szomory Írások jellegzetes szomorizmusát, Írásainak extravaganciájú gondolatait, melyek a maga egyéni nyelvének — amiről ugyan sok scőrszálbasogató tanár prüszkölt már — ezüst papírjába csomagolva a magyar irodaion legfinomabb édességei közé tartóznak. Vagy ahogy Ignotus állapította meg, ha Szomory franciául fejezte volna ki bájos szeszélyeit, igézefes magakeltéseit és a mindenüvé ellátó Párizsban szinná mézéhez a hímport, úgy az egész világ elélelődnék ezen a mézen. Alig tudom elképzelni, festő kihozhatta-e volna másképpen a két dimenziós vásznon ezt a jellegzetes szomorizmust, Szomory lelkivilágát, művészi egyéniségét, mint ahogyan Rauschernek sikerült ez a portrén, amikor ecsetjének pszihoanalizise alá vette a művész Szomoryt. 3. Művészet az igazságért. Ha ezt a (mondhatnék: egyedül lát jogosult) művészi elvet tartjuk szem előtt, mintahogy őszintébben hangzik ez a l’art pour l’art vagy a művészet a tömegizlésért elvénél: láttam Rauscher műtermében egy igen jó képet. Két önportréja közül az egyikre gondolok, amelyen, úgy mint Szomory portréjának megadta az iró egyéniségét, maradék nélküi kifejezte a maga egyéniségének bizonyos wilde i jellegét. Szemeibe, miként mondani szokták, a lélek tűk rébe belevitte a világfi érzéseit, fölényességét, a nyugodt tárgyilagosságot, effemináltságok iránti érdeklődését. Az önportré hivalkodóan tökéletes valóság ábrázolásában a festő a maga abszolút igazát adta. Azt hiszem, mintha e két képe (már t. i. azok közül, amelyeket láthattam) Szomory portréja és ónarcképe inknrnációi lennének Rauscher művészetének a posztexpresszionizmus irányában, amelybe Rauscher eljutott az expresszionizmusból való kimagyarázkoüas közben. (Mert, hogy Rauschert is, mint természetesen minden fiatal művészt, nem hagyta nyomtalanul az expresszionizmus revoluciója, az a mostani újabb képein is meglátszik még, mintahogy meglátszott, hogy, tegyük fel, annak idején Kokoschka hatását sem kerülte el teljesen. Az ilyesmi azonban magától értetődő és ezek az apróbb hatások még nem rontják le az egyéni művészet értékét egyetlen művésznél sem, különösen, ha az fiatal és fejlődőképes). 4, Nyilvánvaló lett, hogy az expresszionizmusra, miután az impresszionizmussal válságba került művészetnek uj lendületet adott, ugyanaz a sors vár, mint minden forradalomra, amely megtette kötelességét: a revoiúció után rá kell lépnie az evolúció útjára. Az expresszionizmus már nagyjában minden vonalon lehiggadt,^főként Németországban. Az expresszionista művészek legtöbbje alábbhagyott szigorú elvhüsegével, többé-kevésbbé mindegyik engedett valamit. Sziovenszkóban egyik legerősebb expresszionista egyéniségű festő a kassai Jissusch. Három évvel ezelőtt láttam utoljára képeit, amikor megjelent a Ding an sich teljes visszaadásáért festett vásznaival, amelyeken a nagy érzésfeszültségben eiabsztrahált minden fjrmát, anyagot. Jassusch uj dolgait azóta nem láttam, ae úgy gondolom, bizonyos értelemben az ö expresszionizmusának is le kellett higgadnia. Különben itt van egy másik kitűnő festő, az ugyancsak Komárommal vonatkozású expresszionista Reichenthal esete,akinek legtipikusabb forradalmi expresszionizmusa szintén lecsillapodott már, úgy, nogy expreszszionizmusa bizonyos klasszikus jelleget vesz fel. Amit Rauscher az expresszionizmus után ma csjna), megfelel a Franz Roh által definiált posztexpresszíonizmusnak Képein az expreísiionizmus ex*atikus témái helyett már megtaláljuk a léthez való közeledés tiszteletét, az absztrakcióért megvetett forma helyett a sokszor kegyetlen reális? tik át, a tartalommal telt formákat, az expresszionista odavetett színfoltjai helyett a sima festékréteg követelményei’, a dinamikus erő helyett egy másik kozmikus erőt, amely a dolgokat kívülről összefogja.. De a posztexpress2Íonista festő világfelfogása is különbözik már az expreszszionistáétól, a forradalom és a radikális felforgatás helyett a józan középút, nyugodtság, higgadtság. A posztexpress; ionista f^stö, mint ahogyan ennek az iránynak egyik legkiválóbb esztétikusa, Franz Roh valji, szintén újra teremti a természetet, az emberi interpretálástól függetlenül kifejezve a természet egyéni kifejezőértékét, nem úgy, mint az expresszionizmus hivei vallották, hogy a természet csak az emberiábrázoláson keresztül válik kifejezővé. A természet kifejező értékét érvényre juttatni vonatkozásba hozva a kívülálló mindent összefogó kozmikus erővel r ez a posztexpresszinizmus realizmusa, amely azonban nem téveszthető ossza a régi realizmusnak a természetet sokszor szolgai módon utánzó tulajdonságával, 5. Rauscher Györgyben vérbeli portréista rejtőzik, legalább is előbb-utóbb erre specializálják művészi tulajdonságai, amikre egyéb figurás kompoziciójú képeiből, de még a csendéleteiből is lehet következtetni. Mint posztexpresszionista portréistát természetesen elsősorban az emberi arcnak a kifejezése érdekli, amit képeinek témáiban keres. Képei ezért ilyenek: Az egyiken egy galíciai zsidófiu, sovány testű, beesett arcú, sárga pergamentszinü arcbőrrel, a képből csaknem kiérezni, hogy ősein keresztül a ghetto évszázadokig elzárt levegőjében mint csenevészesedelt el testileg a sok szenvedésben, de a sötét szomorú, lázasan ragyogó szemekből kiárad a fanatikus hit, a talmudisták rajongása, a szellemiség, a galíciai fiúból is az inteliektualitás csirája. Másik kép: egy sötét erdőből egy gyerekfiú és egy gyerekleáay jön ki, tizenháromtizennégy évesek, a fiú gyámoltalanul átkarolja balkezével a kékruhás lány derekát, jobbkezét félszegen nadrágzsebében tarja, a lány pedig olyan mozdulatot tesz, mintha szeretve is félne a fiútól, mindaketten előrenéznek nem is néznek, bámulnak nagy gyerekszemükkel, amelyben már olt csillognak a pubertáskor homályos sejtelmei és Öntudatlan érzései. Talán Frank Wedekind találkozhatott igy a pubertás korral, mielőtt megírta a „Tavasz ébredéséit. E eért fest Rauscher ikreket („die Zwillinge" címe) ennek a képnek jól sikerült reprodukciója megjelent a berlini Die Dame cimü művészeti folyóirat augusztus eleji számában, mely tudvalévőén az eioxelő Németország egyik legszebb művészi lapja), apácákat, hegedülő cigányokat, együgyű, gyengeelméjű gyereket stb. Ezért viselik képei magukon azt, hogy ecsetjével nemcsak a színeket rétegezi vékonyan egymás mellé a vászon, de alakjait pszihoanalizise aiá próbálja vénái, hogy önkifejezésüket fokozva alkalmas kiválasztassál * visszaadja, ami pedig a posztexpresszionista portréfeslőnél elementáris feltétel. En igy nevezném ezt: pszichografia a festőművészetben. 6. Rauscher György külföldi tanulmányútja után nagy obbi észt Budapesten tartózkodik, de Komáromból indult el, ide nyúlik vissza életének gyökere, tehát szlovenszkói festőnek számítható. Most szeptember közepén az Ernst múzeumban kollektiv kiállítása lesz három fiatal magyar festővel együtt, köztük Molnár C. Pállal, aki az uj generáció egyik legbiztatóbb tehetsége. A KUF. tavaszi kiállításának eredménye az Ernst muzeum meghívása, s akik némikép is otthonosak a magyarországi képzőművészet körűi tisztában vannak azzal, hogy az Ernst múzeumban egy kollektív kiállítás rendezése tulajdonképen mit jelenthet egy fiatal művész számára s hogy mennyire lényeges stáció lehet ez azon az utón, mely a művészi arriválás felé vezet. A fiatai Rauscher Györgynek minden reménye meg lehet arra n^zve, hogy nála csak igy iesz. CD > U* (D u* ND £ CD CD t» 0 ú * M C o5 > c3 C X fa *g CD "<D CT» CD Ofj v<r) CD- fa > ff <D c *3 I £ (D M N CD "<D O a fa CD CŐ Oj V-o "CD O *g a 0 M N "03 X CD NX CD CD "<D J-l 03 ^ Um i-M "03 OJ > Öü ftl 0 tol o fa fa Cg > k k k k •jü u A óo >cs
