Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-03-05 / 28. szám

1927, március 6, 9. oldal. Komáromi Lapok AUTOMOBILOK Elvünk s „A LEGJOBB GYÁRTMÁNYT — LEGOLCSÓBB ÁRBAN“ lényegesen emelte forgalmunkat és lehetővé tette, hogy autóinkat részletfizetésre ajánlhassuk. Kitünően bevált SZEMÉLY- ÉS TEHERAUTÓINKAT A LEGKEDVEZŐBB RÉSZLETFIZETÉSI FELTÉTELEK MELLETT SZÁLLÍTJUK. A tavaszi idényre kérjen azonnal bővebb felvilágosítást tőlünk és képviseletünktől. iV TT T O-P R üt Q M* Eladási Iroda i BRATISLAVA, KRISZTINA U. 1. Telefon 2464. 175 Igazán érthetetlen dolog, hogy egy pár éretlen csinytevő miatt, akik a le­vélszekrényeket megrongálták, egy 16 — 17 ezer lakosú várost büntessenek meg. Még a jog őskorában, az ököljogban, amikor az volt az elv, hegy fogat fogért, szemet szemért, még akkor is az volt a cél, hogy a bűnös bűnhőd­jék. A huszadik századnak kellett elér­keznie, hogy megérhessük azt a lehe­tetlen jogi felfogást, hogy nem a bűnöst büntetik, hanem a sok ezer és ezer, teljesen ártatlan embert. Mert azt csak nem lehet józan ész­szel feltenni, hogy olyan rongálta meg a levélszekrényeket, akinek arra szük­sége van. — Akinek igénybe kellet a szekrényeket venni, az bizonyára nem csinált olyan éretlenséget. Ez az intézkedés, hogyegy-két csín­­tevő éretlen cselekedete miatt megbün­tetik az egész várost, az ostromállapo­tokat juttatja eszünkbe, amikor tuszoxat szedtek és ha valaki kint a városban megmoccant,, a teljesen ártatlan túszok­kal bántak el. Vagy még egy hasonlat. Ez olyan­forma igazságszolgáltatás, mint mikor a megszálló csapat parancsnoka ki plakátozza, hogyha legkisebb megmoc­­canás lesz, pót rá löveti a várost. Hát köszönjük szépen, de ezeknek az ostromállapot izü igazságszolgálta­tásoknak talán mégis elmúlt az idejük 4s ezekből igazán nem kérünk. Meri engedelmet kérünk, az már csak égbe kiálló igazságtalanság, hogy egy-két éretlen gyerekért szenvedjen az egész város, A levélszekrények ügyét nem lehet agyon felejtetni és azt állandóan napi­renden kell tartani. Foglalkozzanak vele a város és az iparos és kereskedői szer­vezetek. Komáromi panaszok. Kéménytüz volt & jmulí héten Komáromban és pedig olyan orkánszerü viharban, hogy a já­rás-kelést is megnehezítette az utcán. A kéménytüz a Pihegő ufea és a Cigánytér közelében volt. lOif, ahol a nád és fazsindelyes házikók egymás tövébe vannak építve. Szóval ez a rész Komáromnak a legnagyobb tűzfészke. És itt volt a kéménytüz és pedig a legnagyobb orkánban. Most is borsódzik a hátunk, ha arra gondolunk, hogy mi lett volna, ha a kéménytűztől tüzet fog ez a rettenetes tűzfészek. Komárom krónikája tele van ilyen borzalmas esetekkel, amikor a nagy szélben kenyeret sütő asszony meg­gondolatlansága miatt leégett egész Komárom. Még a Dunán horgonyzó tölgyfa hajók is kigyulladtak a rettene­tes hőségtől. Hát ilyen borzalmas veszedelmet aka­runk megint előidézni? Mi okozza a kémény! űzet ? A rosszul, vagy ritkán tisztogatott kémények gyulladnak csak ki. Kiknek kötelessége a kéményeket tisztogatni ? Hát bizonyára nem a dalai lámának, hanem a kéményseprőknek. Nem tudjuk, hogy egy egy kémény­tüz után megejtett lüzvizsgálalnál ke­resik-e a tűz indirekt okozóját? Mert ha igen, akkor csodálkozunk, hogy ha erélyesen intézkednék a város, egyálta­lán előfordulhatna- e kémény tűz Komá­romban. A városnak feltétlenül kellene egy bizottságot alakítani, amely ellenőrizné, hogy a kémények a kellő időben és a kellő gondossággal tisztittattak-e, vagy sem ? És a mulasztókat a Iegerélyestb ben megkellene büntetni, mert hiszen az ő nem törődömségük, felületességük az egész várost koldusbotra juttathatná. Komáromról azt mondják a meteoro­lógusok, hogy valósággal a szelek ha­zája és alig van Komáromnak szélcsen­des napja. Ilyen szeles városban kétszeresen kell vigyázni a tűzre és a kéményekre. A város tegyen közzé egy ismertetést, hogy a nagyközönség tudja, hogy a kéményseprőknek ínilyen időközökben kell a kéményeket tisztogatni, mert ezt a nagyközönség igazán nem tudja és igy természetesen nem is ellenőrizheti a kéményseprőket, hogy teljesítették- e kötelességüket vagy sem. * Hála a jó Istennek és hála derék és minden dicséretre érdemes tűzoltóink gyorsaságának, éberségének és ügyes­ségének, hogy a nagyobb veszedelem­től még megmentett bennünket, de ami késik, nem múlik, jó lesz elejét venni a dolognak. A tűzoltóság bizassék meg, mint erre hivatott szakközeg, a kémények ellenőrzésével és ahol mulasztást ta­lálnak, a hatóság büntessen, bírságoljon a tüzol ó intézmény fejlesztése javára. Szeretnők, ha szavaink meghallga­tásra találnának. Skorpió. A Jókai Egyesület tizenöt éve. 1911-1926. (10) A Jókai Egyesület első éveinek hangversenyei is a háború jegyében folytak le. A már említett nagysza­bású megnyitó hangverseny után 1914 elején Budanovics Mária a buda­pesti opera művésznője vett részt népszerű hangversenyünkön, melyen Hollósy Sándor hegedüjátékával, Thiel Janka pedig zongoraszámmal működött közre. Majd a Komáromi- Kacz Endre—Nemes János—Biró Margit hegedű gordonka - zongora trió és Barcza Ödönné-Móriét Lujza énekművésznő hangversenye követ­kezett rövid egymásutánban. A szen­záció erejével hatott a Konkoly Thege Miklós és Berzsenyi Janosits József által rendezett Memdelssohn emlékest, melyen a 83 gyalogezred szimfonikus zenekara is közremű­ködött. Az év második felében már a kulturház hangversenyterme hadi­kórház volt és a következő 1915. évtől kezdve már a hangversenyek is a megyeháza nagytermében foly­tak le, csakhogy jóval ritkábban, mint a megnyitás évében és talán kevesebb művészi attrakciót is nyújt­hatói! az egyesület a háborús viszo­nyok nehézségei miatt. Az 1915. év elején Rosly Annie hangversenyénekesnő, Sebestyén Sándor gordonkamü ;ész, Russo Cé­zár jelleinszinész, Zilahy Lajos író és Braun Elza léptek fel egy hang­verseny keretében. Az 1915 év második hangver­senyén Obermayer József, a drezdai operaház hangversenymestere he­gedűművész és Pfeiffer Aladár, a bécsi Volksoper tagja, akik Komá­romban teljesítettek katonai szolgá­latot, léptek fel jótékony cé'ra. 1916. évben Komáromi Kacz Endre, Weichardt Auróra hangversenyéne­kesnő, Papp Kovách Elvira zongora­­művésznő és Szabó Imre hangver­senye nyitja meg az év elején; november hóban Zádor Dezső opera­énekes, Sebestyén Arnold gordonka­művész hangversenye folyt le a 26. gyalogezred zenekara közreműkö­désével. 1917. évben Thun-Rehenslein grój­­nő volt operaénekesnö hangverse­nye volt az egyetlen rendezése az egyesületnek, míg a következő 1918. év első napjaiban Komáromi Kacz Endre, Haris Ervin és Harisné-Ysaye Cerry triója, valamint Pethő Imréné, a milánói Scala színház volt művész­nője léplek fel Ezzel a hsngverse­­nyek sorozata be is zárult a háború folyamán. Lehetetlen azonban felemlilés nél külhagyni Berzsenyi Janosits József­nek, az egyesület művészeti osztály­elnökének nagyszerű készségét ezek körül a hangversenyek rendezése körűi, aki minden egyes alkalommal ellátta a zongorakiséretet az ö kon­­geniális tudásával és kifinomult művészi érzékével. De az előadot­takból megállapítható az Is. hogy Komáromi Kacz Endre a szülőföld­höz való meleg ragaszkodás érzé­sével sietett mindenkor támogatá­sunkra. A hangversenyek egyre rit­kuló sorában a közönség zenei igényeit Berzsenyi Janosits már em­lített zonggra előadásai eléghették ki, az 1913—1918. években Chopin­ről tartott három, Liszf Ferencről tarlóit hat és egy Crieg-előadásával, melyek a Jókai Egyesület egyre emelkedő művészi standard-jéül tekinlhetők. Meg keli emlékeznünk az 1913. évben rendezett Eötvös József matt­­néről, melyet a nagy író születésé­nek centennáriumán rendezett az egyesület Császár Elemér egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja közremű­ködésével, aki Eötvös irodalmi jelen­tőségét méltatta. A matiné többi szereplői Weisz Ibolyka. Bartha Magda, Thiel Janka és Harsány! Lajos, a kiváló költő voltak. Nem szabad említés nélkül hagyni márciusi ünnepeinket sem, melyek mindenkor magas színvonalon ál­lottak és nagy tömegeket lelkesítenek lélekemelő lefolyásaikkal. A Jókai szobor mozgalmat az egyesület lelkes hölgyválasztmánya karolja fel, amely 1913, évben a fő­gimnázium dísztermében nagysza­bású hangversennyel egybekötött élőképeket rendezett, amelyben a komáromi fársa dalom szine-java vett részt. A mozgalom a teljes siker jegyében indult meg, hogy azután a háború folyamán és után annyi sok értékünkkel együtt menjen veszen­dőbe. A képzőművészet terén a kultur­ház megnyitásakor rendezett Komá­romi Kacz művészpár általi kiállítás után még a következő évben a helyi amatőrök rendeztek érdekes kiállí­tást, de ezeknek további folyamata a háború alatt helyiség hiányában megakadt, hogy azután a háború után teljes pompájában virágozzék fel a művészet iránt való érdeklő­dés és ezzel kapcsolalban a műpár­tolás is. Ezekből kibontakozik annak a pezsgő irodalmi és művészeli élet­nek képe, melynek a Jókai Egye­sület vált messze főidre világító tornyává. (Folyt, köv.) Gyászinduló. Irts: Gáspár Jenő. I I­A Nap bíborvörösen bukott le a i hegyek mögött. A szalonban fülledt és szomorú csend volt. A zongora még ; zsongott, a hurok közt még remegett : az utolsó akkord s a művész keze ott felejtődött a biliéken. Az asszony puha és meleg cicaként lapult meg az egyik karosszékben. A lábát maga alá szedte és kékes cigarettafüsttel fújta tele a levegőt. A cigaretta remegett szép, formás kezeiben. Es megülte szivét a : Csend. Nézte a művész szomorúan szép fejét. A kék füstön keresztül oly messzinek tűnt fel ez a fő. És a szivé­ben ott döbbent még az utolsó tétel ■ abból a szimfóniából, amelyet az előbb . a művész befejezett,.. Komor és gyászos volt ez a muzsika. Mint mikor elsuhant tavaszok illatát temetjük és elhervadt virágok szirmát rakjuk sírba... S az ablakon kisírt sze­­| meivel lesett be a naplementbe. A művész bele nézett a vörös alkonyatba Íés a feje megcsuldott. Az asszony megriadt. — Pál... A művész kissé az asszony felé for­dította a fejét, szótlan szomorúsággal, majd kimutatott az ablakon. | — Lemegy a nap ••• t Az asszony a zongorához meat és megsimitotta a művész fejét.-— Fáj valami? Olyan szomorú volt a játéka., — Igen. A „Gyászinduló“. Mert, látja, asszonyom, minden meghal egy­szer. Dal, virág és szerelem egyaránt Minden, ami szép. És meghal a mi csodálatos, szép, tiszta szerelmünk is. Ezért született meg a szivemben a „Gyászioduló“ Az asszony riadtan védekezett. — Pál, téved.. A férfi szomorúan és fájdalmasan mosolygott És nézett ki a lebukó nap vérvörös uszályára. Hosszan és merőn. És lassan mondotta. — Nem tévedek. Lássa, tudtam, hogy ez el fog következni. És ezelőtt egy héttel a hangversenyemkor érez­tem elős/.őr. Maga akkor az összes örvendezek között a leghüvösebb volt. Pedig Istenem, azt aakríam, hogy csak magának tessék az, amit alkottam és mindenki lobogott és égett, csak maga volt hűvös. Én akkor a síivem minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom