Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-12 / 44. szám

^egyvennyo Icadlk éviolyam, 44. szám. Kedd, 1087. április 18. POLITIKAI*I*AP. SiSíisMési ár cehíaloyák értékkén; áUiybesi ét vidékre postai síétküldóssel; igén érre 80 K, félévre 4© K, negyedévre í 20 I. — Külföldön 150 Kö. \ Kye* uém árat 86 fillér. Kifliiéi is Hifi. Komárom, — április 11. A katonai javaslatok szenátusi vitájában felszólalt Richter szenátor és igen talpraesett beszédben tette nevetségesekké azokat az állításo­kat, melyeket a cseh soviniszták dobnak be a közvéleménybe Magyarország fegyverkezéséről és támadásra való késziilődéseiró'J. Richter logikus beszédben mutatta ki, hogy ezek a felelőtlen izgatá­sok mennyire nem használnak a békés szomszédi viszonynak és csak a gyűlölet szitására alkalma­sak. Richter után Kiofács szenátor szólalt lel, aki a koalíció boldo­gabb napjaiban elnöke is volt a szenátusnak és igen furcsa kis beszédet mondott, amelyben a kiofácsi lelkivilág és gondolkodás pontos keresztmetszetét találhatjuk meg. Kiofács azt az állítást en­gedte meg magának, hogy Richter szenátor beszédét Horthy parancsára mondotta el. A cseh sovinizmus­nak ez a Don Kihótéja mindig a szélmalmok ellen hadakozik és fantáziája örökké rémképeket lát. Ugyanez a Kiofács azonban a fe­­ledékenység patológikus tüneteit mutatja, amikor elfeledkezik, hogy miket beszélt össze-vissza arról, hogy mennyire felkészültünk a magyar támadás ellen, határain­kon kaszárnyákat és biztos gránát fészkeket építettünk, amelyekkel meghiúsítjuk a magyarok támadá­sát. Ezt másfél esztendeje mondotta a nagy kávéházi stratéga a véderő bizottság egy ülésén, igaz ugyan, hogy a valódi stratégák azt mon­dogatják, hogy a köztársaság geográfiái helyzete nem volna ké­pes ellenállni az esetleg két oldal­ról ellene meginduló nyomást, de hát legyen Klofácsnak igaza, aki bízik a határon elhelyezett gránátfészkekben és a háborús uszítás babéraira pályázik. A magyar nemzeti kisebbségnek ezek mellett a sérelmek mellett el kell haladnia és az ilyen provo­­kálásokra felesleges reagálnia. KIo­­fáesék minden erőlködése mellett is a kis Magyarország kilépett el­szigeteltségéből és aktiv részese lett Középeurőpa politikája intézé­sének. Hasztalan emelte Klofácsék pártja és pártjuknak szemefénye, Benes, a nagy kínai falat Magyar­­ország köré a kisantant szuronyai­val, az idő haladt és a dolgok ér­tek, a kínai fal omladozni kezd és a kisantant nemsokára felveszi a néhai nevet és már a sirversét csinálják. Hasztalan a nemzeti demokrata és a nemzeti szocialisták minden hadakozása Magyarországgal szem­ben, ha Európa közvéleménye ve­ALAFÍTÖTTA : TUBA JÁNOS. ! Sierkmtőség és kiadóhivatal; Nidor-u. ÜL, Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA áx. | Megjelenik hetenkint háromszori Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dbr. kedden, csütörtökön és szombaton. lük teljesen ellenkező véleményen van, sőt hasztalan magának a pát­­rónusnak, Franciaországnak az el­lenkezése is, ha egyszer két nagy­hatalom baráti viszonyban van a kis országgal, mely alkalmazkodott a békeszerződés leszerelési követe­léseihez. Nagyon a magyarság leikéből beszélt Richter szenátor, aki le­számolt azokkal a rablómesékkel, Komárom, — április 11. A Tátikán és a Csehszlovák köztársaság közötti viszony. Ismeretes az a feszült viszony, ami az emlékezetes Húsz-ünnepek miatt a Vatikán és a Csehszlovák köztársaság között keletkezett. Egyes politikai pár­tok már régóta sürgetik, hogy állítsa vissza a kormány a Vatikánnal a rendes diplomáciai viszonyt és legutóbb történ­tek is arra lépések, hogy a kibékülés megtörténjék. A prágai nunciatura ve­zetője Ciriaci ismételten tárgyalt ez ügyben Svehla miniszterelnökkel és Kordács dr. érsekkel, valamint több befolyásos egyházi és politikai szemé­lyiséggel. Az tárgyalások az ismert ga­rancia szerződésről foiyíak. Ez a leg­fontosabb ésegyuítal legnehezebbkérdés, mert a többi kérdés, mint az egyházi méltóságok kinevezése, az egyháznak újra való felosztása és a többi egyház­politikai piobléma nem fog különösebb akadályokkal találkozni. Jói informátt politikai körökben úgy tudják, hogy a kormány ezekben a kérdésekben már javaslatokat terjesztett a Vatikán elé, amelyeket az elfogadott a további tár­gyalások alapjául A garancia szerződés tárgyalásai közben a prágai nunciatura azt a benyomást nyerte, hogy az összes kérdések kedvezően oldhatók meg és hogy a köztársaság és a Vatikán közötti normális diplomáciai összeköttetés nem sokára megint helyreáll. A miniszterelnök lapja a ma­gyar-olasz barátságról. A Venkov, amely a miniszterelnök lapja, vezetőcikkben foglalkozik Bethlen István magyar miniszterelnök római uíjáva», A cikk szerint most már tisz­tán állnak Magyarország tervei: mint kell kihasználni politikailag az uj ba­rátságokat. Az Olaszországhoz való viszony magyar koncepciójában kevésbé fontos szerepet tölt be a tengerhez vezető ut kérdése, amellyel egyébként szintén foglalkozik Magyarország. A helyzet megítéléséhez fontos a római körök véleménye, főképen a római sajtó hangja is. Ezek a körök hangsúlyozzák, hogy a látogatásnak békét kereső céljai vannak és hogy Olaszország támogatni fogja a budapesti kormányt ama törek­vésében, hogy Európa Keletén az egyen­súly és nyugalom tényezője legyen. Grandi előadó az olasz nemzetgyűlés külpolitikai vitájában hangoztatta, hogy az olasz külföldi diplomáciának első sorban kereskedelmi hivatása van. A fasiszta külpolitika tehát első sorban uj piacokat keres az olasz ipar számára és nincsen ok arra a föltevésre, hogy a magyar esetben kivételt kellene lenni. Az angolok égisze alatt álló olasz­­magyar barátság elemei egyébként indo­kolttá teszik ama magyar törekvések szkeptikus megítélését, amelyek a Mus­solinival való szövetségben az egykori magyar hatalom ujjáébresziését szeretnék amelyekkel a KIofác3-féle politikai véuasszonyok ijesztgetik a serdü­­letlen cseh ifjúságot és a sötétben való fütyörészésre tanitják a hi­székeny közvéleményt. Nem Ma­gyarország veszedelmes a békére, hanem azok, akik háborúra uszí­tanak és elérhetlen imperialista ál­mokról álmodoznak és jóétvágyuk­kal felfalni szeretnék a félvilágot. látni. Budapest kénytelen lesz továbbra is kitartani a békés elem szerepében. Ebben a tekintetben felesleges volna Bethlen utazásából politikai mumust csinálni. A kisantant újabb mozgolódása. A kisantantról már többször megál­lapították, hogy csődbe jutott és külö­nösen a magyar—olasz örök barátságos szerződés megkötése után világosodott ki, hogy a kisantant immár befejezte rövid pályafutását. A kisantant azonban mindezek dacára még nagy erőfeszíté­seket tesz, hogy reménytelen életét meghosszabbítsa. Íme, ismét arról szól a hír, hegy a kisantant legközelebb konferenciát tart, amelynek színhelyéül a Tátrát jelölték ki, ahol május 15-én lesz a kisantant-találkozó. De még e tanácskozás előtt egy igen jellemző politikai ténykedéssel akarja maga iránt fölkelteni a nagyon is megcsappant érdeklődést. Az angol »Times“ belgrádi tudósítója arról értesült, hogy a kis­antant valamennyi államának kormányai nyilvánosságra hozzák azokat az elő­­terjesztéseket, melyeket a nagykövetek tanácsának tettek Magyarország katonai ellenőrzésének megszüntetése ellen. Egy­szersmind közük Briandnak ezekre adott válaszát. Ebben a dologban az a jel­lemző, hogy a hírül adott közzététel közvetlenül az olasz—magyar barátsági szerződés aláírása után történik. Félhivatalos lapvélemény a ma­gyar-olasz szerződésről. A csehszlovák kormány németnyelvű félhivatalosa (Pr. Pr.) azt írja, hogy Olaszország a Magyarországgal kötött szerződéssel semmiképen sem váltóz­­tatfa meg a többi középeurópai állam­mal kötött szerződését. Magyarország­hoz való közeledése inkább Közép - Európa megszilárdítására vonatkozó további lépésnek tekinthető, amely mi­helyt békés jellege általánosan nyilván­valóvá lesz, hozzá fog járulni annak a fejlődésnek gyorsításához, amely meg­teremti Magyarországnak a szomszédos államokhoz való közeledése számára az előfeltételt. Nagy érdeklődés mellett folyt le a Komáromi Járási Általános Ipartársulat IL évi közgyűlése. — Eredményes és úttörő munkáról számolt be az 1926. évi jelentés. — A közgyűlés elfogadta Fried Jenő indítványát az elaggott és munka­képtelenné vált iparosok és kereskedők menházának felépilése Ügyében. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — április 10. A Komáromi Járási Általános Ipar­társulat vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg saját székházának tanács­termében 11. évi rendes közgyűlését, amelyen a tagok nagyszámban vettek részt és a községi társulatok is szépen voltak képviselve a megbízottak által. A társulat tanácsterme teljesen meg­telt tagokká’, akik a mindvégig im­pozáns módon lefolyt közgyűlés tárgy­­sororozatát élénk érdeklődéssel kisérték. A közgyűlést Boldoghy Gyula járási ipartársuiati elnök nyitotta meg, aki, miután megállapította a közgyűlés hatá­rozatképességét, meleg szavakban üdvö­zölte Őzike Dénes diszelnököt, Fried Jenő társelnököt és a vezetőség többi tagjait, továbbá Soltész Pál szolgabirót, aki a járási elsőfokú iparhatóság kép­viseletében jelent meg a közgyűlésen és Ottinger Kálmán iparhatósági biztost. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Kincs Izidort és Eugner Ferencet. Ezután Ivánfy Géza a járási ipar­társulat titkára oivasla fel az 1926. évi jelentést a társulat működéséről, amely a társulati szervezet hármas feladat­­csoportjára osztható: és pedig 1. A társulati belső szervezet továbbépítése. 2 fparigazgatási teendőkben a közható­ságok munkájának kiegészítése és 3. a társulati tagok gazdasági helyzetének javítása. A társulat az 1926. év folyamán a megalakulás első lépései nyomán járt, s ha csak pár lépést tudott is tenni, örömmel áüapithaíó meg, hogy ezeket a lépéseket előre tette meg azon a hosszú úton, amely tagjainak gazdasági, kulturális és szociális előrehaladásához vezet. A társulat belső szervezetének tovább­építése érdekében a törvény és az alapszabályok megengedett keretei között arra törekedett a vezetőség, hogy az egyes iparszakmák a társulati nagy kereteken belül speciális érdekeik vé­delmére kisebb csoportokban találják meg helyeiket, amelyeknek megszer­vezése azonban ne járjon anyagi ter­hekkel. A községi szervezetek révén kap­csolódott bele a társulatba a tagok összesége. Az 1926 évre csak a társulati iroda kiépítésének munkája, melyben a tár­sulat választmánya és a körzeti szer­vezetek tevékenyen résztvettek és 24 községre terjedt ki a szervezkedés ne­héz munkája. A társulat vezetősége igyekezett a szervezetet az ország többi test­vérszervezetével kapcsolatba hozni és a magasabbfoku érdekképvi­seletekkel a kerületi kamarával és kamarákkal, úgy hogy a társulat valamennyi köz­ségben lakó tagja érezte a szervezeti életnek azokat az előnyeit, amelyeket rövid működése alatt a tagok érdekében elérni sikerült. Az iparigazgatást kiegészítő tevé­kenység a társulati szervezeti munka nagy részét foglalta le. Az iparhatóságok, a járási és zsupáni hivatal főként az iparbejelentések és a képesítés alóli felmentési kérelmekben fordult többször a társulathoz véleményért. Az ipartársulati szervezetnek ez a bekapcsolódása az igarigazgatás állami szervezetébe azért is örven­detes, mert remélhető, hogy ezáltal ..... mnuwnMuwrr POLITIKAI'SZEMLE

Next

/
Oldalképek
Tartalom