Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-06-11 / 70. szám

2. oldal, Komáromi Lapok alanti cikkekben Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. 1 Férfi fehérnemű, Női színes nadrág^ombiné, Női- és férfi harisnya, Mosd selyem harisnya, Női selyem alsónadrág, Vulkán és bőr Kofferek, Divatos bőr retikülök, Kötött pull-over és mellény, Férfi Pyjamas, Nyakkendő újdonságok. Mosó játszó ruha, TETRA babakelengye, Félharisnya és matrózing, Vászon zsebkendő, Divatemyők és bambusbotok, Crépe de chine sálok, Sport gyermekkocsi 98 Ke, ezenkívül különlegességek szek­­rényalakú és szijjrugós kocsikban. gatás unifikálására törekednie. A belügy­minisztériumnak az volt a feladata, hogy a megyetörvényt oly módon készítse el, hogy a megyéket a tartományok pó­tolják. Érdekes Cserny belügyminiszter e nyilatkozata, amely semmi újat nem tartalmaz, azonban igazolja a gör­csös ragaszkodást a tartományrendszer­hez, amelyet a régi Ausztriából másol­tak le szószerint s amelynek kiváló­ságáért még az igazi szakemberek véle­ményével és kész a belügyminisztérium szembehelyezkedni. Az is jellemző, hogy a közigazgatási reform még igen sok és alapos megvitatást kíván, de a belügyminiszter máris sürgeti a javas­latot, hogy még a nyári szünet előtt tető alá hozzák az uj közigazga­tási törvényt. Ami azért volna a belügy­minisztériumnak szükséges, mert ez esetben ősszel a községi választásokkal egyidejűleg kilehetne írni a tartományi és kerületi választásokat is. Englis még egy szer nyilatkozott az adóreformról. A szenátus tegnapi ülésén került napirendre az adóreform. Az előadók beszéde után Englis dr, pénzügy­miniszter fölszólalt, hogy álláspontját, amelyet ez Agyban számtalanszor is­mertetett, újra leszögezze és a javaslat elfogadását ajánlja. A miniszter rámu­tatott a három részből álló javaslat szo­ros összefüggésére. Az adóreform az egyenesadók egységesítése iránti törek­vésből keletkezett. Az adóreform további vezető momentluma a valuta kérdés, mert a valuta és annak stabilitása meg­kívánják, hogy az adókat egyensúlyba hozzák a gazdasági számok mai rend­szerével. A stabilizációs mérlegekre és az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának újra rendezésére vo natkozólag kifejtette a pénzügyminisz­ter, hogy az adóreform ép a tőkegyenge rétegeknek nyújtja a legnagyobb ked­vezményeket. Az új rendelkezéseket népszerűsíteni fogják, hogy minden pol­gár informálva legyen az adóról, me­lyet fizetnie kell. Az adóreform keresz­tülvitele a költségvetés szempontjából is nagy feladat. Igen jelentős dolog, hogy fél milliárddal csökken az adó bevétel. Az egyenes adók' reformját követni fogja a többi adó reformja is. Arra kell az államnak törekednie, hogy az adórendszerben szociális szellem nyilvánuljon meg. Nemzetiségi alapon szervezik meg a mezőgazdasági kamarákat. A mezőgazdasági kamarák felállítá­sával már régebben foglalkoznak a főldmivelésügyi minisztériumban, ahol a kérdés annyira előrehaladt, hogy az illetékes ügyosztályban már el is ké­szítették a kamarák létesítéséről szóló törvényjavaslatot. A kormány német­nyelvű félhivatalosa egyik legutóbbi számában ismertette a mezőgazdasági szövetkezetekről ás a kamarákról szóló törvényjavaslatot, amely eredeti szöve­gében teljesen kivül hagyja a nem­zeti kisebbségeket. Ezzel szemben a né met agrárius Deutsche Landpost arról értesül, hogy a főldmivelésügyi minisz­térium a törvényjavaslatot átdolgozás céljából visszavonta, hogy a mezőgaz­dasági tanácsok nemzetiségi tagozását fölvegye a törvényjavaslatba. Ez az uj átdolgozás az aktivisták kezdeményezé­sére a többségi pártok megegyezése alapján történik. Bár ez a hir a kisebb­ségek körében megelégedéssel találko­zik, lehetségesnek tartják, hogy a javaslat visszavonása csak ürügy arra, hogy a kérdés rendezése újabb halasz­tást szenvedjen. Pártszervezetek újjáalakítása. A Magyar Nemzeti Párt Alsószeli helyi szervezete a napokban megtartott alakuló gyűlés alkalmával a helyi szer­vezet tisztikara következőképen alakult Az igazi polgárok. Irta Takáts Sándor. A XVI. század végén kitört nagy há­borúban a töröktől több városunkat visszafoglalták. Rudolf császárnak híg elméjű, de nagyhatalmú tanácsosa: Unverzagt a bécsi tanácskozásokon azt ajánlotta, hogy visszafoglalt városainkba magyart ne engedjenek megtelepedni, mert a magyar nem való város lakó­nak s nem fér meg a némettel, tehát idegenekkel kell megrakni a városokat. Unverzagtnak eb ágyában termett esz­méjét azonban nem valósíthatták meg; mert a török városainkat hamarosan visszafoglalta. Buda és Pest visszafog­lalása után, vagyis egy századdal ké­sőbben, a bécsi kormányszékek újra kimondották, hogy városainkat német bevándorlókká! kell megrakni, nehogy a magyaroké legyen olt a hatalom. Ezúttal a tervet keresztül is vitték. Hi­szen akkor a szegény járomvonó ma­gyar a szemükben nem volt más, mint pad alá vetett süveg. Tehettek véle amit akartak; mert hiszen nékik szol­gált a szerencse. És jött hozzánk sere­gével a szedett-vedett csőcselék. Nem értékes emberek költöztek hazánkba portéká8 szekerekkel, hanem jobbára olyanok, akik megbotlottak a síkos vi­lág törzsökiben s a törvénytől való fé­lelem hagyatta el velük hazájukat. És jöttek olyanok, kiknek semmijük sem lévén, a veszedelmesnek tartott magyar földön semmit sem veszthettek. Üres kézzel, dadogó vággyal jött valamennyi, hogy nálunk vagyonra és hatalomra tegyen szert. A bécsi kormányszékek nagyon is felhágatták őket az ugorka­­fára s igy nincs mit csodálnunk azon, hogy száz grádiccsal feljebb való em­bereknek tartották magukat a barbár magyaroknál. A bevándorlott németség hamarosan kimutatta, hogy darázsnak sok, méhnek pedig kevés. Bár Írni olvasni tudó ember alig akadt köztük, a hatalmat mindenütt magukhoz ragadták. Az or­szág fővárosában: Budán csak a nádor­nak az egri püspöknek, a pozsonyi káp • talannak, Pálffy Károlynak és Erdődy kamaraetnöknek adtak telket. Ezer­­hatszáz rác kényelmesen lakhatott Bu­dán, de az említett öt emberen kivül több magyarnak nem adtak házhelyet. Pesten, Budán, Esztergomban, Székes­fehérvárott, Szegeden stb. a hatalom a németek kezében volt. Még Varasd városa is igy panaszkodott magyar levélben: „Az németek pedig naponkint uralkodnak rajtunk, az mint nagyságod maga jól látta itt nálunk létében.“ A beköltözött németeknek nem kellett a magyar törvény és a magyar köz­­igazgatás. Még a nádorispán rendele­téit is fumigalták, s az alsó-ausztriai landesgerichtsordnung regulái szerint Ítélkeztek. Hogy minő elem volt a magyar vá­rosokba telepitett németség, arra nézve elegendő lesz, ha magukkal a vezetők­kel megismerkedünk. Bukott korcsmá­­rosok, szatócsok, profozok, pacaltiszti - tók, felcserek, szakácsok és más eféle 1927. jimius 11. me;. Elnök : Szabó Sándor Kétsori, alelnökök: Takács Sándor bognár és Dóra Lajos, ügyvivő elnök : Kajos Károly kétsori, jegyző: Panes Gáspár, pénztáros: Pancza Dezső, ellenőrt;Kajos István, Lénárt Boldizsár. Választmányi tagok: Kajos Lajos, Vargha Sándor, Pancza Lajos Újsor, Keszeli Dezső, Pintér István, Gyurcsi Lajos, Biherct János, Dóra István, Szabó Lajos Siabó Zsigmond, Lénárt Elek, Szabó Kálmán, Petecs Dezső, Tóth Lajos kovács, Pancza Ferenc. Körzeti választmány: Patács Kálmán ifj. Szabó Sándor, Ponye Antal A Helembai Magyar Nem zeti Párt helyi szervezete í, hó 10 én megtartott alakuló gyűlése alkalmával a helyiszerzezet tisztikara a következő­­képen alakult meg. Elnök : Zdbrita László, ügyvivő elnök: Dutka Péter, alelnök: Hegedűs Aodrás, jegyző: He­gedűs András, pénztáros: Tóth József M. fia, ellenőrök: Péter András Zsib­­rits Lajos, Választmányi tagok: Izrael Lukács, Szölgyén József, Sóos László, Mácsai Miklós, Dajcs Lajos, Klemen­­csár Péter. A Kisujfa'usi Magyar Nemzeti Párt helyi szervezete a f. hó 6-án megtartott újjáalakuló gyű­lés alkalmával a helyi szervezet tiszti­kara a következőképen alakult meg: Elnök: Udvardy I.tváo, ügyv elnök: Fodor Mihály, alelnök: Gulyás Já­nos, jegyző: Zajos István, pénzt. : Kovács István, ellenőrök: Dobay And­rás, Keszi Vargha János, választmányi tagok: Udvardi András, Gulyás Lajos, Vargha. András, G. Takács Ferencz, Dobai István, L, Gulyás János, Lénárt Lajos, Körzeti választmány: Gulyás Já­nos, Zajos István. Komárom, jun. 10. A rózsahegyi Jupiter időnként mennydörgőit és villámlott a kor­rupció ellen, amelynek Szloven­­szkóra meg is nevezte szállítóit. Meg is fenyegette őket örök kárho­zattal, meg az ördöggel, de azok az ördöggel se törődnek, ha maradék­­bírtokot kaphatnak. A rózsahegyi paterfamilias most nagyon röstet­­kedhetik, amikor halija, hogy a szlovák néppárt versenyfutása meg­indult a gyémántmezőkért, a dél­­szlovenszkói finom magyar mara­dékbirtokokért. Az erkölcsös párt, amely mindig kipellengérezte az argalásokaf, az ördög fiait és a so domitákat, minden vasárnap kiszel lőztette és kiteregette névszerinti panamácskáikat és panamáikat a sajtójában, most hirtelen frontot változtatott. Mindigfriss prágai sonka, füstölt áru, konzervek, szardíniák, sajtok, borok és likőrök legolcsóbb beszer­zési forrása: Komárom, Klapka-tér. 14 A kijárók megrohamozták a föld­hivatalt és ott "talán ki is kell Írni, hogy néppárti közbenjárók csak minden páratlan napon fogadtatnak. A kormánypárli dicsőség nem olyan biztos, mint látszik: a pünkösdi ki­rályság még tart, de ki tudja meddig. A kormány elnöke egy szép napön azt mondja: köszönöm tisztelendő és tisztelt uraim a kormánytámoga­tást, de nem kérek többet belőle, mert kegyelmetek nem tudnak le­szokni az ellenzéki rossz szokások­ról. Nekem jól nevelt kormánytámo­gatókra van szükségem, szalon szo­cialistákra és a szociáldemokratákra, akik mindenre találnak ügyes for­mulát. Hogy aztán mi lesz, annak a ró­zsahegyi apostoli protonolárius a megmondhatója; de ami biztos, az biztos és ez nem vár, mint a jó kis maradékbirtok lehetőleg kastéllyal, dohányültetési engedéllyel és cu­korrépa előleggel. Ezt a néppárt urai sem vetik meg, sőt amint írják, törik-marják magukat utána Tart­ják a markukat a borravalóért, a kormánytámogatás áráért, addig, amíg Svehla meg nem gondolja magát. A maradékbirlokok tehát nem csak a párttitkárok privilégiuma lessz, ha­nem a szlovák néppáriiaké is, mert az ő j elszavuk, hogy Sziovenszkó nem a szlovenszkóiaké —, hanem a szlo­vák néppártié és ebből hajlandók annyi engedményt tenni, hogy Szio­venszkó a szlovákoké, a szent és egyedül üdvözítő néppártié és az argalásoké, meg a sodomitáké. A maradékbirtok és a kastély mind­egyiküknek egyformán kedves és szivük hangosabban dobog a nase írni olvasni nem tudó férfiak üllek a bírói és a tanácsosi székekben. Pest városának polgárai nem is egyszer tet­ték meg városbirónak (polgármester akkor még nem voh) a Teschenből j hozzánk vándorolt Heroldot, aki gyil- I kosság miatt sokáig ült a tömlöcben. j Székesfehérvár egyik német bírája (Penikl) a tömlöcben halt meg. Ugyané városnak tanácsosai és esküd ei is egy­szerre börtönbe kerültek. Pest város tanácsa irta a beköltözött uj polgárok­ról, hogy legritkább köztük a tisz­tesség és a becsületeseég! Úgy Buda, mint Pest város hivatalos jelentése szerint a börtönök zsúfolva voltak go­nosztevőkkel s hogy némi hely jusson az újabbiknak, a nevezett városok arra kérlék az udvari kamarát, hogy végez­tessenek ki néhányat a gonosztevők közül. Ki is jelöltek e célra néhány németet. Az 1699. évben Pest birájává Eschen­­bruckert választották, aki a szakács­­mesterségen kivül semmihez sem értett. Ugyanekkor Kalcher lett a város ka­marása, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. A tanács tagjai pedig — amint hivatalosan jelentették — ingben s mezítláb járnak a városban. Szeged városa is azok közé tartozott, ahová seregével özönlöttek a beván­dorló németek és rácok. S amint egye­bütt, úgy itt is igyekeztek a hatalmat kezükbe keríteni. Nem egyszer valósá­gos zendülést csaptak a városban s a kormányszékek támogatását is igénybe vették, hogy a magyarság kezéből ki­ragadhassa* a vezetést. P.dig Szeged még a török hódoltság alatt is tisztán magyar varos volt. Bar a város ura a török volt, a magyar király hol egyik, hol másik hívének adományozta. A? 1564 évben a királyi bíztosoK a derék Migochy Gáspárt igtatták be az egri főkapisanyságoa. Jelentésük szerint a király Szegedet nénány év előtt Petényi Bilint egri lisztnek adományozta. Sze­ged — írják a királyi biztosok — nagy­­kiterjedésű, nagyjelentőségű népes vá­ros. (Oppidum Zegediense amplum, populosum magnice momenti) Igen helyes volna, ha őfelsége a várost Egerhez csaiolná. Ez az óhaj tulajdonképpen Mágochy főkapitány óhaja volt, aki remélte, hogy Szegedet kiragadhatja a török kezéből. Ő ugyanis a töröknek való meg­hódolást nemcsak bűnnek, de veszede­lemnek is tartotta. Egyik levelében imigyen nyilatkozott az ügyről : „Az kik oroszlánnal akarják bárá­nyaikat örzetni, bárány nélkül marad­nak és ők maguk is megszaggattatnak tőle, mint az ki ördögnek szolgál, kín­nal fizetnek neki“. (1557. márc. 8) óva inti tehát a magyarságot, ne bízzék a török csalárdságában; mert akik hittek néki, álnok fulánkjától pusztultak el. Az egri fővitézek jóidéig megvették Szegeden a mBguk részét. A város népe e mellett még a magyar adót is hűségesen fizette a kamarának. Sezaz adó jobbára csak akkor maradt el, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom