Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-12 / 31. szám

Komáromi Lapok

március 12.

6. ötátti

olcsóbb egy feleséget eltartani, mint agglegénynek maradni.

— A mai naptól kezdve az agglegénynek erre a kérdésre kell válaszolnia : mii használtál eddig az államnak, mit köszönhet neked a társadalom? A nőtlenek nem egyebek kártékony vadhajtásoknál, amik a törzs egészséges fejlődését és növekedését hátráltatják. Ha módomban állna, a kertészkéshez nyalnék a legszívesebbei, hogy lemetszem ezeket a vadhajtásokat az állam testéről. Azonban ennél jobbat teszek Olyan terhet raliok az agglegények vállára, hogy összeroskadnak alatta. Vagy megnősülnek, vagy tönkremennek

A borital.

Irta: U. Szabó János.

Még Taskendöől sfirgönyöziem haza feleségemnek pénzért. Ez egyszersmind élet jeladás felőlem, másrészt ha pénzt kapok, itt ez olcsó világban úgy élek, mint Marci Hevesen.

Két hónap alatt meg is jött a küldemény, 135 rubel (500 kor.), kis vagyon ez akkor. Az „Ázsiai Oroszbank* értesítést küldött Troickóba, hol ez időben voltam, hogy a küldeményt igazolt tulajdonosa felveheti.

A druzsinában (iroda) e 135 rubeire 27 példány Szabó János jelentkezett. Mikor a muszka olvasta a neveket, akiknek pénze érkezett, a Szabó Jáaosra 27 torok üvöltötte:

— Itt vagyok 1

És 27 férfi ütődött egymáshoz a pénz utáni nagy igyekvésben.

Nem kellett bemutatkoznunk. OU égett a vágy mindenik szemében sóvaran, mind az övének hitte; még az •ithon napszámos sorsban levők se engedtek belőle a Herkó Páternek se.

A keveredés víz volt a muszka malmára. Az ő garatjukon fog az lefolyni

Persze, az iroda folyosóján ka picitáltuk egymást, disputáitunk, zajongtunk; mindegyik a maga jussát vitatta, bizonyította: a lármára kiugrott az őrség s az osztozkodó Szabó János-társaságot szé puska usozta.

így jártunk négy öt napon át; a pénzt egyikünk se k pia meg*

Egy nagy topoly fa alá Összehívtam a névrokonokat. Ho/zunk valami egyez séget, mert igy a pénzünkhöz sohase juthatunk. Kézzelfoghatólag, levéllel, sürgönnyel Igazoltam e gyűlésen elvitathatatlan tulajdonjogomat a pénzhez, amit már a muszka is félig meddig (a százon felüli rubelek beigérése fejében) elismert. Érdektársaim azonban nem ismerték el, hatalmas összeveszés után 6zétrebbentünk.

Oondoltam egyet, merészet és nagyot. Hallottam, hogy Taskendben a bank az igazolt tulajdonosnak akadály nélkül fizet.

— Be hát Taskendbe I

Kapóra jött az egyik kórházi betegápolónak, ismerősömnek ajánlata, hogy az a troickói gazda, akitől a kórház tejet vásárol, két nap múlva hajnali két órakor Indul Taskendbe, kocsiján bevisz.

Csatlakozott e kiránduláshoz Fürst Miska és Glauber Árpád fogolytárs is. Ez utóbbi ugyan nem volt célszerű utitárs, mert ennek még minden dolga balul ütött ki s ezért „Pech“-nek hívta mindenki. Estefelé egy kórházi igazolvánnyal, mely tiz névre szólott, merészen áttörtünk a hidőrségen.

Fuvaros gazdánk, egy beszarábiai | román, bortermeléssel foglalkozott.

I — Hej, Atyauristen és dicsőemlákű | Noé apánk I Bor 1... felséges ujbor 1 | Mig a szives háziasszony tojásrán- 5 totlát süt vacsorára, addig is borkor- i csolyának pompás zöldpaprikát falatoz* t tunk Csúszott rá a bor, a rég nem I ivott drága borocska, mint a tikkadt | földre az tlditő eső. Fülünk kipirult,

■ arcunk égett, szemünk ragyogott, ked: vünk kivirágosodott: a magyar lélek ! magára tatád s csakhamar: „Magasan a repült a daru !“...

\ "A magyar dal oda csalta a környé£ két, az irigy, rossz szomszéd (hej, az j Üt is török átok!) a nácselniket négy j fegyveres pribékké1, kik ránk csaptak, mint derűit égből a villám.

— Mit csináltok itt? — ordít ránk a nácselnik.

— Hát iszunk, Részed legyen bennel

E szives kínálásra felkapja az egyik

féiigtelt bögrét s villámgyorsan Glauber arcába önti, hogy az csak úgy prüszkölt tőle.

Még két pohár állt az asztalon és a kancsó. Mielőtt azonban azokhoz nyúlhatott volna, a két poharat villámgyorsan felhajtottam a rendes útjára, a kancsót pedig hónom alá helyeztem védelembe.

Mindez egy pillanat müve volt s a muszkát annyira meglepte, hogy álla is leesett ámulatában.

így néztünk farkasszemet, mignem széles, csontos arca ellágyult és jóízű nevetésre fakadt.

E kedvező fordulatot felhasználva, hatalmasat szippantottam a kancsóból, ki8ziva telkét, vérét, — egy csepp se maradt benne.

— No muszka, most önts le!

— Csórt, csórt! (ördög) — motyogta kacagva.

A négy fegyveres őr közrefogott bennünket és kisért az irodába.

Fürst és Glauber elszontyolodva, lógó fejjel kocogtak a fegyveresek közölt, én azonban széles jókedvemben a nácselnik mellé sompolyogtam és rágyújtottam a nótára:

„A csap utcán végesteien végig, Minden kiskapuba virág nyílik.*

Harsány hagomra csakugyan kinyilt a kapuk, ablakok. Egész virágos kert kísért bennünket az irodáig. Még meg is ölelgettem a muszka felsőbbséget... tűrte.

Mig büntettünk jegyökönyvét lekörmölték a piszárok, addig hivatalos képet vágott a derék ur. Aztán atyai tanáccsal fordult felénk:

— Tudjátok, hogy Oroszországban a szeszes ital élvezete vétség ?

— Nektek, oroszoknak, de nem a pleninekl — Kottyant bele Glauber.

— Hohól Persze ti Oroszországban több jogot akartok élvezni az orosznál. Jó is volna I Hm! hm!

— Na hallgas rá uram, — kérleltem a megharagudott urat, a bor megkeverte a fejét. Énnek különben józanul is félre jár az esze, meg a nyelve. Durák 1

— Ahá, durák ?.. * Ládno.

Glauber rug-kapálódzott e megállapítás ellen, de én ráförmedtem:

— Ne rontsd a hangulatot! Látod, I újra visszazökkent jókedvébe.

1 D:rüit, széles mosoly ült a nácselnik J arcán.

| — No, Írjátok alá a jegyzőkönyvet,

I ha tudtok írni.

I Tudunk e, mi európai férfiak ?!

I S aia kanyaritottuk nevünket híven, I becsületesen, csak úgy füstölgőd.

— Szép, szép, — motyogta a nacselnik. — hanem baj van!

' összeráncolta a szemöldökét.

I Kérdőjellé meredtünk előtte, amint a

■ korházi igazolványt forgatta.

! — Az igazolványon egyiktek neve

sinesen, igy kát hamis nevet irtatok ^ alá! förmedt ránk vadul.

— Megbocsáss uram, — kérleltem őt, — az aláirt nevek nem hamisak, mi mind a hárman a saját nevünket

: irtuk alá.

— Hogy, hogy?

— Lásd uram, a pleni sok huncfnt! ságra képes, ezt elismerem, de ha bajba : kerüi, állja érte a sarat férfiasán.

Akármi lesz a büntetésünk, de hamis név használatával az alól kibújni a legcudarabb komiszság volna. Ilyet ne tégy fel rólunk.

— Még mindig nem értem hát!

— Egyszerű ez uram, nézd — vettem elő arcképes igazolványomat, ez az arckép én vagyok s alatta az aláírás meg enyém, emezzel egyez.

— Ez igaz!

— Társaim aláírásáról meg én jótállók.

— Mi vagy te otthon ? Kérdi tőlem.

— O.t van megírva: iskolaigazgató.

— Ej, ej... és te is iszol ?

—- Én is? Uram nálunk a püspök is iszik !

— Nálunk is.

— No látod. Egy éve már, hogy egy jóizti korty nem csurgóit le a torkomon, hát ne csodáld, ha az ember bele boltik a boros kancsóba. A bornak mennyei ize van, az angyalok is isszák, hát még szent Péter... a mennyországi korcsmában?!

— Ne tréfálj le i!t nekem a mennyei szentekkel. Amit ti elkövettelek, ebbői a nagy bűnből azok se húznak ki. Ti szökevények vagytok! — zúdult ránk mérgesen. A négy katona pedig fegy! véréhez kapott.

— Hogy-hogy uram Isten menls !

— Az igazolványon egyitek neve sem szerepel.

— Ez igaz lehet jó uram. Bocsáss meg érte, de erre is fényt vetek, ha

■ megengeded,

— Szólj, de igazai mondj 1

— A szinigazat uram. íme, e levelezőlapon sz „Ázsiai Oroszbank“-től értesítést kspiam, hogy hazulról 135 rubellem érkezett. A mi druzsinánk már három hete hiteget a kifizetéssel, naprólnapra odázza. Kértem már igazolványt is Konvojt Taskendbe, — nem adnak. Ha az iroda falé megyek, az őrök már messziről fenyegetnek.

! Egyik kórházi ápoló, — a nevét | engedd el uram, — bajtársi szivesaéggel segíteni akart rajtam, keresett egy troickói gazdát, aki Taskendbe visz minket.

— Majd adok a gazembernek! — dörmögte a bajusza alá.

— Ne bántsd uram, ő ártatlan. Nem ! tudja, hogy igazolványunk nincs rend

ben. Meg aztán, úgyis ingyen ittuk a borát, mert a fizetés elől elhoztál ben nünket. Pedig egypár butelkát benya [ kaliunk, hát ránk fizet.

! — Úgy kell a zsiványnak! — mo-i solygott derűsen.

i —• Felesége pedig a tojásrántottáért

| üttet a mendörgős menküvcl bennünket.

| Káruk van, bocsáss meg nekik, hiszen te jószivü ember vagy.

— No no, várj csak!

— Mi pedig, ha bejutunk is Taskendbe, csak visszajövünk, mert hát hová is mehet itt az ember? Minden határ el van állva őrséggel. Ne nézz hát szökevényeknek minket.

— No! — intett el a füle mellett, hát azt elnézem, nem veszem számba, hanem az írásért lakoltok, mert a nekem is tilos.

— Csak ne nagyon, — kérleltem tréfásan.

— Gondom lesz rád öreg, — veregette meg a váltamat.

Lett is. Harmadnap korán reggel kihúztak a muszkák a takaróm alól és vittek az őrségre. Ott minden felvilágosítás nélkül egy zárkába csuktak.

| — Mit csináltok velem, mi a vétkem ?

A sztarsi az ajtóból leakasztotta a l bünlisziámat: Tiltott szeszes ital éive- 1 zése miatt 15 nap.

I — Ejnye a keservül

Még a délelőtt folyamán megérkeztek cimboráim is. Glaubert velem szemben, Fürstöt a mellettem lévő lyukba csukták be. 10—10 napot kaplak.

— Tyű, az áldóját a muszka gondviselésnek ! ...

A muszka rendszer révén az egész napot a átellenben levő „csájnájában,, töltöttük a rablátogaió jó pajtások társaságában.

Egy-egy őr be-bebotlott hozzánk.

— No, igyi!

— Ugyan ne tréfálj. Igyál egy c iáját, falj egy kis pöiőt, fehér kenyeret, aztán

eredj békességgel.

Csak aludni jártunk haza.

Éjszakára az őrparancsnok mindig elkérte az órámat, hogy tájékozódhasson az idő járása felöl. Reggel aztán visz. szaadta.

Egy napon visszatértem a csájnájábóf, ahol reggeliztem és keresem az órámat.-- Sztarsi, add vissza az órimat.

— A priccsedre tettem, mig te kint voltál, o:t keli lenni.

— De nincs itt, nézd.

S az óra nem volt sehol. Nem sókat érő jószág volt, de az időt mutatta.

— Én odatettem — mondja a sztarsi . — nálam hát nincs.

Egy pofonvágni váló képű maszka volt szolgálatban.

— Nem láttad az órámat?

— Én ?... életemben sem láttam | órát!

i — Járt üt valaki ?

— Hárman is kerestek, mondja az őr.

— A fogoly el nem viszi, aki itt keres, az jóbaráíom. Nálatok kell lenni.

; Ha elő nem kerül, este jelentést teszek a stábskapitánynak.

5 — Mondok én neked valamii — szóit

\ a sztarsi. H a az az óra el a kari veszni,

! el is veszett. Ha muszka kezén múltéi, azt ugyan meg nem találod többé, ha j az egész lágert felkuíaüatod is. Az órád ; feljelentéssel sem kerül meg. Hanem ha : a stábskapiiány meg udja, hogy hozzád : foglyok járnak, meg hogy egész napa csájaházban mulatsz, elkeríti a nótádat • neked is, meg nekünk is. Mig ha szépen hallgatsz, s ez a legokosabb, úgy folyik tovább a sorsod, mint eddig, amig ki nem lelik az időd. Ha eljár a : szád, ki nem mozdulhatsz innét, a ma; dár se Iá’hat. S addig ki nem repülsz ! e kalitkából, mig én ki nem nyitom.

S az nem éppen 15 nap múlva lesz. \ Kenyérre, vízre foglak, ami a raboknak ; jár. Be nem hozhat ide senki semmit.

Ha te bajba keversz engem, te is iszod ! a levét. Akárki lopta el az órádat, en■ gém láncoltainak érte, de teveled járom.

; Mert ha kitudódik, hogy mi itt a fog, lyoknak kedvezünk, olyan bajba juíutik mi is, ti is, hogy a fogunk is csikorog. Hát ér ennyit egy rongyos óra? Amin : nem segíthetsz, hagyd rá! — mondja a muszka közmondás. Még 7 napod van hátra, de ez keservesebb lehet az elmúlt nyolcnál. Majd este elválik I... j azzal o t hagyott.

Biz én este nem jelentkeztem a siábskspüány előtt.

E nap ki se mentem: eseti az eső, hanem kalitkám falára egy hatalmas keresztet rajzoltam az ágyam főié, hogy az előtt imádkozhassam.

Másnap a starsi bejött hozzám. Meglátta a keresztet és szólt:

— Látom, hogy te jó ember vagy, mert imádkozol. De falrongálást követté! el, nogy ezt a keresztet odapingáltad. Ez uj 15 n*p legalább is. Azért mondom legalább is, mert utánad kerülhet ide zsidó is, aki a keresztet nem szíveli s az első éjjel levakarja, vagy ami roszszabb, levakartatja! Hát jó lesz neked, ha békében elmehetsz.

S amikor letelt az időm, nagy sajnálkozva hagytam ott a kis hálófüikét, mely megszerezte nekem a társadalmon kívül állók hangzatos cimét: „Büntetett előéletű“, „rovott mulu*.

És nem is mondhatom, hogy egész ártatlanul. Mert Krisztus a vizet borrá, én meg a bort tömlöccé változtatta«. Ez pedig büntetendő cselekmény. Rászolgáltam Úgy kell 1

Hz Élelmiszerek aiüDak seBtüIapifä».

Egyes élelmiszerek olcsóbbak lettek, más élelmiszerek megdrágultak.

A komáromi járási hivatal most tett közzé egy hirdetményt, ameiy 1927 március 5-től kezdődő érvényességgel állapítja meg az árakat a további intézkedésig. Eszerint drágább lett a káposzta (kgr. ként 20 fillérrel, azelőtt 1 K, most 120 K), a hagyma (azelőtt 120—110, most 2 K), a burgonya (azelőtt —'60 K, most —80 K), a serté hús ('kgr.-ként azelőtt 12 K, most 14 K), a disznózsír (azelőtt 14 K. most 17 K). háj (azelőtt 13 K, most 15 K), | zsirszalonna (azelőtt 12 K, most 14 K), \ forrázott szalonna (azelőtt 16 K, most \ 17 K) pörzsö t szalonna (azelőtt 17 K, ; most 18 K), tepertő (azelőtt 13 K, most 14 K), tepertő préselt (azelőtt 10 K, most 11 K) préshurka húsos (azelőtt