Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-04-16 / 46. szám
14. oldal. Komáromi Lapok 19*7. április 16. évben felépül a pesti Gyapjú utcai németszinház palotája, a magyar színészet feje telett pedig elárverezik a Rondellát is. Kultsár azonban nem csügged. A Barátok klastroma mellett telket vásárol színháznak és kiadja röpiratait a magyar nemzeti színház építése ügyében. Lapjában buzdít, társadalmilag agitál ennek az érdekében. Tervét Pestvármegye karolja fel és országos gyűjtést indít a megyék utján. 1814 decemberében magának a nádornak is átnyújtja színházépítési tervét. Majd ismét röpiratot ad ki a nemzeti színészet pártolása ügyében a Hazafiui Javallás után a Buzditás-t. 300000 forintot akar összegyűjteni kamatmentes kölcsönökből a nemzeti színház, céljaira, amelynek Pestvármegye már meg is vásárolta telkét a Hatvani utcában, közei a Hatvani kapuhoz. KuHsárnak hervadhatlan érdemeit elismerték mindenütt az egész országban a nemzeti színészet pártfogása és segítése körül, gyönyörű terve azonban csak később, negyedszázad múlva, 1839- ben valósul meg, amikor már Kultsár régen halott. 1820-ban megjeleni* Katona Bánk Bánja és Kultsár lapja a lehetséges kezdőt melegen ajánlja a közönség támogatásába. Katona darabjai azonban már korábban is színre kerültek. Kultsár éveken át jó szelleme, tanítója, pártfogója és bankárja a pesti színtársulatnak, amelyekről tudjuk, hogy sok pénzt nyelnek el ma is, amikor a mecénások már régen kihaltak. Kultsár jelszava a kultúra nemesítette nemzeti lélek. Bejárta és megismerte az előrehaladottabb müveit nyugatot és ennek miveltségét akarja átültetni a magyar humuszba, Széchenyi nagy magyar parlagjába. Ennek első eszköze a nemzeti nyelv kiművelése, ennek viszont az irodalom fellenditése lehet egyedüli útja. Mindezt világosan látta és érezte, tehát életének is ez volt a programja. Mikor az alkony közelgett feléje, akkor már az irodalom terén hajnalodott. Vörösmarty, akinek Pesten állást szerzett, kiadta a Zalán futását, melyről Kultsár lapjában azt írja, hogy „a munka a nyelvnek tiszta sága, érett válogatása és ékes csinossága által is magát jelesen megkülömbözteti“, tehát megérezte, hogy itt valami rendkívüli történt és a magyar nyelv is gazdagodott valami eddig ismeretlen és fel nem becsülhető kinccsel. Kultsár a Bessenyeiek és Révaiak utóda és egy láncszem a nemzeti irodalom felvirágoztatásának a céltudatos munkájában, melyet a régi irodalomtörténet eddig kizárólag Kazinczy érdeméül tüntet fel Ennek a folyamatnak azonban a lelkes Kultsár is tettekkel tényező részese, hervadhatlan érdemei vannak nemzeti irodalmunk, tudományos életünk és nemzeti színészetünk megalapozásában. Kultsár, mint említettük, független és jó anyagi helyzetet biztosított magának lapja révén. Erszénye nem volt ebszijjal bekötve és abból minden jeles cél bőséges támogatást talált. Hivatkozunk a saját költségén kiadott munkákra, kitűzött pályadijaira, lapjának gazdagnak mondható mellékleteire, a színészet helyzetéhez mórt bőkezű támogatására, amelynek számára hajlékot is vásárolt. Vendégszerető asztalánál a pesti irók ülnek és kedélyes borozgatások közben irodalmi terveket szőnek. Innen indult ki nem egy szép \állalkozás, többek közt Kisfaludy KárolyAurórája, Igaz Sámuel Hébé-je, az akkori almanach-irodalom és költészet e két elismert reprezentánea. De szívesen segítette a fiatal Írókat is. Lelkesült ée lelkesített és ez volt Kultsár István életének a végcélja. Híresek voltak szentistvánnapi öszszejövetelei, melyeket Zerge utcai szép kertjében rendezett, ahol ma paloták állanak. Tömérdek adat maradt reánk arról, hogy milyen kitűnő házigazda és vendégszereiő férfiú volt Kultsár és őt ezekből joviális kedélyű, derült világnézetű embernek tarthatjuk, aki nem vetette meg a jó adomákat és a vidám ékeket sem baráti társaságban. Élete végén máj baj kínozta és 1827. évben halálát közeledni érezvén, egy szép gondolatát valósította meg. Nagy könyvtárát, mely 3-4000 darabot számlált, szülővárosában akarta felállítani és ez év október 4-én Komárom vármegyéhez igen szép Ajánlás-t intézett. Kultsár előre érezte haiálát, mely 1828 máicius 30-án 68 éves korában következett be. Hü barátja Horvát István, a későbbi egyetemi professzor Írja a gyászkeretbe foglalt Hazai és Külföldi Tudósitások-ban; „A hü barátságnak legszentebb, de egyszersmind legfájdalmasabb kötelességét teljesítem, midőn azon halhatatlan érdemű férfiúnak, ki e nemzeti újságot a legjobb fejedelem atyai kegyelméből először Hazai- azután Hazai és Külföldi Tudósitások-nak nevezete alatt Pesten 1806-ban alkatta és 22 esztendeig példás jobbágyi hivséggel, szivet emelő hazafiusággal, fáradhatatlan s csüggedni nem tudó erős lélekkel és munkássággal folytatta, Böjtmás havának (március) 30-dikán déli 12 órakor életének 68. esztendejében máj és lépdaganatbó) származott sorvasztó hideglelésben történt váratlan, gyászos halálát hirdetem.“ Yégső tisztessége április 1-én ment végbe, melyen az egyetem tanári kara az ifjúsággal együtt testületileg vett részt, a pesti Írókkal együtt, özvegye a budapesti belvárosi templomban, Ferenczy magyar szobrászművész vésője alól származó síremléket emelt számára. Kultsár azonban még életében emelt magának emléket, a kőnél is tartósabbat a magyar irodalomban. A Kultsár-kodexet árverésen váltotta magához, ma a Nemzeti Múzeum tulajdona ez az értékes nyelvemlékünk a mohácsi vészt követő évtizedből, könyvtára pedig itt áll a komáromi kultúrházban és annak 8591 kötetével könyvgyűjteményének magvát alkotja Kultsár István tehát Komárom városában egy nyilvános közkönyvtárat akart felállítani, amivel igazán megelőzte korát. Az ajánlatot kihez intézte volna, ha nem a nemes vármegyéhez, mely akkor a nemzeti elhaladásnak hatalmas védő bástyája volt. Komáromvármettye örömmel fogadla az ajánlatot és a könyvtárat elfogadta. A bibliotéka éuitésére mindjárt gyűjtést is rendelt el. Pár száz forint gyűlt össze erre a c^lra, az is elkallódott idővel és könyvtár csak nem épült belőle. Ez a könyvtár éveken át sokat hányódott és hetven esztendő leforgása után. melyben károk is érték, végre a vármegye levéltárába került. Itt legalább őrizték, de ez a hely sem vott méltó sem a könyvtárhoz, sem az alapitó nagy emlékéhez. Kilenc évtizednek kellett elmúlnia, mig a könyvtár végre oda került, ahova méltó: egy könyvtári palotába, ahol mindenki hozzáférhet és mindenki használhatja, szóval közkincs. Kultsár könyvtára mai szemmel nézve elavult, anyagát alig lehet már száz év után használni, de bibliográfiái értéke mégis igen nagy és mindenképpen méltó arra, hogy kegyelettel őrizze meg az utókor. A múlt század első felében olvasói sorában egy Czuczor Gerg ly és egy Ghyczy Kálmán nevét olvassuk a régi elsárgult papirosokon. Katalógusa 1828-ban készült, amikor Kultsár özvegye a könyvtárat megküldi a vármegyének, mely Komáromi János tiskális gondviselésére bízza A könyvtár a megyeháza nagytermében hányódik azután sok évtizeden keresztül és sorsa a rosszul kezelt könyvtárak közös balsorsa: könyvét megdézsmálják lelkiismeretlen olvasók. A Bach-korszakban idegen tiszt viselők foglalkoznak vele, de közben egy derék, lelkes bencéstanár, Nyulassy Antal költő-pap kezébe kerül, aki számbaveszi újból és pontos katalógust készit róla. Ez az utolsó előtti feldolgozása a könyvtárnak, melyet 1911. évben a modern bibliográfia tudományának elvei szerint e sorok írója dolgozott fel, megírván Kultsár Istvánnak életrajzát és könyvtárának történetéi, irodalmilag feldolgozva könyvtárának címjegyzékét a hetes szakfeldolgozás rendszere alapján. A munka a háború nehézségei folytán eddig meg nem jelenhetett, utolsó ivei voltak csak hátra, most ez is pótolva van már és a munka Kultsár István centen náriumára Isten segedelmével megjelenhetik. íme rövid dióhéjba szorítva elvonult előttünk Kultsárnak irői pályája, annak kulturális indítékaival és hatásával. Ha végigpillantunk rajta, látjuk nemes önzetlenségét, nagy kitartását, bámulatos lelkesülését, csodáljuk fiatalos lendületét, vas következetességét és nagy küzdelmekben meggcélozódott erejét. A kicsiny mustármag, melyet elültetett, hatalmas eidővé szélesedett száz és egynéhány esztendő alatt. A magyar sajtó ma hatalom, a mívelődés és haladás terjesztője és - a közvélemény hőmérője. A külömbséget egy technikai hasonlattal tehetjük szemléltetővé: dédapáink száz év előtt olajmécsessel és mártott faggyugyertyával világítottak, unokáik pedig ivlámpák vakító fénye mellett rádióval szórakoznak. Kultsár nemes törekvései is rendre megvalósultak: a Magyar Tudós Társaság, melynek alakuló ülésein még résztv^tt a régi Curia vendégfogadó külön szálájában, hatalmas kőpalolában székel a Duna partján, előtte a lánglelkü, legnagyobb magyar ember szobra. A Nemzeti Teátrum hajléka hetven esztendőn keresztül állott a főváros legszebb helyén, de lebontották, hogy szebbet és a magyar színművészeihez, szinműiráshoz méh óbbat és monumentábsabbat építsenek helyére, amely méltóbb lesz a magyar nemzeti lélek géniuszához is. A magyar nyelv csodálatos fejlődésen ment át; hajlékonysága, zengzetessége, bája Vörösmarty, Petőfi, Arany lantjain soha nem sejtett módon és formák közt zen gett fel. És ebben a kis városkában, ahol néhaivaló Kultsár István született, az ő élete alkonyán már ott játszadozik a komáromi fő d porában egy szőke, kékszemü kis tiucska, gügyögve tanulja a magyar beszédet, hallgatja a magyar mesét, hogy azután később nemzetének legnagyobb mesemondójává legyen a magyar nyelv legnagyobb művészévé és a költők fejedelmévé. Egyben mindkettőjük pályája egyezik ; mind a kettő Komáromból indul el újságot irni, mind a kettő az úttörők sorából való, az egyiknek pályája még a cél előtt szakadt félbe, a másik jelen van a magyar sajtó felszabadításánál és annak' tevékeny részese. Soha vissza nem tért egyik sem szülővárosába. Ott pihen mindkettő az ország szivében. Kultsár István látnoki szemekkel megsejtette és megálmodta azt a hatalmas fejlődést, mely később évtizedek múlva teljesedésbe ment. Amit éles szemével meglátott bizonytalan körvonalaiban, tollával még bátortalanul, de a meggyőződés erejével hirdetett: „Pestet úgy kell tekinteni, mint hazánk fővárosát, mely Budával összekaptsolva, a Nemzet találkozó helye, a kereskedés központja,“ — fényesen, ment teljesedésbe. Tündérpaloták emelkednek ki a földből pár évtized múlva és a német Pest nemcsak magyarrá változott teljesen, hanem hatalmasan és messze világítótornyává válik a magyarságnak. A legnagyobb magyar, akinek nevét még hallotta említeni a pozsonyi diétával kapcsolatban, a p^st-budai rozoga hajóhíd helyére kőből és vasból lánchidat emelt. A gőzvasut mind Budapest felé rohan és innét viszi szét a kis ország minden részébe ipart, kereskedelmet, kultúrát, sajtót, a gondolat távírón repül, telefonon beszélni lehet vele a legtávolabbi vidékekről és a hírek rádión, vezeték nélkül villannak szét ebből a metropolisból. Milliárdokat érő nemzeti vagyon halmozódott itt fel műkincsben, hihetetlen gazdagság az ipar és kereskedelem termékeiben, müvé: szetek ezer és ezer jeles alkotása. Itt vannak azok az első tárgyak is, amelyeket a Hazai Tudósítások gyűjtöttek a Magyar Nemzeti Muzeum számára. Az irók százai élnek Budapesten, ebben a szépséges világvárosban és a tudomány, irodalom virágzó egyesületében és intézményekben tömörül. A magyar szó nem ritka vendég, de korlátlan ur ezen a hatalmas területen, mely elfoglalta már a Rákos homokját is. Kultsár István álmodol-e minderről belvárosi csendes kriptádban, melynek mélyére nem hallatszik le a világváros dübörgő zaja, ahol nem vettél tudomást, hogy Magyarország függetlenné és önállóvá lett, miközben szolgaságra akarták taszítani. Nem hallottad a sok jajszót, mikor az akasztófákat ácsolták szerte szét az országban, amelyekből kivirult a szabadság fája, hogy beárnyékolja ezt a szép országot. Nem hallottad a rémület és borzalom irtózatát, mely a világháború után támadt. Sírod mélyébe nem
