Komáromi Lapok, 1927. július-december (48. évfolyam, 79-157. szám)
1927-08-30 / 104. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1927 augusztus 60. Pf divatáruház XcAjBAI! & Nádor utca 19. ajánlja őszi idényre dús raktárát! * Kötött mellények, Pullover és Svetter, Biba gyapjú készlet, Gyermek szövet kabát és ruha, angol férfi és női harisnya, Bőrkezlyü. Selyem alsónadrág, Ingnadrág, Klott és Lüster kötény, Tornacipő, férfi és női fehérnemű. — Szőrme Boa kiárusítás. E$őernyők stb. Sport és Szekrény gyermekkocsi gyári raktár! Olcsó, szabott árak! Hétfő reggel éta Komáromban nem sütnek péksüteményt. A komáromi pékek elhatározták, hogy az éjjeli munkát betiltó miniszteri rendelet végrehajtása miatt nem sütnek fehér péksüteményt és elbocsátják olkaimazattaikat is, úgy hogy uj#bb 30 35 ember marad Komáromban munka nélkül. — Saját iudósilónktól. — Komáromban vasárnap reggel a t pékiparban válság állott be, amely- j nek egyelőre az a következménye, I hogy hétfő óla a város egész területén nem lehel kapni fehér péksüteményt, zsemlyét és kiflit. Hétfőn reggel a kávéházakban a kávéhoz már nem jutott kifli és zsemlye a vendégeknek és a kávéháztulajdonosoknak kaláccsal kellelt helyettesíteniük a fehér péksüteményeket. De a komáromi pékipar válságának más következményei is lesznek, amelyek szociális jelentőségűek ; ugyanis ez a válság újra szaporítani fogja a Komáromban amugyis megnövekedelt munkanélküliek számát és rövidesen, ha a pékiparban nem oldódik meg ez a probléma, ismét 30—35 komáromi ember válik munkanélkülivé — augusztus 29. hagyólag tudomásul vették a pékek éjjeli munkáját, mert.nem találtak más módot arra, hogy a pékipar zavartalanul ei tudja látni a lakósságot fehér süteménnyel Komáromban is, mint a közlársaság legtöbb városában, a hatósá gok kénytelen kelletten szemet hunytak ezen és a miniszteri rendelet ellenére megengedték, hogy a fehér süteménnyel foglalkozó péküzemek éjjel is dolgozhassanak. Mielőtt azonban a hatóság erre az álláspontra helyezkedett, egyszer már előfordult, hogy a miniszteri rendeletet erélyesen próbálta keresztül vinni és a rendeletet megszegő pékeket 300- 400- 500 koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújtotta. A pékek akkoriban sztrájkba léptek, de megállapodfik, hogy felmondanak az üzemükben dolgozó munkaerőknek, amit a munka beállítása természetszerűen von maga után, mivel a személyzet feleslegessé válik, ha megszűnt a munka. A probléma még súlyosabb jellegét az adja meg tehát azonkívül, hogy a lakosságnak, a kávéházaknak, kórházaknak stb, nem jut fehér péksütemény, — hogy megint 30—35 ember válik Komáromban két héten belül munkanélkülivé s igy ezeknek megélhetése újabb gondokat okoz majd a hatóságoknak. Nem is szólva arról a kárról, ami a pékiparosokat sújtja azáltal, hogy elesnek keresetüktől, amit a nem éppen szerencsés miniszteri rendeletnek eddigi humánus és méltányos szempontokból történt elnézése biztosított részükre, akik ezt továbbra is mint rendes adófizető polgárok, megérdemelhették és elvárhatták volna a hatóság részéről. De a péküzemek sztrájkja súlyosan érinti a lakosság érdekeit is, mert a lakosság nagy része emiatt az intézkedés miatt elesik a fehér péksüteménytől, amit pedig a háborús évek alatt úgyis elég ideig nélkülözött. Talán a hatóságok célja sem lehet az, hogy a mai nehéz és megoldatlan gazdasági problémákkal telitett időben, amikor amúgy is nagyon gyér az elhelyezkedési és a munkakereseti lehetőség, még jobban növeljék az elégedetlenek táborát és még több munkanélkülit termeljenek ki. A pékiparosoknak ebbe a válságába változást csupán a hatóságok engedékenysége hozhat. TANONC füszerkereskodésbe fizetéssel felvétetik. Cím a kiadóban. 703 s veszili el kenyérkereseti lehetőségét. Még 1918-ban kiadtak egy miniszteri rendeletet, amely megtiltja a pékiparosoknak az éjjeli munkát, illetve szabályozza, hogy a pékek csak hajnali 5 órakor kezdhetik el a sütést. Mikor 1918-ban ezt a miniszteri rendeletet meghozták, a háborús idők következményeként a fehér péksütemények készítése nem volt lehetséges még és igy a miniszteri rendelet sem váltott ki eleinte nagyobb nehézséget. Időközben lassan javult a helyzet és a pékipar megint visszatérhetett a régi, békeidőt jellemző fehér péksütemények, zsemlyék, kiflik, slb. készítéséhez. A miniszteri rendelet tarthatatlansága ekkor kezdett bebizonyosodni. A lakosságnak péksüteményekkel való ellátásához ugyanis szükséges, hogy a friss fehér péksütemények már a kora reggeli órákban elkészüljenek. A legtöbb kávéháznak, kávémérésnek, stb. már a kora reggeli órákban kell a fehér sütemény a vendégek részére. Ha a miniszteri rendelet értelmében csak reggel 5 órakor kezdenek a pékek munkához, úgy fél 8 óra előtt alig készülnek el a friss sütemények. Az előző nap készített sütemény pedig másnapra annyira kiszárad, hogy élvezhetetlen lesz. Ahhoz tehát, hogy a lakosság szükségletét már a kora reggeli órákban ellássa a pékipar friss fehérsüteménnyel, a pékeknek éjjel ke'l dolgozníok, 2 órától kezdve A miniszteri rendelet azonban ezt az éjjeli munkát megtiltotta. Nem maradt tehát más hátra, mint hogy a hatóságok eddig a legíöbb helyen a miniszteri rendelet hatályon kívül helyezésével jóváj később a hatóság mégis megengedte, hogy a péksüteménye; két már a kora reggeli órákra elkészilhessék. ,í A napokban, augusztus 26 án l azután újra váratlan fordulat állott i be a komáromi pékiparban. Masaroj vies Pál rendőrfogalmazó magához I rendelte a fehér péksütemények j készítőit és kijelentette, hogy i kénytelen a legszigorúbban raj gaszkodni a miniszteri rendej lethez és ennek alapján bün| tetés terhe mellett megtiltj a, hogy | üzemükben éjszaka dolgozzanaK hanem csak reggel öt órakor kezdhetik meg a munkát. A pékek sérelmesnek találták ezt S az intézkedést, úgy a maguk, mint a közönség szempontjára nézve és j Soltész Pál szolgabiróhoz Is eljuttatj ták panaszukat, aki azonban szintén ! nem változtathatta meg az 1918-!ban érvénybe léptetett miniszteri rendeletet. I Vasarnap délelőtt a fehér sütejj mények készítésével foglalkozó 11 * komáromi péküzem tulajdonosa, i akikre ez a rendelkezés vonatkozik, i megbeszélést tartott és elhatátárózták, hogy a hatóságok intézkedése következtében, hétfőtől, augusztus 29-től kezdve megszüntetik a fehér péksütemények készítését, mivel nincs semmi értelme annak, Iha a kora reggeli órákban nem tudják a fogyasztókhoz eljuttatni a süteményeket Megállapodásukat egyúttal írásba j is foglalták és aláírásukkal kötelezték magukat az egymás iránti szolidaritásra. A fehér péksütemények készítői tehát tisztán a hatóságok intézkedésének kényszere miatt szüntették meg a munkát, mert nem hajlandók I arra, hogy esetleges újabb 400 I vagy 500 K-ás büntetéseknek legyenek kitéve. I Az értekezleten abban is Uj városrész. Komárom, — aug. 29. s | A „Komáromi Lapok“ legutóbbi , ■ száma már hirt adott arról, hogy a ! ’ Kisérben és környékén levő városi ; \ telkeken, amelyeket ma szérűknek is . j használnak, uj házak fognak épülni« ; : Hatvanöt házhelyet kérnek a többnyire \ l munkás folyamodók a várostól és a ; ? város képviselő testületé bizonyára s Í örömmel fogja ezt a kérést teljesíteni, ! hogy mielőbb megépülhessen az uj j városrész, az uj munkásházak alakjában, j | Mi mindenkor azt az álláspontunkat t váltottuk a magunkénak, hogy a lakás- : kérdést az érdekelteknek önsegély j alakjában legcélszerűbb megoldani és i j mindenkinek a maga anyagi erejéhez j mérten építkeznie. A legtöbb városban 1 ezen az alapon indult meg az építkezés. j A pozsonyi Rosenheim-Rózsaotthon a i ' családi lakásokat a Városi Takarékpénztár támogatásával épitette fel és a komáromi munkásházak felépítésére is akadni fog, vagy már akadt is pénzintézet, amely erre kölcsönöket folyó- j sít. Az építkezési tevékenység tárao- f gatásáról szóló törvény hatálya nem- j jj sokára lejár és az építkezéseket el kell jj ! indítani, hogy erre a bankok állami jj garanciát kapjanak, tehát a kérdésnek j elintézése felette sürgős. I Nem szorul bizonyításra, hogy ez - I igen fontos közérdek. A dolgozó mun- jj kásság szempontjából pedig egyenesen ? létérdek az, hogy az saját otthonhoz ! juthasson, amely megérdemli a mai ’ nehéz kereseti és munkaviszonyok közt ] a támogatást. Ha a munkásság belátja ■ azt, hogy a szükséglakások nem lehet- ; nek a katonai várerődben állandó célja egyetlen családnak sem, amely az élet- ! tel szemben jogosult igényekkel lép fel j és magának otthont akar biztositani, | ez elől nem lehet és nem szabad kitérni, j Mivel hatvanöt ház már oly tekinté- .3 lyes területet kiván, felmerül az a kér- I dés, hogy azt hol jelölje ki a város, j Erre vonatkozólag egy szempont van, a közegészségügy követelménye, hogy ezek a házak egészséges és lehetőleg vízmentes helyre kerüljenek, A múlt évi nagy nyári vízállás megmutatta, hogy a száraz helyeket hol kell keresni a város rendelkezésére álló beépítésre alkalmas területeken. Ezek a mai szérüskertek helyére mutatnak. Semmi esetre sem szabad megengedni azt, hogy az uj házak a legelső árvizes esztendőben vizbe kerüljenek és falaik a nedvesség következtében minden betegség csiráit magukba gyűjtsék. Sőt ki kellene kötni az épités engedélyezésénél, hogy a lakások bizonyos magasságig feböltessenek, hogy oda viz ne hatoljon. De biztositani keil ennek a vidéknek a csatornázását is a szenyviznek levezetése céljából, hogy a lakások bár szerények, de minden tekintetben higiénikusok legyenek. Mivel a régi Cigánymezőnek az a része, ahol raa a szérűk állanak, a legmagasabb, minden tekintet e felé fordul az építkezésnél. Jól tudjuk, hogy az évtizedes vagy évszázados gyakorlat a szérűk e megszokott helyét nem szívesen engedi át uj célokra, mégis azt hisszük, hogy ha mérlegeljük, mi fontosabb: a városnak a fejlődési lehetősége, a lakásviszonyoknak a feljavítása és a lakásnyomoruság megszüntetése, vagy legalább is enyhítése, vagy a szérűknek a köziegelö közelébe a város belterületéről való kihelyezése, azt hisszük, hogy a városfejlesztés érdekei nagyobb súllyal fognak esni az elhatározás mérlegébe. Ugyanis a város falain, az erődvonalon kívül való építkezés lehetősége megszűnt, mivel a közmunkaügyi minisztérium értesítése szerint ott rendező pályaudvar fog létesülni. Nem tudjuk, hogy ebben az ügyben voltak-e már tárgyalások, vagy az állami szokás szerint a tények elé fogják állítani a várost, de szükséges volna tisztázni a helyzetet is, elvégre talán a város a saját tulajdonával rendelkezhetnék is a különféle ránehezedő gyámságokközött. Szükséges az ügy tisztázása abból a célból is, hogy a gazdaközönség szérűjének a helye véglegesen és úgy biztosittassék, hogy ahhoz mindenkor könnyűszerrel hozzáférhessen. Ha ezt nem sikerülne közmegnyugvásra megoldani, akkor semmi esetre sem szabad a Benében kívánt területet átengedni, legfeljebb csak az alatt a föltétel alatt, hogy azokért a katonai tulajdonban levő telkekből kapjon kárpótlást a város. A magyar mezőgazdasági, ipari és népviseleti kiállítás bíráló bizottságának döntése. ii. — augusztus 29. A Komáromban 1927. aug. 14—21-ig rendezett kiállítás résztvevőinek díjazására, illetve kitüntetésére nézve a végrehajtó-bizottságtól nyert értesüléseink szerint folytatólagosan még a következőket közöljük. Mezőgazdaság, méhészet és kertészet. Díszoklevelet nyertek: Magnemesitő és értékesítő részvénytársaság Tótmegyer, Csallóközi Armentesitő Társulat Komárom. Aranyérmet nyertek: Losonci Magnemesitő állomás, Losonc, Marcsa József magkereskedő Komárom. Ezüstérmet nyert: Gyurcsek János kizgazda Kiskozmál. Bronzérmet nyertek: Schwarz J. műmalom Komárom, Karika Miklós vasutas Komárom. Elismerő oklevelet nyertek: Csepy Béla földbirtokos Komárom, Binetter Fülöp földbirtokos Bátorkeszi. Ipartörténelem, iparművészet, kézimunka, népviselet és háziipar. Díszoklevelet nyert: Tichy Kálmán festőművész Rozsnyó. Ezüstérmet nyertek: Veres Andrásné Bajka, Lehóczkyné Kéménd, Takács Sándorné Vámosladány, Karafiáth Zsuzsanna Léva. Bronzérmei nyertek: Hangya Rózsa Bény, Gál Lijosná Vámosladány. Pénzjutalomban részesültek: Erdélyi Zsuzsa, Papp Gézáné, Ötvös Andrásné, Jóba Julis Martos, Szabó Lajosáé, Tanító Benőné, Szabó Gáborné, Pá-
