Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-02 / 40. szám

&. oldal. Komáromi Lapok 1927. április 2. Naponta érkeznek már tavaszi újdonságok* ELBERT divatáruházába 1 Komárom, Nádor-utca 19. 140 PoupUne és 2ephir ingek, Pyjamas-k, nyakkendő különlegességek, bőrkeztyük, fór-zoknik és harisnyák, női fehérnemüek, selyem ing­nadrágok, Trama és mosóselyem harisnyák, Pull-overek, mellények, férfi- és gyermeksapkák, Vulkán- és bőrkofferek, retikülök, selyem és flór női nadrágok, csipkék, ruhadiszek, játszóruhák és kötények stb. stb. dús választékban. —Figyelem I Kd ön osztály: gyermekkocsik a legofcsébbtól a lesfinomabbisr. Szekrény- és Ped ered különlegességek. nuár elején azt a kérelmet terjesz­tették a nagykövetek tanácsához, hogy Magyarország leszerelését he­lyezzék állandó felügyelet alá. A nagykövetek tanácsa azonban ennek a kérelemnek helyt nem adott és úgy határozott, hogy nem létesít állandó felügyeletet, hanem azt csak május 15-ig tartja fenn. Ettől a nap­tól fogva a felügyeletet a népszö­vetségre bízzák. A francia lap sze­rint a kisantant azt fogja követelni, hogy a kaionakötelesek sorozását Ma­gyarországban helyezzék állandó fel­ügyelet alá. Magyarország katonai ellenőrzésének megszün­tetése és a kisantant, illetve Benes hangja sajtójukban. intézményt, úgy mint az a régi monar­chiában volt, A 18 hónapos szoigálat ezeknél is megmaradna, de ha egy éven beiül kitűnik, hogy az önkéntesek tiszteknek alkalmasak, akkor egy évi szolgálat után tisztekké lehet őket ki­nevezni. A kormány katolikus pártjai, valamint a keresztényszocialisták meg­kérték a kormányt, hogy a póttartalékba vegyék föl a lelkészeket és tanítókat is. Udrzat nemzetvédelmi miniszter kijelen­tette, hogy a mostani törvényjavaslatba már ez a rendelkezés nem illeszthető, de a kormány a végrehajtási rendelet­ben fog intézkedni arról, hogy a lel­készek és a tanítók is fölvehetők le­gyenek. A javaslatok felett élénk vfa indult meg, de végül a többség első olvasásban elfogadta szokat. A követ­kező ülést április 5 én délután tartják. Sürgős a kormánynak a köz­igazgatási reform és az adó­reform elintézése. A közigazgatási reform és az adóreform nagyon a szivéhez nőtt a kormánynak, bár tagadhatatlan, hogy mindkét javaslat előkészítése nagy nehézségekbe ütközik. Az adó­reformot már ezév január havától kezdődő érvénnyel akarta a kor­mány még a múlt évben tető alá hozni, azonban az egyes adónemek körül igen sok aggodalom és ezzel együtt igen sok kívánság merült fel, amelyeket kénytelen a pénzügyi kor­mányzat figyelembe venni. Ismeretes, hogy ez a javaslat ismételten kivál­totta Englis pénzügyminiszterből azt a kijelentést, hogy lemond állá­sáról, hogyha nem válik hamarosan törvény a javaslatból. A közigazga­tási reform ellen a módosítások egész seregét nyújtották be a különböző pár­tok és e módosítások szintén olyan jelentősek, hogy a kormány nem férhet ki azok elől, ha biztosítani akarja a javaslatnak törvénnyé eme­lését. Most a kormány arra hívta fö' mindkét kamara elnökségét, hogy a törvényjavaslatokat minél előbb intézzék el. Igen sürgősnek jelzi a kormány a közigazgatási reform el­intézését, amelyet julius közepéig óhajtana törvénnyé emelni, még abban az esetben is, hogyha az ülés­szakot ,meg kellene hosszabitani. A kormány ezzel azt akarja elérni, hogy elegendő ideje maradjon a tartományi és kerületi képviseletek megválasztásának előkészítésére, ami hónapokat venne igénybe. Más értesülés szerint a kormány még az elnökválasztásig akarja keresztül hajszoltatni a közigazgatási és adó­reformot és pedig még május hó fo­lyamán A koalíciós pártok körében azt állítják, hogy a vitás kér­désekben már létrejött a megegye­zés a többségi pártok között. Meg egyeztek, a kisantant konfe­renciájára nézve. A kisantant már az elmúlt évben ősz óta tárgyal arról, hogy a szövetség leg­közelebbi konferenciáját hol és mikor tartsák. A terminusokat állandóan vál­­tóztatják és a tanácskozás helyét sem tudják megállapítani. Most végre a bukaresti és belgrádi kormányok között létrejött a megegyezés a konferenciára nézve. A bukaresti lapok közlése sze­rint a konferenciát május 15 én tartják meg és pedig valószínűen Prágában 'vagy Pozsonyban Hogy mi lesz a ta­nácskozások programja, arról még nem szivárgott ki hir. Nem nyugszik bele a kisantant Magyarország ellenőrzésének megszüntetésébe. Egyik francia újság, a Petit Pári­sién jelentése szerint a belgrádi, bukaresti és prágai kormányok ja-Multkori számunkban megírtuk, hogy a nagykövetek tanácsa kedden tartóst ülésén elhatározta, hogy megszünteti Magyarország katonai ellenőrzését. Ma­gyarország végre is megszabadult ettől a nyüstöl, amely évenként nagy terhet jelentett a kis állam költségvetésében es végre is győzöd a nagyhatalmak józan belátása, amely feleslegessé teszi azt az aggodalmat, amit Magyarország katonai veszedelme jelenthet az európai békére. A kisantant Magyarország ka­tonai ellenőrzésének megszüntetését ter­mészetesen kénytelen kelletten tudomá­sul veszi most, sőt ebben magának is tulajdonit érdemei. Érdekes hangon kommentálja ezt a Prager Presse, a kisantant fejének, Benesnek, német nyelvű félhivatalosa, mely magától ér­tetődően Magyarországra hárítja azt, hogy az ellenőrzés megszüntetése csak most következett be, mintha nem ép­pen a kisantant késleltette a katonai el­lenőrzés megszüntetését folyton meg­újuló alaptalan vádjaival, melyek csak nyugtalan lelkiismeretének voltak kife­jezői. A Prager Presse az ellenőrzés megszüntetésének előzményeiről a kö­vetkezőket irja: A magyar kormány még 1925 ben kérle az ántánt hatalmak részéről tör­tént katonai ellenőrzés megszüntetését. Ezt azonban akkor elutasították, mert nyilvánvaló volt, a békekonferencia ér­telmében nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy Magyarországban a leszerelést ke­resztülvigyék. 1925 december 18-án a nagykövetek tanácsa a magyar kor­mánynak átnyújtott egy jegyzéket, amely­ben hosszabb liszta keretében említik meg az okokat, amiért kérésüknek nem tesznek eleget. 1926-ban sűrűén tár­gyaltak ezekről és 1926 november 27-én a követségi konferenciának mégegyszer kellett a magyar kormánynak újabb jegyzéket átadnia, amelyben megint fel­sorolta azokat az észrevételeket, ame­lyek szerint Magyarország nem tesz eleget a békeszerződés értelmében le­szerelési kötelezettségének. A jegyzék — április 1. főbb pontjaiban a kővetkezőket kifogá­solta : 1. A mozgósítás előkészítését és pe­dig a) A magyar hadsereg két csoportba oszlik; olyanba, arre'yről az antantnak tudomása lehet és olyanba, amelynek létezéséről az antant nem szerezhet tu­domást. b) A rendőrség, csendőrség, vám- és hajóőrség katonai kiképzést nyernek és katonai jelleget kapnak. c) A magyar hadsereg főparancsnok­sága a mozgósítás előkészítésével van megbízva. c) A minisztérium hivatalaiban egyes megyék szerint a katonakö'eles szemé­lyekről listát vezetnek a 21-ik évkortól kezdve a 38-ik évkorig és evidenciában tariják őket. 2. A magyar hadsereg sorozása és pedig t) msgyar hadapród és katonai közép­iskolákban a budipesti és pécsi kadett­­iskoiákban, b) a budapesti Ludovika Akadémia a megengedett számnál több tisztet képezik és nemcsak a megengedett hon­védtisztek képzésére terjed ki, hanem megtiltott katonai alakulatokra is képez tiszteket, mint példáuf repülőosztagok, vasutasosztagok, stb. c) Magyarországon ezidőszerint a békeszerződés előtti tizenkét esztendei szolgálattal szemben két évi katonai kötelezettségnek szabadna lenni. Ezzel szemben a legénység a két évi szolgá­lati idő kitöltésé után bizonytalan időre szabadságot kap. d) A nagy követek tanácsa megerő­sítette, hogy Magyarországon a béke­­szerződés ellenére is fennáll az általános hadkötelezettség. Bebizonyosodott, hogy a katonai kötelezettséget az illetékes minisztérium hivatalai által az egyes megyékberí szigorú n nyilvántartják. Ezek voltak tehát a jegyzék főbb pontjai. (Persze a Dr. P. szerint!) Magyarország eszerint nem tartotta be az Ígéretét a leszerelésre vonat-Szakad a gat!... Irta Mados György. Ködös, tavaszi alkonyaira szitálta kormát az éjszaka. A hold rettentő erőfeszítéssel pillanatra kivilágított a fellegek közül, aztán a sötétség újra belekapaszkodott a földbe, elnyelte a fákat, a Körös kanyargó gátjait s végig az egész határt. Csuti Gergely a tanyaházban ült. Előbb a padkán kucorgóit a meleg kemence mellett, onnan elballagott az asztal mellé, feljebb srófolta a lámpát, majd mikor a nyugtalanság már egyre jobban feszegette a bordáit, az ágy szélére ült. — Nem tudom, mi leszl sóhajtotta az asszony felé, aki éppen lekuporodott a földre és a teknöben fekvő gyermeket ringatta. Nem nézett rá az emberre, csak úgy a gyermeket simogatva vála­szolt : — Pedig tudhatná kend ... meg­mondták délbe a csöndérek, mikor erre jártak ... dagad a viz, osztán itt veszünk, ha kiszakad a tőtés... de odavész a jószág is... Az ember tétováD kétfelé simította a bajuszát, a csizmájára pillantott, majd a barna mestergerendát nézte, úgy, mintha a nyugalmát keresné. — A csöndérek — mondta elnyújtott hangon és legyintett a kezével. — ... Hunnan tuggyák ük ászt ?. .. birja az a tőtés. .. Az asszony felnézett. — Mán pedig azok tuggyák ... jobb is vóna szedelőcködni még most . .. osztán be a városba a gyermekkel. .. Csuti Gergely felállott. Haragját fojtogatva markolt bele az ágy hátsó oldalába, de hiába nyelte a levegőt. — Mit!?... Itt hagyni a tanyát?! — robbant ki belőle olyan lánggal a keserűség, hogy hangjától a ház fala is megrázkódott. A dél óta benne kavargó düh, az összeizzó fájdalom és félelem szakadt bele most a kiáltásába. Mert érezte már déltájban a veszedel­met, de indulatos szótlansággal gyűrte le eddig a nehéz érzéseit, mellét neki­­feszítette minden vészes jelnek, minden sötét hírnek s a feligyekvő baljós gondolatainak. De nem bírta tovább. Minden neszre figyelt. Leste az ablak­üvegen kavargó árnyékokat, az eső­cseppek elhallgató és nekilendülő ko­pogását s amint odakünn a vihar két marokkal rázta az eperfát és marcan­golta a kutostort, úgy érezte, hogy a szivét szorongatják és az agyában vájkálnak feldühödt ujjai. Az eső zuhogott. A Kőrös gátja felől orditozás hallat­szott, rekedten, elhalóan, egyfolytában. Az ablakkal szemközt, a töltés tetején kézilámpás villant, lángját elkapta a szél. Dühös szóváltás, csattogó zaj, és szitok foszlányát sodorta a vihar, később már a hajlongó emberek körvonala is átrémlett egy-egy pillanatra a sötét­ségen. Csuti Gergely az ablak elé állott. Előrehajolva, tágra meredt szemmel kémlelte az éjszakát, szája szó nélkül ötször is kinyílott. A tomboló viharral a kétségbeesés süvített át lelkén. — Nem tudom, mi lesz... nem tud­hatom, — hörögte maga elé, de a szorongva figyelő asszony megérezte tépelődését. — Ide veszünk ... én tudom ... 'a gyermek is, a jószág is, — nyöszörögte sírva. Az ember elfojtotta félelmét. — Igen, aki nyúl.,. aki gyáva, — dörmögte hátra és szeme az asszonyra villogott. Az reszketve emelte melléhez a gyer­meket. — Azér’ mongya igy, mert elébb való kendnek a tanya, a vetís, meg a többi, mint az élet, meg a gyermek ... ha a tanya pusztul, pusztuljík az élet is. .. igy gondolja kend ... Az ember hátrapillantott s egy me­leg pillantással magához ölelte a gyer­meket, de gondolata már elröppent a tanya mögött nyújtózó két kis magyar holdra, amelyből kiöli a vetést a viz, hogyha csakugyan áttöri a gátat . . . Azután a jószágra gondolt, a disznóra, a lóra s az egymást gyötrő gondola­tok kavarogni kezdtek agyában. — Mi lesz ... édes Istenem ... te­­rentő atyám ... nem marad semmi ... csak a nyomorúság, — enyhültek el a sóhajok szája körül, de alig vett pár lélegzetet, bütykös ujjai már összeszo­rultak a markában és úgy húzta fel öklét a fejéhez, mintha önmagát akarná leteriteni. Az asszony keserűen rápillantott. — Kend csak dühöng ... megköti magát . . . pedig inkább menekülnénk, mert ha kiönt, ide csap le a laposra, — zihálta a rémült szavakat. Csuti az asszony felé toppant. — Hallgass — kiáltott és két ökle a gerendáig szaladt. Az ablakot megrázta a szél és beor­­ditott egy rekedt torok: — Szakad a gát 1 Ne aluggyík kend I Gyilkos csend csapott a tanyaházba. Csuti Gergelyben megfagyott a vér. Pillanatokig dermedten nézett az asz* szonyra, de a megdöbbenését újra csak a düh sarkantyuzta ki belőle. Szót se szólt, csak a torkában sustorgott az indulat, amint döngő léptekkel az ajtó felé lódult. Az asszony utána kiáltott: — Várjík! . .. Megyek én is ... a gyermekkel... Csuti kirántotta az ajtót, de pilla­natra visszafordult. — Maraggy 11... a tanyát nem le­het ... a jószágot se 1... Én megyek... a gátra ... osztán jövök!... A pitvarajtó mellől felkapta a kapát és elrohant. ... Az asszony már a nagykendőt csavargatta a gyermek körül. Pihegett, kezefejét a könnyes és ijedt szeméhez kapta, az ágyból kihúzott egy párnát s még azzal is körülfogta a melléhez emelt gyermeket, A pitvarajtóban té­tován szétnézett, a kulcsot akarta be­lülről kihúzni, de a rettegés hirtelen kilóditotta az udvarra, a dülőut felé, ki a szakadó fellegek alá. * Csuti Gergely a tanya előtt jó ki­­áltásnyi távolságban kanyarodó gát tetején állott. Körülötte kigyuladt tfi­­dejü emberek lihegtek. A gát alatt fákat csavart az orkán s a folyó med­rében a pusztulás kürtjét harsogtatta az ár. Pillanatra csend lett, aztán a

Next

/
Oldalképek
Tartalom