Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-06-11 / 70. szám
1827. janiiig 11. 3. oldal. Komáromi Lapok Állandó raktár r„nli Ifi. fakereskedő és Komárom és kör- f]|[]{g ||fl||í építési vállainyéke részére I UIIIl KVillI kozó cégnél, Komárom, Rákéczy-utca 40. Telefon szám 51. Állandó raktár f n2n I I.Z. Nagymegyer és lORII I n/íjl fakereskedő vidéke részére lifJUII LULUI cégnél Nagymegyer. Állandó raktár Kiirt és környéke részére Kürt. fakereskedő cégnél Slovensko-érf, ha az egy kis dohányengedéllyel van összekötve, de a hazafiság azután akkor éri el a tetőponlját, ha az répaelöleg alakjában le is számítolható. A néppárt rövid ideig volt a kormánypárton és oly tanulékonynak bizonyult, szakasztott olyannak, mint az argalások és a sodomiták, Hlinka pálernak prügelknabéi. Hí! Mír mégis fiai amimül, mint Komárom. Komáromban kiapadnak a keresetforrások, Érsekújváron pedig uj jövedelmi források r támadnak. — Olajtartalmú mezők Érsekújvár mellett. — Érsekújvár a jövő Bakuja. Komárom riválisa, Érsekújvár, mégis csak a sors kedvence, mig ellenben Komáromot joggal lehetne a balsors gyermekének tartani, Érsekújvár a fejlődés stádiumában van, Komárom pedig visszafejlődésre van ítélve. Érsekújvárnak még a sors is kedvez, íme, egy szerencsés véletlen folytán Érsekújvár mellett hatalmas olajtartalmú mezőket fedeztek fel. Hogy mit jelent ez Érsekújvár fejlődésére, azt most elképzelni is nehéz. Az érsekujvári olajforrások talán a komáromi kikötő forgalmát is növelni a törökök nem bocsátották az adóvivő polgárokat Pozsonyba. Ilyen alkalomkor írták például a szegediek a magyar kamarának: „Az idegön nemzőinek sanyarú Ínségében vagyunk: nagyobb nyomorodon nép nincs nálunk. Nem arányuk, hogy maradásunk lehessen; mert mikor magyar urakhoz akarunk készülni, sokszor megrántnag ulunkból, minthogy (törők) urak hire nélkül nem indulhatunk“. (Mi szögedi főbíró etc. ex oppido Nagy Szöged, juni 4. 1614.) A török kiűzése után Szeged népének a bevándorlókkal és a német őrséggel kellett keserves küzdelmet folytatnia. Cseperke Máté főbíró és Szegedy István deák nótárius 1688 ban már Pozsonyban fáradoztak, hogy a város sérelmeit orvosoltassák. Itt Pozsonyban kapták a nevezettek a város közönségének levelét, melyben újra elpanaszoiják a németek miatt való hajtogatásukat, nyomorgatásukat. „Melyből — írják — hogyha meg nem könynyebbedünk.. el kell pusztulni az szegénységnek“. (Az mezőszögediek kicsintől fogva nagyig. Ez levelünk adassék régtül fogva Pozsonban mulatozó Szeged városa böcsütetes birájának N. Cseperke Máténak és N. Szegedy István diáknak nagy böcsüleftel őkegyelmöknek, 1688. január 18.) S/egény Cseperke bizony hiába fáradott és forgolódott Pozsonyban, *a vigasztalás balzsamán kívül egyebet nem hozott haza városfeleinek. Cseperke bírósága után évről-évre nagyobb arányban folyt a bevándorlás. A jö szegediek csakhamar ászbe vették, fogja. Ez az egy hasznunk talán meglesz belőle. Gazdaságilag a jelen pillanatban még nem is becsülhető fel kellőképen a nagyjelentőségű esemény, meiyről ez alkalommal módunkban van beszámolni. A véletlen folytán sikerült felismerni az Érsekújvár közeiében levő Fakóvezekény község határában egy óriási földterületet, melynek az alapos szakértői vélemény szerint egészen egyedül állóan 13% magas bitumintartalma van, amely tudvalevőleg a legritkább esetben található csak 9% nál magasabb mennyiségben. A nagyjelentőségű felfedezés csakhamar vállalkozó szellemű férfiak tudomására jutott s az olajmezők kitermelésére már meg is alakult egy részvénytársaság, mely a kormánytól eddig 2400 holdnyi területre kapott koncessziót az olajmezők kitermelésére. Az előkészítő munkálatok szakemberek vezetésével már folynak s rövidesen már valószínű konkréteredményekről számolhatunk be. A Nagysalló melletti Fakóvezekény és Fajkürt községekben már körülbelül egy esztendő óta gyakran szokták tapasztalni, hogy a gazdasági munkálatok idején, különösen szántáskor rendkívül nagy mennyiségű erőolajtartalmu főidet vetnek a felszínre. A tavasz elején azután az is feltűnt, hogy a fajkürti kis patak vizének felszínén kétujjnyi vastagságban olaj rakódott le s a kis patak forrása mindig újabb és újabb hogy a beköltözött idegenek miatt a város magyarsága kockán forog. A német bevándorlók ugyanis mindent maguk számára igyekeztek megszerezni. Mivel a város és lakói nem engedték magukat jogaikból kiforgatni, hosszú küzdelem vette kezdetét. A régi egyezség és egylelküség teljes búcsút vett a várostól. A felsőbb hatóságok támogatásával nemcsak a tanácsi, de a főbírói székbe is németek kerültek, akik aztán atyafiaikat is beültették a városi javakba. Hogy ezek az „igazi polgárok“ miként sáfárkodtak a város és a lakók javaival, arról jó csomó hivatalos jelentés szól. Az 1724. évtől 1744-ig terjedő időszakban a kamara egy szláv bevándorlottat tett meg bírónak, 15 évig pedig Müller és Temesvári uralkodtak, mint főbirák. Müller János (advena chirugus), aki sokáig szenátor is volt. hat évig viselte a birói tisztet. A városi serfőzői jogot akkor évi 3000 írtért bizonyos Kolb János birta. A serfőző Kolbnak a házában volt. Müller kiüidözte Kolbot s a serfőzőt ő kapta meg a várostól, oly feltétel alatt, hogy a város uj serfőzőt építtet. Az építést Müller intézte. A régi magyar lakók előre figyelmeztették Müllert, hogy rossz helyen építtet, de ő nem hallgatott a jó szóra. Az uj sörfőzőt aztán 1741-ben elnyelte a Tisza. Walbrunn György főbíró (vaskereskedő) 12000 forintért újat építtetett a várossal s egyik rokonára bízta. Mivel a városházát is mocsaras helyre építették, a pincék megteltek vízzel s az épület omladozni kezdett. A városnak ez időtájt évi bevétele 25 970 frt. volt, a kiadása pedig mennyiségben onlja az olajos vizet. Weiss Oszkár, barseréndnyi földbirtokosnak ez a jelenség már olyan jelentőségteljesnek tűnt fel, hogy jónak látta felhívni a véletlenül Fajkürtön vendégségben járt Széky János magyarországi miniszteri tanácsosnak, a bányászati akadémia professzorának figyelmét erre az érdekes jelenségre. Székely dr. megvizsgálta a talajt s miután feltételezte, hogy a földnek speciális ásványokat keli tartalmaznia, laboratóriumában gondos vizsgálatnak vetette alá. Nem kis meglepetésre szolgált, hogy a vegyelemzés eredményeként a földnek 13%-nyi bittumentartalma volt, ami kétségtelenné tette azt a feltételezést, hogy ezen a területen ennek az olajterméknek a bányászása kétségtelen sikerrel fog járni. Széky dr. szenzációs megállapítása után a pozsonyi minisztériumból kiküldött szakmérnök bevonásával újabb vizsgálatot tartottak, amelynek során Széky dr. egy diónagyságu földtörmeléket meggyujtott s az olajtartalmú föld csaknem két órán keresztül lánggal égett, oly nagy volt az olajtartalma. A kedvező kimenetelű kísérletezések után megalakult egy konzorcium, mely a minisztériumtól már megszerezte a koncessziót az olajkitermelésére s a munkálatok már a legközelebbi jövőben meg fognak indulni. Ennek a felfedezésnek a jelentősége annál nagyobb, mert Szlovenszkó, sőt egész Csehszlovákia nem ren-10945 frt. Az 1728. évtő1 tizenhét esztendőn át, tehát a város pénztárában legalább 170 ezer forintnak kellett volna lenni, a valóságban azonban a városnak 30 ezer frt. adóssága volt. Walbrunn főbíróról hivatalosan jelentették, hogy tudatlan ember s gyűlöli a tanult embereket. Három vejét megtette városi tanácsosoknak. Közülük Feldhofer György (kertész) és Ziegler Miklós (sörfőző) tudatlan emberek voltak. Az egész külső tanács — jelentik hivatalosan — ezek rokonságából áll, úgyszintén a „communitas Germanica“ is. A tanács tagjai közt találjuk Temesvári Andrást és Dianovics Jánost, kik mind a ketten beköltözött dalmátok voltak. A tanács tagjai közül csak Széplaki Jánosról jelentik, hogy miveit, tanult ember. Ennél jobb és szelidebb férfiú — írják — alig akad. Még mikor a felesége megveri, akkor sem szól semmit. A fehéret sohasem állítja annyira fehérnek, hogy szükség esetén feketének ne mondhatná. Becsületes magyar ember s a tanácsban egyetlen rokona sincsen. Még a németek is szeretik, mert semmit meg nem akadályoz. A városnak 5 mérföld hosszú és 2—4 mérföld széles földje van. Ennek mivelhető negyed része a tanácsosok és rokonaik kezén van. Ha fizetnének érte bért, a városnak szép jövedelme lehetne! A tanács a rekettyés semlyékeket, a bogárzó homokot, miket a Tisza folyamata mart formára kerített, a polgároknak engedte át, mivel e földeket mivelni nem lehetett. Az 1728. évtől 1744-ig 300 uj beköltözettnek adtak polgárjogit. Minden ' i i ■ i r.i 'fi --------------------— -------delkezeít eddig semmiféle ilyen bányával, mely ha — amint a szakértői vélemények szerint remélni lehet — gazdag rétegű lesz, úgy bőséges termelés révén a nyerstermékek importálása a minimumra fog csökkenni. minden jé háziasszony fehérneműjét ottthon varrja és hozzá a hires Schroll ehifon, vászon, paplanlepedő, ágylepedő és damasztot Kovács István, Rimaszombat, áruházából hozatja. Kérjen mintákat. Szőnyegek. Paplanok. 307 ./Regéljetek a boldog, dicső Komáromról!“ (Emlékezés.) Irta\ özv. Komáromi Sándor né (K. S. szerkesztő özvegye.) A végső határkő, mely a földi munkásságnak, küzködésnek, az élet kerekének megállását hirdeti, uj aranyozott betűkkel várta az ünnepélyes felavatását. Az ég is képviseltette magát a szomorú aktuson és a csikorgó februári időben megjelent a verőfényes nap s a sugarával, fényével, díszbe foglalta az egész temetőt. A göröngyös fagyos utat ha nem is tudta fölmelegiteni, de főlmelegitette azokat a sziveket, melyek a fájdalmuk alatt dideregve, oda iparkodtak a sir közelébe. uj polgár 24 frt.-ot fizetett a városnak.. Ennek a pénznek — írják hivatalosan —nyoma sincs a városi számadásokban Részkén — írják —volt a városnak ötven jó telepese. A tanács ezeket 1745- ben szétkergette s a telkeket a tanács tagjai közt felosztotta. Az igazságszolgáltatás — írják — még az ökonómiánál is rosszabb. Ki milyen Ítéletet akar, a szerint fizet. Idáig a tárnoki szék egyetlen városi ítéletet sem hagyott jóvá. (Hic enim — írják hivatalosan — nulla ratio legis, nulla praxis, nullave consuetudo observatur.) Az 1745. évben a község jobbérzésü lakói elhatározták, hogy a föntebbieket föltárják a kormányszékek előtt s orvoslást kérnek. A megrémült tanács erre hosszas könyörgés után lecsillapította a lázongó kedélyeket — két tanácsosi állást juttatván nekik. . . íme ilyen volt az úgynevezett „igazi polgárok“ városi szereplése. Köteteket lehetne összeírni a visszaéléseikről; köteteket tesznek ki azok a panaszok, miket a hazai és a bécsi levéltárak őriznek róluk. S ez iratok napnál világosabban hirdetik, hogy s beköltözőitek nem voltak igazi polgárok, hanem Iassan-Iassan nálunk lettek azokká. A magyar polgárság befolyása, a magyarral való testvéresülés tette őket igazi polgárokká s ez ország hasznos tagjaivá. A legelső városuk, hol e jelenséget észlelni lehetett, Szeged volt. Valamikor, a nagy bevándorlás idején, itt a lakosságnak úgyszólván csak egyharmada volt magyar. S ez elég erősnek bizonyult a többi beolvasztására. Persze, küzdelem nélkül nem ment ez.
