Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-06-02 / 66. szám

2. oldal, Komáromi Lapok 1927. junius 2. zeti Színház városról városra jár, az útiköltségeit mi magyar adózók fizetjük. A zsupán ur talpraesetten megfelelt, amikor ezért kérdőre vonta egyik bi­zottsági tag: magyar kulturális intéz­mények nem kaphattak segélyt, mert nem is kértek. Frappáns válasz. Rá­ütött a szög fejére. A magyar milliók tehát a csehszlovák urakra és a cseh­szlovák kultúrára szükségesek, magyar színészet, magyar irodalom, magyar közművelődés nem fontos ennek a zsú­pénak, csak a magyar adó. És azt hi­szik, hogy a beszedett magyar pótadó nem kötelez semmire. Ez a Bella Me­tód a Mátyások logikája, erősen turóc­­szentmártoni izü észjárás. Az, hogy a Duna mentén van egy vergődő, iparában, kereskedelmében megsebzett város, amelynek vannak humanitárius, emberbaráti, kulturális intézményei: ezt a pozsonyi megyehá­zán nem tudják, vagy nem akarják tudni. Hiszen ez is csak egy falu, olyan, mint a többi magyar falu, amely két­száz százalékot izzad ki. És a cseh­szlovák alakulatokat itt is segélyezik, a magyar nem kért segélyt, tehát nem is kap. Fizesse meg a százhúsz szá­zalék megyei pótadót ezentúl is, ebben azután kimerül a kisebbségi jog is, amelyet Saint Germain-ben kodifikál­tak, de mikor erről van szó, hirtelen nagyot hall mindenki, akinek az a kö­telessége, hogy a kultúrát támogassa, nem a csehszlovák kultúrát, de a ma­gyar kultúrát is, szóval a kultúrát. Törköly József dr. szenátor a szlovenszkói magyarság egységéről. — március 21. Keddi számunkban beszámoltunk a magyar nemzeti párt dunaszerdahelyi monstre-gyüléséről. A gyűlésen több értékes beszéd hangzott el, amiket azonban helyszűke miatt nem közöl­hettünk. A gyűlésnek talán legkiemel­kedőbb része Törköly József dr. orszá­gos pártelnök szenátor beszéde volt, aki többek között a magyarság egységé­ről a következőket mondotta. — Azt hiszem, szóval állapíthatjuk meg azt a tényt hogy a pártpolitika sajnálatos kilengései megbontották a magyarság egységét. A felekezeti vi­szálykodás magvát tartották jónak egye­sek elhinteni s a tárgyilagos kritikát a személyi gyűlölködés szavaival tar­tották egyesek jónak helyettesíteni. Azt hiszem, kötelességet teljesítek akkor, mikor kifejezést adok a magyar nem­zeti párt részéről annak a kívánságnak, hogy szűnjön meg az ellenségeskedés és különösen szűnjön meg a taktika, amely mindig tendenciózusan rosszul ítéli meg az egyik vsgy a másik ma­gyar tábor működését. A nemzeti va­gyon és értékek megmentésének útját ki keli emelni a pártpolitikai viszályok útvesztőjéből és az eredményes nem­zeti munka sikerét mindenképen bizto­sítani kell. A keresztényszocialista párt bízvást elhagyhatja a merev álláspont­ját, végtére is az ellenzéki mivolt nem zárja ki azt, hogy pozitiv épitőmunkát is végezhessünk. Össze kell ülni tehát a két magyar pártnak és meg kell kí­sérelni az ellentéteket mindenképen elsimítani, mert a nemzeti önvédelem terén a magyar egység megteremtése feltétlen szükségesség. Ha a magyarság nem gyűlölködik, de a közös cél irányban munkálkodik és erre feaziti meg minden erőit, akkor a boldog jövő kapui minden esetre ki fognak számukra nyílni. Ezért érdemes \ szenvedni, ezért érdemes küzdeni, soha j nem lankadt hittel és eréllyel. Az flirtz emberei Bérlte akanak letelepedni. Egyik berlini újság azt a hirt kö­zölte, hogy az Arcos tagjai londoni ki­utasításuk után nem térnek vissza Moszkvába, hanem Berlinbe költözköd­nek. Ezt a hirt természetesen a német jobboldali körök érthető visszautasitás­­sal fogadták, mert Németországban nem néznék szívesen, ha az eddig London­ban működő kémszervezet Berlinbe költözne. A Täglich Rundschau megcá­folja a hirt, szerinte legfeljebb arról van szó, hogy az oroszok hathetes, átmeneti tartózkodásra német vízumot kérnek a német követségen, hogy ezalatt az idő alatt Németországból likvidálhassák európai üzletüket. Q T) 1 P 1 automobilgyír itiÄUÄ PRAG-V1II. Eladási hely i 77 BRATISLAVA, — Kolben palöta Telefon 24—64. Divatos és legelegáasabb kivitelű és a legrosszabb utakra is alkalmas személy- és teherautók. I 4» A kisebbségek nemzetközi parlamentje Komárom, — június 1. Berlinben összeült a népszövet­ségi ligák uniója, melyben a kisebb­ségek panaszai kerülnek megvita­tásra. A helyzet úgy alakult, hogy most már nem a népszövetség kép­viseli a nemzetek kisebbségeit, — aminthogy azt csak a békeszerző­dések programai szerint képviselte, — de a ligák uniója, ahol nem az udvariasság és a hajbókolás, meg a titkos tárgyalások készítik elő a határozatokat, hanem a kontradikta­tórikus ejjárás, a megegyezés par­lamentáris fegyvereivel hozzák azo­kat. ■**'*'■ így került a sor most Romániára az európai itélöszék elölt, amelynek ’ kisebbségi politikáját bírálták elég j keményen. Előkerültek a zsidók el- j len rendezett progromok is és Ro- j mánia képviselője szégyenkezve sző­­pitgetíe az ügyeket. Románia ügyei a távol világrészen, Amerikában is visszhangot keltenek, ahonnan sok j százezer aláírással memoradumot j küldtek a román királynénak, amely- 1 ben felpanaszoiják a protestáns és ! a katolikus egyházakhoz tartozó magyarok és szászok nehéz sorsát. A kisebbségek védelme lassanként előszeretetet nyert a ligák parla­mentjében, ahol bennünket, cseh­szlovákiai magyarokat a külföldi viszonylatokban oly előnyösen'ismert Szüllő Géza és olyan fegyelmezett és képzett ember, mint Flachbarth Ernő képviselnek. Ezektől értesül a külföld mirólunk, egy töredékéről a magyarságnak, amelyet a trianoni bölcsek megkérdezésük nélkül négy­felé is elosztottak. Értesül a magyar­ságról, melynek sorsa nyolc év alatt nem haladt előre a javulás utján. De ezzel szemben örvendetes jelenségül szemlélhetjük a triano­ni Magyarország megerősödését, amelynek vétójával szemben hasz­talan erőlködik a kisantant, ill gaz­dasági egységet teremteni és kény­telen elvérezni gazdaságilag Magyar­­ország nélkül. Ezt a súlyt, amelyet a talpraállított kis ország szerzett a külpolitikában, első sorban is arra használja fel, hogy a magyar kisebb­ség sorsát javitsa, E nélkül semmi megegyezés az utódállamok közt létre nem jöhet. Valamikor Benes diktálta a béke­feltételeket a kisantant nevében, ma úgy látjuk, hogy Bethlen szava erő­sebben hangzik. Változnak az idők és változnak az erőviszonyok. A Dávid és Góliát harca megismétlő­dik és a páncéllal vértezett óriást egy éles parittyakő is leterltí, ha azt az igazság lendítő ereje hajítja el. Az igazság sokszor nincsen meg a való életben, de belefurakodik a köztudatba. Nem jár gyorsvonaton, mint egyik kitűnő politikusunk mon­dotta, de a kellő időre mégis meg­érkezik. Híg; leMMlst tellett, heg; egyes kerteli mái az elsi napon megszegi a zárira readeletet. Komárom, junius 1. A komáromi kereskedők legnagyobb része örömmel és nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy az egységes zár­órarend megvalósításáért végre is eré­lyes, komoly lépések történtek. Más­részt azonban a közönség is örömmel vette azt a hirt, hogy az üzletek zárá­sában, illetve nyitásában ezentúl egy­öntetűség és rend fog érvényesülni, mert igen helyesen, a közönség mind­járt meglátta ebben az intézkedésben, hogy az ő érdekéről is van szó, amire egyébként már többször rámutattunk. Az üzleti zárórarend a mai napon, junius 1-től kezdve lépett érvénybe a megállapodás érleimében. A kereskedők legnagyobb része betartotta kötelezett­ségét és a megállapított zárórarend szerint nyitotta ki üzletét. Nagyobbrésze ezt cselekedte, ám nagy visszatetszést keltett mindjárt az első napon, hogy voltak egyes kereskedők, akik semmibe sem vet­ték az intézkedést és megszegték a megállapodást azáltal, hogy a megengedett idő előtt nyitották ki, illetve a megengedeti idő után zár­ták be az üzletüket. Mindig friss prágai sonka, H füstölt áru, konzervek, szardíniák, sajtok, borok és likőrök! legolcsóbb beszer­zési forrása: Komárom, Klapka-tér. 14 A legszörnyübb bál a legszörnyübb tengerparton. Nizzai ünnep a „Foyer des Gueules Cassées“ javára. A kereskedők körében ezeknek eljárása méltán válthatta ki a legnagyob felhá­borodást, akik egyéni, önős érdekekért ennyire sem akarják a köz szolgálatába állított cél megvalósítását előmozdítani. A kereskedők közül egyik sem hoz áldozatot azzal, ha betartja pontosan a zárórarendeletet, mert hiszen szó sem lehet arról, hogy a zár­órarend betartásával, felteve ha az egységesen és nem kivételekkel történik valamelyik kereskedő is megrövidülhet anyagilag. Természetesen hangsúlyozni kell, a zár­órarendeletet kivétel nélkül mindegyik kereskedőnek be kell tartania, mert ha csak egy kereskedő is megszegi, köny­­nyen felbomolhat a többieknek is az állásfoglalása. A fogyasztó közönség pedig szívesen veszi, ha az üzletek nyitása és zárása egységes és egyálta­lán nem lehet kétség a felől, hogy a közönség a leghamarabb fog ezen napirendre térni és a legha­marabb fog a zárórarendhez iga­zodni. A közönség érdekeit nem vélheti tehát senki szolgálni akkor, amikor a zárórarend megszegésé­vel nyitja ki korábban, vagy zárja be későbben az üzletet. Ha pedig valaki mégis igy érvelne, ezzel csupán alacsony nívójú gondol­kodását, kicsinyes kapzsiságát akarja palástolni. Az ilyen kereskedő igazán megér­demli, nemcsak a kereskedőtársai jogos ellenszenvét, de hogy a nagyközönség is méltatlansággal forduljon el tőle. Felhívjuk a kereskedők figyelmét arra, hogy tartsák legbensőbb kötelességük­nek, már csak a kereskedői kar érdekében is, a zárórarend legszi­gorúbb és kivételnélküli betartását es indítsanak maguk körében boj­kottot az ellen a kereskedő eilen, aki határozott ígérete és a közösen létrehozott megállapodás ellenére is megszegi a zárórarendeletet. Egyúttal felhívjuk a komáromi ke­reskedők testületének is a figyelmét arra, hogy a zárórarendelet megszegői­vel szemben a legerélyesebben járjon el, de felhívjuk a rendő:hitóság figyel­mét is arra. hogy azon kereskedők el­len, akik még most sem akarnak le­gális alapra helyezkedni a köz érdeké­ben, a legteljesebb szigort érvényesítse A magunk részéről, ha még ez­után is akadnak olyanok, akik a zárórarendeletet nem tartják be, legközelebb névleg is megnevez- I zük ezeket a fegyelmezetlen keres­kedőket, I hogy a közönség tisztában legyen ve­lük. Mert mégis csak lehetetlennek tűnne fel, ha a komáromi kereskedők több­ségének annyi ereje se lenne, hogy egy ilyen közös akaratot, minta zár­órarendeletet, végre ne tudnánakhajtani. A „Ruhl“ felvirágzott és agyon­­diszilett termeiben néhány száz báli ruha: a legszebbek, legelegánsab­­bak mindazok közül, amelyeket a szezonban látni lehetett. Az egész Riviéra itt van. A svéd király, a dán király, a connaughti herceg Cap Ferraból, a szerb királyleány és még néhány királyi és volt királyi herceg, akiket — udvari embereiken kiuüí — milliomosok és hivatalos francia urak serege vesz körül. A nagy bálteremben francia, angol, amerikai, olasz és spanyol zászlók. Igen sok a katonatiszt. Öregek. Ezre­destől felfelé. Katonai jótékony ün­nepség ez a bál. Nagyon szomorú. A „Foyer des Gueules Cassées“ | nyomorultjai, szerencsétlen katona- I roncsai számára, valami menhely­­; féle intézetet akarnak építeni — arra i gyűjtenek pénzt. „Gueules cassées!“ I — Nem is lehet lefordítani, nem is I szabad! Triviális és elviselhetetlen ; ez a cim! Hetek óta minden újság i és minden plakát ezt hirdetle. Illusz­trált meghívók, amelyeken fanlasz- I tikusan összeroncsolt emberiejek l invitáltak a fényes báli mulatságra, • kissé szeliditva, kissé letompilva a 1 szót; Szétroncsolt arcok athonnak ; lehetne nevezni azt a szomorú há­­| zat, amelyet a bál jövedelméből fel 1 akarnak epiteni ' Borzadály — még csak rápillan­­í tani is ezekre a képekre! És meny­­l nyien vannak!1 Ötezren... ötezren, j akik sohasem mehetnek „más“ em­­l berek közé, mert ahol megjelennek \ — irtózva forditja el fejét mindenki. I „Büszkén“ mondja a meghívó; „Öt­ezren vagyunk mi a szétroncsoll i arcuak, akik éretletek elvesztettük [ emberi tekintelünket! Elbújunk \ anyánk, testvéreink, feleségünk és l gyermekeink elől — csak adjatok \ nekünk menedéket, ahol mi, magunk, egymás között, büszkén viseljük sorsunkat — Franciaország dicső­ségéért I“ \ Ilyen báli meghívó — nem han­golja túlságos vidámságra a char­leston népét! Alig táncolnak. Aki táncol — bizonyára nem tudja és nem is törődik vele, hogy milyen alkalomból csavargatja a bokáit. Vannak ilyenek. Érdemrendes, hivatalos urak, bár­sonnyal takart asztalok mellett ül­nek és pénzt gyűjtenek. Százfran­kosnál kisebb pénz nincs előttük. Inkább ezresek. Dollárok, fontok: kis fehér papirszeletek Ezeket ame­rikaiak és angolok adják: csekkek. Nevét minden adakozó maga irja fel egy kék fehér-piros szegélyű ivre. Az előkelőségek csak néhány per­cet töltenek a teremben. Nem kelle­mes a hangulat. Valami furcsa, szo­rongó érzés fojtogatja az embere­ket — igen messze a háborútól — kilenc esztendő után ... és most... : Ilyen közel! Hiába táncolt a „Irlie Rahna“, hi­­' ába üvöltött a jazz és hiába vonul-

Next

/
Oldalképek
Tartalom