Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-08 / 4. szám

Komáromi Lapok 5. oldar^ II Mitta leifutosalili ieleilése. — A világháború első napjaiból. — Emlékeznek-e még sokan Fischer Ede osztrák csendőrőrnagyra, aki a szomorúan végződött háború elején maroknyi csendőrcsapatával behatolt a muszka ellenség területére és jó ideig sakkban tartotta az oroszokat, akik sehogysem tudtak tisztába jönni azzal, mennyi embere, mekkora hadserege van a csodálatosan ügyesen operáló őrnagynak. Egyik bécsi lap újévi száma ezzel a címmel: A legfontosabb jelen­tés a világháborúban rendkívül érdekes részletet közöl ennek a régen elfeledett katonatisztnek a működéséről annak szomorú bizonyitékául, hogy akinek az Isten hivatalt ád, nem mindig ad észt is hozzá és előkelő és még előkelőbb tábornokok, hadvezérek nagyon jól tet­ték volna, ha megszívlelték volna Fischer őrnagy jelentését. Oroszországgal 1914 augusztus 6-án kezdiünk háborúskodni. Fischer őrnagy, aki nagyszerű kémszervezettel rendel­kezett, augusztus 13 án telefonon a tizenegyedik hadtestparancsnokságnak, Kolozsváry gyalogsági tábornoknak va­lamint a keletga'iciai csoportnak, Kövess gyalogsági tábornoknak a következő jelentést tette: Két orosz hadsereg, az Ivanov- és a Ruszkij hadsereg, vala­mint a Bruszitov hadsereg csoport Lem­berg és Bukovina ellen nyomul. Ezt a fontos jelentést Kövess azonnal továb­bította Conrad vezérkari főnökhöz, aki rátámadt Kóvessre: — Ugyan hogyan hihet el ilyen dol­got? Kövess ezt az .orrot“ tovább adta Fischernek, de csak 1917 telén Besz­tercén, ahol hadtestparancsnok volt Romániával szemben, Fischer pedig mint lábbadozó időzött ott. A hábo u elején azonban nem tartották szüksé­gesnek a csendőrőrnaggyal tudatni, hogy talán téved és hogy nem talál­ják hihetőnek, amit jelentett. Conrád még augusi us 22 én is (emlékiratainak negyedik kötete bizonyítja) azzal szá­molt,, hogy kelet felől gyöngébb erők közelednek, sőt még augusztus 23 án azzal a lehetőséggel is foglalkozott, hogy a Brudermann és Kövess cso­portokból, amelyek tulerősek a keletről várható támadással szemben, egyes hadtesteket át fog küldeni északra az Auffenbsrg-hadsereghez. Conrad csak aug 24-én, amikor újabb jelentést ka­pott Fi-ctier őrnagytói, kezdett a szibériai hadtestek előnyomulásának lehetőségé­vel foglalkozni. Csakhogy akkor már elkésett. Conrád kettedfel hadseregnyi főereje (az Auffenberg- és a Dankl­­hadsereg és a Kummer hadseregcso­port) nyolc nappal a Fischer-féle fon­tos jelentés után észak felé betört a határon át orosz területre, mert Conrad onnan várta a főtámadást. Az Auffen­berg hadsereg és a Brudermann-had­­sereg a kapott parancs szerint legyező­­szerüen szétterjeszkedett, az előbbi észak, az utóbbi kelet felé. Köziük te­hát északkeleti irányban nagy rés tá­tongott, és az igy izoáh, gyönge Bru dermann seregre — mint Fischer őr­nagy már nyolc nappal előbb jelen­tette — rávetette magat Ivanov, Rusz­kij és Bruszilov. Augusztus vegén Brudermanuak vége volt, Lemberg el­esett. Fischer Ede most mint tábornok Bécaben él nyugalomban. Beteg, jobb oldali szélütés érte, nyugdijából nagyon szűkösen él. Mert jelentésének nem ad tak hiteit, az oroszok túlerővel támad hatták meg Conrádnak még nem kész keleti frontját és egyik sereget a másik után verték tönkre. lf>2T. janutf 8. Fűtsünk gázzal. (Felhívás a komáromi házi asszonyok­hoz. — A komáromi gázgyár elősegíti a gázzal való főzést fűtést, amely olcsó, tiszta, gyors és kényelmes.) A komátomi gázgyár, amikor sikeres propsg ndája során népszerűsítette a gáz haszná atát és főkép azzal, hogy tetemesen leszállítva a gáz egységárat, annak használatát a kevésbbé módos közönségnek is lehetővé tette — ter­mésre esen számításba vette a gáznak fűtési célokra vató használatát is, ha­bár —- mint arra a gázelőadás nagy­számú közönsége még jól emlékezik — •Boák idején fősép a konyhai, a főzés-A Jókai Egyesület az uj esztendőt ; uj akciókkal vezeti be. Komárom egy­hangú életébe a szinielőadások visz­nek élénkséget és az a három egyesü let, mely szinieiőadásokat rendez mű­kedvelőivel, tagjai részéről, de a nagy­­közönség részéről is igen szép pár o­lásnak örvend. Ezt a kapcsolatot akarja megteremteni a Jókai Egyesület is a Közönséggel és ebből a célból a város műkedvelőiből szinigárdét szervez. Eb­ben az ügyben a dr. Szijj Ferenc el­nöklete alatt lefolyt előénekezleten be­hatóan megvitatták az ügyet és a fel­vetett gondolat meleg pártolásra talált. A műsedvelő előadások eddig a magyar szirimfiirodalom egy igen je­lenős területét elhanyagolták, értjük ezen a klasszikus népszínműveket és az uj szinigárda egy népszinmüvel kí­ván a közönség elé lépni, amely vissza- , tükrözi az igazi magyar népéletet. > A szereplők összetoborzása most van folyamatban, de ettől eltekintve az egyesület vezetősége felkéri mindazokat a műkedvelő hölgyeke} és urakat, akik magukban tehet­séget és kedvet éreznek, hogy szí­veskedjenek ezt a hajlandóságukat az egyesületnél bejelenteni. Nem szükséges hangsúlyozni ennek a vállalkozásnak a rendkívüli kulturális fontosságát. Ha csak a legutóbbi nagyszerű teljesítményre, az Arany­ember előadására pillantunk vissza, amelyet a Jókai Centennáiium alkal­mából rendezett az egyesület, lehetet­fűtési célra helyezte a fősulyt. Ma már i a gáz közkincse lett a családok kony­háinak, ma már nincs szükségé a gaz­nak arra, hogy helyét a konyhában ki­jelöljük. Mérföldes léptekkel halad—,, nagy, tekintélyes közüzemek, állami hatóságok foglalkoznak bevezetésével. A füiő gáznak jelentőségét azonban még nem ismeri el teljesen a közönség, azért szolgálatot vélünk tenni azzal ha rövi­den rámuia'uhk a gáznak hasznosságára a fűtés terén is. Mindenekelőtt szembeötlő, hogy a gáz használata a fűtés terén rendkívül kényelmes. Nem kell ide nagy szénrak­tár, a szén beszerzésének ezer apró gondja, a szén szállítása, elhelyezése, a kályhához való folytonos cipelése, a gáz mindig kéznél van, a csapon csak fordítani kell — és egy gyufa elég, hogy a gáz meleget árasszon. Másodszor feltűnik, milyen tiszta a gáz használata Nincs itt szénpor, füs». i piszok, kellemetlen szénszag, hamu, — ami a többi fütéBi rendszerrel termé­szetszerűen együtt jár — a gáz nyom­talanul adja a meleget, égjen akár foly­tonosan heteken át. len el nem ismernünk, hogy ott milyen rendkívüli kulturéríékek domborodtak ki a pompásan betanult és rendezett előadásból. A Jókai Egyesület ezzel a vállalko­zásával társadalmunknak kíván össze» kötő kapcsává lenni, amely társadalom a kultúrpalotában szellemi táplálékát minden irányban megtalálhatja. A Jókai Hőlgyválasztmány újjáalaku­lására pedig azért van szükség, hogy az iparművészet és háziipar jelesebb termékeiből időnként az egyesültben kiállításokat rendezzen, de fontos ennek működése abból a célból is, hogy szervesen belekapcsolódjék abba a nö­­mozgalomba, amely országszerte meg­indult és feladatául tűzte maga elé a gyermekvédelmet, amely a magyar nő nek ma legfontosabb hivatása. A Jókai Egyesület hölgy választmánya a legközelebbi napokban Újjáalakul és teendőinek programmját összeállítja. A komáromi magyar hölgyközönségnek ’ érdeke, hogy ebbe a mozgalomba bele* kapcsolódjék és lépést tartson Szlo­­venszkó többi magyar városának ha­sonló mozgalmával, amely városokban belterjes munka folyik a magyar nép­művészet termékeinek felkutatása, azok­nak forgalomba hozása és piacuk bizto­sításáért, mely munkának minden gyü­mölcséi a gyermekvédelem segítésére kí­vánja felhasználni. A nemzetepitő mun­kának felesleges minden reklám izü di­cséret, mert az eredmények önmagun­kért fognak beszélni. Nincs többé tisztelet­­példány. Sajnos igen sokan vannak, akik egyszerűen benyitnak lapunk kiadóhivatalának könyvesbolt­jóba és minden jogcím nélkül ingyen elvisznek egy-egy lap példányt. Ezentúl e jogcím nélküli tisz­teletpéldányokat a leghatározot­tabban és kivétel nélkül beszün­teti a kiadóhivatal. Ilyen módon akár a pék fizietekbe is be lehetne nyitni, hogy kérek egy-egy kiflit, zsemlyét, vagy perecet ingyen ! Az egyes lappéldányok is érté­ket képviselnek és csodálkozunk, hogy egyesek minden ellenszol­gáltatás nélkül állandóan igényt tartottak az ilyen ingyen példá­nyokra. A mai nappal azonban e fur­csa kívánság teljesítésének egy­szer és mindé xkorra vége szakadt. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Harmadszor igen fontos körülmény a gáz használatánál az. hogy egy ré­szecskéje sem ég el hiába. Ugyanis a gázkályháknak meg van az az előnyük, hogy a melegítő lángot akkor olthatjuk el, amikor csak akarjuk, vagyis, ami­kor már nincs rá szükségünk. Ennek szinte megbecsülhetetlen haszna van az olyan helyiségben, melyekben nem kell állandóan fűteni, hanem csak a nap némely órájában, vagy egyes különös alkalmakkor. így például üzletekben, irodákban, melyek csak a nap bizonyos részében vannak nyitva, avagy például fürdőszobákban, hol a fürdő vizének felmelegítése csak pár perc és azután nem kell a gáz. Mennyi megtakarítás élhető el ez esetekben a gáz haszná­latával! Egy fordulat a csapon és a gáz már nem ömlik — pontosan ki lehet számítani, hogy mikor nincs már szükségünk m legre és egy másodperc­cel sem kell többet fü enünkl Nem szalunk bővebben arról a to vábbi kényelemről, melyet a gázfűtés nyújt, hiszen elmarad a fáradságos, bo­­szantó tűzrakás, a tü et nem kell foly­ton éleszteni, nem kell tartani attól, hogy egy vigyázatlan pillanatban elal­szik és akkor újra kezdődik az egész komédia. Mindezt fölöslegessé teszi a gáz, mely egyszer meggy uj va, folyto­nosan, biztosan ég, A teljes Szentháromság és a muszka generális. Irta: U. Szabó János. Nagy szó, mikor egy muszka gene­rális, mint egy olimpuszi isten leeresz­kedik nimbuszos magasságából a földre, a hajlongó szolgákkal és megtörődött foglyokkal benépesített lágerba. A hir vételétől kezdve a magasztos belépésig van kapkodás, lótás-futás, rendezkedés, hivatali papirszédelgések, tolvajcsinyek, csalafintaságok és láger­­szemetek eltakarása, simítása körül. — Jön a mumus, hátha jó szeme van és lát?! Az irodai latorságokat a muszkák hozták rendbe serényen, mi pedig a barakok körül tettünk rendet Minden szemét, galy, gaz, a Szir-darja árjába hányatott, mindez szépen leúszott Tas­­kei dbe; hadd tudják meg ott is, hogy Tioicsón generálist várnak. Aztán kikentük fentük magunkat. Egyetlen ingünket kimos'uk, mig az megszáradt, a legolcsóbb matériában járunk. Hogy a generális-felség előtt a kór­házon kívüli foglyok egészségi állapo tá ól is be lehessen számolni, egy muszka és két fogoly orvos vizsgálat a á vett bennünket. Le kellett vetkőz­nünk odáig, ahol azelőtt megkötöttünk egyet-mást. Ilyen egyenruhában sorakoztunk fel a doktorok előtt, kik szemlét tártának felettünk. — Hallja, — ripakodik rá a muszka felcser Grósz Miksára — vesse le a mellényét 1 — Melyiket kérem? — Hát ezt a teveszőrmellényt 1 Akármilyen komoly magaviselet jár is a {elsőbbségeknek, az egész század hangos hahotára fakadt a Grósz teve­szőr mellényére, mert e férfiút az orra hegyétől a lába hegyéig sürü, bozon­tos szőr takarta, hogy igazán fölösleges vala neki — már az időjárás ellen — még fgyéb ruházatra is költeni. — Hallja, — bofránkozott meg a felcser — nem majom akart maga lenni? Még légrengeíőbb kacagás. — Eh, egészséges ez mind, hiszen röhög mind. Elmentek. De Grósznak ettől kezdve nem volt maradása közöttünk. Egy bokorban ütött tanyát, mint a vadem­ber. A generális-váró előkészületek alatt a muszkák nem igen értek rá, hogy velünk is törődjenek, csak kiadták a parancsot; ők maguk lótottak-futottak nyugtalanul, mint a bűnös lelkiismeret. A generálist szombatra vártuk. No, legalább a vasárnapunk szabad lesz.Már csütörtökön és pénteken hálára köte­lezték gyomrunkat, élvezhető ételeket kapunk kellő mennyiségben. Szinte szüntelen generális járást óhajtottunk, ha iiy kellemesen hangolnak becses látogatása elé. Az igazság bizonnyal az, hogy ide generális, oda generális, igy kellene lenni minden nap, ha a gazság el nem orozná a betevő falatot szánk elől. Szombaton hát reszketett minden muszká. Ha levél zörrent: generális dörrent. Vasárnap reggel aztán betoppant. Minden ábrázat Troicko falu felé for­dult, ahonnét váratott és szép alatto­mosan besurrant a kertek alatt, hátba­­támadván a helyőrséget. Mint mikor a hangyabolyba bogár csapódik, olyan nyüzsgés támadt egy­szerre. Mi persze hátul, a kertek'alá vezető ut mentén voltunk elhelyezve a szem elől, arra számitva, hogy a generális a sok hókusz-pókusz j elentés, őrségszem­le, iroda vizsgálat után kifáradván, ránk se hederit. Pedig valójában értünk bú­jik meg itt az ellenséges golyok elől minden muszka, a generális úrtól kezdve az utolsó konvojig (kisérő). De hát nem is igen érdemes ilyen rongyos, züllött banda megtekintésével elrontani a jó gusztusát, étvágyát. És most ime először Is belénk bot­­lik a veszedelem és legelső tekintetével képet alkothat magának az itteni vi­szonyokról. „Bu'ykos", a stábskapitány, ahogy a a rosszmájú fogoly elbérmálta, hogy kellő kurázsit meríthessen a hatalmas­ság méltó fogadására, gyakran és nagyokat húzott minden szesztilalom ellenére is a csizmaszárban rejtőzködő lapos pálinkás bütykösből, — ilyenkor mindig illendően hátra fordulván, — látja ám, hogy a kertek alatt porfelleg, melyből egy hintó bontakozik elő, mögötte lovas kiséret s az egész tart egyenest a szanaszét üldögélő, pipázó fogolytársasígnak. Sarkantyúba, akarom mondani kan­csukába kapja lovát hirtelen és lihegve vagyat le hozzánk. Ijedtében azt a kis eszét is elvesztette, amit a kurázsit adó szesz meghagyott. Kótyagos fejjel össze­vissza parancsot ad, hevesen integet, mutogat a főőrség felé. — Igyilye, igyítye! vezényel kétség­beesetten. Barikkomandánsunk, egy galgóci fiú, valamit felfogott a zagyva rendelke­zésből, gyorsan rendbe állítva bennün­ket, hogy a balkéz felől fekvő barakba rej'sen el. Mi azonban sült magyarok, az inté­sekből következtetve úgy véltük, hogy szemlénk ol lészen a főtéren, ahonnét a muszka őrség most vonul le futólé­pésben, hogy a generális orcája előtt kedveskedjék. Rendben is van ez. A maga fajtája mindenkinek elöbbrevaió. Helycsere, teljes kavarodás, kezdő tánciskolások francia négyese. így eshetett meg azután, hogy a „Doppel Reihen rechts um“-ra olyan zűrzavar, Css/e-vissza ugrálás történt a ki népfölkető, ki háborús újonc, ki Megáiul a iái Egyesület éhéé ééél Az egyesület hölgyválasztmánya ismét elkezdi akcióját. — Saját tudósítónktól. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom