Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-19 / 22. szám

1937 k&raár 19. fiomäromi Lapok gen könnyen és igen illően mandha­­ott volna ki a kés állam között k épi­­tentíő szorosabb gazdasági kapcsolat öblös hangon való hangoztatása mellől a Magyarországnak szánt fölényeskedő szúrás, amelyet éppen akkor döfni a szomszéd testébe, midőn azzal szoro­sabb kereskedelmi viszonyt akar a Csehszlovák állam teremteni a keres­kedelmi szerződéssel, politikai baklövés­nek minősíthető, amely amúgy is nehe­zen folyó tárgyalások szellemébe a vi­­peracsipés mérgét fecskendezi a józa­nabb belátás, a nyugalmat és békés termelő munkát biztosító engeszteié­­kenység arkánuma helyett. ü leli a ligáit! ül. megvalősilása folytán nemzeti szeren­csétlenség fogja érni, a német nemzeti párt az egész világ előtt azokat a né­met pártokat teszi azért felelőssé, ame­lyek a kormányt támogatják. A közigazgatási reformtervezet ellen rendkívül élesen foglalnak állást a ru tének és általában Ruszinszkó őslakos­­sása A tervezetet az alkotmánylevéllel homlokegyenest ellenkezőnek tartják és mivel Ruszinszkó részére a békeszer­ződések is kifejezetten biztosítják a leg­teljesebb önkormányzatot, a békeszer­ződések megsérésének tekintik a köz­­igazgatási reformot és tiltakoznak el­lene. M£g a ruszinszkói cseh néppárt sem tartja elfogadhatónak a javas­latot, mert a közigazgatási el­járás a tartománygyüiés illetékességébe esik és Ruszinszkó történelmi követel­ményeinek nem felel meg. Határtalan elégedetlenséget vált ki az a rendelke zés is, hogy az országrész fővárosát Ungvárról Munkácsra helyezik át. Ung­­vár a rutének kulturális, politikai és gazdasági életének középpontja és ha a kormány Ungvár ellen van, akkor ellensége az egész rutén életnek is. A reformtervezetet nem fogadhatják el a magyar partok sem, amelyek min­denkor Sriovenszkó teljes autonómi­ájáért küzdöttek. A kérdésben a Ma­gyar Nemzeti Párt a jövő héten fog állást foglalni, ami nem lehet egyéb, mint a leghatározottabb visszautasítása a szlovenszkói őslakosságot jogaiban megcsorbiíó javaslatnak. Komárom, — febr. 18. A közigazgatási reform ellen napról­­aapra élesebb a hangulat. A javaslat közzététele u án az egyes p irtok siet­nek állást foglalni a reform eilen, amely­nek antidemokratikus és a centralizmust szolgáló rendelkezései a legszélesebb rétegekben kihívja a jogos kritikát. Maga a szlovák néppárt sincs megelé gedve a javaslattal, de a kormányba történt belépése kötelezővé teszi ré­szére, hogy legalább is védelmébe ve­gye a javaslatot és az egész játékhoz jó arcot csináljon. Így azután külön­böző kimtgyarázások'cal kíséreli meg­védeni a rossz javaslatot. A kormá yban résztvevő német pár­tok szintén állást foglalnak a reform eien, amelynek nyelvi rendelkezései és a kinevezésekre vonatkozó intézkedései súlyos sérelmét képezik az autonómia gondolatának. Hogy a német nemzeti pártok, ame­lyek a kormány legélesebb ellenzékét képezik, a legmesszebbmenő ellenállást óhajtják kifejteni a reform ellen, az csak természetes. A nőmet nemzeti párt klubja a napokban ülést tartott és azon behatóan foglalkozott a közigazgatási reform tervezetével és megállapította, bogy annak tartalma messze felülmúlja az előzősn táplált aggodalmakat. A re­form gyökereden megakarja változtatni az állam egész belső közigazgatását s a javaslat minden önkormányzatot tel­jesen megszüntet Elkobozza a polgári szabadság utolsó csekély maradványát is és valóságos rendőruralmat teremt az államban. Ame y part a javaslatot támogatja, árulója fesz annak az elv­nek, amelyet annak idején a kormányba lépett német partok állítottak föl: az önkormányzat kiküzdése az állam ke­retén be'üi. Ha a németeket a reform — Én, én vagyok ... bocsánatot... csak . . . csak , .. — Mi az, hogy csak csak ? Na, ki­­vele gyorsan, aztán . . , Szédülten forgott fölöttem a csillár. — Bocsánatot művésznő ... csak azért voltam bátor . . . — Ez több, mint bátorság, ez szem­telenség ! — süvített felém. Meghökkentem Nyeltem egymásu'án a ki nem mondott szavakat s csak egy kurta mondat után áhítoztam már, amellyel hirtelen megmagyarázhatom jövetelem célját, de egy pillanatnyi bátorság után is epedtem, hogy ki merjek rohanni az ajtón. Mégis beszélni igyekeztem. — Bocsánatot művésznő, csak ... kérni, Csak könyörögni jött önhöz ... a lábai elé . .. egy ismeretlen zeneszerző — Nos, mit adhatok én magának ? Térdem reszketése szSnni kezdett és egy összefüggd mondat villant át agyamon — A jövöm, a kenyerein, a karrierem ffigg öntől, művésznő — rebegtem, A paraván fölött két kar fehérlett fel, s a finom ujjak aranyfényű haj­­fonatokon babráltak. — Nem értem, mit akarhat, nem értem. De ha már itt van, hát mondja d, hogy mit kíván — szólt most békü­­tékenyebben. Kiegyenesedtem. — A jovőm, a karrierem, a boldog­ságom, az óletem függ öntől, művésznő... öntől és a Szerenádtól. — Nem értem öregem, kiába, én nem értem, sem magát, sem a Szerenádot — fuvolázott ki a paraván mögül. Feszült csend következett. A falról egy rokokó-klasszikus képe mosolygott rám, a fejem szinte lángot vetett s csak Komáro a halódó város. Komárom és Érsekújvár. — Érsekújvár előre halad, Komárom visszafejlődik. - Mit veszített Komát om. — Komárom súlyos helyzetének három főoka. — Tanuljunk az újváriaktól. — Cukorgyár Komáromban. — Fogjon össze az egész varos. A békeszerződés szülte uj határok | Komárom városon egy nagy operációt I hajtottak végre. Olyan nagy operációt, r mintha a siami ikreket egy merész vágással ketté vágták volna. Az ope­ráció sikerült, (mint ahogyan minden ope áció sikerülni szokott) csak a be­teg fog belepusztulni, lassan elvérezni. A kettészelt Komáromnál a nagyobbik, a Csehszlovákiának ítélt rész jutott ne­hezebb helyzetbe, mert hiszen az éltető-, ütő- és éleíerei a kettészelt testnek a túlsó oldalra estek. Az igmándi és a tatai járás adott idegen , pénz- és áru­forgalmat Komáromnak. Ez a két járás növelte Komárom iparát, kereskedelmét. Az udvardi járás jórésze Érsekújvárra, a csallóközi járás részben Nagyme­­gyerre, Dunaszerdaheiyre és Pozsonyba gravitált. A Csili «köznek , pedig bevá­sárló városa Győr volt. Az uj határokkal Komáromnak hely­zete katasztrófáiisan súlyosbodott. Komárom mind egyre nehezedő, nyo­masztó helyzete azonban három okra vezethető vissza. I. Az uj határvonal Komáromot, mint már fentebb említettük, éppen az éltető elemétől vágta el. II. A magyar ellenes körök részint bevallott, részint burkolt, de már min­denkitől ismert tendenciája, hogy Ko­máromot, ezt a szín uagyar városi le­gyengítsék, egészen visszafejlesszék. III. Komárom súlyos helyzetét na­gyobbá ji Komárom élhetetlensége, nem töiődömsége, amellyel szemben áll a szomszéd városok élelmessége és életrevalósága. Most pedig vegyük sorra ezt a há­rom pontot és tárgyaljuk meg részle­tesen. I. Komárom és az uj határok. Amint már fentebb említet ük, Ko­márom életében forduló pontot jelentett a Trianon szülte uj határvonal, mert hiszen nemcsak kettészelte a várost, hanem az ide gravitáló vidéktől vágta el. Az uj államalakulat folytán a nem a határszélre jutott szlovenszkói városok helyzete valóságos E'dorádó a határszél közvetlen közelébe jutott Komárom városáéhoz. A Szlovenszkó belsejében, a határtól távoleső városok nem vesztettek el ha­talmas vidéket. Azoknak a forgalma nem mu‘at változást, mert az odaszo­kott vidék, ezután is ott szerzi be szükségleteit. De mit vesztett Komárom? Elvesz­tett két hatalmas járás*, a gesztesii és a tatait. Elveszítette: Ács, Ászár. Bana, Bököd, Császár, Csep, Dad, Ete, Kis­bér, Nagy- és Kisigmánd Kocs, Kcm­­löd, Mocsa, Szak, Szend, Szőny, Tárkány, Vérteskethely, Agostyán, Alsó- és Felsőgalia, Baj, Bánhida, Almás, Szentmikiós, Gyermely, Hareg. Kecskéd, Környe, Niszáiy, Neszmely Oroszlány, Szoinód, Szomor, T udos, Tarján, Tata, Tatabánya, Tóváros, Somló, Szőilős, amikor a szivein zakatolása teljesen elenyhült, akkor kezdtem beszélni. — A Szerenád egy rózsaszínű álom, bűvös keringő, melyet a virágok illa­tából leheltem a kottára Csodálatos alkotás ez, bűbájos részegítő költe­mény, amely lázba ejti majd a közön­séget, a kiadókat, a szinházdirektoro* kát és én .. . a szegény, ismeretlen komponista egyszerre hires ember le­szek, gazdag ember leszek, ha ... őn, ha őn, művésznő, egyszer, csak egyet­len egyszer is elénekelné színpadon. Elhallgattam. — Na, csak rajta, folytassa — bá­torított melodikus hangon. Hegedűm után nyúltam. —Ha parancsolja művésznő, ha paran­csolja, e játszom a Szerenádot — mond­tam most már emelkedett hangon s ebben a pillanatban a siker hite fel­szárnyalt bennem s kigyulladt előttem a jövő káprázatos fényé Állam alá lendítettem a hegedűt s újaim belekap­tak a hurokba. Mámorosán búgtak ki a hangok a vonóm alól, a keringő hulláméi beleizzottak a szoba csöndjé­be, halk piccicátók és kacagó staccátok követték egymást s a képzeletem ekkor már tűndéri régiókban szárnyalt. A dicsőség, a gazdagság, az életem első és megdönthetetlen sikere hold­fényben úszó palotát varázsolt elém, ódo, barokkablakos, ragyogó termeket amelyekben én leszek az ur, de má­morosán lehunyt pilláim elé odarajzó­­dott a kastélyom parkjának vadrózsás alléja is amelynek árnyékában holnap már együtt bolyongunk Rubint Klárával. De láttam magamat öblös süppedő ülésü autómban végigsuhanni az Andrássy-u­­ton is láttam elegáns alakomat aGyöngy­virág-színpad függönye előtt hajiongani a siker zugó tapsorkánjában s mikor a Szerenád vége felé közeledtem, az arcom már úgy mosolygott az elragad­tatástól, mint felhők közt az angyalok. A paraván felől hirtelen felém csen­dült a művésznő hangja. — Nagyszerű, kedves mester, elra­gadóan játszott, de talán becsatolná a cipőmet! Első pillanatra meghökkentem és majdnem kihullott kezemből a hegedű, de a következő percben már elkábulva és lenyűgözve eszméltem rá a bizalom eme első jelére A paraván mögül egy filigrán láb villant elő és rápihent a zsöllyére. Szédülő fejjel rohantam oda. Letérdeltem és ujjaim remegve bab­ráltak a finom cipellő aranyos csatján. Beszélni akartam, de elcsuklott a sza­vam. Csak a boldogságtól susogó hangom hallatszott a homályban és csöndben. — Kimondhatatlanul boldog vagyok, művésznő, boldog vagyok, mert most már érzem, hogy megnyílott előttem a földi mennyország kapuja, amely mögött a siker angyala trombitál. Csend lett, de az előszoba felől már lépések zaja hallatszott s valaki hirtelen felrántotta mögöttem az ajtót s betop­pant a szobába. Felrebbentem. Kemény szavak pattogtak a zongora felől. — Mégis csak impertinencia, hogy maga, Juli az én budoáromban bonyo­lítja ie a Mezonjait I Felegyenesedtem és minden izemben reszketve fordultam hátra ... Rubint Kiára állott előttem, prémekbe burkolva, pihegve, dühösen. 8. oldal Tolna községeket, amelyekhez még egy csomó kisebb, nagyobb puszta tartozik. Ezeket a községeket 'és pusztákat a közigazgatás ezer és ezer szála fűzte Komáromhoz. Ugyan kisek ne lelt I volna dolga a megyeházán, az alispánnál, . a főispánnál, az ármzéknéi, a ref. püs­pökségen, az államepitészeti hivatalnál, a főgimnáziumban, a kulíur, a folyam­­mérnökségnél, a pénzügy igazgatóságnál, az adóhivatalnál, a törvényszékei az ügyészségen, a járásbíróságon, a telek­­könyvnél, a sőadőnáf, a főtrafikban, a hajógyár javítóműhelyében és még sok sok más helyen ? Egy egy megye, tanítói, lelkészei, jegyzői, gazda és más gyűlés egész j nép vándorlást terelt Komárom felé. j Az ilyen gyűlésre rendesen bejött az l egész család. És itt vettek, vásároltak, | itt voltak a megszokott kereskedőik, I iparosaik, üzleteik, műhelyeik. Idehozták tanítani a fiukat és leáaye­­;; kát. Azok meglátogatásai is mind be­­| vásárlással kapcsolódott össze, Ezeket az összekölő szálakat miiá I elvágta az uj határ és az idtfüzésf eü­­; segítő hivatalok nagy részét pedig már | elvitték innét. t Az országhatárok ügye az országok j dolga, de ez nem jelenti azt, hogy ; Komárom most már összetett kézzel j nézzen a levegőbe, mint a holdkoros i ember. Az adott viszonyok és megen­­: gedeít keretek közben Komáromnak : szabad megmozdulni a saját jó! felfo­­. golt érdekében. Tessék oda ha-ni, hogy a határátlépés innét oda és onnét ide minél jobban megkönnyítessék és a határmentén az ipar és kereskedelem különös jóindulatban részesüljön. Min­den áron azon kell lenni, hogy a hátát - : átlépés senkinek és semmi nehézségbe í ne ütközzék, hogy az elvesztett piacnak : legalább egyrésze, ha korlátozva is, de biztosítva legyen városunknak. Tessék e célból megmozdulni, gyű­léseket tartani, mozgalmat indítani, memorandumoznf, küldötségezni. | Sitiit Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére, sss Mérsékelt áraki = Mérsékelt árskí Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-u. 3. sz. Telefon 68. 590 Telefon 68. Fogvacogva néztem rá. Homlokomon diónyira híztak a verejtékcsöppek s a dicsőség illúziója pillanat alatt úgy le­­omlott, a leikemről, mint megingott öreg fáról a vakolat. — Csak . .. egy sza-va-mat, i»S * vésznő, hebegtem — csak .. . egy sza va- mat . • . Rubint Kiára nagyot toppantott. — Takarodjék! — kiáltotta. Védelemért esedezve néztem vissza a paraván felé . . Juli fnldoklott a kacagástól ,.. Újra Rubint Klárára pil­lantottam . ,. Sasszemekkel kémlelt vé­gig, villogva, engesztelhetetlenül. Áz ajtó felé támolyogtam A többire nem emlékszem. Csak akkor tértem magamhoz, mikor lent az utcán a feb­ruári vihar kegyetlenül belemarkolt a nyári nadrágomba, — Tévedni emberi dolog — moso­­lyodott föl bennem az eUő gondolat és félóra múlva már farkasétvággyal kanalaztam újra Borcsa néninél a pa­radicsom levest. H« A budai vár fölött már selymeskékké világosodott az égbolt, mire a bozon­tos öregur befejezte az elbeszélést. De még egy-két kegyeletes, széplelkü gon­dolattal körülsimogatta a Sós Boldizsár emlékét, aki a zengő harmóniák apos­tola volt, lobogószivű, örök bohém, aki csak azért nem emelkedett a művészet halhatatlanjai közé, mert életében egy­szer — tévedett, A törzsvendégek derűsen és e iérzé­­kenyedve hallgatták a történetet, majd felállottak és Sós Boldizsár emlékét idézve, halkan és áhítattal eldudolták a Szerenádot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom