Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-19 / 22. szám
t. oldal, Komáromi Lapok ■ tikihoz. Most a csehszlovák kormány Ruszinszkó területének megcsonkításával akarja ennek a kérdésnek politikai jelentőségét csökkenteni, ami azonban ellenkezik & békeszerződés rendelkezéseivel. A közigazgatá i javaslat ellen a legélesebb harcot hirdetik a kommnnisták, akik igen sok keltemet* lenséget szereznek még ezzel a j szlovák néppártnak és az is bizo* nyos, hogy az aj közigazgatás be- í vezetése ennek a pártnak a csőd-1 jét fogja jelenteni még akkor is, 1 ha a hatalmat kinevezésekkel, te- | hit tettekkel is fogja a saját pártja \ javára hasznosítani. Ezeréres köz- | igazgatási szervezetet nem lehet felelőtlenül szétrombo’ni agy, hogy j abbéi hírmondó se maradjon. Mi >' a reformnak a legnagyobb ellenzékét a népben látják és várjuk. Ellene foglalt állást a szociálde- • mokrata párt is, amely Szlovénszkön agyán nem jelent olyan kombattáns harcos elemet, mint a kommunista párt, de a tömegek felvilágosításával ez is fokozhatja az ellenállást. Ellene fog küzdeni az országos keresztényszocialista párt, valamint a magyar nemzeti párt is, mert fel kell ismerni a javaslatban azokat a nagy hátrányokat, amelyek a magyarságot az nj országos közigazgatás részéről fenyegetik és ez ellen Össze kell fognia az egész magyar kisebbségnek. A helyzet komolyságát matatja az is, hogy a németek, akik p?dig zárt tömegekben élnek és a reform révén a közigazgatásra nagyobb lehet a befolyásuk, szintén a várakozás álláspontjára helyezkedtek. A mi bitünk szerint ez a reform lesz az a trójai faló, amelyben a centralizmus hadserege bevonul Szlovenszkóra és anuak minden jelentős pontját megszállja. F A CSOKOLÁDÉS ■KMVHg-4ByOR8-83f?CfC- C'a STr-'j Szerenád. Irta Madoe György. r Az Elevátor-kávéház törzsasztalánál, a legbelsőbb szöglet homályában a hajnali feketekávét szürcsölgették a vendégek s az a drámai csönd, amely körülvette őket, azt mutatta, hogy kifogytak már a pénzből is, az italból is, az adomából is. Az ablakon át már látszott, hogy a budai vár fölött enyhülni kezd az égbolt. Az asztal végén egy bölényfejü, bozontos öregur hoszszas kutatás után elővillantott a zsebéből egy ezustpengöt. Intett a pincérnek aki rásanditya a fizetőeszközre, pár pillanat múlva már a szokásos snapsaokat odaállította a vendégek elé. Az öregur megemelte a fejét és mintegy elnökölve szólalt meg, de a hangjában komorság volt, sőt majdnem síri zengés. — Uraim, ilyenkor, hajnali három és aégy között sablonosán azt szoktam mondani, hogy ae feledkezzünk meg az IvásróU de most azt is mondom, hogy ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ma kuszoaöt esztendeje költözött el Közülünk Sós Boldizsár. A vendégek fölrebbentek az asztal körül, avasodó arcukra a gyász vonala aajdult, de a felzokogó érzéseiket hirtelen leöblítették a (riss itallal. Az firsgur, aki nyilván költő lehetett, szép és mélyértelmi szavak után kutatott memóriájában. — Azt hiszem, kedves cimboráim és régi társaim a pesti éjszakában — mondta emelkedett hangon — nem kell külön kiemelnem, bogy ki volt Sós Boldizsár. Müvén volt 5, zengő harmóniák apostola, orgsoista egy régen összeomlott A védekezés egyik módja a Zieh Siratni evangdi kus püspÖK, egyeb<ént agrárius «ip viselő szerint Migyarorgrág ellei, hogy oly közállapotok teremtessenek Csehszlovákiában, amelyek megakad üyoziák, hogy a migyar irredenta valakire is számithasfon ebben a ködársasátbw. A derék evangélikus főpap még mindig azon a vénhed p npán lovagol, amely ma mar khrcKed a politikai steeplechase-akadály verseny — porondjáról. Kar ezen a kivénhedt pariptn h jssolni az állam másod és harmadrangú polgárait, mert megrokkant inakkal így ma már nagyon neh'z lesz b futni a pedigrés allamfenntartók számára fenntartott mezőnyt még a fiiként fóp pokmk is. Egyebekben igen helyesen mondja őpüspöksége, hovy a beipilitikéban kell oty^n állapotokat teremteni, hogy Magyarországban senki ne számi hasson senkire, aki az irredenta törekvéseket támogatja. Rajta tehát, van itt mód annyi, amennyit csak kivin az irredentizmustól félő püspök ur: itt vin a sok agyonhajt'Olt idegen állampa'gár, tessék huzavona nélkül elismerni állampolgárságát mindenkinek, aki itt született, aki itt éviizedekig adót fizetett, tessék megadni a kiseubsr-g kulturális jogait, tessék a magyar birtokosoktól potom áron átvett birtokokat a kisebbségeknek odaadni. Tessék min lenben egyformán mérni a kisebbségek számára is az államigazgatás egész vonalán végig, de ci-tk szónokolni a pirsa• mentben, a gyakorlatban pedig a d c ;ő demokrácia megcsúfolására kidobálni régi tisztviselőket állásukból, éhberes nyugdíjon tartani ókat, a gazdasági fennmaradás lehetőségét elvenni mindenkitől, aki nem tagadja meg aljas renegát módjára fajtáját, ez, szeretetet, békét, isteni igazságosságokat hirdető püspök űr, nem politika, vagy legalább is nem az a politika, amelyről bizonyosan ékes szónoki hévvel perorálni méltóztafott a csehszlovák parlamentben. Külömben nem mondott újat a püspök ur. Azt mondta, amit a magyar nemzet itt rekedt része évek óta hangoztat: ismertessenek és respektáltassanak a jogok, amelyekről alkotmánytörvény és államszerződés girantál. Az élet primitiv feltételeit kell csak megadni, az államalkotókkal egyforma jogokat minden téren, a nemzeti kultúra fennmaradása feltételét biztosítani, a nemzeti kisebbségek gazdasági erősödését előmozdítani, majd akkor megteremtődik az az atmoszféra, amelyet Zoch pü-pök ur kíván. De egyet meg kell emellett jegyezni, azaz atmoszféra dómban és három évtizeden át tagja ennek az asztaltársaságnak. De ihletett lelkű költő is volt, ki az emlékezetében maradt dallamokból komponált egy csodálatos ópuszt, amelyet azonban nem profanizált kottára soha. Ám, hogy tevékeny életének másik alkotását se söpörje be a feledés homokja, felem Ütem, hogy ifjú korában szerzett még egy dalt is, mellyel kapcsolatban több ízben a következő elragadó történetet mesélte el nekem: Zeneszerzői életem első időszakában déli zarándokutam rendszerint egy akácfautcai kifőzésbe vezetett s ott költöttem el ebédemet. A tulajdonos, a bicegő és termetes Borcsa néni, mint valami pompás fluidumot, olyan öntelt mozdulattal öntötte napról-napra tányé romba az öregre főtt paradicsomlevest. Nem volt ennek semmi különösebb oka, csupán azért történt igy, mert a garadicsomleves volt a legolcsóbb s orcsa néni tudta, hogy még azt sem tudom megfizetni. Lassankint aztán már vízióim támadtak a paradicsomtól s mivel szegénységem zenitjére érkezvén, már végképpen ez volt az egyetlen táplálékom, annyira kifinomodtak tőle az idegeim, hogy nem hittem már abban sem, amit érzékeimmel tapasztalok. — Hát ennek az állapotnak vége lesz I Végének kell lenni! — csuklott föl bennem a düh és ettől a pillanattól kezdve terveket kovácsoltam. Alig pár hónapig tartott még eme relatív állapot, amikor egy éjszakán, az ihlet nagyszerű órájában megkomponáltam a — Szerenádot. Kottára tisztázta a finom melódiát s egyszer, délidőben hónom alá kaptam a hegedűmet és a kottával együtt lesuhantam a kifőzésbe. I V . 1*27. február II. Svájc selyem ingnadrágok, batiszt fehérnemű.*, selyem és a^any ezüst csipkék, selyem rejtők, fém és strassz csaltok, híjdhzek, koszold*, fátylak, relyem sálok, Trama selyem haris« nyák, legyező*, nyakgyöngyök, lárvák, „Charleston“ smoking és frdKk ingek (végig gombolhjió), nyakkendő Különlegességek, ghcé kextyfik, selyem és selyemfíór soknik stb., dús választékban. Ezenkívül hócipőkben, szőrmeboákban, fcő-ritikfllökben én bőröndökben gazdag választék. « g sohse f g azért, cask azért megteremtődni, h így a nemzeti kisebbségek beleo vidjana*, ho;y kialudjék belőlük anna* a közöl mgy családnak a szeretete. A jogok elismerésével nem lehet lelkeket venni, csak azokat, akiknek olyan mindegy, hogy hol élnek, akik a nemzetiségüket súlyra mérik s ki ad többet érte jelige alatt kótyavetyélik apróbb nagyobb egyéni előnyökért. Zieh püspök ur a belpolitikai irányzat megértőbb, emberibb és demokratikusabb fordul isát csak azért kivánja, hogy Magyarország „ellen" védekezzék. Ugyancsak nem helyesebb lett volna a szónoki hévnek redukálásával azt mondani csak, hogy a Csehszlovák állam jól felfogott „érdekében" tanji szükségesnek a belpolitikai módszerek feljavítását ? Nem le t volna helyesebb csak azt mondani, hogy a komoly, mindenki által annyira óhajtott bíke, a lelkek békéje érdekében keit megváltóztatni az eddigi haragos, gyülötséget hirdető s nevelő politikát, így érvelni politikustól politikusabb, a keresztény egyházak egyik püspökétől ez valamivel keresztényibb lett volnál A jugoszláviai képviselők prágai utazása kitűnő atkalomnak bizonyult arra, hogy ismét a középeurópú csonka ántant gazdasági fontosságáról tartsanak dejeu léken, sóirékon pa togó szónokiatokat a vendéglátó politikusok. Az ilyen barátságos vizitek, amelyeknek az a céljuk, hogy az ántánt Cordialt megerősítsék, kitűnő háttérnek bizonyult eddig mindig egy kis kardesörtetésre is s hogy a legutóbbi napokban lezajlott összejőve leien a gazdasági kapcsolatok hangoztatása volt a toasztok és szónoklatok alapmotívuma, nem akadályozta meg az egyik vendéglátó képviselő urat abban, A megszokott asztalhoz ültem. Borcsa néni tüstént tányéromba mérte a paradicsomlevest. — Hát ennek most vége teszi — kiáltottam és ellóditottam magam elöl a tányért. Borcsa néni megdöbbenve nézett rám, én azonban már Elterítettem a kottát, felkaptam a hegedűt és vonómat rácsaptam a hurokra. Játszani kezdtem a szerenádot. A vendégek arca pillanatok allatt felderült, csilloglak a szemek s az elragadtatást dokumentálva, elcsendesedtek a kanalak. A kicsordult lelkeket és nyomortól fölsebzett sziveket elká* bitotta és messze, fűszeres álomszigetek és ragyogó éttermek bűvös világába ringatta a Szerenád... a Szerenád, ez a csodálatos ,keringő, ez a klasszikus zenei költemény, amely lázba ejti, megrészegíti majd őt is .., ót... Ebben a pillanatban kipattant agyamból az ötlet, a káprázatos ötlet, amely egy csapásra kitárja karriérem kapuját és.. . megszabadít a Borcsa néni fiúidumáitól. — Így lesz! Ennek igy kell lenni 1 — lobogott föl bennem a lelkesedés, — igy lesz, mert már nem is lehet másként, nem lehet, ha ő, a nagy, a csodálatos primadonna, a híres Rubin Klára elénekli a színpadon, Aztán már önmagától jön a többi, elém robog a siker, megdőnthetetlenül. Mert észreveszik a Szerenádot.., mit, hogy észreveszik?! Meghódítja, megrészegíti egész Budapestet, Bécset, Párizst ez a csodálatos dallam, ez a mámoros keringő és holnap már felém ágaskodik minden tekintet, énrám csillog minden szem ... de ... igen, tőle függ. Rubint Klárától minden Tőle, u isteni primadonától. hogy egy döfést ne adjon Magyarország és Ausztria számára. A szónokló politikus és Ökonom azt mondta, hogy a jugoszláv csehszlovák kapcsolatokban igen fontos szerep jut a Dunának, a főtörekvésnek azonban a két állam mindegyike számára abban kell kulminálni, hogy a gazdasági ag közben Magyarországot is átszelő Duna forgalmánál a budipesti és bécsi közvetítő kereskedelmet ki kell kapcsolni. Az természetes, hogy az üzletet kötő felek nem szeretik egy harnttdik hlnek balt kapcsolódását, mert az üzleti haszon igy kisebb részesedést hi tosit a két üzl tfil számára. Am kor X. Y boltos és U V. kereskedő egymással üzleti vállalkozásba kezd, igen is megérthető ez az okos és jogos spekulálás, a kereskedő a tisztes polgári haszonból él, melyet fáradozása, komo'y mtnkája utján meg is érdemel. De ugytn itlik-e még az annyira kebelbarét viszonyból, fo yóan Is atn ily a Csehszlovák köztársaság és a jugoszláv királyság között fennél, olyan kellemetlenül poentirozni azt, hogy a két állam egy htrmadik és természe'esen Magyarország gazdasági élete ellen is kü deni kell. Benes külügyminiszter takaródét fuvott mára bosiU poétikáján ik s most megint kitör egy fegyelmezetlen politikus szájából a hatag, a gyülölség és midőn éppen csak arra lenne szükségünk, hogy végre a két szövetséges állam közé ékeit Magyarországgal is barátságosabb érintkezés pályája feKtettessék le, a szónoki hívben és keskeny vágányu közgazdasági érzékkel megint csak a budipesti közvetítő kereskedj lem ellen felvonultató harccal véli tü - herni a csehszlovákiai pangó wy^.tkereskedelem felvirágoztatását. A jugoszláv politikusok látogatásával kapcsolatos baráti ölelgetések mellől ... Már künn is álltam a kifőzés ajtajában, az utcán, hónom alatt • hegedűvel. Cudar febraári orkán verte a havat. Inaim megreszkettek a világossárga nyári nadrág alatt, de fűtött belülről a Ur, csodálatos tűzzel lobogott szivemben a remény s mintha már a végtelenség szabad horizontján repültem volna, úgy sodorta az utcákon lenge alakomat a szél. Mikor felnéztem, már ott is állottam a ház előtt, amelyben Rubint Klára lakott, Felsiettem a lépcsőkön. Az ajtót mintha nyitva hagyták volna, tiszteletemre... Besurrantam az előszobába. Patföm illata csapta meg arcomat. Seétpiilantottam. A mennyezetig érő tükörben megláttam földi porhüvelyemet... — Inkább hasonlítok egy bőrig ázott globetrotterhez — gondoltam, — mint felbukkanó zeneszerzőhöz. De nem baj 1 Ma még remegve állok a nagy művésznő ajtaja előtt, de holnap, óh, talán már holnap csipkéihez simulva lejtek be ebbe a puha gerlefészekbe. Szivem már egyre hevesebben, egyre vadabbul dobogott s a következő pillanatban, mint alvajáró, úgy sodort be valami légáramlat a szobába. A csillár alatt megálltam. Riadt, éles sikoly hasadt felém. — Szent Isteni Ki az? Ki jár Itt ?! Lábam gyökeret vert. Az areoaa ijedtre torzult. — Én, én vagyok, művésznő... én... én — hebegtem. Fehér női silhuet osont el mögöttem éa besurrant a paraván mögé. — De ki? Ki az?... Ilyenkor[ Öltözködés közben .. .
