Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-14 / 58. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 14. Ili ^ Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. 140 Női színes nadrágkombiné 26 K N5i színes és fehér hímzett ing 18 K Selyem harisnya 12 K Kötött harisnya diratszinek 3.60 K Gyermek sokni kötött 2.50 K-tól Glacé női keztyű 29 K Selyem jambo sapka 4 K-tól Férfi ing fehér 18 K-tól Színes férfi ing 2 gal. 35, 46, 60 K Pupplin férfi ing 76-95 K Kötött sokni 2.60, mintás 3 K Selyem nyakkendő 9 K Francia köpper alsónadrág 20 K Fiú- és férfi szövet sapka 7.50-9-ig Nagy választékban játszó ruha, gyapjú leányka es fiú ruha. Vulkán koffer, retikttl, férfi harisnya, pull-over, mellény, bambusbotok, esőernyők, gyermek és férfi pyjamas stb. Gyári raktár sport és szekrény alakú gyermekkocsikban. tett követeléseknek. A miniszterelnök kijelentette, hogy a javaslatot még a nyári szünet előtt parlament elé terjesz­tik és még a községi választások előtt le fogják tárgyalni. Készülnék már a» uj adótörvé­nyek végrehajtó rendeletéi. Az adóreformról szóló javaslatokkal most foglalkozik a srenátus és a hét végéig előreláthatóan el is fogja in­tézni azokat. Minthogy az * uj adótör­vényekben változás a szenátus részéről sem várható, a pénzügyminisztérium megkezdte a végrehajtási rendeletek előkészítését. Hogy a végrehajtó ren­deleteknél elkerüljék a felesleges szigo­rúságot, a rendeleiek kiadása előtt meg fogják hallgatni Hrrdek képviselőt, az adóreform főelőadóját, aki a rendeletek megszövegezésében különben is közre­működik. Svehla megkezdte tárgyalásait a szlovák néppárttal az elnökvá­lasztás egyöntetűsége céljából. A szlovák néppártnak Masaryk újra megválasztása ellen kezdett mozgalma arra indtotta Svehla miniszterelnököt, hogy tárgyalást kezdjen a néppárt ve­zetőivel. Svehla mindenáron azt akarja, hogy az .összes koalíciós pártok közös jelölt mellett foglaljanak állást és ezért- Hlinkávaitárgyal. A cseh lapok érte­sülése szerint a néppártnak az elnök­­választás ügyében elfoglalt álláspontja, magának a pártnak kifejezett allitása szerint nem irányul a polgári többség ellen. Svehla tárgyalásának már az első napon megvolt az az eredménye, hogy rábírta a szlovák néppártot arra, hogy nem hozza nyilvánosságra azt a manifesztumot, amelyet a párt napok­kal ezelőtt bejelentett s amelyben fel­sorakoztatná azokat az okokat, ame­lyek miatt Masarykkal szemben állást foglal. Hogy a tárgyalás milyen ered­ménnyel végződik, még egyelőre nem lehet megjósolni, mert az tény, hogy a szlovák néppártnak nemcsak papkép­viselői, de polgári képviselői sem he­lyesük az elnök ujramegválasztását. A keresztényszocialista párt meg­alakulása Csallóközaranyoson. F. hó május 8 án, vasárnap délután alakult meg a komáromi körzethez tar­tozó Csallóközaranyos községben a ke­resztényszocialista párt helyi csoport­jának szervezete, mely alkalommal a következők választattak meg egyhan­gúlag a vezetőségbe: Elnök Füsi Nagy István, alelnök: Farkas György, titkár: Bitter Mihály, jegyző: Prágai István, pénztárnok: Gerhart Antal, ellenőrök: Boross Mihály és Hubik Márton. Vá­lasztmányi tagok: Narancsik Imre, Ősz­­vald László, Molnár János, Mirkva Ottó, Vörös Kálmán, Andrászky János, Szé­­nási Gáspár, Szűcs Sándor, Keszeli Vilmos, Jakab Lajos, Jakab János, Tár­nok Mihály, Cseke József. GeihartAn­­talné és Pasztorek Lajosné. Körzeti választmányi tagok Füsi Nagy István, Farkas György és Mirkva Ottó mind­annyian csallóközaranyosi lakosok. Megcáfolták az állami alkalma­zottak felmondási idejéről szóló híradást. A lapok az UTK jelentése alapján azt írták, hogy a magánalkalmazottak hathetes felmondási idejéről szóló tör­vényt kiterjesztik az állami alkalmazot­takra is. Ezzel szemben az igazságügy­minisztérium a következőket közli: Az említett törvényjavaslat 2. szakasza ki fejezetten így hangzik: 1 Ennek a tör­vénynek rendelkezései nem vonatkoznak állami hivatalok, valamint állami vagy az állam által igazgatott intézmények, üzemek és alapok alkalmazottainak szolgálati és fizetési viszonyaira. 2 Ugyancsak nem érintik olyan alkalma­zottak szolgálati és fizetési viszonyait, kiket külön előírások alapján az ország, megye, járás, község vagy telepitvény, nyilvános alap, más nyilvános testület vagy intézmény alkalmaz, A javaslat e rendlkezései alapján az igazságügyi minisztérium minden aggodalmat meg­­okolatlannak jelent ki. Tizenharmadikán és pénteken kezdődött meg a kisantant joachimsthali konferenciája. Fárisban úgy tudják, hogy a kisantant elleni rohamot nem Budapest vezeti, de Mussolini akarja felbomlasztani a kisantantot. — M*rinkovics a konferencia vezére, Jugoszlávia uj külpolitikája mellett fog demonst­rálni. — Mit akar a kisantant? Ma, pénteken délben érkeznek meg joachimsthalba a kisantant külügymi­niszterei. Az első ülés még aznap dél­után lesz. A konferencián Jugoszlávia részéről Marinkovics külügyminiszter, Polivanovics kabinetfőnök, Erhartics, a sajtóiroda főnökhelyettese, Beljanski és Pavelics titkárok vesznek részt; Ro­mánia részéről Mitilineu külügyminisz­ter, Cantacuzeno kabinetfőnök és Árion meghatalmazott miniszterek vesznen részt. A konferenciára nagy számbak gyűlnek össze hirlapirók, mert egyidőben a kisantant sajtója is konferenciát tart Joachimsthalban. A kisantantnak hét éves fennállása óta ez már a kilencedik konferenciája, hogy bebizonyítsák: „a kisantant álla­mait összefűző kapcsok erősebbek, mint valaha és a ksantant ma is je­lentős tényezője a középeurópai politi­kának.“ A kis antant mai formájában 1921-ben alakult főleg Magyaroszág ellen és a kisantant akkor valóban politiRai tényező volt, amelynek szavái a nagykövetek tanácsa is meghallgatta. A kisantant hőskora volt ez az első idő és Toké Jonescu már arról a 80 milliós szövetséges blokkról álmozott, amely a Keleti-tengertől a Földközi­­tengerig nyúlik s amelynek Lengyel ország és Görögország is tagjai lesz­nek. Poincaré Franciaország előörsé­— május 13. Inek tekintette a kisantantot, amelyet roppant hadibitelekkel, municiószáliitá­­sokkal és egyéb kedvezményekkel tá­mogatott, Azonban 1923 után Magyar­­ország nem volt többé az a jelszó, amellyel a kisantant országai egymást rémisztgethették volna. Az osztrák-né­met egyesülés veszélye is bizonytalan időre eltolódott, a katonai ellenőrzés szigora enyhült s Magyarországnak a népszövetség égisze alatt végrehajtott szanálása egész Európa előtt bebizo­nyította, hogy Magyarország nem kíván mást, mint amihez feltétlenül joga van: élelet és az élet feltételeit. Á kisantant 1924 óta Középeurópa politikájának dekoratív eleme lett csupán. A legutóbbi kisantant konferencián Benes, Nincsics és Duce külügyminisz­terek ültek egybe, akik közül már csak Benes tartotta meg aktiv pozícióját. Benes volt megteremtője és lelke a kisantantnak, amely négy éven keresztül vádakkal és gyanusitgatá8okkal fogta körül Ma­gyarországot és éppen Benes szűnt meg a kisantant igazi vezére lenni, ahogy Benes kis­­antantja is megszűnt. A joachinsthali konferencia Marinko-Hüség. Irta llly János. I. A nyurga, sárgaarcu fiatalember mel­lett, ki mellére horgasztott fejjel, szo­morúan nézte a tavasz friss hajnaihasa­­dását, egy kicsattanó pirosarcu lány nevetett. Mindennap láttam őket igy együtt sétálgatni, a rügybe pattanó fák alatt. A márciusi szél meglengette a lány haját, mint kicsiny selyemzászlót. Min­den apró levélnek, kedves bimbófaka­­dásnak tudott örülni. Jókedvűen oda­tartotta piros arcát a szélnek, hadd paskolja, cirógassa, szinte kacérkodott a tavasszal. A férfi egyre halványabb lett. Néha már azt hittem, hogy vérleien, fehér szája már sohasem fog kacagásra nyílni. Fájón tépett belém ez a látvány. Egy egészséges, életkedvtől duzzadó nő és egy beteg férfi. A fiatalember néha fölemelte nagy, szomorú, fekete szemeit a tavaszi égre. A tekintete eljátszott a tovasuhanó bárányfelhőkkel. Az élet sok tarka színe most szinte bántotta a szemét. A nő ilyenkor összébb húzta a férfi vállán a kabátot. Egészséges tekintete elfelhősödölt. De a következő percben már nevetve tapsolt egy lecsüngő fa­ágnak, amely az arcába bókolt. Nem lehetett elnémítani az életkedvét. Az élet és halál harca ez, gondoltam ma­gamban, ahogy elnéztem nap nap után ezt a két embert. fi. Néha észrevettem, hogy a nő milyen kedves odaadással ápolja a férfit. A jókedvét ilyenkor egy kissé elrejtette magában. Csak az aggódó szive vilá­gított az arcán, mint egy nagy, piros lámpás, amelynek a fényét a szerelem táplálja. Szerelem ? Hát lehet e között a két ember között szerelem ? Az egyik fá­radt, sirbanéző szemmel búcsúzik az élettől, a másik pedig örül azjéletnek, az öntudatlan ragaszkodás friss, tiszta hevével. És mégis, úgy kellett hogy legyen, hogy ezek szeretik egymást. A férfi néha magához vonta a nőt gyengéd­­finoman. A szemében ilyenkor bágyadt mosoly csillant meg. A nő melegen nézett föl reá. Életkedvtől kacagó sze­mével szinte átfütötte a férfi dermedt szivét. ] Valahogy úgy néztem ezt a két em­bert, hogy belőlük fogom megírni az igazi, tökéletes női ragaszkodást, a szerelemnek azt a minden szomorúsá­gon átvergődő tiszta, tündöklő érzését, amelyet kevés nőben talál meg az em­ber. Miért ragaszkodna különben ehhez a férfihez, ha nem szeretné olyan tiszta érzéssel ? Miért kötné oda a vidámsá­gát, a friss, üde életkedvét egy ilyen roncshoz? Meg fogom irni a szivét-lelkét egy férfinek felajánló női típus nagyszerű történetét. ' Megfigyeltem egyszer a nőnek egy elejtett szavából, hogy nyárra a tenger mellé mennek. Odaviszi a férfit gyó­gyulni. II. Utánuk mentem oda is. Érdekelt, izgatott a sorsuk. Mikor fogja ott hagyni a nő ezt a beteg embert? Mikor fogja megtalálni más oldalán az ajándékozott öröm hálás viszonzását? A tenger nagyszerű hatással volt a férfire. Napról napra jobban erősödött. A szemébe mintha lassan visszatért volna a diadalmas életlobogás. Néha már nevetett is. Egészségesen, frissen, ahogy gyerekkorában szokott volt. Ott álltak ketten egy kiugró sziklán, a tengerpartján. Messziről figyeltem őket. A férfi néha gyengéden, hálásan ma­gához vonta a nőt. Egy meleg csókja elsimult a nő lágy, selyemfényű haján. Este nagyszerű étvággyal evett a va­csoránál. A nő szinte sikoltani, tap­solni szeretett volna az örömtől, hogy a férfinak ilyen pompás étvágya van. Az arca még szebbé, még virulóbbá pirosodott az örömtől. Én is örültem velük együtt. Oda szerettem volna menni hozzájuk és gratulálni ehhez a friss talpraugráshoz, hálásan megszorí­tani a nő kezét, megköszönni az önfel­áldozó ápolását, a meleg gondoskodá­sát, amellyel visszaadott egy bizonyára értékes embert az éleinek. m. Egy év múlva megint a tenger mel­lett találtam őket. A férfi most már frissen, rugalmasan, szinte diadalmasan tobzódó egészséggel járta esténként a parkot. A nő szelíden mosolyogva ment mellette. Néha ráemelte fényben égő szemeit a férfire. Ilyenkor úgy láttam, mintha a szive gyújtotta volna ki mo­solygó lámpását a tekintetében. Egy napon kis, bodroshaju nevető nővel találtam együtt a férfit. Nem olyan kedves, finoman mosolygó arcú nő volt, mint a másik. Hangosabb, rakoncátlanabb. Amolyan tucatszépség- | típus. Egymáshoz bújva járták estén­ként a parkot. Mindig az eldugott helyeket keresték, ahol csak egy pár lámpás világított. Belémhasitott ez a kép. Rut csalás folyik itt egy női lélek ragaszkodó hitével 1 Egy olyan makulátlanul tiszta lélekkel, amilyent keveset láttam még életemben. Gazság! Délelőtt ugyan láttam a nőt. Egy idősebb férfivel ment. Pápaszemes, sza­kállas emberrel. Csúnya játék folyik itt, annyi bizonyos. A pápaszemes, szakállas udvarol az önfeláldozó, nagy­szerű nőnek. De ő úgy látszik, nem akar tudni róla. Csak igy lehet. Mert ő azt a másikat szereti, akit a szive meleg ragaszkodásával, az odaadó gon­dosságával talpraállított és aki most hitványul megcsalja azzal a kis, bod­roshaju nővel. Döbbenetes, csúnya komédia, a hálátlanságnak olyan rut példája, amilyet még nem láttam. Már befordultak a tengerhez vezető útra. A lábaik alatt elhalt a halkan roppanó kavicsok nevetése. Már nem j láttam őket. Ekkor futott felém az utón a nő. J Ahogy közel ért hozzám, egy pillanatra | riadtan állt meg. Azután tovább akart sietni. Én nem birtam tovább magammal. Föl kell már fedni ezt a hazug játékot, ami ezzel a nővel folyik. Fölálltam a pádról. Leemeltem a kalapomat és be­mutatkoztam. — Megbocsát, de látom, hogy keres valakit. Tudom, hogy kitl Az őszinteség, a nagy igazmondás vágya hatalmába kerített. A leleplezés dühe szinte dobolt a mellemben, utat kérve az igazság napfényére. — Ön a vőlegényét keresi. Ott megy egy másik nővel. Összebújva, nevetve futottak el ön előli Megcsalják önt! A nő egy kissé csodálkozva, majd nevetve emelte rám a tekintetét. Most, ahogy közelről jjjláttam, mintha nem is lett volna olyan bársonyosan meleg a pillantása, amilyennek én eddig láttam. Vagy csak képzeltem ilyennek ? — Nem vőlegényem, kérem 1 A bá­tyám 1 Az a nő pedig, akivel ment, a menyasszonya. Félek, hogy meg fog fázni. Azért hoztam magammal a felöl­tőjét! Tudja, óvni kell azt a gyereket, mert nagy betegségből lábalt ki nem is olyan régen. Csakugyan, Most vettem észre, hogy egy férfifelöltő csüng a vállán panyó­­kára vetve. Elhülve álltam ott. Szégyenkező, furcsa arccal. Nem tudtam egy szót se szólni, A szakállas, pápaszemes ember kibukkant az utón. A nő bemutatott neki. — Az uram! — Örvendek! — Ez az ur volt olyan szives és útbaigazított, hogy Gusztiék a tenger­partra mentek. Gyere, vigyük utánuk a felöltőt, mert még megfázik az a gyerek ! Keserű mosollyal néztem utánuk, mikor otthagytak. Elvégre ez is jó I Rajongó testvéri szeretet! Ez is valami! Keresnem kell tehát tovább a nőt, akiről megírhatom majd a legtökélete­sebb szerelem regényét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom