Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
1927. április 16. Komáromi Lapok 18. oldat Kiül István és igára. Irta Alapy Gyula dr. Gyulai Pál, a legnagyobb magyar kritikus igv jellemzi Kultsár István működését: „Magyar volt testestül, lelkestől... Szerette nemzete történelmét, irodalmát, zenéjét, színészetét, s izgatott mindenki mellett szóval és tettel. író és szerkesztő volt, az iroda:om és művészet mecénása, ügyvéde és napszámosa a körülmények s erszénye szerint.“ Csakugyan igy volt. Kultsár István nem tartozott a nagyok közé, akik az irodalom egén időnként, mint az üstökösök lángcsóvái, fényt árasztottak; nem volt vezér se, aki után hadsereg indul, vagy példája iskolát alapit; talán lángelme sem volt, hogy gyűjtő lelkesedést forraljon fel a szivekben: Kultsár István a hasznos és a nélkülözhetetlen emberek sorába tartozott, akik becsületükkel és hűségűkkel kisérik a zászlót, melyre fölesküdtek. Kultsár a nemzeti ébredés és megújhodás korának előestéjén gyújtogatta a mécseseket, melyek nemzetének világítottak a várakozások nagy éjszakáján. Kultsár István 1760. évben született Komáromban és 1828-ban halt meg Pesten. Egyik város sem volt akkor még magyar a szó mai érteimében, különösen Pest nem volt az, több volt benne a német szó, mint a magyar. Komáromban a nagy királyné uralkodása alatt virágzó volt az élet, gazdasági jólétben fürdik a nép és a Kultsár família tisztes mesterember család, akik fiukat a latin iskolába adják, amelyben már nem tanítanak az eltörölt jezsuita rend páterei, hanem világiakkal vegyesen az exjezsuiták. Baráti Szabó Dávid, a hires deákos költő is tanára az itjunak és életére jelentős befolyást gyakorol. Tizennyolc éves korában a Szent Benedek rendjébe léo, mivel a jezsuitákat a bencések váltják fel a komáromi gimnáziumban. Pannonhalmán a bölcseleti tanulmányokban képezi ki magát, mig a teológiát Pozsonyban hallgatja, ahol abban az időben szintén a bencések tanítottak. Alig végzi el tanulmányait, máris feloszlatja II. József a bencés: és a többi lanitórendet is és Kultsár 1786-ban sorsfordulat előtt áll. Egy évig nevelő a hires Yiczay grófi családnál, mely a Héder nemzetségnek utolsó sarjadéka, de a következő évben már szülővárosában tanárkodik.|Afiatal ésambiciózus tanár jobb sorsra vágyik és folyamodása következtében Szombathelyre kerül tanárnak, ahol hét évet töltés 1796-ig tanít. Itt már komolyabb kísérleteket tesz az irodalom terén, de mindennél fontosabb és irodalmunkra nézve iegjelentősebb működésének az a kiváló ténye, hogy fölfedezi és nyomtatásban kiadja Mikes Törökországi leveleit, a XVIII. század szépprózájának e legszebb, még ma is élvezettel olvasott termékét. Előszavában ezt Írja Kultsár Mikes leveleiről: „Gyönyörködhetsz a vidám szívnek és friss elmének barátságos nyájaskodásában és abban a szép s értelmes magyarságban, mellyel a külömbféle dolgokat oly kellemetesen kifejezte a szerző, hogy az ő leveleit ki-ki érdemeseknek tartja a kiadásra.“ Ez a vélemény Kultsár éles kritikai érzékéről tanúskodik. 1 Esztergomi egy éves tanársága után, ahol Révai Miklóssal tanárkodott együtt, ezzel az összeférhetetlen természetű tudóssal való összetűzése után búcsút mond a tanári pályának és az ország egyik első főurának, a keszthelyi Festetieh Györgynek családjához kerül nevelőnek. A téli hónapokat Pesten töltik, itt ismerkedik meg korának íróival, barátságot köt Csokonaival, az megküldi neki a Dorottya kéziratát bírálat végett. Pesten az 1800-as évek elején kezd az irói központ kialakulni. Néhanapján, a pesti hires vásárokra Kazinczy is felrándul 1803-ban irjairodalmunknak ez a legszorgalmasabb levélírója, hogy Révai Miklóssal, Kultsár Istvánnal és Virág Benedekkel találkozott. Ebkor Kultsár még a történetírói pályára indult. Mikor meghalt Pray György, a jeles történettudós jezsuita, a Halotti beszéd felfedezője, aki Komáromban tanára is volt: tizennégy disztihont szentel nagy emlékének. Később Virágon kívül Horváth Istvánnal, a lelkes magyar historikussal sző meleg | baráti viszonyt. Katona, Fessler, Pray hatása alatt forditja le Geb- I hardi történeti munkáját, Magyarország históriáját. Festetieh György I a mecénása. Majd történelmi for- I rásmu kák, krónikáknak kiadására vállalkozik, egy kötet meg is jelenik a Székelyek krónikájából. Elölte tisztán lebegett már a nemzeti irodalom képe. 1804. végén irja. „Most minden nemzet a tulajdon nyelve mivelésén fáradozik. Nékünk tehát, akiknek elei három-« száz esztendők előtt is hiányossan tudtak mind az országlásról, mind a tudós dolgokról anyai nyelvünkön szóllalni, most elnémulnunk ; nagy illetlenség volna.“ Csak egygyel nem számolt Kultsár István, hogy abban az időben minden ilyen kísérlet egy hatalmas akadály előtt volt kénytelen megtorpanni. Ez a cenzúra vasfala. Ugyancsak az 1804. évben Egy névtelen hazafi pályakérdést tűz ki a magyar nyelv kimivelésének a megvitatására. A pályakoszorut Kis János evangélikus pap, a későbbi jeles költő vitte el. Ez a névtelen hazafi a Festetieh György nevelője, Kultsár István és Kazinczy találóan jellemezte akkor ezekkel a szavakkal: Kultsár ezen dolognak kezdője, előmozdítója, mindenese. Ekkor már külföldön is járt, beutazva Svájcot, Stájert, Salzkammergutot, Bajorországot, Poroszországot, Szászországot; WolfeDbüttelben a könyvtárban Corvinákra bukkan, Berlinben megcsodálta Bődet, a hírneves csillagászt. A nyitott szemmel járó magyar irő világot látva, szép nyelvismeretek birtokában, beszélve a magyar és német nyelveket, értve a francia, olasz, görög és szláv nyelveket, mohón szívja magába a külföldi kultúrát és tapasztalatai nagy elhatározást érlelnek meg benne: magyar újságot alapit Pesten, Buda mellett az ország vicefővárosában. A vállalkozás nem volt könnyű. Széchenyi akkor még nem verte fel lángszavával az alvó nemzetet százados álmaiból, a Zalán futásának koszorúsa pedig még kis gyermek volt s a nemzeti lélek lenyügözötten rejtőzködött a magyar társadalomban. Ez a társadalom rendi osztályokra tagozódva élt és a budai Vérmező Martinovicsék vérét még alighogy felitta. 1805 végén fordul kérvénnyel a Helytartótanács utján a bécsi kancelláriához egy pesti magyar újság engedélyezése iránt és az engeflély igen hamar megjön a számára, bár abban nem a olt sok köszönet. Megengedték az első pesti magyar lap kiadását azzal a kikötéssel, hogy abban semmi külföldi hirt nem szabad közölnie, még azokat sem, amelyek a budai és a pozsonyi német lapokban megjelentek, vagy a bécsi Magyar Hirmondó-ban láttak napvilágot. Kultsár patrónusa, Pestvármegye, felir ez ellen a rendelkezés ellen, de egyelőre eredmény nélkül hangoztatja a király előtt: hogy „a hazafiakat az országban lakó külföldieknél alábbvalóknak tekintik és törvény ellenére gáloltatik a magyar nyelv tökéletesítése.“ A válasz az, hogy a magyar nemzetnek ott van a bécsi újságja, ezért nem szükséges Kultsárnak a hazai híreken kívül a külföldieket is közölnie. Ilyen viszontagságos előzmények után 1806. julius 2-án jelenik meg Pesten a Hazai Tudósítások. Az egész országban mindenki örömmel üdvözölte, aki csak a magyar irodalommal kapcsolatot tartott íenn. Kazinczy a legjobb munkatársai közé lép, aki leveleiben sokakat buzdít Kultsár lapjának olvasására és pártolására. Ez a jó barátság azonban csjik az eiső években tart, utóbb Kultsár ellen fordul, mert az nem tartozik a Kazinczy-féle nyelvújítás hívei közé és Kazinczy helyesírásán mindig változtatott, ha cikkeit kiadta lapjában. A nyelvújítási nagy harc Révai és Verseghy közt ekkor tetőzik, mely később a Mondolat megjelenésekor Kazinczyt állította gúny táblájává. Két évig tartott a Hazai Tudósításoknak az a tilalma, hogy külföldi híreket még a fennálló cenzúra mellett sem közölhetett, végre a megyék felirataitól ostromolt kancellária feloldotta a tilalmat és 1808. év májusától kezdve a lap címét is megváltoztatja Hazai és Külföldi Tudósításokra. Kultsár már közeledett az ötvenes évek felé, mikor lapját megindította és igy lehiggadt vérmér- ; séklete minden túlzástól óvakodik, gondosan kerüli a polémiákat, a valótlan hírek közlését és számol a feje felett Damokles-kardjaként függő cenzúrával. Az első pesti magyar lap csakhamar meglehetős elterjedésnek örvend, előfizetőinek száma 750-re emelkedik, Kultsárnak biztos anyagi helyzetet teremt és nevét ismertlé teszi. Régi tervét, hogy Pesten összegyűjtse az írókat, meg is valósítja. Virág Benedek, Fejér György, Horvát István történetírók, Verseghy Ferenc, a nagy nyelvész, Vitkovics Mihály, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Ungvárnémeti Tóth László, Beregszászi Pál, Helmeczy Mihály, Bilkei Papp Ferenc lapja körül csoportosulnak, de Kazinczy, az érzékeny széphalmi remete elégedetlen vele, mert Kultsár nem tömjénez neki, nem ir kozzá fellengző ódákat. Kultsár házába beköltözik az anyagi jólét is és asztalánál sok iró fordul meg. Vidékről felránduló irók sem kerülik el házát és meglátogatják, igy Kölcsey és Berzsenyi, korábban pedig Kazinczy is, akinek arcképét irószobajában őrizte. Kölcsey egy ideig segédszerkesztője lesz. Kétségtelen, hogy a Hazai és Külföldi Tudósítások és Kultsár köre nagy hatással volt a fejlődő magyar irodalomra. Kultsár támogatja a fiatal magyar Írókat, azokat buzdítja, | lapjában teret enged nekik és pályatételeket tűz ki irodalmi kérdésekre. Segíti a fiatal Vörösmartyt is, akinek Pesten állást szerez. | Akkoriban minden munka kiadása előfizetők szerzése utján történt, Kultsár ebből mindenkor kiveszi a részét, de maga is több iró munkáját adja ki a saját kölíségén. Utolsó éveihen Horvát István, a Széchenyi országos könyvtár őre és Jankovich Miklós, a nagy gyűjtő, a magyar Nemzeti Muzeurn kiváló úttörői képezik bizalmas baráti körét: a pesti triász, akikre Kazinczy, a szent öreg, féltékenye* tekintett. Kultsárnak elvitathatlan nagy szerkesztői érdemei mellett, a gyermekcipőit szaggató magyar irodalom is sokat köszönhet. Ige* helyes irodalmi szemlélettel állapítja meg, hogy hiányzik egy tudományos magyar folyóiratunk, mert lapjának keretei szükek az ilyen irányú dolgozatok a befogadására, amelyek a hírekre vágyó nagyközönség jelentékeny részét nem is érdeklik. így születik meg a század első évtizedében a Tudo' mányos Gyűjtemény, melyet Fejér György, a ludós exjezsuita szerkeszt. Lapjában sürgeti a Magyar Tudós Társaság felállítását is, a nádor 1827. évben közvetlen halála | előtt ki is nevezi az előkészítő s bizottság tágjává, azonban az Akadémia felál:itását meg nem érte. Kultsár nagy tekintélyére jellemző, hogy az 1807-ben elhalt Révai Miklós budai egyetemi professzor katedrájára komoly pályázó volt Horvát Istvánnal együtt. Az egyetemi tanács első helyen kandidálta, de a kancelláriánál szemet szúrt a foglalkozása és igy a második helyen kandidált Czinke Ferencet nevezték ki, aki pedig fogyatékos tudományos készültségével egyáltalán nem volt erre érdemes. Legnagyobb érdemei közé tartozik a magyar színészetnek a támogatása, melynek igazi mecénása és mentora volt. Kultsár korán felismerte, hogy a magyar színészet a nemzeti közművelődésnek a legfontosabb eszköze és egyúttal a nemzeti nyelvnek is hathatós terjesztője az ország legnagyobbrészt németajkú polgároktól lakott fővárosában. Bayer József irja A nemzeti játékszín története cimü nagy munkájában: „Végre akadt egy oly férfiú, aki nemcsak széleskörű tudománya, hanem társadalmi nagy tekintélyével is odaszegődött e szerény harcosok sorába és részt követelt magának a munkában.“ A pesti színészetnek Pestvármegye volt a protektora és a vármegye felügyelő bizottságába Kultsár Istvánt is beválasztotta, utóbb pedig a színtársulat direktorává teszi. Ebben a minőségben eljár a próbákra és személyesen is ad nekik utasításokat, a magyar magány nevű táncot személyesen tanítja be, lapjában pedig birálrtokat közöl a színdarabokról. A színészek a pesti hajóhidfő melletj álló Rondellában játszanak, ebbe azonban az eső csurog bele. Kultsár újra zsindelyezteti a tetejét és ismét hajlékot biztosit a már bukás szélén álló színészetnek. 1813.
